Évösszegzés 2016

Hali!

Egy újabb év telt el és azt hiszem ez volt talán a legeseménydúsabb évem az eddigi 19 közül.
Először is nyelvvizsga, érettségi, felvételi és végül az egyetemistává válás. Jobban be se sűrűsödhetett volna az életem. xD
Ezek mellett Lacival is sok gondunk volt, majdnem elvesztettük egymást a sok veszekedés miatt, de azt hiszem végül sikerült gyógyírt találnunk a dologra és megéltük a 3 éves évfordulónkat.
Sok remek embert vett el tőlünk ez az év, nem is bánom, hogy vége van.
Továbbá meg kell, hogy említsem a Retard Műveket, mivel elég jelentős dologgá vált az életemben. Büszke vagyok arra, hogy 51 kis képregényt sikerült összehoznom március óta úgy, hogy közben pont a közepén voltam az érettségi időszaknak. Meg persze az is piszok nagy büszkeséggel tölt el, hogy már több, mint 4000 lájkolója van az oldalnak és jövőre meg sem állok a 10 000-ig! :D

Ez az év rajzilag és művészetileg is a legtermékenyebb volt mind közül, hisz a sulis alkotások mellett létre hoztam egy majdcsak életnagyságú polipot, csináltam egy páros cp-t, dobozokat festettem, babát varrtam, sapkát és pólókat festettem, ott van a Retard Művek is stb.

Az első félévem az egyetemen elég kemény volt, nagyon elveszettnek éreztem magam, de végül csak jól alakult minden és úgy néz ki, hogy az élet tényleg nekem szánja ezt az utat.
Változtam is, hisz még év elején befestettem a hajamat kékre és azóta fodrászhoz sem járok, mert magamnak is meg tudom csinálni a leszívatást és a festést. Fele annyi időbe és pénzbe kerül. :'D

Sajna voltak elég balul sikerült dolgaim is, ez az év szerencsétlenségekkel volt tele, de remélhetőleg a jövő több szerencsét tartogat a számomra, mert igazán elkelne már. xD

Kicsit a blogról is szólnék:
Jelen állás szerint 62843 látogatója volt eddig az oldalnak, ami baromira sok! :O
287 db kommentet írtatok ezalatt az 5 év alatt és 317 db bejegyzés született.
Kicsit el-eltűntem, de valahol érthető, hisz piszok elfoglalt voltam és volt, hogy már nem volt erőm írni, de még így is több bejegyzés jött össze, mint az elmúlt 2 évben.
Büszke vagyok arra, hogy valamit ilyen hosszan és kitartóan csinálok és továbbra is folytatni szeretném a blogolást, ahogy időm és energiám engedi.
Igaz, nem sokan szavaztatok, de végül a V.025-ös lett az év designja! :D
Köszönöm, hogy olvastatok és követtétek az életem folyását, remélem a jövőben is számíthatok majd rátok.
Jó bulizást, otthon tunyulást, animézést vagy akármit a ma estére és kívánok mindenkinek sikerekben, szerencsében gazdag új évet! :)

Sziasztok, találkozunk jövőre! ;)

3 év ♥♥♥

Hoy!

Ma van a 3. évfordulónk Lacival. :D El se hiszem, hogy ennyi ideje vagyunk együtt, főleg a sok veszekedés után. De azt hiszem jól csináltuk: végül megjavítottuk ami elromlott és nem kidobtuk egyből és milyen jól tettük! :)
1 órára buszoztunk be Debbe, mert még szét akartam nézni a vásárban, hisz ilyenkor már szilveszteri cuccokat árulnak és sok az olcsó paróka. Végül egy szőkét és egy rózsaszínt vettem. Egészen jók, csak kicsit ki kell őket pofozni és senki meg nem mondja, hogy 2000 Ft-os ócsó pareszok. :)
Így néznek most ki, még áztatás előtt vannak. Majd ha rendbe vágom őket, akkor rakok fel képet a különbségről. ^^

3-kor kezdődött az Assassin's Creed a moziban, szóval mászkáltunk még és ügyet intéztünk. 2-re értünk oda a Plázához és meglepődve tapasztaltuk, hogy k***va sokan vannak. Majdnem egy fél órán át álltunk a sorban és még kaját is vettünk, WC-ztünk és már majdnem 3 óra volt.Előre foglaltunk helyet, mert hátul dugig volt az egész: mint kiderült ma volt a premier xD
Nekem egyébként tetszett, bár én nem játszok vele, de szerintem egy történetnek elment. Úgy láttam Laci is élvezte, szóval megérte beülni rá.
5 óra körül lett vége és utána mászkáltunk egy darabig, végül beültünk egy pizzériába és jól tele raktuk magunkat pizzával. Nem akartunk még haza menni, szóval visszasétáltunk a Plázába és léghokiztunk egyet. A hajam belelógott a szemembe, Laci csak ezért győzhetett le. xD :P
Még ültünk ott egy darabig, hisz a busz indulásáig még volt időnk. Nagyon jó hangulatban telt ez az évforduló. Kicsit féltem tőle, mert sok szerencsétlenség ért minket mostanában és nagyon szurkoltam, hogy az évfordulónk legalább jól sikerüljön. Szerencsére az aggodalmam alaptalan volt. :) ♥

Megegyeztünk, hogy nem veszünk, hanem csinálunk ajándékot, mert az sokkal jobb. :) Szóval Lacitól egy általa készített fa kulcstartót kaptam, amire egy rúnát vésett és bele égette. Ez a Fehu rúna. Szerencsét hoz a sok szerencsétlenségben, ami valljuk be: elkel mostanság. :')
Csinált nekem egy nagyon cuki videót is, amiben a közös képeink vannak és verselve beszél alatta rólunk. Szeretem, hogy ilyen ügyes és kreatív. :) ♥
Ezekben sokkal több idő és energia van, mint venni egy virágot. Tele vannak törődéssel és szeretettel és ennél többet egyetlen nő sem kívánhat. ♥

Én egy mini Kykky rongybabát adtam neki, amit saját kézzel varrtam. Az elkészítés folyamatáról írtam a Retard blogban is, ott megtaláljátok. ^^

Nos, ennyi lett volna ez a bejegyzés.
Még írni akarok egy évértékelőt, szóval remélhetőleg ebben az évben még "találkozunk".
De ha valami oknál fogva mégse, akkor B.ú.é.k. mindenkinek! :D

Páá! ;D

Karácsony és egyéb mizéria

Üdv!

Egy jó ideje nem írtam, de a december nagyon sűrűre sikerült. Végül dec 9-én vége lett a félévemnek és az erdei polipos projektem is készen lett, megkaptam rá az 5-öm , a 6 kreditem és utólag még 5 ezer Ft ösztöndíjat is kaptunk érte! A művtöri zh-m 5 lett, így a tanárnő megajánlotta a jegyet és nem kellett mennem vizsgázni. Mondhatom nagyon örültem! :) És képzeljétek: a rettenetes info elektronika zh-m is 2-es lett! :O Igaz, a tanár mondta, hogy menjek be javítani, de nekem a 2-es is jó ebből a tárgyból és boldog vagyok vele. A matekom is meglett! :D Egyedül programozásból kell mennem gyakjegy védésre január 27-én, de szerintem első félévet így zárni nagyon klassz dolog! A rajzom is 5 lett és még úgy is 3,3 az átlagom, hogy jelenleg a programozás karó. Nagyon jó lenne kijavítani 27-én, de lássuk be: piszkosul nehéz, főleg minden előzetes ismeret hiányában. :'D
A polipom is csak elkészült és Al sokat segített a levelek ragasztgatásában. Laci elkísért Nyíregyre a kiállításra és segített feltenni a polipot a fára. Tök jó kis nap volt, vonatoztunk egyet, megmutattam neki a sulit, vagyis hát 1-2 épület részt, mert piszok nagy maga az egyetem és több épületből áll.
Szétfagytunk, de nagyon jó kis kiruccanás volt és szerintem ő is élvezte.
Mióta nincs ez a cigis civakodás és szépen egyezményesen pippanthatja mellettem az ecigit, azóta csak egyszer balhéztunk és akkor is valami kis apró hülyeségen. Nem szeretném elkiabálni, de megint olyan minden, mint régen. Végre visszakaptam azt a srácot, akibe 3 évvel ezelőtt beleszerettem. :) ♥
Amúgy a sulival kapcsolatban is rendeződtek az érzéseim. Rohadt nehéz volt ez a fél év és még lesz rosszabb is, de csak megcsináltam a nagyját és a nehezét, szóval maradok ezen a szakon és majd meglátjuk mit hoz az élet. Semmi sem véletlen, szóval okkal vagyok itt és nem szabad feladnom! ;)

Némi pihenés után neki láttam a karácsonyi előkészületeknek és ajándék gyártásnak. Megbeszéltük anyuékkal, hogy apróságokat veszünk, mert neki és nekem is szemüveg kell, apának fogat kell csináltatni, nekem ágyat kéne cserélni, mert lelóg róla a lábunk és egyéb fontos dolgok, amikre elég sok pénz kell. Szóval most másra kell a pénz, nem hülye kényszer ajándékokra. Ha szükségünk van valamire és meg tudjuk venni évközben, akkor nem várunk vele karácsonyig, szóval senki nem úgy állt hozzá, hogy omg egész évben nem kapunk és veszünk semmit és most kell minden garast elverni. Nem az a fajta család vagyunk. Úgyhogy anya kapott tőlem papírból készült orchideát a névnapjára és egy festett pillangós fadobozt, ami szerintem eddig a legjobban sikerült dobozom!
Apának egy Guns n' Roses-os sapkát festettem. Nagyon örültek ezeknek a kis apróságoknak és én is örültem az én ajándékaimnak. :)
Kaptam egy fülest, egy karácsonyi cicanacit, ami annyira tetszik egy ideje, egy cicás harisnyát, a Nana 5.kötetét, egy cuki baglyos bögrét. Tök jó dolgok. :D

