Ezek mind a saját gondolataim. Csak úgy gondoltam, hogy megosztom veletek ;)
- A magány mély tengerén csak rajtad áll, hogy kievezel-e a partra a többiekhez!
- Ha választhatnál egy új, és a régi életed között te melyiket választanád?
~Az
újat, mert akkor a múltban elkövetett hibáimat semlegessé tehetném és
újra kezdenék mindent. S a keserű, fájdalmas életemet felváltaná a
boldogság :D
Kérdés: Mi a biztosíték arra, hogy az új élet boldog életet jelentene?
~
A régit, mert az ember mindig követ el hibákat, s ha ezeket átgondolja
sokat tanulhat belőlük. Minek vesszen el az a tudás és tapasztalat amit
már oly nehezen megszereztem?
Kérdés: Mi van, ha az új életedben még több tapasztalatot és tudást szerezhetsz könnyedén?
Válasz: A tapasztalatot és tudást nem adják olyan könnyen! ;)
- Ha nem találod önmagad, keresd még erősebben :D
- Nincs olyan, hogy buta gyerek! Csak elhanyagolt gyerek létezik akit nem tanítottak meg tanulni!
- Nincs olyan, hogy önzetlen szeretet! Az ember mindig vár valamit a másiktól cserébe.
- Ha azt hiszed, hogy jól ismered az embereket akkor tévedsz! Engem még nem ismersz! ;D
- Az ember magát szereti a legjobban, hiába tagadja hogy ez nem így van. Mindenki csak másodlagos az ember számára. Önmaga a legelső!
- A gyűlölet csak még több gyűlöletet szül. Megpróbálok úgy élni, hogy ne kelljen gyűlölnöm senkit és senki ne gyűlöljön engem!
- Minden ember olyan, amilyen az őt körülvevő környezet.
- Nem félek semmilyen szörnyű lénytől! Egyedül az emberek rosszindulatától irtózom.
- Az okos ember nem kérkedik a tudásával! Csak a buta ember próbál okosabbnak látszani!
- Ha nem tiszteled a másikat, önmagad sem tiszteled!
- A legjobban az fáj, hogy búcsú nélkül váltunk el. Pedig egy viszlát is mennyire jól esett volna!
- A
veszekedős emberek csak egy kis figyelemért ordítanak. Nem pedig azért
mert valami bajuk van veled. Egyszerűen csak hagyd szó nélkül az
egészet. Ezzel árthatsz a legjobban nekik!
- Vajon mi lenne ha egyetlen ember megtudná változtatni a világot? Hanyatlás lenne vagy fölemelkedés?
- Azoknak az embereknek akik más szövegét, stílusát ellopják annyira nincs egyéniségük, hogy csak a másikat tudják utánozni.Az ilyen embereket csak sajnálni tudom.
- Egyes nők olyanok mint a macskák. Ott maradnak, ahol többet kapnak enni!
- Belegondoltál már, hogy ebben a pillanatban meghal egy ember és születik egy másik?
- Ebben a pillanatban a világon éppen valaki sír, nevet, eszik, játszik, rajzol, ír, úszik, énekel.
- Miért
van az, hogy az ember a maga sorsát tartja a legkeserűbbnek a világon,
de amikor szembesül azzal, hogy milyen jó dolga is van akkor sem
elégedett...?
- Amikor
ma mentem az utcán fura érzés tört rám. Nem volt ez öröm, bánat,
fájdalom, magány.Azon gondolkoztam, hogy milyen pici vagyok én a Földhöz
képest, s mennyire jelentéktelen is az én életem. Rajtam kívül
rengetegen élnek, még sem akarom feladni az életemet. Ez lenne az élni
akarás? :)
- Tedd a szívedre a kezed...
~Hát nem csodás dolog érezni, ahogy dobog benned az élet?
~S nem fájdalmas belegondolni, hogy egyszer megáll? :/
- Ahogy elnézem a kék égen repülő madarakat mindig olyan szomorú leszek. Én is velük szállnék el messze, délre. Jó is lenne szárnyakat kapni! :D De ha szárnyakat kapnék egyszer lezuhannék... Jó itt nekem a földön *-*
- Ne zavarjon, ha különcnek tartanak! Az jobb, ha te is beállsz a sorba a sok egyforma ember közé? :D
- Mosolyt eröltetve arcomra mindent átvészelek. Mert ha belül fáj is, de kívülről ezt nem mutatom. Így nem kérdezgetnek állandóan arról, amit meg se hallagatnának és nem is értenének... Ezért jó a mosoly :)
- Miért
vágyik az ember mindig arra, amire nincs is szüksége? És miért kéne
neki mindig a más ember tulajdona, ha nem is ismeri azt igazán?! :O
- A
legönzőbb halál az öngyilkosság! Amíg az egyik ember minden nap küzd az
életéért és minden új nap egy áldás, addig a másik felelőtlenül véget
vet annak. Persze nem azt modnom, hogy mindig van más megoldás, de azért
gondolkodjunk, mielőtt eltűntetjük legdrágább kincsünket. Az életünket!
:D
Újak:
- Amikor reggel felkelek, sosem tudhatom, hogy aznap mi vár majd rám, de meg kell tanulnom értékelni minden egyes napot ami megadatik nekem, mert hiába is rossz nap a hétfő és fárasztó a kedd, de legalább kaptam egy esélyt rá, hogy mosolyt csaljak vakaki arcára. :)
- Utálom amikor a többiek mögött kell kullognom a járdán. Igen, ez az az érzés, amikor te vagy az a személy, aki csak úgy lóg a levegőben, de ha egyszer lemaradnál mögöttük vajon hátra fordulnának és megkérdeznék "miért álltáll meg?" vagy mennének tovább....?
- Ha úgy érzed, hogy valaki számára felesleges vagy, akkor az valószínüleg igaz!
- Amikor rádmosolygok, igazából belül sírok, csak túl büszke vagyok, hogy kimutassam a valódi érzéseim!
- A baráétság nem az, amikor együtt mentek plázázni, hanem az, amikor szó nélkül kipakolod a barátod hűtőjét, pofátlanul megeszed a tízóraiát és szemébe mered mondani az igazat.
- Kívül csupa mosoly, belül sötétség és fájdalom.
- Nem vagyok az erőszak híve, de néhányan igazán megérdemelnének egy hatalmas pofont azzal az üzenettel, hogy "Térj már észhez ember!"
- Kívül cicoma, drága cuccok, álbarátok de belül üresség, magány és fájdalom.
- Amikor rá akarsz írni valakire, de nem mered, mert félsz, de nem tudod mitől.... Na ez egy vacak érzés. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése