2015. január 25., vasárnap

Alkotói válság ._.

Yo!
A mai nap végre találkoztunk Lacival. Képes volt annak ellenére is eljönni hozzám, hogy nem mentem ki elé a buszhoz és elkaphatja tőlem a bacit. Ez olyan jól esett tőle. :')
Olyan jó volt végre látni, elvégre hétfőn találkoztunk utoljára az én jóvoltomból. Mostanában előszeretettel teszek keresztbe minden tervünknek egy-egy betegséggel. És persze ha én beteg vagyok, akkor adok az élvezeteknek és nagggyon lebetegszem. :'D Mert miért is ne?
De most már sokkal jobban vagyok, hogy itt volt velem. ♥
Addig minden szép és jó, amíg itt van, de ugye eljön az idő, amikor haza kell mennie. Most még azt sem engedte meg, hogy kikísérjem a buszmegállóba, így a kapuban el is váltak útjaink, habár mint két kis óvodás, úgy kiabáltunk egymásnak még akkor is, amikor már az utca végén járt. :'D
Egész jó kedvem volt ma, még utána is fel voltam dobva, hogy elment. Le akartam rajzolni a nagy örömömet, valami cuki képregényt csinálni kettőnkről. El is kezdtünk ötletelni, de aztán mintha vmi kattant volna az agyamba, elkezdtem volna a tervezést, de vmiért tudtam, hogy nem tudok rajzolni.
Nem sikerül úgy se normálisan elhelyezni a paneleket, átrajzolni a körvonalakat, megcsinálni a raszterezést. ._. Tudom,  hogy szeretem ezt csinálni és talán meg is valósítanám, de még sem tudom.
Hetek óta nem tudok rajzolni. Elkezdem és annyi.
Szegényt meg belelkesítettem és aztán mondtam neki, hogy még sem fog menni. Elment az összes rajzolástól a kedvem. Utolsó arcon csapásként még láttam, hogy a volt Schwarzen-Schtift nevezetű Facebook rajzos oldalamat megint visszalájkolta valaki. Még a múltkor 135 volt, most 124.
Úgyhogy fogtam magam és visszavontam a közzétételét. Így csak én láthatom. Úgy se nézte senki. :|
Jó, sokan mondták már, h ne törődjek vele meg mittudom én... De egyre rosszabbul érint ez. Deviantarton is minek vagyok fent? Kb. hogy foglaljam a tárhelyet.
Régen egyből kiraktam mindenhová a rajzaimat, de most már ez nem vonz. Sőt, félek is kitenni. Mindenki annyira okos, annyira ért hozzá, csak épp megfelelő kritikát nem kapok soha. Max. azt hogy ez szar, olyan mint egy öregasszony stb. stb. De hogy miért néz ki úgy, mik azok az anatómiai gondok, amikre ügyelhetnék... Semmi ilyesmi.
Vagy a másik az, hogy segítséget kérek egy csoportban és mindenki leszar. xD Ezt nagyon szeretem. (Y)
Persze főleg magamért csinálom a rajzokat, de én szeretem ha kapok visszajelzést, mivel elég kritikus vagyok magammal szemben és nem tudom megítélni őket. A rajzaim 90%-a szar, a többi 10%-a felvállalható. Meg talán úgy tűnik, hogy magabiztos vagyok, de aki egy kicsit is jobban ismer az tudja, hogy néha a kajáldában az ételt se tudom kiválasztani, mert nem tudom, hogy mi lenne a jó. Szegény Lacit ezzel egyszer a sírba teszem. :'D

Sokan nem is értik mi ez a mély és hirtelen jött depresszió. Egyszer csak belém hasít, hogy én nem tudok rajzolni, semmire se vagyok képes, még egy rendes emberi alakot se tudok megcsinálni, nem tudok színesbe dolgozni, de fekete fehérbe sem. Még a körvonalakat se tudom szépre megcsinálni.... stb. stb. stb.
És olyan rossz, mert ilyenkor ordítani tudnék annyira nyomja vmi a lelkemet, csak nem tudom mi. Rajzolnék, de mégse. Áh, utálok alkotói válságba lenni. .___.
És ilyenkor az emberek kb. hülye hisztis picsának néznek, vagy azt hiszik, hogy arra várok, hogy agyon dicsérjenek. De nem. Egyszerűen csak ilyenem van. Nem tudom hogy megfogalmazni, de elég nyomi egy érzés. :/

Szegény Himitsu se lesz már sztem befejezve, pedig rá büszke voltam. :(


Mondjuk most jobb egy kicsit, hogy kiírtam magamból, de akkor is rossz lett tőle a kedvem. Pedig olyan jó kis nap lett volna ez a mai, ha nem toszom el saját magamnak. :'D


Na pá!

2015. január 23., péntek

A tatnyos shinigami rossz shinigami

Máár megint beteg vagyok. Szörnyű. Olyan szinten le van gyengülve a szervezetem, h az már siralmas. ._. Valami influenza szerű nyavajám van, habár doktor bácsi azt mondá arcüreg gyulladás, de mivel nem fáj a fejem és tisztára influenza szerű tüneteim vannak, így inkább valószínű ez. :")

Hétfőn és kedden nem volt sulim, mert javították a központi felvételit. A péntekem tök jó volt, Lacival és Timoval mekiztünk egyet, aztán voltunk megyós meeten. Mondjuk nem értük el azt, amiért odamentünk, de sebaj. Este elindultunk Laciékhoz, mivel ott aludtam. Nagyon jó volt :3 Szombaton a mamája névnapján voltunk, aztán hazaestem délután 4- re. Vasárnap olyan furán köhögcséltem, hétfőn még itt volt az ember, aztán szépen lebetegedtem.

Azért még kedd este tanultam másnapra, de felesleges volt. Szörnyen aludtam és reggel hőemelkedésem volt. Anyunak muszáj volt munkába mennie, ahogy apunak is. Ekkor jött mama a kis piros camping biciklijén és belém karolva elcsoszogtunk az orvoshoz. De már nem jön többé. :(
Senkire se számíthattam. Végül 3\4 órányi fetrengés után elszántam magam, h felöltözöm és elbicikliztem. Ami nem tett jót, Laci skypeon le is szidott este emiatt, de nem bírtam volna elsétálni. Nagy nehezen túlestem a vizsgálaton, kiváltottam egy halom gyógyszert és haza kecskéztem.
Végül anya el tudott szabadulni a munkahelyéről, kivett egy fél nap szabit és hazajött ápolgatni. Jó volt, h itt volt velem. Csinált nekem friss gombából és csirke mellből pörköltöt. Állandóan naranccsal, mézzel, teával tömött. Igaz, belázasodtam de utána jobban voltam. :)

Ma egész nap feküdtem és tabon animét néztem. XD Olyan jó, h van a tabom. xD
Annyira igyekszem, h szombatra meggyógyuljak és tudjon jönni Laci, h egész nap tömtem magamba a narancsot, mézet, teát. Már a könyökömön is tea folyik. xDD
Annyira Laci hiányom van, h shoujo animéket néztem. Ez már tényleg komoly. XD
És még a közös gyrosozásból se lett semmi. :( De szombatra meggyógyulok! :D <3
Jó lenne már egy olyan hónap, amikor nem vagyok beteg. Megígértem, h ha meggyógyulok, többet nem leszek beteg.  Elegem van már ebből a folytonos gyógyszerezésből. De hát ép lélek és ép test. A lelkem nem túl ép, így természetes, h gyenge a testem.....

Háát remélem legalább a szombatom jó lesz és jövő héten Dér con. Muszáj összeszednem magam. Szerencse, h vannak, akikre támaszkodhatok. :)
Hát ennyi lenne egyelőre.
Pá!

U.i. : bocsi az elgépelésekért, megint tabról pötyögtem. xD Ha gépnél leszek, kijavítom. ^^

2015. január 8., csütörtök

Képbepótolás!

Sziasztok! Végre egy hét után újra géphez merek ülni. Már nagyon hiányzott.  Szeretem én a tabletem, de na.... A gép, az gép. ♥
Szóval az előző bejegyzést ugye öngyilkos módon tabról pötyörésztem be és nem tudtam képeket feltenni, hisz mind a gépemen van. Na, most bepótolom a hiányosságot. Nem akartam már belenyúlni a régi bejegyzésbe, meg túl hosszú is lett volna ennyi képpel, szóval adok nekik egy új bejegyzést.