Közben persze megbetegedtem, 4 napig nyomtam az ágyat és annyira ment a hasam, hogy még a víz is azonnal kijött belőlem. Azt hittem sose jövök már rendbe. :|

Egyedül Lacinak vettem ajándékot, mégpedig Hadházi önálló estjére 2 db jegyet. Tudom, hogy mennyire szereti, szóval tülkön ülve vártam, hogy mit szól majd hozzá. :)

Amúgy a szent estét mindig anyuékkal töltöm, bár elég döcögősen kezdődött, de végül jól sült el. Anya egy csomó finomságot csinált és apuval mint minden évben, most is közösen díszítettük a fát. Aztán megkajáltunk, ajándékoztunk és utána beültünk hozzájuk mesét nézni. A Frozent és a Kiskedvencek titkos életét néztük pendriveról. Tök hangulatos kis este volt, olyan ritka, hogy mindenkinek van ideje, ereje és kedve közösen nézni valamit. Pedig igény az lenne rá, csak hát az a fránya mókuskerék... :(

Másnap Laciékhoz voltam hivatalos ebédre. A mamájánál ettünk, aztán megtörtént az ajándékozás. Ezt a csodálatos könyvet kaptam tőlük, meg pár kis apróságot. :)

Este felé átmentünk a másik mamájához és beszélgettünk vele egy órát. Másnap hozzánk jöttünk 4 órára és jöttek nagyanyámék is, mert előző nap lett volna náluk ebéd, de ugye Laciéknál voltunk. Meglepett, hogy kaptam tőlük valamit, de persze csak azért, mert azt hitték, hogy én is ott leszek az ebéden és az elég gáz lett volna,ha uncsimék kapnak valamit én meg nem. xD
De egészen jó hangulatban telt a vacsi, szóval a karácsony szelleme mégis létezik vagy mi...
Miután mamáék elmentek anyuékkal még egész sokáig beszélgettünk a nappaliban. Végre elfogadták Lacit és Laci is megkedvelte őket. VÉGRE! :'D
Aztán másnap este 7-re mentünk a Hadházi estre. Lacinak azt hiszem tetszett ez az ajándék. Rengetegen voltak, kb teltház volt a Főnix Csarnokban. Persze nem is én lennék, ha nem csesznék el valamit. Rosszul foglaltam a helyet és nem egymás mellé, hanem mögé kerültünk, de szerencsére nem volt annyira gáz. Nagyon élveztük, tök jó poénokat mondott és sztorizott. Szinte rossz kedvem lett, amikor megköszönte a figyelmet és meghajolt.
A buszt lekéstük, hisz 20 perccel később kezdődött, így volt még időnk és betámadtunk a Plázában a Mekit, mert majd' meghaltunk éhen. Annyira elvoltunk, hogy az idővel kicsit megcsúsztunk és 12 percünk volt elérni az utolsó, 22:40-es buszt, ami nagy rohanást igényelt. Jó nagy távot futottunk le teli hassal és 1 perccel indulás előtt szálltunk fel a buszra, de elértük az a lényeg. xD Laciékhoz mentünk és ma jöttem haza.
Holnap leszünk 3 évesek! :D Nagyon kívácsni vagyok az ajándékokra és az AC filmre is.
Na, majd írok beszámoltót.

Remélem nektek is jól telt a karácsony.

Pá! :)

Minden jóra fordul... vagy mégse.

Hoy hoy!

Gondoltam hagyok itt egy rövid firkát a kivégzés előtt, ugyanis holnap infó és elektronika zht- fogunk írni, ami megérzéseim szerint katasztrófa lesz. Ehhh :'D De reménykedem a legjobbakban és ha sikerül átcsusszanom infóból, akkor elgondolkozom azon, hogy kitartok eme szak mellett.
Mostanában eléggé hanyagolom a blogolást és rajzolni sincs időm vagy éppen kedvem/energiám.
Most a szeretteimre koncentrálok, hisz a család széthullóban, a vérrokonaim közül csak anyára és apára támaszkodhatom és tudom, hogy mennyire bántja őket a szipirtyó nagyanyám visekledése. Tudom, hisz engem is bánt ez az egész. Röviden annyi, hogy a szomszéd is többet ér neki a saját fiánál és annak családjánál. De tényleg szó szerint értem. Megbetegedett a szomszéd néni és elkezdett annak a semmire való fiára és a fél pereputtyára főzni. 3 hete voltam nála utoljára, épp betoppantam suliba menet és a szomszéd akkor ment érte az ebédért. Még azt is megkérdezte, hogy mit keresek ott. :'D És nagymama létére annyi nem volt benne, hogy 2 szerencsétlen fasírtot elcsomagoljon nekem. A szomszéd kölyke meg ott tabletezett az asztalnál. Én meg álltam a saját nagyanyám házában, mint egy kuki, hogy ez mos mégis mi?!
Dióhéjban ennyit nagyanyámról és a "szeretetéről".
A legviccesebb az, hogy tavaly mikulásra egy szerencsétlen apró kis csokit se kaptam tőlük, de Laci nagymamája egy giga Milkát nyomott a kezembe. Ez milyen már .. :'D

Ráadásul szörnyű dolog történt, ugyanis Laci nagypapája múlt hét szombaton elhunyt. :( Nagyon sajnálom őt és a családját, sajnos pontosan tudom min mennek most keresztül és minden erőmmel próbálom őt támogatni. Meg persze engem is megrázott a dolog, hisz csak 3 éve vagyok már a családjában. Úgyhogy próbálok megfelelő támaszt nyújtani neki, hisz egykor ő is ezt tette velem.

Plusz továbbra is kínoz a menjek-maradjak? kérdése a szakomat illetően, de úgy vagyok vele, hogy ha meghúznak, akkor az lehet egy intő jel lesz, hogy keressek mást. A más viszont nagyon kockázatos, szóval most nagy döntés előtt állok és nem tudom, hogy mi lenne nekem a jó...

Így az ünnepek közeledtével begyűlnek a gondok, de a suli már csak 2 hétig idegesít, utána január elejéig hószünetem lesz! :D Nagyon várom már, hogy kicsit rendbe szedjem magam lelkileg.
Mikor nincs velem Laci, akkor eléggé magányos vagyok, hisz nem sikerült túl sok új ismeretségre szert tennem az egyetemen. Annyira kevesen vagyunk ezen a szakon és amúgy az iskolában is, hogy olyan, mintha csak mi járnánk oda Allal. ._. Mondjuk jó, hogy ő van nekem, örülök, hogy nem kell esténként egyedül vonatoznom és egészen jó társaság is, csak hát mégis hiányzik egy lány társasága...
A régi "barátaimra" természetesen nem számíthatok, mindenki éli a saját kis életét és én amúgy is csak arra kellettem nekik, hogy lefotózzák az anyagot, elkérjék a házit meg éppen ami kellett nekik.
Abban az emberben csalódtam a legnagyobbat, akiben azt hittem, hogy már nem fogok, vagy nem kell. De hát naiv voltam, hogyan is képzelhettem, hogy én bárkit is érdeklek az iskolán kívül? :D

Na, mindegy. Lassan aludnom kéne, hogy legyen is belőlem valami a holnapi nap folyamán, de azt hiszem úgy is agyatlan zombiként fogom végig szenvedni azt a 1,5 óra infó zh-t. Ehhhh... :'D

Legyetek rosszak.
Pá!

Cosplay láz és Milloween

Yo minna!

Egy ideje nem írtam, mert nem sok időm volt, hisz gőzerővel dolgoztam a Kindred cp-n, ami magamhoz képest időben elkészült. Kb. 2 hétig egyetlen egy kivételével minden egyes nap hajnalig dolgoztam vele. Retard blogon a készítés folyamatait is megnézhetitek.--> 
Csütörtök hajnalban lettem kész az utolsó simításokkal és szombaton volt a con. Pénteken leszálltam suli után a vonatról Debben és onnan Lacival együtt jöttünk hozzánk, mert itt volt az összes cucc és egyszerűbb volt tőlünk menni, hiszen ő messzebb lakik.

Kb. 5 és fél órát aludtunk és szombat reggel 6:30-kor keltünk, mert be kellett menni a debreceni vasútállomásra. Egyrészt azért, hogy felszedjük a többieket, másrészt azért, mert az IC nálunk nem áll meg, csak Debrecenben. Minden simán ment, ami büdös volt, hisz nekünk semmi sem megy egyszerűen. Itt már éreztük, hogy valami nem lesz jó... 6-an mentünk összesen és az oda út tök jó volt. Az IC nagyon modern volt, még sose ültem ilyenen, pedig mentem már jó párszor vele. :O Dante hozott magával egy tök aranyos csajt, így 4-en cseverésztünk a kb 1,5 órás úton. Odaértünk, leszálltunk és elindultunk. Egyedül Laci ismerte az utat és egyből oda is találtunk. Nos, a környék minden volt, csak barátságos nem... Aggódtunk is, hogy itt sötétben milyen lesz visszafele az út... :|

Végül elértünk a művelődési házig, ami nagyon le volt pukkanva. Itt már érződött, hogy semmi jóra nem kell számítani és nem is voltak túl nagyok az elvárásaink, hisz voltunk mi már sok conon, köztük a DérConon is, ami valljuk be, nem lett túl sikeres, de még azt is tudtuk élvezni.
Nem sokat álltunk sorba, hisz alig voltunk. Programok nem nagyon voltak,  kemény 4-5 árus volt. Soha nem jöttem még el úgy conról, hogy ne vegyek valamit, de most üres kézzel távoztam. Az egyik csaj az öltözőben felismert és ilyen szintű gyűlöletet talán nem is éreztem még. Úgy fogott velem kezet, mintha közben megátkozna. Elég frusztráló volt. A másik lánnyal megbeszéltük, hogy csinálunk közös képet, de kb leszart. xD
Hamar beöltöztünk. Iszonyat kényelmetlen volt a pata, Laci pedig a maszktól nem látott és a karmok is szorították a kezét. Nevezni akart Lol versenyre, de egybe esett volna a cp versennyel és nem akarta a Lol-os versenyt választani, hisz tudta , hogy milyen sok energiám és időm van belefeccolva a cp-be. Szóval lehúzta magát. 13:30-kor lementünk a cp versenyre és akkor bejelentették, hogy fél órát csúszni fog. Nagyon sajnáltam szegényt, hisz akkor simán tudott volna játszani, ha ezt előbb mondják. :(

Igazából szinte egész conon ott ültünk az egyik terembe a széken és néztünk ki  a fejünkből. Meg is beszéltük, hogy cp verseny után húzunk haza, mert semmit nem tudunk csinálni. A csajszi, aki velünk jött is benne volt ebben, egyedül Dante nem akart jönni, mert vett 6 db tombolát.
Engem semmi pénzért nem tudtak volna ott tartani. xD

A cp verseny is egy katasztrófa volt. Eleve csúszott, csak nem tudom, hogy miért. Kemény 7 nevező volt és se bevonuló zene nem volt, de még valakinek a karakter képét se tették ki vagy találták el.
A közönség még annyira se méltatta a szerencsétlen cpseket, hogy egy kis tapsot produkáljon. Az én nevemet be se mondták, csak annyi volt, hogy: "K. László és párja". Köszönöm. xD (Y)
Laci feltámogatott a színpadra, hisz a patában nehéz járni és egyensúlyozni, nagyon kevés az a felület, amin jársz. Kemény 1,5 percet töltöttünk a színpadon és a bemondók még a szavunkba is vágtak. Konkrétan leszartak, csak legyenek már túl ezen az egészen. Elég kínos volt.
Számomra az is érdekes volt, hogy Thor mit keresett a zsűriben, hisz az egész cp-jét Loki csinálta a Mjölnireket pedig vette. :'D Annyi köze van a cp-zéshez, hogy beöltözik egy más által elkészített jelmezbe. Kicsit gáz volt ez az egész számomra.

Fél 6-kor lett volna az eredmény hirdetés, de mi már 3 órakor átöltözve menekültünk a vonathoz, hogy a 15:30-as ICvel végre eljöhessünk onnan. Amúgy is sejthető volt, hogy ki nyeri és ő meg is érdemelte, de a zsűri kedvencét továbbra sem értem. Mind1, igazából már leszartam, tudtam, hogy a mi cp-nk semmibe nem volt nézve. Csak haza szerettem volna végre jutni.
De előtte volt még egy kínos beszélgetésem az előző utálkozó csajjal. Arról érdeklődött, hogy miért ilyen népszerű a Retard Művek és hasonlók. Megmutatta az ő oldalát és mondtam is, hogy ismerem és tényleg piszok jól rajzol, de miért kell engem ennyire feltűnően utálni?!
Olyan rosszul esett, hogy a cp-nk le volt szarva, utálatosak voltak az emberek és még vásárolni se tudtam mit. Egy katasztrófa volt.
Esküszöm az egészben az oda út volt a legjobb.

Végül 5-re beértünk Debbe és Lacival elmentünk és vettünk egy giga gyros tálat, csak közben pacalra áztunk. Végül 7-re értünk haza fáradtan, csalódottan és csurom vizesen.
Hamar be is aludtunk és a vasárnapunk is csak lustulással telt. Azért örültem, hogy pár órára, de magamra ölthettem azt, amin 2 hétig melóztam, csak eléggé elvette a kedvemet az, hogy mindenki magasról tett ránk. Még a kibaszott nevemet se voltak képesek bemondani. xDDD :'D
Na, mind1. Legalább vonatoztunk egyet és Lacival voltam. Ennyi jó volt benne. Tokajon keresztül mentünk és a vonat a hegy lábánál haladt el és közben ködös volt minden. Iszonyat szép volt. :)
Szóval minden rosszban van valami jó, de tanulság: SOHA TÖBBET MILLOWEEN!!!

Nah, majd még jövök.
Páá! ^^

Kicsit könnyebb...

Üdv!

Nos, a sulival továbbra is hadi lábon állok, a zh-im istentelenül sz*rok lettek, maradjunk annyiban. Sajnos nem tudok másik szakra átmenni, max földrajzra, de az nagyon a végső megoldás lesz.
Hagyjuk most a sulit, torkig vagyok vele és utálom. xD

Lacival egészen jól elvagyunk, egyszer veszekedtünk csak és az sem volt olyan, mint az előzőek.
Bár múlthét előtt mind a ketten betegek voltunk, szóval csak vasárnap találkoztunk. Beugrottunk egy filmre a moziba, a 7 mesterlövészt néztük meg. Annyira nem jött be, de legalább együtt voltunk egy kicsit.
Én annyira beteg voltam, hogy egy hetet ki is hagytam. Pénteken be akartam menni, de amikor anya meghallotta a telefonba a hangomat, akkor nem engedett el. Mondjuk jól is tette, még most sem vagyok 100-as, pedig nem szoktam ilyen sokáig beteg lenni. ._. Valami nagyon makacs vírus lehet. :/

Képzeljétek el, felismertek 2x! :O Retardon van egy lány, aki mindig lájkol mindent és ő volt az, aki PlayIT-n odajött hozzám egy fotóra. Éppen mentünk Laciékhoz és láttam, hogy ott van a buszon, mert Laci ismeri is látásból. Este egy üzenet fogadott, hogy látott minket a buszon és milyen tök jó, hogy arra jártunk. Hát ez nagyon jól esett. :D Utána meg egy este egyedül kellet vonatoznom, mert Al nem jött suliba és a 19:44-es vonaton már vannak fazonok, szóval kerestem egy csajt, aki mellé beültem. Pink volt a haja és ismerős is, mert a suliban láttam már. Azonnal szóba elegyedtünk, nagyon jófej volt. Egyszer csak random felhozta, hogy ugye én csinálom a Retard Műveket? Mert ismerős voltam neki a suliban és ezért rám keresett és akkor látta, hogy tényleg én vagyok Risa. Öcsém, olvadtam, mint Kisame. :D
Végig dumáltuk az utat és örültem , hogy nem volt semmi baj, mert eléggé félek este egyedül vonatozni...

Aztán egyre közeledett a 26-a és a fogorvos... Iszonyatosan féltem, mert ugye az előző bejegyzésben leírtam, hogy lehet ki kell húzni vagy gyökérkezelik. Ez a két opció volt felvázolva nekem. 10-re kellett menni és Laci nagyon cuki volt, mert elbuszozott hozzám, hogy elkísérjen a dokihoz. Ez nagyon jól esett és meg is nyugtatott egy kicsit. Végül 45 perc várakozás után behívtak, a szívem a
torkomban dobogott. De nem a férfi dokihoz kellett menni, hanem a felesége is ott rendelt, mert egyedül nem bírja a sok beteget. Szóval a nőci mondta, hogy szerinte nem is olyan vészes és kaptam egy szurit, csak egy volt a baj: nem hatott.Elkezdte fúrni és a szokásos fájdalom... De látta, hogy fájt és beadott még egy szurit. Na, akkor már azt se tudtam, hogy hol van a szám. Kifúrta és betömte. Ennyi volt. Meg sem éreztem. 4x-re tömik a fogamat, de ez volt az első alkalom, hogy nem fájt.Ezt is megéltem! :'D
Bár már mindenki aggódott, mert elég sokáig tartott és 11:40 után jöttem ki. Leadtam a drótot anyunak és megnyugodott, én meg fel voltam dobva, hogy megmenekült a fogam. Pedig mennyit depiztem miatta! xD
Aznap Laci ott aludt nálunk, mert másnap elmaradt a matekom és csak délutánra mentem. Ezután volt a pink hajú csajos vonatos sztori. Fő a lineáris történet vezetés. xD De tök jó volt, hogy itt aludt. :D Örültem neki, hogy megengedték. ^^

Ezután jött a hosszú hétvége. Szombaton mentem hozzájuk, akkor megköszöntöttem, mert másnap szülinapja volt. Egy koponyás oldalláncot kapott tőlem és aznap voltunk 2 évesek és 10 hónaposak. Durva :D
Másnap tököt faragtunk, vagyis én felrajzoltam a cuccokat a tökre és a két fiú meg kifaragta. Addig én játszottam a kutyával meg Tomi nyusziját simogattam. Jó volt. :) Az idő is szép volt, kint voltunk egy darabig. Lacival játszottunk egy nagyon kemény tenisz  meccset xD.
Aztán 5-re jött Laci családja szülinapozni. Tankcsapdás tortája volt. :) Jól bekajáltunk és miután elmentek segítettünk összepakolni és utána filmeztünk.
Másnap bementünk Debbe, mert a két kocka játékot vett magának. Miután beszereztük ami kellett, elmentünk egyet pizzázni. Szerintem finom volt, bár ezek szerint valami mégse stimmelt vele, mert Lacinak utána fájt a hasa. nekem meg ment. xD

A tökünk :D

A tök és én :D

A tök sötétben :D Mi menő már! :)

A kis szülinaposommal ♥

Utána hazajöttem és ma egész délután a Kindred cp-t csináltam. Készen lett a pata. :)
Jövőhét szombaton Milloween. Remélem addig elkészülök mindennel. Ha érdekel a cp készítése, akkor kukkantsatok be a Retard blogra-->

Na, ennyi volt a történés mostanában.
Pá! ^^

Szerencsétlenség, Kykky a neved!

Ahoy!

A baleset óta nem írtam, elég zűrzavaros időszakban vagyok/voltam. A baleset után nagyon összevesztünk Lacival, mert nem hívott fel és nem is érdekeltem, csak aznap este 9 után írt Facen, hogy haza ért a Megyós meetről meg a kocsmából, mert hogy ő mostanság péntekenként így üti el az idejét. És ez elég rosszul esett, szóval annyira összevesztünk, hogy nem is találkoztuk azon a
hétvégén, amire nem volt még példa suli közben. :/
Majd csak hétfőn este "békültünk" ki, és másnap mentem is hozzájuk, ott kicsit átbeszéltük a dolgokat, de másnap reggel kiborultam, mert ugye megint előjött a cigi ügy, megint megszegte az ígéretét és annyira kikészültem ettől, hogy komolyan fontolgattam, hogy otthagyom. Már buszt is néztem, hogy korán elmehessek. Végül elég nehézkesen sikerült megbeszélni, megegyezni, kibékülni. Viszont ez tanulságos volt nekem, hogy akár mennyire is haragszom rá és akár mennyire is ott akarom hagyni, nem tudom, mert még mindig nagyon szeretem. Bár sajnos nagyon közel voltam a szakításhoz, de végül lenyugodtam és megegyeztünk abban, hogy ecigizhet előttem is és akkor leteszi azt a szart. De ez már tényleg az utolsó esélye, többször nem engedem eljátszani a bizalmam.

Most, hogy kicsit rendbe rázódott a kapcsolatunk elég jól kijövünk. Viszont hozom a formám és folyamatosan balszerencsém van. Múlt hét csütörtökön megáztam, otthon hagytam a rajzmappámat, majdnem lekéstem a vonatot, nem vittem tolltartót , így a bérletemet nem tudtam kitölteni  és attól féltem, hogy egy ellenőr megbüntet, majdnem otthagytam a visszajárót a pénztárnál,beültem órára, erre elmaradt és fel akartam írni a táblára, hogy elmarad és 2x megbotlottam egy lépcsőben, a tanár megváltoztatta a matek ZH időpontját és előrébb tette egy héttel, ismét megáztam és úgy gondoltam, hogy jó, én most hazamegyek. És úgy is tettem. És ez csak egy nap volt a többi szerencsétlenből. ._.

Pénteken bementem a Megyóba, hogy elhozzam végre az érettségis mappámat benne 8 rajzommal, erre beázott, tönkre ment az összes rajzom, a mappa és még penészesek is voltak. Én ezen már meg sem lepődtem... Elúszott 8 jó kis rajzom. A szívem szakadt meg.. :( De jó volt újra ott lenni, találkozni Attila bácsival meg még 1-2 emberrel. Ez volt a pozitívum a tragédiában. :')
Aztán hazajöttem és készülődtem, mert este 20:30-tól Road koncert volt a Lovardában és előtte még elmentem Laciékhoz lecuccolni és onnan indultunk 7-körül.
A koncert hatalmas csalódás volt. Rengeteg idióta volt, annyira pogóztak, hogy még a békés zeneélvezőket(minket) is bántottak. És ha bár Laci felfogta az ütések 90%-át, azért megéreztem a dolgokat... Az utolsó számnál már muszáj volt kimennem a WC-re, szóval Laci kirángatott a tömegből és a 2 ráadás számra már vissza se mentünk. Ő se élvezte most annyira, mint az előzőeket. Egy srácnak elvileg eltörték a lábát... -.- Valahogy éreztem, hogy nem lesz jó ez a koncert. Tekintve a bénasági sorozatomat... Kb. 11 után vissza is értünk hozzájuk és kidőltünk. xD
Másnap elvitt minket az anyukája a Mihály napi vásárra, ahol 2 óra kóborlás után se találtunk magunknak semmit, de én élveztem ott sétálgatni és nézelődni. Legalább kimozdultunk. :)
Vasárnap meg olyan szép idő volt, hogy bicikliztünk, kint voltunk az udvaron, aztán kártyáztunk is. Szóval jól elvoltunk. A szívem szakadt meg,  hogy vége a hétvégének és menni kell suliba. :/

A hétfő nem volt annyira vészes, valahogy túléltem, aztán kedden mentünk 17:30-ra moziba. A Virsli partyt néztük meg... hát... nagggggggyon beteg volt, de tetszett. (kivéve a vége. nem bukom a kaja pornóra xD)
Aztán jöttünk hozzánk, ez volt az első, hogy Laci hétköznap is itt aludhatott. Jól elvoltunk, közösen festegettük a cp-hez való szőrmét.
Ma reggel korán keltünk, mert fél9-re volt időpontom a fogorvoshoz. Elmentem már végre hozzá, hogy nézze meg a 2 tömött fogamat, mert éreztem, hogy nem oké velük valami és el is küldött röntgenre még múlthéten.
Hát... anya benézte az időpontot és egy órával hamarabb rendelt oda minket... Fasza... Félkómásan ültünk ott 1,5 órát, aztán a doki közölte, hogy rosszul van betömve, lehet meg se tudja menteni őket, esetleg gyökérkezelés... Hát, elég ideges lettem, hiszen teljesen egészségesek lennének, ha az orvosok értenének a szakmájukhoz. Ez a harmadik fogorvosom és ő az első, akit érdekel is , hogy mi van a mélyben, nem csak úgy vaktára betömögeti meg kifúrja... Bár, lehet, hogy már késő :'(
Én akkor elbújok a világ elől, ha mind2-t ki kell húzni. 26-án kiderül :(

A nap további részét alvással és lustulással töltöttük, de Laci 5-kor ment, mert holnap matek és programozás ZH-kat fogok írni, szóval tanulnom kellett. :( Nagyon rossz kedvem van a fogam miatt, ráadásul ki tudja, hogy Lacival is mi lesz... ha elkezd melózni akkor gyakorlatilag nem is fogjuk egymást látni. És akkor még holnap 2 olyan ZH-t írok, amikről halvány lila gőzöm sincs... És nem azért, mert nem tanultam. Napok óta készülök rájuk, de kb esélytelen a kettes. :(

Nagyon szomorú és elcsigázott vagyok. :(
Hát, szurkoljatok nekem, hátha csoda történik...

Na, sziasztok!

Péntek 23 helyett 13!

Üdv!

A mai egy tök jó napnak indult, hisz végre péntek van, 14:00-ra kellett bemenni a suliba és még az idő is kellemes őszies. Úgy volt, hogy a tanár elvisz minket a nyíregyházi erdőbe, szóval tökre vártam a sétát.
Reggel még beköszöntem mamához és siettem is a vonathoz, ám amikor az állomáson voltam belém hasított egy fura megérzés, hogy ma valami nem úgy lesz, ahogy én azt elképzeltem. A vonat be is robogott szépen 12:20-kor, felszálltam és leültem az első vagonban a második fülkébe egy cigány csávóhoz. De teljesen normálisan nézett ki, szóval ezért ültem oda. Elindultunk és éppen felgyorsultunk, amikor kb 5 perc utazás után a vonat dudálását, egy óriási csattanást hallottunk, a vonat megugrott és egy hatalmas porfelhőt láttunk csak. Hirtelen csak az jutott az eszembe, hogy biztos kisiklottunk és itt fogok meghalni. A cigány csávóval egymásra néztünk, elkerekedett a szeme és kb ő is azt gondolhatta, mint én. De szerencsére megálltunk és még mindig éltünk, bajunk se lett.
Először elkezdte motyogni, hogy ez egy ember... Én meg teljesen kétségbe estem, már majdnem bepánikoltam, hogy elütöttünk egy embert, amikor megszólalt, hogy az nem lehet, mert látta, ahogy nekimegy a vonat egy kamionnak és csak a hátsó részét találta el.

Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy talán nem halt meg senki. Mindenki az ablakokhoz rohant a folyosóra, de semmit nem láttunk, a kocsi valószínűleg tovább ment. Viszont mi nem indultunk el, mert a mozdony annyira roncsolódott, hogy nem mehettünk vele tovább.
Később megérkeztek a tűzoltók, a katasztrófa védelem. Közben szegény anyut folyamatosan tájékoztattam, hogy mi van. Gondolhatjátok... egyszer csak felhívom, hogy most balesetezett a vonatom, szóval anyaként természetesen pánikba esett és én se voltam annyira ura a helyzetnek, mert hát a kezem az még mindig remegett.
Attól is féltem, hogy mi van, hogy ha kigyullad a mozdony, esetleg valami utánunk jövő vonat belénk csapódik, de szerencsére nem történt semmi ilyesmi.

Egyszer csak a kaller nő szólt, hogy 13:20-kor átszállhatunk egy másik vonatra, ami tovább visz. Megkérdezte mindenkitől, hogy vállaljuk-e az átszállást, segítsenek-e leszállni, jól vagyunk-e ? stb.
Aztán elérkezett a 13:20, a vonat sehol nem volt, közben telefonáltam anyával, hogy teljen az idő és megtudtam, hogy majd csak 13:45-kor szállhatunk át egy IC-re. Háát jó..
Közben szóltam Alnak, hogy miért is késik a vonat, mert ugye ő meg Debrecenben szállt volna fel és megbeszéltük, hogy nem megyünk be, hisz ha el is indulnánk, akkor se érnénk oda, max az óra végére, hisz állt az egész vonal, mert a pálya közepén vesztegeltünk és valószínűleg még sokáig ott lesz az a vonat... Szóltunk Ginnek, hogy mondja meg a tanárnak miért nem megyünk, persze ebből nem lesz bajunk, hisz nem tehetünk róla, hogy baleset történt és majdnem 1,5 óra tehetetlen ücsörgés után érkezett meg a minket tovább szállító IC.
A tűzoltók segítettek átszállni, mert nem volt peron, így nagyon nagyot kellett lépni. A másik vonatból az utasok segítettek felszállni, az idősebbeknek felhúzták a csomagjaikat, hogy könnyebb legyen nekik a felszállás. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velünk. :)
Ismét hívtam anyát, hogy megnyugtassam, már a másik vonaton vagyok és hamar el is indultunk. 2 órára értem be Debrecenbe. Az út ide vonattal átlagosan 14 percig tart, de most több, mint 1,5 óra késéssel érkeztem meg.
Közben Facen beszéltem Floval és nagyon aranyos volt, mert egyből felajánlotta, hogy az apukája úgy is a MÁV-nál dolgozik, elküldi értem. De visszautasítottam, mert nem esett bajom és nem akartam ezzel terhelni az apukáját. De a gesztus nagyon jól esett. :)

Leszálltam és az egész pályaudvar dugig volt emberekkel, hiszen a vonatunk még mindig ott vesztegelt a pálya közepén és így minden megállt.
Elsétáltam a buszvégre, ahol pont elértem egy buszt, de nagyon féltem, mert ma rám járt a rúd, így ez a 17 perc buszozás nagyon hosszúnak tűnt. Ráadásul indulás után nem sokkal egy idióta autós satuféket vágott előttünk, így majdnem elestem és persze a szívem is kihagyott egy pillanatra, hogy már megint mi történt?! Szerencsére a sofőr időben lefékezett, így nem mentünk bele a kocsiba. ._.
Végül háromnegyed 3-ra értem haza hót idegesen, de végre biztonságban vagyok! Ma tuti nem megyek semerre xD.

Persze a neten mindenhol azt írják, hogy nem volt nagy az ütközés meg stb, de az első vagonban elég erőteljesen érződött a lökéshullám. Szerencsére senki nem sérült meg a 90 utasból és a kőszállító autó sofőrje(az a hülye állat) is épségben megúszta.
Bár a mozdony mellett elhaladva kicsit tátva maradt a szám, mert a bal oldalán egy fej méretű kiégett lyuk tátongott, szóval azért eléggé megijedtem, hogy akármi történhetett volna velünk.
De azt mondhatom, hogy szerencsém volt. Mama biztosan vigyázott rám.
Szóval kicsit ideges és kimerült vagyok, de hál'istennek semmi komoly bajom nem lett.
Ez a hét egy katasztrófa volt, remélem a többi nem lesz ilyen.

Szerkesztve. Ma találtam képeket a neten.

Na, sziasztok!

Ez így nem lesz jó...

Hali!

Ez a harmadik hetem az egyetemen és kifejezetten rosszul érzem magam. Szinte minden nap megfordul a fejemben, hogy mit keresek én itt? Minek jöttem ide? Miért nem váltok, megyek át másik szakra? és ilyenek...
Ugye infó és rajz szakos tanár lennék, de inkább vallom magam infó és matek tanárnak, mert hát rajzból nem sok jutott... Hétfőn van egy matekom, egy infóm és egy művtörim. Szerdán egy infóm, csütörtökön 2 infó, 1 matek és 1!!! rajz. Pénteken is lenne elvileg valami rajzos dolog, de iszonyat félvállról veszi a tanár és konkrétan nem rajzolunk semmit. Múlt héten annyi volt az óra, hogy elő kellett adnunk street és land artistokról egy prezentációt és utána 1,5 órára elengedett minket mondván, hogy menjünk és fotózzunk és tervezzünk valamit. És ennyi a pénteki "alkotásnak" nevezett valami.

Az infót és a matekot meg full szigorúan veszik és persze az is érdekes, hogy ez az 5 év CSAK! általános iskolai tanításhoz elég és programozni tanulunk... WTF?! Még középiskolában is csak emelt infó érettségin találkozhat össze az ember a programozással, de nekünk kijelentették, hogy egy infó tanárnak tudnia kell ilyet!! Hát... szerintem az én volt tanáraim egyike sem tud programozni, mert minek...?
És nem megy valami jól. Elméleten elhadarja, le se tudjuk írni, gyakorlaton meg úgy veszi, mintha mindenki az anyatejjel szívta volna magába ezt a mágiát és csak hipp-hopp bárki képes lenne megírni egy programot. Hát... nagyon nem!! Próbálkozom, ma is sokat ültem fölötte, de... de nem megy. Sírhatnékom van és iszonyat tanácstalan vagyok, hogy most még is mi a francot kezdjek magammal, ha már az elején ekkora óriási falakba ütközöm?!
Mindig is küzdő típus voltam, de most úgy érzem reménytelen ez az egész. A matekot az első héten még úgy ahogy kapizsgáltam, de most már abszolút nem értem, hogy miről van szó. És ez még csak az eleje!!! :'(
Tényleg egyre jobban azt érzem, hogy nagyon rossz helyre kerültem és teljesen kilátástalan a helyzetem. Már rettegek a holnaptól, mert ugye 2 infó és egy matek ... Elég borzasztó érzés ott ülni és valami tünde nyelvet hallgatni és idiótának érezni magad, miközben azon filózol, hogy miért vagy itt? De ha nem itt, akkor hol és mi mást..?

Egyébként már lefele tartok a lejtőn.
Hétfőn hazajöttem, mert elmaradt az egyik óra és a következő 4,5 óra múlva lett volna. Ez még oké, de pl ma se mentem be, mert inkább hazajöttem Lacitól, hogy leüljek programozni, de kb. suliba is mehettem volna, mind a kettő ugyan olyan elpazarolt idő csupán... :(

Nem azért mentem abba a suliba, hogy programozó legyek, hanem hogy egy szerencsétlen infó és rajz tanár váljon belőlem, de ez a dolog egyre jobban halványul, szinte lehetetlennek tűnik, pedig tökre megtetszett ez a hivatás.
Nem tudom mi lesz így velem, 5 év iszonyat hosszú idő és ha már az elején ennyire rosszul érzem magam, akkor hogy fogok kitartani a legvégéig? Arról nem is beszélve, hogy a rajzra magasról tesznek és ez az egyetlen egy dolog, ami éltet. A csütörtököt is csak amiatt az egy nyamvadt rajz óra miatt tudom átvészelni. :')

Minden olyan kilátástalan, de remélem így vagy úgy, de megoldódik.

Addig is maradok egy kétségbeesett Shinigami...

"Pont így, pont most.."

Ahoy!

Túl vagyok az első hetemen, ami elég hosszú és fárasztó volt. Minden nap 2,5 óra utazás és 1,5 órás előadások... Kicsit kimerültem.
A szerdám amúgy elég vicces, hisz több időbe telik megtenni az oda vissza utat, mint maga az az egy óra, amire bemegyek. :'D De legalább ez a nap könnyű.
A csütörtököm egy halál. 2 infóm, egy matekom és rajzom van. Tehát reggel 10-től este fél8-8-ig bent vagyok kb. Iszonyat megterhelő, de a rajztanárom elég szimpatikus. :)
A péntekem is elég sok, ugyanis 2-től 8-ig tart az alkotás nevezetű órám, amivel vannak fenntartásaim, de ezt is túlélem majd valahogy... Így persze a péntekem ugrik, örülök, ha hazavánszorgok és beesek az ágyba. Szóval így telik egy átlagos hét, a hétfőről ne is beszéljünk ugye... :'D De szerencsére a keddem szabad, így amíg nem talál melót, addig Lacizok. :3

Szombaton reggel elmentünk rajzcuccot venni anyuval és kaptam egy csomó mindent *-* Ez az egy jó a sulikezdésben, hogy sok jó rajzcucc van az üzletekben. :D Aztán a 2 órás busszal mentem Lacihoz. Elmentünk Roadra megvenni a jegyeket, de nem kaptunk, majd csak hétfőtől lehet venni. :( Aztán megérkeztünk hozzájuk és bár kicsit kidőltem, de utána jól elvoltunk. Amíg én húztam a lóbőrt, addig Laci bekapcsolt egy filmet és Tomi is bejött, hogy nézze.
Este valahogy betelepedtünk Tomihoz és elővették a régi játékaikat és sztorizgattak, előkerültek a Kinder játékok és 3 db tetoválás. Lacival nekik is ugrottunk, de csak nekem tapadt fel a karomra egy Pókember. A többi sajnos túl régi volt és már nem jöttek le a papírról. Szóval 2 napig egy nagyon menő kék Pókember virított a karomon. xD Aztán este 11-körül Lacival elmentünk a boltba, vettünk 1-1 Topjoyt és egy kis szotyit meg chipset. Egész úton beszélgettünk és tök hangulatosan telt el a séta. Az a jó az egészben, hogy majdnem 3 év után is akármikor, akármennyit és akármiről tudunk beszélni és ez szerintem nagyon fontos. Jó olyan emberrel lenni, akivel nagyon egy hullámhosszon vagy és akár fél mondatokból is érted mit akar, de mindig tud valami új témát felhozni, valami új sztorit mesélni. :) ♥
Már ott jártunk a bejáratnál, amikor egyszer csak meghallottam valami nagy zörgést és szegény Lacira úgy ráugrottam és úgy belekapaszkodtam, hogy a fél mellkasának búcsút is mondhatott. :'D Egy patkány szaladt hátra és utána futott a kutya, az csapott ekkora zajt. Persze utána hallgathattam, hogy milyen kis ijedős és stb vagyok. :P
Közben megbeszéltük a cosplay tervet, mert a novemberi PlayIT-re egy fasza kis páros cp-vel készülünk ^^ ♥ Már el is kezdtem csinálni és most már a dolgok beszerzésén fáradozunk. Remélem sikerül megvalósítani :D Aztán majd Retard blogra úgy is felteszem a fázisokat, meg majd itt is tuti írok róla.
Végül olyan fél 4-körül aludtunk el és olyan negyed 1-kor keltünk. Jóól kialudtam magam és ugye nincs is jobb, mint reggel a szerelmed mellett ébredni.:)

