Egyedül...

Nem hiszem el! Egyre rosszabb lesz a kedvem :/ Utálok ebben a faluban élni. Nem érzem itt jól magam. Sem a suliban sem a faluban. Itt az a nagy baj, hogy ha nem vagy pasizó, buta liba és kezdeni akarsz valamit az életeddel, akkor egy szar alak vagy. Bár most még hagyján is! Alsóban jobban kiközösítettek. Most csak azért nem teszik ezt, mert tartanak tőlem. Meg mindenki úgy van vele, hogy már elég volt a veszekedésből. (egy embert kivéve...) Vannak ilyen korszakaim, amikor rámtör ez a csillapíthatatlan magány érzet, idővel enyhül egy kicsit de mindig ott motoszkál a szívembe. Persze erről az osztálytársaim semmit nem tudnak. Mindig nevetek szóval azt hiszik olyan jól érzem magam. Pedig nem... egyáltalán nem... A másik dolog ami nem tetszik az a rongyrázás. Utálom amikor olyanok dicsekednek a dolgaikkkal akiknek inkább nem kéne. Pedig nagyon jól tudják, hogy tisztában vagyok a családi hátterükkel és anyagi helyzetükkel. -.-" Én nem szeretek dicsekedni, mert okos ember nem dicsekszik azzal amilye van és nem nyávog azért amilye nincs. Néha szeretnék madárrá változni és messze-messze elrepülni innen. Túl a hegyeken, völgyeken ezen a falun, megyén, országon kívül és beutazni a szelek szárnyán a Földet. Sok új dolgot látni és igaz barátokat szerezni.

Barátság... vajon mit is jelenthet ez a szó? Talán azt, hogy sosem árulod el azt akit barátodnak nevezel és bátran elmondhatsz neki minden titkod anélkül, hogy másnap mindenki tudná... Vagy elfogad és meghallgat még ha nem is ért meg téged? Szurkol neked és támaszt nyújt mindenben. Én ilyen emberekre vágyom. Minden reményem a középiskola. Viszont attól is félek. Félek, hogy nem vesznek fel, mert nem vagyok olyan tehetséges rajzos hogy felvegyenek, félek az ottani emberetől és attól, hogy ott is furán néznek majd rám és csak nevetnek rajtam, vagy hülyének néznek. Tegnap is szerintem simán hülyére vettek... Néha már sírhatnékom van. Szerencse, hogy anyának mindent elmondhatok és ő meghallgat engem. Ha ő nem lenne már nem bírnám... Persze jó lenne egy velem egykorú véleményét is hallani. Mert anyának ismerem a világról alkotott képét így könnyű kitalálnom a válaszait. Kíváncsi vagyok mások hogyan vélekednek bizonyos dolgokról. Igazából semmit nem tudnak rólam. Csak vicces dolgokat mondok el, azokat is megszűrve, csak a lényeget.

Még jó, hogy itt van nekem a rajz bár most e téren is kétdégek gyötörnek. Félek, hogy nem leszek képes olyan ütemben fejlődni mint ahogy azt elvárnák tőlem és félek, hogy ha fel is vesznek összehasonlítom magam a sok isten adta tehetségű emberrel és megint csak rosszul érzem majd magam. Igazából gyenge vagyok és támogatásra lenne szükségem a barátaimtól is. De ha már párszor nem megyek ki velük, akkor el is felejtenek. Nyáron vagy 2-3 hétig nem is beszéltünk :/

Szerencse, hogy legalább Rencsó, Sayumi meghallgat :D Velük nagyon jó beszélni ♥ Hálás vagyok azért, hogy legalább ilyen internetes barátaim vannak mint ők :D

Na mentem. Bye! :)