2018. július 31., kedd

"Boldogság csak a szenvedés hiánya"

Yo!

Holnap megkezdődik az augusztus és ezzel közelebb kerülök ahhoz, hogy visszamenjek szenvedni az egyetemre. Juhé. Mióta anya nincs, azóta egyre inkább úgy érzem, hogy nem akarok ebben a tetves országban maradni. A sulit is utálom és még nagyon sok van belőle hátra. Ráadásul most bejött életem legnagyobb megrendelése, amiért elképesztően keveset tudok csak elkérni, mert úgysem fizetnének meg, ha rendes áron adnám. De ha már itthon is kezdenek felfedezni, akkor mi lenne külföldön, ahol nem sajnálják a pénzt annyira a művészektől? Meg nem csak a pénz... Mivel nem vagyok senkinek a senkije, így nem is nagyon tudok kiállítani, míg az egyik gazdag rokonom 11 éves kislányának tárlata nyílt a debreceni Modemben. Nem sántít ez egy kicsit? Jelezném, hogy a kiscsaj nem egy született rajzgéniusz, csak gazdag az apja...
A másik ok, amiért szívesen elmennék és vissza se jönnék, az a pletyka. Mostanában eléggé kiakasztott ez a dolog, mert folyton azt hallom vissza, hogy mi eladjuk a házat, vagy az egyik verzió szerint Lacihoz költöztem és itt hagytam szegény apát(mennyire utálhatnak már, ha ilyennek állítanak be xD). De hallottam olyat is, hogy Laci költözött ide. Ezek így kicsapták a biztosítékot, de az emberek szemétség terén mindig tudnak újat mutatni: a legfrissebb pletyka már arról szól, hogy árverezik a házunkat... Milyen rohadék, unatkozó tetvek élnek ebben a faluban....
Bár igyekszem elhessegetni ezeket a dolgokat a gondolataimból, de nem mindig sikerül.

2018. július 14., szombat

Videjó!

Yo!

Ma végre rászántam magam, hogy megcsináljam az első speedpaint videómat. Nem csak emiatt különleges ez a videó, hanem azért is, mert kicsomagolom és elsőként próbálok ki az új akvarell ecsettollaimat. Ez Ebayről rendeltem őket darabját kemény 206 Ft-ért. A kicsomagolást már jó pár hete felvettem, de magát a speedpaintet nem volt kedvem felvenni. Meg aztán felszerelésem se volt hozzá, kellett egy állvány, amire rá tudtam tenni a telefont. Cigányoltam egy nagyon szexi felvevő állványt. Ő Carlos. Annyira csúnya, hogy kellett neki egy macsó név. ;)

2018. július 10., kedd

Mi újság errefelé?

Yo!

Tudom, hogy  régóta nem jelentkeztem, de nem akarlak benneteket állandóan a kiborulásaimmal terhelni. Így hát vártam egy kicsit, hogy legyen miről írni és ne is legyek olyan borzasztó állapotban.
Nos, az elmúlt, majdnem 2 hónap során nem sok minden történt velem, de azért nagy vonalakban megosztom veletek.
Túl vagyok a vizsgákon is, és a történtekhez képest elég jól sikerültek. Sok 4 és 5 lett. :D

Egy este nagyon kiakadtam és írtam a volt pszichológia tanáromnak, hogy tudna-e esetleg segíteni. Kiderült, hogy a suliban van lehetőség pszichológiai beszélgetésekre, csak nem nagyon hirdetik, mert így is tele vannak. Úgyhogy hetente egyszer egy órát beszélgetünk és majd kiderül, hogy segített-e. A mostani alkalmat lemondtam, mert nem éreztem magam túl jól. Erről majd később...

Életemben először voltam 4D-s moziban, a Jurassic World 2-t néztük meg. Iszonyúan jó volt maga a film is, de így ezekkel a hatásokkal még élvezhetőbb volt. Mindenkinek ajánlom, mert tényleg óriási élmény. :D

Június 29-én ünnepeltük Lacival a 4,5 éves évfordulónkat. Olyan különösebben nagy feneket nem kerítettünk a dolognak. Azt vettük a másiknak, amire szüksége volt. Én egy pénztárcát vettem neki, ő pedig bejött velem egy ékszer üzletbe és választhattam magamnak fülbevalókat, mert az egyik piercingemből kiesett a kő. Mivel nagyon olcsók voltak a fülik, így két szettet is választottam. Most már teljes a királykék és van egy új fehér köves garnitúrám is. Összesen 5 fülpiercingem van, de szeretnék még egyet csináltatni a közeljövőben.
Ezután együtt töltöttük néhány napot. Örültem,hogy már ilyen régóta vagyunk együtt, de az év más napjain is ugyanúgy szeretjük egymást, szóval ez a nap különleges volt, de nem éreztem, hogy annyira fel kellene fújni.