Töttöröttötööö :D Péntek *-*

 Ahoy! Annácka beteg lett, egész héten nem jött suliba, így ma elmaradt a csajos péntek délután. Ami kár, mert úgy szeretem ezeket a délutánokat. Most meg a gép előtt esz a fene és blogolok. Egyébként lenne jobb dolgom is, mert az anime világot frissíteni kéne, meg kéne írni a Mirai Nikki és a Densetsu ismertetőt is. De ehhez most nincs elég türelmem. Plusz még a múlt hónapban megígértem Shubinak, hogy lefestem neki a dobszerkóját, amit még mindig nem tettem meg, pedig már vettem akvarellt is :|
Egyébként nem voltam egész múlt héten ennyire lusta, mert készítettük a Barátunk a könyvre az írásokat és én megrajzoltam egy képregényt is. Nem tudom ki ismeri a Hecseki és a kedves betörők című könyvet. Ezt kellett elolvasnom és egy hozzá kapcsolódó feladatlapot kellett kitöltenem s megrajzolni a képregényt. Íme hát, a nagy mű, bár aki nem ismeri a regényt, az nem tudom mennyire érti meg miről is szól x)

És végre elkészült a linómetszetem, amit ma az évvégi gálán, a művházban ki is állítanak. :D Majd ha tanár bácsi ad egy nyomtatványt, akkor felteszem. Ja, meg bele rakták az egyik rajzomat a suliújságba. Tökre örültem neki ^_^

Hmpp... Jaaa! *bevillant vmi* Nem is meséltem még a jutalom kirándulásról, amin hétfőn voltam. Minden évben az EGYA szervezi meg a jótanuló, példás magatartású gyerekek vehetnek részt rajta. (mily meglepő, hogy egy ilyen őrült leányzó, mint én is közéjük tartozik >_<)
Először úgy volt, hogy Nagyszalonára, Nagyváradra és végül Gyulára megyünk, de a kicsiknek nem volt útlevelük, így egyből Gyulára vettük az irányt. Megnéztük a várat, voltunk a 100 éves cukrászdában és mindenkinek fizetett az alapítvány 2 gombóc fagyit, ami isteni volt :3 Aztán mentünk a Gyulai Fürdőbe, ahol 14:00-18:00-ig tartózkodtunk. Eleinte nem akartam fürödni, mert nem szeretem mutogatni a testem, szégyenlős is vagyok... De olyan jól éreztem magam a 8/a-s lányokkal és fiúkkal, hogy ez nem is zavart. A medencében levágtunk egy hatalmas vízi labda bírkózást, még vér is folyt xD Azt a pár látogatót is kiűztük a medencéből. Iszonyatosan élveztem :D A 8/b-s osztálytársaim ebben sem vettek részt. Nem is nagyon beszéltem velük. Lekakkintom magasról :*D
Még a csúszdán is mertem 2x csúszni, de ennyi elég is volt belőle :"D
Szuper kirándulás volt, visszafelé a buszon végig énekeltünk és nevettünk. Kár, hogy ez volt az utolsó kirándulásom :/ Ezt az egyet sajnálom ebben az iskolában :| De ez van. 

Hát.... más nem nagyon történt. Jövő héten megyünk 3 napos osztálykirándulásra. Fúúúj. Utálom ezt az osztályt és semmi kedvem velük menni -.- Szerencse, hogy ott lesz Annácka ^_^