Sajnos a nap gyorsan elszaladt. Voltunk fagyizni és olyan kis nyugis vasárnapunk volt. Pihengettünk, beszélgettünk és ilyesmik. De nekem ez így is remek volt, hisz Lacizhattam. :3 ♥
Végül 8-ra értem haza, anyunak pakolhatnékja támadt, szóval a lakás kicsit másként festett amikor hazaértem. :D De nekem így jobban tetszik. :)

Szóval egyelőre így telnek egyetemista napjaim. Már nagyon várom a keddet, hogy ismét láthassam Lacit. :)
Biztosan jelentkezem a közeljövőben.
Addig is ágyőőő!

Első nap az egyetemen

Halihó!
Figyelem, Kykkysen hossszúúú beszámoló következik! :P

Tegnap ugrottam fejest először a mély vízbe, hisz ez volt az első napom. Igazából még akkor írni akartam, de annyira hulla fáradt voltam, hogy beszéltem egy kicsit anyuékkal, Lacival és dőltem is bele az ágyba, mint egy darab fa.

Előző éjszaka nem igazán tudtam aludni, hisz nyáron hozzászoktam ahhoz, hogy 3-kor fekszem le, így aludtam kemény 5 órát, ami nekem iszonyat kevés. 8 óra alvással érzem közepesnek magam és olyan 10-12 óra durmolás után vagyok teljesen ember. xD
Úgyhogy az 5:20-as kelés hétfőn eléggé mellbe vágott, de annyi jó volt benne, hogy anya kivitt a
vonathoz, mert természetesen a falu túloldalán van és kb gyors tempóban 20 perc sétát jelentett volna.
Igazából jóanyám jobban izgult, mint én. Félni sem volt erőm, azt se tudtam mi a nevem. xD
Végül felszálltam a 6:10-es vonatra, ahol Debrecenig nem is volt ülőhelyem, de utána szerencsére sokan leszálltak, így ülve folytattam az utazást.
Kicsit azért féltem, hogy rossz helyen szállok, esetleg tovább utazom, de végül minden simán ment. A buszt is elértem, ami az egyetem előtt tett le és 7:40-kor már ott kolbászoltam a megfelelő épületet keresve. Az is egyből meglett, a termet is azonnal megtaláltam, szinte el se hittem ,hogy minden ennyire gördülékenyen ment, pedig ekkor már a szívem a torkomban dobogott és majd bepisiltem az izgalomtól, hisz a Megyós első napom nem pont így alakult. xD
Csak megijedtem a létszámtól, mert a Neptunon az szerepelt, hogy 5-en leszünk matekon (igen, 1,5 órányi matekkal kezdtem hétfőn reggel 8-kor T_T) és már akkor legalább 8-10-en ültek a terembe, mikor én odaértem. Leültem és utána jött 2 ismerős arc a felvételiről, szóval megnyugodtam, hogy nem vagyok rossz helyen. Végül legalább 40-en voltunk egy apró terembe összezsúfolva és iszonyat meleg volt, ráadásul levegőt is alig kaptam.  Kb 8-an lehettünk lányok, szóval elég furi volt. xD
A tanár egész rendesnek tűnik, de nem akarok semmit elkiabálni. 1,5 óra előadás után elengedett, mert igazából 8-10-ig lenne óra, csak nem tartunk szünetet, így 9:30-kor elmehettünk.
Utána 10-től jött a Szakmai identitás fejlesztése névre hallgató csoda, ahova a többiek nem tartottak velem, mert ők nem tudták felvenni.Ezt a termet elég nagy küzdelmek árán találtam meg, de nem adtam fel és most rámenősebb és találékonyabb voltam, mint mondjuk a gimi kezdetekor. Szintet léptem. lol...
Ott is elég sokan voltunk, kb 15-ből 2-en lányok. Ehh.. Kisebbséget alkotok!! WTF!? :'D
A tanárnő cukkermukker volt és fél óra múlva elengedett, de nekem ezzel nem tett túl jót, ugyanis a következő órám 2-kor kezdődött és a többiek sehol sem voltak. Nagy az egyetem, sok az épület és ugye mindenki ment a saját dolgára, így nem is találtam meg őket. :( Szóval kb. 3,5 órát ültem egyedül és azért az nagyon jó volt, hogy Lacival Facebookon tudtunk beszélni, de még így is iszonyat nehezen telt el az idő. Kínomban mászkáltam, ültem, mászkáltam és szerencsére csak eldöcögött felettem az idő, igaz, éti csigát megszégyenítő lassúsággal.

Utána következett az Informatika és elektronika nevezetű szörnyedelem. A tanár kijelentette, hogy mi 3-an meg fogunk bukni, mert minket tanárokat hozzácsaptak egy programozó osztályhoz a kis létszám miatt (még így is 11-en vagyunk és ugye meg sem kell említenem h ebből csak 3-an vagyunk lányok.. :'D) éés a tanár szakosakkal eddig mindig úgy járt, hogy meghúzta őket vizsgán. Remek (Y) Arról nem is beszélve, hogy infó órán gépet be se fogjuk kapcsolni, csak lapon fogunk programozni!!! WTF?! És csodálkoznak, hogy nincs informatikus... Hát ilyen oktatás mellett...
Csalódottan távoztunk és erősen elgondolkoztunk az érvágáson és vagy a szakváltáson. Ehhh. Jó kezdés...(Y)
Egyébként itt is csak fél óra volt megtartva, szóval volt bő 1,5 óránk a művtöriig. Csatlakozott 3 fős csapatunkhoz egy srác, aki levezette nekünk a fél életét, de addig se unatkoztunk xD Aztán felmentünk Gi(nőnemű) koliszobájába miután a szószátyár csoporttársunk távozott órára és ott beszélgettünk még egy órát mi hármasban. :'D
Visszamásztunk művtörire, ahol kemény 6-an vagyunk egy csoportban, de a 6. ember kilétét homály fedi és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez így is marad... xD
A tanárnő nagyon szimpatikus, Attila bácsit is tanította, szóval tuti, hogy imádni fogom az óráit, főleg a mondókája és az elvárásai alapján. :D Ő volt az egyetlen, aki kíváncsi volt ránk és mindenkitől megkérdezte, hogy ki honnan jött, mennyi művtörit/rajzot tanult stb... :)
Attila bácsit említve neki is szimpatikusabb lettem. xD :'D
Egyébként ő is rövidre fogta, kb 45 percet beszélt (egyébként 5-7-ig lettünk volna) és el is engedett. Allal (3 fős csapatunk férfi tagja xD) elindultunk a buszhoz és elértük a 6:44-es vonatot és  dumálgattunk út közben. Azért nagyon megkönnyebbültem, hogy vele fogok vonatozni, mert ugye csütörtökön és pénteken késő estig leszünk bent és nem hátrány, ha valaki velem utazik és főleg, hogy fiú így még meg is tud esetleg védeni ha úgy alakulna, de ne alakuljon soha úgy...
Debrecenben leszállt, szóval csak kb 10 percet utaztam egyedül. Anyuék kijöttek elém, mert már korom sötét volt és az állomás nem túl barátságos hely még nappal sem, nem hogy este...
Amúgy kb. 7:44-re értem az állomásra és 8 előtt már itthon is voltam.
Iszonyatosan elfáradtam, de alapvetően tetszett. :)

Ma nem kellett bemennem, úgy tűnik, hogy a keddem szabad marad, így egész nap Laciztam. Ettünk, feküdtünk, megnéztük az Aladdint és beszélgettünk. Jól esett Vele pihengetni. :) ♥ ♥ Együtt sütöttünk pizzát, elmeséltem neki mindent, még ennék is sokkal részletesebben és minden csupa rózsaszín köd volt. ^^ ♥
Aztán este fél 10-re értem haza és most itt vagyok.
Holnap csak egy infó órám lesz 2-4-ig, így csak a 12:20-as vonattal megyek, tehát fent maradhatok kb 1-2-ig :) :D

Nah, ennyi lett volna "tömören" xDD az első napom.
Majd írok, ha lesz erőm. xD

Páááá! :D

"Valami véget ért..."

Sziasztok!

Ez az utolsó estém a nyárból. Magamhoz méltóan depizek a gép előtt, mert ugye most egy hatalmas változás elé nézek, ami lehet jó és lehet rossz is. Majd nemsoká eldől.
Mesélek egy kicsit, hogy mi is volt velem/velünk mostanában.
Múlt hét hétfőn voltunk beiratkozni és az utazással magával nincs gond, mert 1 óra oda a vonat és a buszom egy köpésre van az állomástól és a suli előtt tesz le, csak sajnos nagyon sokáig tartanak az óráim. Holnap 7-ig leszek, ami azt jelenti, hogy ha elérem a 7:44-es vonatot, akkor 8:44-körül leszek itthon, ha nem, akkor 9:44-kor.
Csütörtökön este 10-ig van rajzom!!! És pénteken este 8-ig szintén rajz. Durva lesz. Viszont a keddem teljesen szabad és ha a sors is kegyes lesz, akkor Lacival tudok akkor találkozgatni.