Naszóval, a 4 darab megrendelésem:
Az első 3 ceruzarajz, A/4-es méretben. A Nagy Sándor papagájra és a bassetre(lógósfülű kutya) vagyok a legbüszkébb. :) A tájkép sosem volt az erősségem. xd 




Itt vannak az ajándékba festett madaras dobozkák:


Sajnos a csúcsdíszt elfelejtettem lefényképezni, a fát is leszedtük már. Bocsi ><"
Még tartozom a Lacitól kapott és a Roados póló képeivel. Azokat is hozom!
Design cseréhez sincs kedvem, majd valamikor, ha megszáll az ihlet. xD
Mégis csak lecseréltem közben. xD

Amúgy a szünetem olyan "jóra" sikerült, hogy nem volt nehéz visszaszokni a suliba. Egész hamar eltelt ez a hét, sok volt a doga meg a felelés. Tudom, még szombaton is suli, de valahogy nem tör meg annyira ez a tudat, mint amennyire máskor szokott. xD Lehet betegebb vagyok, mint hittem. xD
Ma Laciztam, jó volt vele lenni. :) Rég nevettem ilyen jót, annyit tud baromkodni... xDD

Hát, igazából mára ennyi, hamarosan jelentkezem. Nem volt most semmi új évi fogadalmam, de jó lenne, ha többször tudnék blogolni. Majd igyekszem
Puszpá! ;)

2015. január 1., csütörtök

Ünnepekről

Sziasztok. Na, ilyen se volt még, hogy ne gépről blogoljak. :)
Kicsit le vagyok maradva blogolás terén, de mindjárt megértitek, hogy miért. Szóval kezdjük a téli szünet első napjaival... Laci nuku, otthon feküdt betegen, hát akkor beletemetkeztem a munkába. Úgy volt, hogy a csajokkal megyünk korizni, de végül én is náthás lettem. 4 napig szinte alvás és evés nélkül rajzoltam. A 4 megrendelést plusz 2 dobozt festettem meg. Egy darabig nem akarok rajzolni xD Ha géphez kerülök, majd megmutatom miket csináltam.
Szóval szenteste jó szarul voltam, jöttek mamáék szokásosan egy óra késéssel. Anyu cirkuszolt, mint minden évben. xD Ez már ilyen családi rituálé. Mamáék késnek, az úton meg az előszobába veszekednek egy sort, amíg ide nem érnek anyu nekünk dühöng. Apuval addig díszítjük a fát. Már pár éve nincs csúcsdíszünk, anya eltörte. Most felhorkanna, h mi az, h ő törte el? De hát ami a Dobos családba eltörik, az mind anya keze által történik. xD Szóval cigányoltam gyorsba egy csúcsdíszt. (Cigányolás Dobos eredetű szó, annyit tesz, mint barkácsolni, minden szarból valami összetettebb szart készíteni).
Majd hozok róla képet. Az alja wc papír guriga, a teteje meg egy eltört tetejű karácsonyfa dísz, abba beleszúrva egy ecset xD. Ezt összeszigetelőszalagoztam, és alufóliát ragasztottam rá. xD Ne röhögj, nagyon menőn néz ki. Aztán Kati mama közölte, h nekik van otthon vagy 3, miért nem kérdeztük, ő adott volna. Már mindegy. Ez eredeti made in Kykky. xD
Szóval egész tűrhető volt a szent este. Kaptam tőlük egy faszántos fejest. Végre nem kell apával egy fejesen osztoznunk. Anya ott örült, h dejó,ebből már nem lesz veszekedés, de mi abban a percben összevesztünk az új fejesen. xDD
Papa annyira átszellemült, hogy ajándékozás után elaludt a fotelben xD. Utána elmentek és anyuékkal odaadtuk egymásnak az ajándékainkat. Örülök, mert olyan ajándékokkal leptük meg egymást, ami hasznos és régóta vágytunk rá. Én egy tabletet és egy birkás trutyis tálat kaptam. Onnan tudtam, h azt anya vette nekem, h meg volt csorbulva a széle, mert mint kiderült csomagolás közben érte egy kisebb baleset xD.