Első Campusunk: élménybeszámoló

Üdv!

Végre vidámabb bejegyzést hozok, ugyanis Lacival csütörtökön voltunk a debreceni Campus fesztiválon. Ez volt életünk első fesztiválja és sok jó élménnyel gazdagodtunk.
Bár természetesen ez sem indult gördülékenyen, mert előző nap Laci anyuja lemondta a fuvart, ami azért esett piszok rosszul, mert nem mi kértük meg rá, hanem ő ajánlotta fel. Szóval az idegesség duplán megvolt, hisz gyorsan ki kellett találnunk valami mást. Eleve úgy gondoltuk, hogy nem leszünk senki terhére és akihez előbb megy busz, oda megyünk. Ezután jött a nagy szívélyes felajánlás(amit éreztem, hogy valami csip-csup üggyel vissza fog mondani). Úgyhogy néztem buszt, de az első az hajnali 4 óra után jött volna, így maradtunk a vonatnál, ami 2:36-kor indult.Végül csak sikerült gyorsan összehozni mindent és másnap Laci ide jött hozzánk, lecuccolt, kicsit hűsöltünk és 5 óra után elindultunk. Annyira izgultam, hogy alig bírtam enni. Féltem, hogy mennyire lesznek szétcsúszva az emberek és egyébként is szeretek mindent túlaggódni.

A Road 19:00-kor kezdődött, de fél 7-kor mi még a vasútállomáson voltunk és a jegyeket intéztük, hisz hajnali fél 3-kor már nem valószínű, hogy tudtunk volna jegyet venni a hazafele úthoz.
18:58-ra értünk oda, ott találkoztunk Dantéval és ő segített nekünk megtalálni azt a helyet, ahol pénzt tölthettünk fel a kártyánkra, mert ugye nem lehetett kp-val fizetni semmit. Ami egyébként egy tök praktikus dolog, mert gyorsabban halad a sor, nem tudnak a visszajáróval átvágni, nincs gáz, ha véletlenül nagy pénzt nem tudnak felváltani stb. Úgyhogy ez egy nagy piros pont volt.
Kicsit késve ugyan, de odaértünk a Roadra. Fura volt, mert még teljesen világos volt, iszonyatosan meleg volt és tűzött a nap. Az emberek elég hülyék voltak a sok piától és a napsütés elegyétől. Előttünk hányt be egy fickó és Dantét eléggé elagyabugyálták a pogóban. Bár kellett neki bemenni... xD Szóval nem igazán voltunk még ráhangolódva a dolgokra és sikerült egymás után azt a 3 számot eljátszani, amiket pont nem szeretek. :'D De egyébként jó volt, Máté jó hangulatot teremtett a hülyeségeivel, csak ugye 19:45-kor kezdődött a Leander Kills, ami miatt igazából elmentem.
Úgy volt megbeszélve, hogy 2 volt osztálytársammal megyek. Ők előttünk nyomatták a Road-on. Odamentem hozzájuk, amikor eljött az idő, hogy jönnek akkor Leanderre? De azt felelték, hogy megvárják, míg ennek vége. Eléggé csalódott voltam, mert nem így beszéltük meg és tudtam, hogy Laci a Road-ot szereti jobban, így nem akartam elcibálni róla.Egyedül viszont féltem menni, mert nem voltam biztos abban, hogy melyik sátorban lesz és egyébként se láttam túl sok mindent, mert nem volt rajtam szemüveg. Végül úgy döntöttem, hogy nem indulok el tök egyedül vaksin, úgyhogy szomorúan próbáltam élvezni a Road-ot.

Laci megsajnált és tudta is, hogy főleg a Leander miatt mentem el, így kivonszolt a tömegből és megkerestük a sátrat. Már 1-2 perce tartott a koncert és a legújabb számot játszották, aminek csak
páran tudtuk a szövegét, de én bőszen énekeltem. :D Egyébként a közönség egész nyugis volt. Sok olyan embert láttam ott, akik még 10 perce a Roadon pogóztak. De lehet, hogy elfáradtak és kicsit lecsillapodtak. Mivel biztonságban éreztem magam, így mondtam Lacinak, hogy menjen vissza nyugodtan. Kicsit még várt, én előrébb furakodtam és végül visszament, mert ő is látta, hogy nem lesz semmi bajom.