Egyébként 3-án volt a blog 5, én pedig 19 éves! Nem tudom melyik a kiakasztóbb. Az, hogy 5 éve csinálom ezt, vagy az, hogy mindjárt 20 leszek! :O :'(
Előtte való napokban Lacinál aludtam (kedd, szerda, csütörtök) és pénteken ő jött hozzánk. Voltunk moziba és megnéztük a Vaksötétet, ami mindkettőnknek tetszett. Utána csütörtökön este hazajöttem és letisztáztam az órarendem.
Pénteken gyorsan kimostam, kitakarítottam a lakást, mosogattam és 4-re rohantam a buszhoz, mert meghívtam Lacit kajálni, mert a moziba meg ő hívott meg (mivel hirtelen ötlete volt ez a mozizás és
 nem vittem magammal elég pénzt) és egyikőnk sem szeret tartozni a másiknak, így ha egyszer ő hívott meg, utána én jövök :) Szerintem ez így fair. ^^
A buszmegállóban Laci már meg is köszöntött, igaz még csak 2-a volt. Kaptam csokit, egy Topjoyt, aminek a kupakjában ez az üzenet szerepelt: " Veled a világ végéig is..." ♥ , egy szép fekete horgolt nyakláncot és karkötőt és egy menő Trónok harcás posztert *-*
Aztán jóóól beettünk a KFC-ben és a Fórumban simogattam ráját,fotózkodtunk és olyan 7-8 körül haza is értünk. Anyuék utánunk érkeztek, mert sunnyogtak valamit másnapra :)
Reggel mama keltett 9-kor és felköszöntött, aztán anyáék is. Kaptam tőlük egy ragasztó pisztolyt, egy BJD babás telefon tokot és pár dolgot a sulira. :)
Megebédeltünk és jött a torta és a gyertya fújás. :) 2 kis cuki tortát kaptam, egy fekete erdőt és egy tiramisut. :)
Aztán még sorba köszöntgettek és tök jó volt ez a szülinap. Még élvezetesebb lett volna, ha nem szeptember 3-án lenne. xD
Aztán anya megkérdezte, hogy Laci mikor megy, mert másnap délben grilleznénk. Szóval megint itt lehetett 2 éjszakát is! *-* Nagyon örültem neki. :D :D Nem akarom elkiabálni, de mintha javulni kezdene a szüleim és Laci viszonya és ennek iszonyatosan örülök, mert ez mindig óriási törést okozott nekem.
Este bementünk Debbe Tominak ajándékot venni. Jó volt egyet sétálni :)
Ma meg ugye grilleztünk. Jó hangulatban telt ez is, megint nagyon durván jól laktunk és sajnos vége is lett mindennek. :( A jó kis hétvégémnek, a nyárnak és vele együtt a szabadságnak is. :(
A távolodó busz ami Lacit vitte tőlem egyre messzebb és messzebb nagyon szépen szimbolizálta a nyár teljes elmúlását. Meg is sajdult tőle a szívem, de sajnos minden  jónak vége szakad egyszer . :(

Nagyon félek és izgulok is, de hát holnap majd minden eldől.Szurkoljatok nekem.

Sziasztok!

Élek!! még...

Sziasztok!

Majdnem pontosan egy hónapja nem adtam magamról életjelet, ami eléggé sok, tekintve, hogy nyár van (még T__T), de bevallom őszintén, hogy lusta voltam.
Az augusztusom egészen jól indult és lehetett volna mikről írni, de nem tettem, amit sajnálok, de ez van.
Most így felsorolás szintjén azért megemlíteném, hogy az augusztusom eleje miként telt: volt névnapi "bulim", Lacinak is volt, egyszer eljutottunk a strandra és egészen zárásig ott voltunk, igaz, a fertőzés amit mind a ketten elkaptunk kicsit megrendítette a strandszeretetemet, szóval idén már nem kértünk többet belőle...Voltunk moziba is párszor, szóval egészen jól telt.
Aztán 20-án Laci 2x is itt aludhatott! :OO és voltunk TNT koncerten Szoboszlón, aminek igazán csak anya örült, de végül is mi is elvoltunk és a bazársoron elnézelődtünk és bele is hallgattunk pár számba. Kaptam egy görkorit is, amire régóta vágytam és rendszeresen járok korizni. Igaz, hogy a fél falut át kell kecskéznem , hogy elmenjek mamáékhoz, mert csak ott jó az út, de még így is megéri. :D
Még csak egyszer estem el vele, ami nálam nagy szám. xD És az is csak azért történt, mert beakadt egy kő a kerekeim közé és ugye hirtelen megállt a bal lábamon a kerék és így elveszettem az egyensúlyomat. De fullos védőfelszerelésben semmi bajom nem esett. :D Lacival nem igazán találkoztunk. Jó, volt egy időszak, amikor egészen sokat voltunk együtt, de aztán megint jött a le vagyok szarva időszak. Bár így anyuékkal tök sok időt töltöttem el, ami jól esett és anya például a névnapomon elvitt egy anya-lánya shoppingolásra, ahol kaptam pár ruhát és egy szép nyakláncot a kristályos boltból. :)
A történet 20-a után kezdett ismét elromlani. Laci túl lett végül a pótvizsgán és szerencsére át is ment rajta, de utána ismét mosoly szünet jött, mert amit eddig a vizsgára való tekintettel elnéztem neki, az most kijött. Elég durván összevesztünk, én eléggé a szakítás felé hajlottam és ő is... Végül úgy-ahogy megbeszéltük a dolgokat, de még mindig azt érzem, hogy rohadtul el vagyok hanyagolva.

Bár arra rá kellett, hogy ébredjek, hogy én valahogy olyan ember vagyok, akit mindenki magasról leszar. Flo egyik este rám írt, hogy lesz egy after after party az osztály "normálisabb" részével és tudok-e menni. Neki is aznap este szóltak és ha nem ír rám, akkor én nem is tudok róla, pedig elvileg Gotha is benne volt ebben... Azért ez így jól esett...
Nem tudom mennyire emlékeztek Annára, akivel 7-8. osztályban nagyon jóban voltam. Találkoztunk velük a sürgősségin és utána ismét elkezdtünk dumálni és végül pár napja találkoztunk is. Én tök jól éreztem magam és nem tűnt fel, hogy annyira rossz neki velem, ,mert fél 10-ig dumáltunk mamáék kapujában. De aztán többet nem jött össze a tali, mert hiába mondta, hogy ráér, végül csak éjfél körül
közölte, hogy nem, mert itt és ott van. Ami nem baj, csak akkor ne ígérgesse, hogy másnap ráér. ._.
Lacival meg utoljára hosszabb ideig 20-án találkoztam és tegnap bejött Debrecenbe egy fagyira, de hát az kb 1-2 óra volt...
Szóval én valószínűleg örök magányra vagyok ítélve, ez van, kezdem megszokni. :'D Biztos velem van a baj, tuti rossz ember vagyok és ezért tesz rám mindenki ilyen magasról.

Holnap megyünk anyuval beiratkozni Nyíregyre. Vonattal utazunk, hogy megjegyezzem az utat. Eredetileg Lacival akartam menni egy ilyen kis kirándulásra, de nem voltunk olyan jóban, most meg már anya így vette ki a szabiját és jobb is lesz vele, mert ő is oda járt és ismeri a dolgokat.

Egyébként csoda történt és apa és anya el tudtak jönni 1 hét szabira. Anya kb 3 éve nem volt itthon egy hétig, max 2-3 napig. Tök jó volt velük lenni, bár azt sajnálom, hogy szinte sehova nem mentünk és nem csináltunk semmit. :| De most ez az egyetemi dolog eléggé keresztbe tett nekünk anyagilag és apa is elkezdte csinálni elől a járdánkat, ami szuperül néz ki! :D

Kb. ennyi volt dióhéjban az augusztusom, azt hiszem megértitek, hogy miért nem írtam. Eléggé magányos és unalmas volt ez a nyár is, de én elvagyok a magam kis világában is. Ez van.

Ígérem többet jelentkezem ezentúl.

Páá!

Egyetemista Shinigami?! :O

Sziasztok!
Tegnap a nagy örmöködésben kimaradt a blogolás, de most bepótolom, hogy kicsit lehiggadtam.
A nap folyamán semmi érdekes nem történt, de amikor eljött az este azért már érezhető volt itthon a feszültség. Bár anya 1000x jobban izgult, mint én. Jómagam elaludtam és csak fél 8-kor keltem fel, mert hát minek izguljam magam halálra? 50-50 az esély. Vagy felvesznek, vagy nem.
8-kor természetesen meghalt minden olyan weboldal, ahol tájékozódni tudtunk volna, a felvi kb. 30 percig haldoklott, mire megláttuk a ponthatárt. Aszerint elvileg bejutottam, de addig nem tudtam megnyugodni, amíg az SMS-t el nem küldték, de arra csak fél 10-körül került sor.
Akkor már én is boldog voltam, mert ott van, írták, hogy elértem a ponthatárt, úgyhogy szeptembertől egyetemista leszek!

Nagyon durva ebbe az egészbe belegondolni, hisz még nemrég azért izgultunk, hogy felvettek-e a Megyóba, most meg már az egyetemre... Olyan gyorsan történt minden, szinte észre se vettem, hogy már majdnem felnőtt vagyok. :O
A blog is megélte mindezt, hisz még 8-ban kezdtem el és már akkor is írtam a Megyós felvételiről, most meg a NYE-s (Nyíregyházi Egyetem)-ről is is tájékoztattalak titeket.
Szuper és egyszerre felfoghatatlan érzés. Mindenkinek gratulálok, akit felvettek valahová! :D ♥

Boldogságom közepette feltettem a Retard Művekre is, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyi gratulációt és lájkot fogok kapni :O Nagyon jól esett, hogy ilyen aranyosak az emberek és örülnek egy ismeretlen rajzos csaj sikerének. :D Tényleg nagyon meglepett ez a sok kedves idegen. ^^

Azért a nagy öröm mellett van bennem egy jó nagy adag félelem és aggódás is. Az első év tuti nagyon nehéz és vért izzadós, szívatós lesz, de át kell vészelni. Ami még kicsit aggaszt az, hogy 5 éves... Elég soknak tűnik, de igazából addig sem kell dolgozni, csak azért elég félelmetes, hogy még mindig ilyen sok minden áll előttem. Valami még csak most vette kezdetét...

Na, majd kiderül, hogy milyen lesz. Tuti írni fogok, amint időm és erőm engedi. Hisz érettségi alatt is folyton blogoltam, szóval az egyetem alatt is csak megoldom valahogy. ^^

Ennyi lettem volna mára.

Bááj! :)

Újra együtt

Ahoy!
Egy kis kihagyás után újra itt vagyok.
Nos, végül több, mint 1 hét után újra találkoztam Lacival. Péntek délután mentem hozzájuk, de a szerencse még mindig nem szegődött mellém az utóbbi napokban. Még indulás előtt befejeztem az elkezdett doboz festését(lent kép is lesz róla) és szokásomhoz híven kimostam és a porszívózást is majdnem befejeztem, amikor egyszer csak kihúzódott a porszívó a konnektorból és lecsapta az áramot. Először azt hittem, hogy tönkre ment a porszívó, de rájöttem, hogy nincs áram. Kimentem, de egyszerűen nem tudtam visszakapcsolni és 20 perc múlva indulnom kellett a buszhoz. Sehol nem álltam, gyorsan behajigáltam pár ruhát a táskámba, jéghideg vízbe letusoltam(mert ugye a gázkazán áram nélkül nem nagyon melegíti a vizet) és közben vártam a felmentőseregre anya személyében. Meg is érkezett, sikerült visszakapcsolnia az áramot és már szaladt is vissza a munkahelyére. Elrendeztem a dolgokat, de enni már nem maradt időm, így egy csokival kellett beérnem.
A busz is egy élmény volt. 40 fok, tűző nap, függöny sehol, klíma nuku, ablakok alig és 15 perc állás a dugóban. Mire odaértem Laciékhoz totál ko voltam.

De  nem pihenhettem sokat, menni kellett Tomi keresztanyjának a születésnapjára. Érdekes volt, mert nem ismertem senkit, de csak eltelt vhogy.
Esténként elmentünk a boltba TopJoyért, kicsit mászkáltunk és mentünk is vissza. Csak ugye ilyen melegben este tudunk kimozdulni. Egyik este sütöttünk is, jól teleettük magunkat. xD Szinte gurultunk.

Aztán szombat este nagyon összevesztünk Lacival. Én már minden kis cuccomat összeszedtem, a földön akartam aludni és reggel elmenni onnan. Végül kibékültünk, de elég sok mindent egymás fejéhez vágtunk. :S Kibőgtem a lelkem, utána meg úgy fájt a fejem, hogy majd szét robbant. :'D De nagyon cuki volt Laci és hozott nekem borogatást rá, mert a hideg mindig enyhíti a fájdalmat. Ez jól esett tőle. ♥ Ha ez így folytatódik, akkor nem leszünk sokáig együtt. :'(
Kicsit unom, hogy nyár van és sehova nem megyünk, alig találkozunk, mert egy hétig veszekszünk. Még a nyomorult strandra se jutottunk el, pedig hónapok óta mondogatom, mióta kicsit jobb az idő. Elég kiábrándító ez a nyár is. ._.

Vasárnap volt Laci unokahúgának a névnapja. Fél órával az indulás előtt Laci anyukája bejött, hogy adjam oda a kiscsajnak a dobozomat, mert ő nem vett neki semmit és azt hitte hamarabb felkelünk... Hát, hirtelen szóhoz se tudtam jutni. Mert hát eleve mi közöm van egy unokatesóhoz? Meg olyan ritkán készítek magamnak bármit és hogy még tetsszen is, az szinte lehetetlen. Szerencsére Laci kiállt mellettem és nem engedte az anyukájának, hogy elkérje. De így meg semmi nem volt. Így gyorsan összedobtam egy Hello Kittys üdvözlő kártyát, kis pillangókkal meg piros masnikkal.
A kiscsaj örült, én meg megtarthattam szegény dobozomat. :'D Ehh...

Ez lenne az a doboz.

Hát, az esték jók voltak, amikor 3-an vagy csak kettesben voltunk. Igazából nem volt kedvem ezekhez a családi dolgokhoz, de akkor már 1,5 hét lett volna, hogy színét se láttuk egymásnak. Így legalább találkoztunk és ott aludtam.
Jól esett vele lenni, mert minden ellenére nagyon szeretem és jó vele együtt lenni. Csak hát az élet sosem kedvez nekünk és nem sok nyugodt percünk van. :'D

Na, ennyi lettem volna. Ez most kicsit tömör összefoglalása volt a 4 napnak.xD

Páá!

Bevásárlós délután

Sziasztok!

Igen, már megint itt vagyok. xD Ma végre elmentem az opálomért a Plázába. Bár nem ment minden olyan simán. Reggel erősen gondolkoztam, hogy bemenjek-e, mert 2x is ment a hasam. Kijött rajtam az ideg. Ma egy fánkot és délután egy kiflit ettem. :'D

Végül összeszedtem magam és a 13:40-es busszal becaflattam Debrecenbe. Először bementem az egyik útba eső bizsushoz, hogy vegyek egy bőr nyakláncot az új szerzeményemnek.
Kicsit meglepődött a két csaj amikor betoppantam az üzletbe kék hajjal, full feketében, bandás trikóban és lyukacsos cicanadrágban. xD De a kinézetem ellenére mindig kedves és tisztelettudó vagyok, főleg az eladókkal és kicsit szóba is elegyedett velem a csaj. Ne ítélj külsőre part 1.

Aztán elmentem a Plázába, átvettem a csomagot és még szétnéztem az ottani bizsusnál, mert a múltkor volt egy nyaklánc, ami tetszett és most is megnéztem, de úgy ítéltem meg, hogy annyira még se jó és nem éri meg az árát.
Plusz még volt egy remény sugaram, egy aduászom. Tegnap éjszaka találtam egy ásvány ékszerekkel foglalkozó boltot és pont útba esett, úgyhogy arra tartogattam a kis pénzem.
Egy ékszereshez vagy valamilyen elegánsabb helyre mindig kicsit félve megyek be, mert volt már olyan,hogy azonnal ki is jöttem egy boltból, mert annyira csúnyán néztek rám, hogy ezt vásárlóként nem tűröm el.
Szóval beléptem, szépen köszöntem és hűűű *-* Az a bolt egy igazi mennyország! *Q* Rengeteg ásvány ékszer és sima kő is van. Az eladónő iszonyatosan aranyos volt, megdicsérte a hajam, de neki is színes volt. Lehetett már egy 50-es, de felül pasztell pink és alul pasztell kék volt a haja! Na, itt tudtam, hogy szívesen látnak és biztos voltam benne, hogy jó energiájú dolgokat árulnak.
Nagyon összegyűltünk amúgy, voltunk vagy 10-en és szegény nő csak úgy pörgött. Muszáj voltam segítséget kérni, mert nem találtam azt, amit kerestem, tehát kétcsúcsú ametiszt medált.
Kérte, hogy várjak és nem okozott túl nagy gondot, mindent jól megnéztem. Nagyon jó dolgok vannak ott. :3
Aztán megköszönte a türelmem, elmondtam mit keresek és már ugrott is, hozta nekem oda őket. 2 db volt csak az ametisztből. A sötétebbet választottam.
Viszont annyira kapkodott, hogy egyszerűen nem tudtam még egy bőr nyakláncot kérni, így majd ha megint járok arra fele, akkor veszek egyet, addig megoldom más lánccal.

A buszvég felé még beugrottam a Hollandba, ahol egy csomó klassz használt cucc van. Egy dobozt kerestem a köveimnek és találtam is egy cuki kis kerek dobozt. Megvettem és már indultam is haza.

A buszon volt egy csávó, aki a rokkant valakijével volt és a kerekesszéket összecsukva tartotta. Amikor le akartunk szállni kénytelen volt elengedni és persze jött a kanyar. Volt annyi eszem, hogy megfogjam a széket és a csávó csodálkozva nézett, hogy fogom. Ne ítélj külsőre part 2.

Hazaérve kibontottam a csomagom és olyan kis cuki dolgokat tettek bele. Egy aranyos zacsiban volt maga az ásvány és a borítékra is kaptam egy cuki üzenetet. Volt benne egy kupon és egy köszönő levél, valamit használati utasítás a követ illetően (tisztítása stb.). Jól esett, hogy ilyen kis figyelmesek.
Most pedig következzenek a fotók:

Az ametisztem

Az opálom(ezt rendeltem).

Együtt a két szépség :3 

Az opált tartalmazó boríték és minden amit hozzá kaptam :3 ♥

Ez most egy kicsit feldobta a kedvem, bár nem tartott sokáig. :'D

Majd jövök még.
Pá! :)