Sok(k)! :O

Komolyan mondom ez a 8.b szörnyű!!! Annyira elegem ban már ebből az egészből. N. és én teszünk mindent az osztályért a többiek csak a szájukat húzgálják. Ma is kiakadtam mint a tikktakkos óra! Annyira birom, hogy nekem van grafikám, tanulnom kell de a csajok ráérnek, nem csinálnak egész délután semmit ugye nem is tanulnak és még is rám hárítanak minden feladatot. Ez megy már 8 éve, s ez kezd sok lenni! Nagyon haragszom most D.-ra P.-ra és L.-re!

Ma rámtört az a gyerekes magány érzése, amit alsóban éreztem. Mindig kiközösítettek, és egyedül ültem napköziben a padon. Anya ezért vett ki már 2. osztályban a napköziből. Így legalább otthon lehettem. Mert alsóban meg az volt, hogy D., L., P. nagyon jó barátnők voltak, de L.-vel mindig összevesztek. Ha ez megtörtént szaladtak hozzám, hogy békítsem ki őket. Mivel kénytelen voltam L. pártját fogni, így ezután megint csak a kiközösítés jutott osztályrészül. Alsóban D.-va utáltuk egymást, és most 5.-ben jóba lettünk. De ez is csak azért történt meg, mert a nagy menő D.-t P. leváltotta O.-ra, így D és én (vagyis a két kiközösített) összehaverkodtunk. Így aztán most "jóban" vagyok a "menő" csajokkal az osztályban. Addig sem piszkálnak, legfeljebb csak a hátam mögött beszélnek ki. Ami már nem zavar, mert tudom, hogy oviban, alsóban és most sem szeretnek (ez már 11 év!!)

Felvázolom a helyzetem, hogy jobban értsétek:

Itt, ahol lakom (egy faluban -.-") csak az számít valakinek, aki igazából senki. Magyarán, ha nem vagy egy pláza cica, hajat vasaló, buta, nem tanuló (mert ugye azért is állandóan szívják a vérem, mert jól tanulok), pasizó kis hülye #&! akkor te egy szemét alak vagy! Itt mindenki bele akar szólni az életedbe, és ha egy kicsit más vagy akkor már az nem jó! Ha nem állsz be a sorba egyből kiközösítenek. Persze ez nem csak itt van így... Viszont a mai nap tényleg betelt a pohár! (persze már kidühöngtem magam, szóval már lenyugodtam) S ami a legjobban fáj az, hogy olyan fáradtan jövök haza, hogy egyszerűen nincs kedvem rajzolni. Igazából nem is maga a tanulás merít ki. Mert nagyon unatkozom órákon. A többiek nem értik az anyagot, én meg ülök és ásítozok jobbra-balra -.-" Az a legfárasztóbb, hogy vissza kell magamat fogni és az is elveszi az életkedvem, hogy látom hogyan néznek rám... És tudom (vagy is érzem) hogy igazából a hátam mögött csak gúny tárgya vagyok. Ami nem izgat, de akkor mondják a szemembe ha valami nem tetszik. Persze ha vitáról van szó, velem szemben esélytelenek. A nyelvpárbajban én vagyok a győztes félen, ezt bizton állíthatom :D Szóval afféle vihar előtti csend honol most nálunk. Bár úgy is tudom, hogy előbb-utóbb megint hatalmas veszekedés lesz... (ezt is érzem...) Próbálom magasról lekakkintani ezt az egészet, de már nem mindig tudom lenyelni a dolgokat... 

Még jó, hogy a szüleimnek mindent elmondhatok, így szegény anyának egészen 16:20-18:00-ig csak panaszkodtam ami most nagyon jól estett.

Meg aztán aludtam is egy kicsit. D. hívott, mert úgy volt, hogy megyünk biciklizni. Azonban nem volt kedvem most azt hallgatni, hogyan áradozik a pasijáról. Meg miután ismét otthagytak és rám hárították a dolgot igazából nem is volt erőm most jópofizni egy ilyen után velük....

Tudom már, hogy miért szeretem mindig nézni ahogyan az égen szárnyalnak a madarak. Persze miközben nézem őket, mindig szomorú leszek...

Azért szeretem nézni a repülő kis jószágokat, mert én magam is velük repülnék, és végre ha elmennék innen teljesen önmagam lehetnék. Mert itt kell egy bizonyos visszafogottság. Nem lehetek az igazi Kykky. A suliban én vagyok a jótanuló, bolondos, vicces csaj akit mindenki "szeret". De szeretném megmutatni hogy milyen vagyok valójában. Én is tudok sírni és szeretek ilyen fura dolgokon elmélkedni, imádok rajzolni ♥ (mert ugye a rajzaimat sem ismerik el igazából :S) S persze nem ismerik a múltam vagy is inkább engem nem ismernek! Bár inkább csak a művészibb énemet nem mutatom ki. /ha szabad így fogalmaznom/ 

Nah és akkor még az anime őrületemről ne is beszéljünk! Azért is hallgattam már jó sokat. S amikor megkérdeztem, hogy: -P. szívem, láttál már te egy animét is?! :O Akkor a válasz a nem volt -.-" Szóval értelmi szint az eget veri... -.-"

Remélem holnap tényleg le tudok ülni rajzolni *-* Már annyira rajzolhatnékom van :3 Mikor rámtör a rajzolhatnék olyan furán dobog a szívem és elönti a testem a forróság. Ilyenkor muszáj ceruzát ragadnom. De most annyira álmos vagyok, hogy nem sikerülne szépen a munkám. Rajzolni csak is kipihenten, jó lelki állapottal szabad!!! :D

Na mentem szunyálni! xD

Pusszantááás! (=