Nyári eső

Üdv!

Jöttem kiadni magamból a szokásos depimet. Szegény blog szinte csak szomorú bejegyzéseket tartalmaz.
A nyár telik, de eddig semmit nem csináltam. A BJD projektem is csúszik és egyre elérhetetlenebbnek tűnik. 2-3 éve minden nyáron kínlódok egy sort vele, aztán feladom. Az a legelszomorítóbb az egészben, hogy nem is azért, mert nincs kitartásom vagy béna vagyok. Egyszerűen nincs megfelelő anyagom hozzá. Eleinte próbálkoztam a gyurmafőzéssel, aztán elkezdtem venni is, de a művészellátóba kapható gyurma annyira kemény volt, hogy egyszerűen lehetetlen volt kisebb dolgokat megformázni vele. A választék pedig abban az egyben ki is merült. Idén az irodában található prospektusból rendeltem egy fél kiló gyurmát," hátha ez jobb lesz, mert rendelem" alapon.
Mindent előkészítettem, pontosan elkészítettem a BJD tervrajzát, mindent előszedtem és elérkezett a várva várt pillanat: ismét csak bukás. Mivel angol felirat nem volt a dobozon csak lengyel(?), ezért nem igazán tudtam tájékozódni, de egy dátumot találtam rajta, az is 2016-os volt.... Valószínűleg lejárt, mert kemény és büdös volt. Ráadásul 1,5 órán keresztül próbáltam puhítani, összegyúrni természetesen vízzel. Aztán kevertem hozzá akrilt is, mert azt is írták, hogy bizonyos gyurmákat az old... Hát, semmi.
Szomorúan vettem tudomásul, hogy megint kidobtam a pénzt az ablakon és megint nem lesz ebből semmi. Aztán nézelődtem a neten, de iszonyatos árak vannak. Fél kiló minőségi, erre a célra kifejlesztett gyurma 4-5 ezer Ft és a  kiszállítás(még az Ebayen se úsznám meg 4-5 k alatt ._. ).
Ennyit pedig nem akarok költeni, mert ki tudja azok is milyenek? :/ Végül találtam elvileg jó minőségű, fél kilós gyurmát 890 Ft-ért és a kiszállítás 1750 xD. Szeretem a belföldi árakat. :'D De ez tűnt a legolcsóbb és leggyorsabb megoldásnak. Közben persze felhívtak, hogy ebből nincs raktáron fél kilós, csak kilós... Na, annyi nem kell, szóval kb. 2 hét, mire TALÁN ideér. Minden esetre ennek az országnak a működése igazán ért ahhoz, hogy az embernek mindentől elvegye a kedvét és a lelkesedését.

Mostanában eléggé elveszettnek érzem magam. Van bennem egy hatalmas űr, amit nem tudok kitölteni. Utálom az iskolát és kínoz a gondolat, hogy vissza kell oda mennem még 4 évre. Aggódom a szüleim és Laci miatt. Szeretnék kicsit kimozdulni, de nincsenek barátaim és akiket hívni próbáltam nem érnek rá. Annyi mindent szeretnék kipróbálni mind az élet, mind a rajz területén, de vagy nincs hozzá anyagom vagy nincs ember, aki eljönne velem. Tudom, hogy ez az én hibám is, mert zárkózott vagyok és ha baj van, akkor szokásom eltaszítani magamtól az embereket. A Megyóban rám volt erőltetve az erős és szívtelen csaj szerepe, ami nem csak illúzió volt, de ez csak a külsőség. Ezt látták kívül, tehát biztos ilyen vagyok és vagy ennek, vagy strébernek voltam titulálva. Egy idő után belenyugodtam ebbe a szerepbe, talán túlságosan is belejöttem és végül már azzá is váltam, akinek hittek. Alapvetően nem volt velem baj, csak senki nem merészkedett odáig, hogy megtörje a jegemet, vagy ha igen, akkor hagyta azt visszafagyni.
Tudom, hogy felelős vagyok a magányomért, de mostanában igyekszem és eddig semmi eredményét nem látom. Az egyetem nem hozott jelentős embereket az életembe, vagy ha hozna, akkor is nagyon messze laknák egymástól.

Kár volt újra kezdeni a Fairy Tail-t,mert csak az arcomba dörgöli, hogy mennyire egyedül vagyok. Irigylem őket. Nem azért, mert varázslók(na jó, azért is xD), hanem mert egy olyan közösségük van, ami talán a valóságban nem létezik vagy csak nekem nem sikerült soha bekerülnöm egy ilyenbe.
Sok csalódás ért már és mindig akkor volt baj, amikor kicsit megnyíltam másoknak. Amikor valakinek feltárod az érzéseidet sebezhetővé teszed magad és ezzel szeretnek visszaélni. Mikor már azt hittem, hogy valakivel barátok vagyunk végül elárult. Nem kell ezekhez olyan nagy dolgokat tenni, de ha én soha nem tennék ilyesmit valakivel, akkor elvárom, hogy ez odafele is így legyen.
Szóval azt hiszem örök magányra vagyok kárhoztatva. Igaz, hogy itt van nekem Laci, de minden ember vágyik valami barátszerűség(ek)re is.

Azt hiszem kimerítettem a nyavalygás fogalmát, szóval búcsúzom.
Maradok továbbra is egy magányos, unatkozó Shinigami.

Pá!

"Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény

Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének,

S lennék valakié

Lennék valakié"

/Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének/

Új lakók! :)

Üdv! :)

Ma anyuval délelőtt elmentünk az Auchanba, vagy ahogy a debreceniek hívják:  a madaras Tescoba. Először máshová akartunk menni, de nem volt kedvünk átvágtatni az egész városon, ezért javasoltam azt, hogy menjünk oda. ^^
Főleg azért indultunk el, hogy vegyek ezt-azt a fizetésemből, szóval nem célirányosan vágtunk neki az útnak. :D
Szeretem az Auchant, mert sok a virág és amúgy is kerestem kövirózsát, mert szerettem volna egy kis akváriumba beleültetni és kagylókkal díszíteni. Nagyon régóta tetszik és ahogy bementünk egyből ráakadtam egy komplett ilyenre. :D El se hittem és az ára is jó volt: 1700 Ft! :O Azonnal vettem is egyet, bár volt kínálat, szóval amíg válogattam, addig anya elment kutyatápért. :'D Végül egy olyan mellett döntöttem, amiben van egy cuki, szőrös növényke is (fogalmam sincs, hogy mi egyébként).
Anyu vett egy páfrányt, mert régóta szeretne egyet és most le voltak akciózva a virágok, így 500 Ft-ból megúszta. :D
1,5 óráig nézelődtünk és volt egy kisebb kiakadásom(najó, lehet, hogy közepes volt, vagy nagy...), mert nem találtam a kék hajfestékemet. Eddig mindig lehetett kapni, de úgy tűnt, hogy itt sem árulják már. A DM-ben is megszűnt a forgalmazása, így még nehezebbé vált beszerezni. Végül eldugva találtunk egyet a kiárusított cikkek között, szóval ide se jövök többet festékért. Fuck. ._.
Még vettünk egy kis ezt-azt, például egy imádni való baglyos kinti szőnyeget(az ajtó elé) és ilyen napelemes kerti lámpákat-ha megvertek se jut eszembe a neve xD- darabját kemény 200 Ft-ért. :D Meglepően jó áron vannak bizonyos dolgok itt.

A szóban forgó csoda:

Aztán hazajöttünk, megebédeltünk és hozzáláttam elrendezni az új jövevények helyét. Végül az asztalomra raktam, de olyan kis magányosak voltak ott egyedül, úgyhogy a kinti majomkenyérfából törtem le egy hajtást és anyuval elültettük egy cuki kis kaspóba. A szomszéd háztetejéről szedtem le mohát- beszerzés lvl falu xD- és újjáélesztettem őket, mert ki voltak száradva. Ezután elrendezgettem a növény körül és a Balatonról hozott kagylókkal díszítettem ki. :D
De közben találtam egy másik nagyon cuki kaspót, így abba is ültettünk valamit: történetesen egy kis bambuszt. Az előbb leírtak itt is megismétlődtek-igen, a mohabeszerzés is- és azt meg feltettem a tv tetejére. ^^
Először Gyulát is oda akartam tenni a két növényke mellé, de olyan jól érzi itt magát a hangfal mellett és néhány hónap alatt akkorát nőtt, hogy nincs szívem eltenni innen. Ő egy magányos növényke, mint én. De attól még szeretve van és ez meg is látszik rajta. :) Nem tudom, hogy meséltem-e róla, de őt meg a Praktikerben vettük néhány hónapja. Beleszerettem a rücskös kis külsejébe és valami 600 Ft volt, úgyhogy anya megajándékozott vele. Elneveztem Gyulának, mert Gyula napján kaptam. xD Kapott egy szexi, csillogós, színes és férfias névtáblát is, mert why not? :'D

A két új szerzemény. 

A jobb oldali a fent említett cuki kaspós itthon ültetett növény. :)

A mini bambusz:

És Gyula ♥ :

Mindezek után kedvet kaptam ahhoz, hogy lomtalanítást tartsak. Kipofoztam a szobámat, mert iszonyat sok benne a lom. Bár így sem vagyok teljesen megelégedve az eredménnyel, de határozottan jobb, mint volt. Nehéz eltenni a cosplayeket úgy, hogy ne legyen az egész szobád tele fegyverekkel meg páncéllal. A parókákról nem is beszélve. :'D És akkor ugye a cosplayeket valamivel meg is kell alkotni, szóval a dolgozó szobám tele van papírokkal, anyagokkal, festékekkel, ecsetekkel és mindenféle csodával. Például az egyik szekrényem mögött egy komplett hungarocell tábla van bekészítve, mert nem lehet tudni, hogy mikor száll meg az ihlet. A varrógépdoboz mellé bezsúfolt drótkötegről nem is beszélve... És még ha csak a cosplay lenne az egyetlen hobbim... De nem. Úgyhogy tényleg mindenféle marhasággal tele van szerencsétlen szoba.

Amúgy azt hiszem, hogy 3 hét alatt sikerült takarosan felfáznom az irodában a klíma miatt. De muszáj volt bekapcsolni, mert ketten megsültünk volna anyuval egy ilyen kis helyen. Csak most nem értem magam túl jól. Vettem be egy gyógyszert, remélem kiállítja és időben sikerült elkapnom és kezelnem. Mert ha nem, akkor nagyon fájdalmas napok várnak rám... T_T

Sikerült egy hosszú bejegyzést kerítenem konkrétan a semminek, de nagyon örülök a növénykéimnek és jól esett vásárolgatni anyuval. :)

Majd még jelentkezem.

Sayonara! ^^ 

Szabadsáág! :D

Sziasztok!

Ma volt az utolsó napom a melóhelyen és nagyon örülök, hogy végre vége. Anya kicsit szomorú, mert az utóbbi 10 évben nem töltöttünk együtt ennyi időt és a vele közös dolgok tényleg jók voltak és élveztem vele dolgozni. De szeretnék kicsit pihenni és elkölteni a megkeresett pénzem. xD
Az utolsó 2-3 óra iszonyatosan nehezen telt el és már nem volt komolyabb munka, amitől telt volna az idő, mert mindent megcsináltam. Anya büszke rám, mert a főnök marasztalni akart és ez ugye egy visszajelzés is, hogy jól dolgoztam. :)

Tervek azok vannak a nyárra, de nem élem bele magam semmibe, majd lesz, ahogy lesz. Már nincsenek olyan naiv álmaim, hogy Ez lesz az a nyár stb... Mert kb. 3 éve minden nyár elején ezt mondogatom és sosincs belőle semmi. xD
Na, mindegy. El vagyok látva egy csomó könyvvel és most is Jókait olvasok( menthetetlenül belehabarodtam  xD). Plusz van egy csomó anime, amit meg akarok nézni.

