Szívemben az ősz

Amikor egy éve megtudtuk, hogy beteg vagy nem hittem, hogy ilyen hamar eljön a búcsú ideje. Jó esélyeket adtak neked az orvosok, azt mondták, hogy ha sikerül a kezelés akár 10 évig is tünet mentesen élhetsz tovább.
Igaz, hogy mióta az eszemet tudom ismerlek, de csak ez alatt az egy év alatt sikerült valamivel mélyebb kapcsolatot kiépítenünk egymással és a családdal. Mondják, hogy a baj hozza igazán össze az embereket és a családokat és a mi esetünkben ez igaz volt. Eleinte rendben mentek a dolgok, de ahogy haladt az idő úgy kezdett kisiklani minden. Te már akkor valahol félúton feladtad és nem is hittél igazán benne, hogy meggyógyulhatsz. Mindenki látta rajtad, hogy a gyógyulásod érdekében nem teszel meg mindent és nem küzdesz az igazi démonnal: saját magaddal. A magad ellensége voltál és már csak arra eszméltünk, hogy annyira elfajultak a dolgok, hogy már a kórházban vagy és műtenek...
Teljesen tönkre tett az a környezet és az orvosi gondatlanság. Egy emberi roncsot képzett belőled az az undorító lepratelep, amit kórháznak csúfolnak. Viszont a daganat nem terjedt tovább, nem volt áttét így mindenki reménykedett, noha teljesen összetört a magyar egészségügy.
Pénteken még megpusziltam a homlokod, odaadtam a vizedet és én elemezgettem neked az egyetemista élet "szépségeit". Mennyi hülyeséget összehordtam, csakhogy ne üljünk egymás mellett kukán. Az állapotod ellenére próbáltál beszélgetni velem és mindenki boldog volt, hogy talán még van remény. Még nevettünk is apa hülyeségein és megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk.
El akartam vinni pár munkámat, mert tudom, hogy szerettél festeni és kíváncsi voltam a véleményedre és fel akartalak egy kicsit dobni.
Nem hittem, de legbelül éreztem, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy láttalak.
Ma megszűnt a fájdalmad, a szenvedésed, de magad után hagytál egy nagy űrt a családod szívében.
Ég Veled, remélem egy jobb helyre kerültél.

Visszatérés Sohaországból

Üdv!

Már több, mint egy hónapja nem írtam. Ennek főleg 3 oka van: 1.) nem történt olyan különösebb dolog 2.) nagyon lefoglal a suli 3.) lusta vagyok és nincs kedvem semmihez.
Igazából a 3. a legnagyobb gond, mivel ma is itthon meresztem a hátsó felemet és konkrétan semmit nem csináltam. Nincs kedvem rajzolni, de ha éppen lenne, akkor a sok hülye rajzházit kell csinálnom vagy grafika órára a metszeteket. Milyen jó, hogy iskolába járok. Nem? Többet rajzolok itthon, mint a suliban. Komolyan felesleges időpocsékolásnak érzem a rajzórákat. A tanárok nevetségesek és szeszélyesek, sikerült kifognom két elviselhetetlen és kiállhatatlan embert. Fuck yeah. xD

A programozással továbbra sem vagyunk jó barátok, bár igaz, hogy most van valami halovány esélyem arra, hogy meglegyen belőle a kettes. De ez tényleg nagyon halvány. :/
Mint korábban említettem itthon vagyok. Na de miért? Ma reggel 7-kor keltem, kinéztem az ablakon és láttam, hogy óriási szél fúj, a fűzfáról egy ember méretű gallyat le is tört. Elkészültem és még indulás előtt felhívtam anyát, közöltem vele, hogy rajzra nem megyek be. Mivel nem akarok szenvedni a B/2-es méretű rajzmappám elszállításával ebben az ítélet időben. Mire ő azt tanácsolta, hogy inkább maradjak itthon, ő is nyugodtabb lesz és nekem se kell ilyen időben utaznom. Persze nem kellett kétszer mondani. ><
Na, akkor minden vissza, kaja kipakol, smink lemos, itthoni ruhát felvesz, be az ágyba, könyv kinyit és olvas. A délelőttöm így olvasással telt. Miután kiolvastam a Harry Potter összes részét befaltam

egy Jókait(Mire megvénülünk) és most éppen Szilvási Lajostól olvasom a Hozományt. Eddig nagyon tetszik. Nem egy hosszú könyv, szóval már a felét ki is végeztem.
Amit említésre méltóbb esemény történt mostanában az talán annyi, hogy pénteken voltunk Lacival meg pár emberrel kocsmázni. Igen, jól olvassátok. Én és a kocsma! xD Persze semmi extra nem volt, beültünk, Laci Hellt ivott, Tomi és én Colat, a másik két srác pedig sört és Hellt. Szóval óriási alkoholizálás folyt. Aztán megéheztünk a nagy beszélgetésben és elmentünk a Mekibe és a 9 órás busszal haza is jöttünk. De jó volt egy kicsit kimozdulni és dumálgatni. Az a nap egyébként még más miatt is érdekes volt. Robotikán a tanár behozott egy humanoid robotot, ami majdnem 3 millió forintba kerül és vele foglalkoztunk. Nagyon érdekes óra volt, ez volt talán a 1,5 év alatt az első, amire azt mondtam, hogy tetszett.  Azért ez elég sokat elárul az oktatás milyenségéről... Pedig én szerintem eléggé nyitott és érdeklődő vagyok. Csak az a baj, hogy nem nagyon van mire nyitni meg mi felé érdeklődni... :| De ezt az órát iszonyatosan élveztem és mindenkinek megmutattam a robotról készült videót. :D

A hétvége is jól telt, szombaton itt voltunk Lacival, anya random befonta a haját. Hát nem hittem volna, hogy egyszer az anyám a pasim haját fonogatja majd a nappali közepén. xD Van, amire az ember nem tud előre felkészülni. Persze túlkaptam, de értitek na.. :D
Vasárnap este átmentünk Laciékhoz, ahol épp a konyha felújítása folyt. A hétfő is hamar eltelt, nem nagyon csináltunk semmit. Már akkor kezdett rossz idő lenni és a fronttól mindannyian nyomik voltunk.
Igaz, hogy nem voltam most túl aktív, de azért kivehető, hogy egészen jól megvagyunk Lacival. Szinte soha nem veszekszünk (*lekopogja*) , de ha mégis akkor is csak apró dolgokon és 2 perc alatt röhögve kibékülünk. Remélem, hogy most már minden ilyen marad közöttünk. ^^
Jövő hét hétfőn lesz a szülinapja és most aggódom, hogy megjön-e addig az ajándéka. Mert hiába megrendeltem tegnap valahogy nem akarnak visszajelezni és kezdek kiakadni. xD Remélem minden rendben lesz. Elvileg megyünk egy Halloween-i buliba is, szóval hátha tudok majd egy kis rövid beszámolót írni róla.

Ja, egyébként elérhetővé vált a pólóm a TeeTaku oldalán, szóval ha van kedvetek nézzétek meg.

Ennyi voltam mára, pá! :)