Hívtak most strandra, de 2 ok miatt is visszautasítottam. Igen! Én! Én, aki az első erősebb napsütésnél már nyávogott, hogy menni akar a strandra... Változnak az idők és sajnos én is változom. Az egyik és legfőbb ok az, hogy tavaly egyszer voltunk, de fél évig éreztük a következményét és egyszerűen rettegek attól, hogy megint ez lesz és nem akarom. Megundorodtam tőle, mert sajnos vagyok olyan hülye, hogy magamból indulok ki és én strandolás előtt is mindig megfürdök, de ugye van egy csomó retkes, igénytelen, gusztustalan féreg ember, aki a gombás seggét is beleáztatja a vízbe, hogy utána a másik, tiszta és igényes ember egy fél évig kínlódjon miatta... Köszönöm, ebből inkább kimaradok!

A másik ok az, hogy utálom magam és nem akarom az undorító testemet mutogatni mások előtt. A télen felszedett pluszt még nem adtam le és ennek az egyik oka az, hogy egyszerűen a suli miatt nem tudtam rendszeresen táplálkozni. Amikor egész nap Nyíregyen vagyok és este 9-kor esem haza és örülök, hogy végre ehetek valami normális ételt is, akkor csak hízok... Na meg persze a sport teljesen kiesett az életemből, ami hiányzik is. Jó lenne korizni, de mindig szükségem van valakire, mert egyedül egyszerűen nem tudok kijutni a kapunk az út minősége miatt és az utcasarkon túlra is csak segítséggel tudok eljutni, mert annyira vállalhatatlan errefelé minden járda. Az utcánkba pedig természetesen hírből sem ismerik az aszfaltot... Pedig ez lenne az a sport, amit szívesen művelnék heti többször is. Na, valahogy csak meg kell oldanom, mert hiányzik és jó lenne nem feldobni a pacskert 30 évesen. :"D
És hála a 3 hetes üzemi kosztnak és a kiegészítés délutáni rágcsának,(hogy ne haljunk éhen amíg haza érünk és 6 óra körül elkészül a vacsi)-ma is csak leves volt és attól is fájt a hasam-még feljött plusz 2 kiló. :"D
Szóval jelenleg tipikus női fázisban vagyok: utálom magam, ronda vagyok és egy zsírdisznó. Úgyhogy mivel most nincs suli és végre a munkahelyi koszt sem mérgezi a testem, így ideje életmódot váltani és leadni vagy 10 kilót, hogy akkor kevésbé érezzem magam ennyire okádéknak. xD Önértékelés lvl Kykky. xDD
Szóval próbálok javítani a helyzeten és tenni érte, de ha sikerül is, nehéz lesz magamba elfogadni azt, hogy már nem vagyok annyira ocsmány. xDDD

Úgyhogy igyekszem, mert azért legbelül és mélyen tényleg jó lenne eljutni valami olyan fürdő helyre, ami nem strand de lehet kicsit lubickolni, mert hiányzik. Aztán majd meglátjuk, hogy miként alakulnak a dolgok.

Egyelőre pihenek és kicsit Lacizok, mert az utóbbi 3 hétben nem sokat találkoztunk.
Aztán majd elválik, hogy milyen is lesz ez a nyár...

Na, majd jelentkezem.
Pá! ^^ 

Melós hétköznapok

Yo!

Rég jelentkeztem, de az utóbbi két hétben a meló miatt csak vegetáltam. Odamegyünk fél 8-ra, hazajövünk fél 5 után és utána csak alszok vagy nézek ki a fejemből, néha olvasok vagy animézek de ennyi. Kb. 2-2,5 hete még a rajzolás gondolata se fogalmazódott meg a fejemben, de ma egy percre belém hasított az érzés, hogy hiányzik.
Nagyon hosszú egy nap és hát rengeteg rendszerezni és lefűzni valót halmozott fel az én drága jó édesanyám. Úgyhogy ég a kezem alatt a munka. Pont erre lettem kitalálva: a pedáns, rend- és munkamániás szűz felülkerekedik a káoszon. Anya a nagy rendben meg semmit nem talál meg.  xD
Ami a korán kelés mellet kikészít még, az az ebéd. Ingyen ebédet kapunk, ami egészen jó szolgáltatás lenne, ha ehető lenne az étel és nem fájna tőle állandóan a hasam. Mondanom sem kell, hogy a cég élelmiszerrel foglalkozik és hát nyilván minden szavidős cuccot mi eszünk meg...
Ma olyan csodálatos volt az ebéd, hogy egy kis levest és pár szem sült krumplit ettem, mert azt tanácsolták nekem, hogy a hússal ne is kezdjek, garantált hasfájás/hasmenés lett volna az eredménye.
Bár nehezen telnek a napok, de az áruháznál még mindig fényévekkel jobb.

Ami tisztán kirajzolódott előttem az az, hogy én nem akarok ennyit dolgozni egész életemben. Anyuék semmi másból nem állnak ki, csak a melóból és hétvégére csak annyi energiájuk marad, hogy aludjanak vagy a ház körül matassanak. Nem akarok így élni. Nyilván nem akarok egész életemben itthon ülni, de kevesebbet akarok melózni, hogy legyen életem és energiám megélni a hétköznapokat. Több, mint 2 hete nem rajzoltam semmit, mert annyira lefáraszt ez a mókuskerék, hogy egyszerűen csak azt várom, hogy beeshessek az ágyba. És ez így nem jó. Hosszútávon meg főleg. A szüleim érdekes emberek tök jó hobbikkal, csak a mindennapok lassan bedarálják őket és a kedvenc vagy vágyott dolgaikat lassan teljesen elhanyagolják.
Olyan nővé akarok válni, aki család és munka mellett is meg tudja valósítani önmagát és élhet a hobbijainak és a vágyainak. Talán nem ez az az ország, ahol ezt el lehet érni és egyre inkább érzem, hogy semmi jövőm nincs ezen a lepratelepen. Utálom az embereket, a mentalitást, a rendszert és mindent. Nem szeretek magyar lenni, abszolút nincs bennem magyar öntudat és hazaszeretet, mert mindet kiölte belőlem az, ami itt megy.

Hát igen... Üdv a felnőttek világában Kykky...
Ismét egy depresszív hangvételű bejegyzés született, *vállveregetés* de hát aki olvas, az ismeri a hangulatingadozásaimat....

De! Annyira nem rossz minden. :) Lacival múlt hét csütörtökön voltunk 3,5 évesek. :D Szombaton
kaptam tőle rózsát és bonbont, én pedig egy rózsaszín, szíves rakott keksszel kedveskedtem neki. ^^
Tomi vett egy új gépet a ballagós pénzéből, így Laci elhozott a régi gépéből nekem néhány ramot és egy videó kártyát, mert eddig csak integrált volt az enyémbe. Nem mai gyerek a gépem, de szeretem, csak elég idegesítő volt, hogy a kemény 3 giga ram (amiből 2,75-öt tudott kihasználni xD) miatt a Sai állandóan nyávogott és a Photoshop is szeretett lefagyni. xD Így már 7 giga ram van benne. :D Remélhetőleg javulni fog a teljesítménye. Még nem teszteltem, hisz nincs erőm rajzolni, plusz szombat este lett Laci mindennel kész. :)
A hétvégéim jól telnek, csak a hétköznapok múlnak nehezen. De lehetne ennél százszor rosszabb is.

Ennyi lettem volna, remélem hamarosan tudok majd másról is írni, mint a melóról.
Pá!