Ennyi lennék mára. Pusszpá :D

Egy szuper nap :D Khm.. :$

A mai reggelem sem indult másképp, mint bármelyik szombati nap. Felkeltem, kajáltam és anyával elmentünk az állatkereskedésbe meg a ruhásboltba. Aztán ledőltem tv-t nézni, kész lett az ebéd, megkajáltunk és aludtunk egy kicsit. Majd 12:06-kor csörög a telefonom s természetesen felkelek a Mirai Nikki op 1-re. Annácka szól bele, hogy nincs-e kedvem kimenni a parkba, mert ugye a tegnapi sport rendezvény ma folytatódik és ér véget. Álmosan igent mondok, de Annácka kijelenti, hogy 12:15-re legyek a suli előtt. Azt nem vette számításba, hogy én messzebb lakom a sulitól, így eleve 10-15 perc, mire odaérek. Gyorsan átöltöztem, összepakoltam és suhantam. 12:18-ra értem oda. Tiszta menő vagyok, csak képzelem hogy néhzettem ki, amint futólépésben igyekszem árkon bokron keresztül a suliig. Ott nem vár senki, majd hívon Annáckát, s kiderül, hogy ők a kisparkban vannak. Jó, akkor spuri oda. Már a park előtt várnak Orszikával és Vaxival. Elkezdünk ping pongozni. Hát... nem az én sportom. Úgy megküldtem néha szegény labdát, hogy az csak úgy repült a messzeségbe. Én meg kereshettem, mint a bolond xDD Aztán meguntuk, mert ugye senki sem értett hozzá jobban, mint én csak ők leplezték ezt nem úgy mint szerénységem. :"D Nekem ez túl nyugodt sport. Na, de no problem, mentünk hátra a pályára teniszezni. Hát.... nem lesz sose a kedvenc sportom. Szintén úgy megküldtem a labdát, hogy a pálya másik végén landolt, pedig direkt jó messzire mentem a többiektől-akik a túloldalon voltak-, hogy ezzel is rövidítsem a hatalmas ütéseimet. Azt hiszem túl kicsi volt a pálya hossza, így annak a végére érkezett a labda és a nagy fűben alig találtuk meg. xDD Ezt is meguntuk egy idő után, Orszika meg lelépett a pasiával. Így Annáckával és Vaxival maradtam, de hamarosan Vaxi is elment. Ezután hintáztunk, beszélgettünk. Annácka éhes volt, bár nem akart otthagyni egyedül a padon, de mondtam neki, hogy nem gond. Nekem már igazán nem oszt, nem szoroz fél órányi egyedül lét. Óh, ha csak mindig ilyen rövid ideig kellett volna egyedül ücsürögnöm a napköziben a padon... Volt, hogy egész délután ott ültem, mert kiközösítettek. Jó, de az a múlt és most már 14 éves vagyok és ott ülök a kisparkba a színpad előtt. 

S szerintem már oly sokszor említettem nektek ŐT, aki mindig visszatér és ha látom vele álmodok (igen, hímneműről van szól xD). Annyiszor mondtam már magamban, hogy úgy sem lesz ebből semmi, csak megbántott... De amikor ott van, akkor az olyan jó. Először felment a színpadra, mert ő csinálta a zenét. Afféle dj. :D Mikor lejött a színpadról csak mosolygott, megkérdezte, hogy miért vagyok egyedül. Elmondtam. Elment. Visszajött, felment a színpadra, közben sandán rám mosolygott néha. Lejött, beszélgettünk, nevettünk egy kicsit és elment. Még egyszer visszajött és ismét felment, lejött és most is megállt előttem. És mos jön a meglepetés! LEÜLT MELLÉM!!!!!!!! :D Beszélgettünk egyet, aztán elment. 

Aztán látom, hogy jön egy cuki srác és egy minipónit vezet. Ott olvadtam el a helyszínen. Odamentem hozzá és elkezdtem a lovat simizni. Szivárványhányásom volt *-* Imádam :3 No, meg a gazdája se volt rossz... :$ :P Aztán visszajött Annácka és szegénynek 2 órán keresztül nyavajogtam, hogy nekem kell olyan srác... ló *w*  Ezután még megnéztünk pár bemutatót és hátra mentünk a páylára. Szegény Bándííí ott ült egyedül és mi letámadtuk. Jókat nevettünk azon az egoista bolondon és csatlakozott Gery is hozzánk. Huh... Annyi hülyeséget még senki nem hordott öszze, mint amennyit mi akkor és ott. xDDDD Aztán látok egy ismerős alakot. A srác az, akit folyamatosan zaklattam amikor a póniát vezetgette. Már nem volt nála. Amúgy elneveztem Szivárványhányásos srácnak x") Mondtam Annáckának, hogy ott a Szivárványhányásos srác. Erre rám köszön, hogy "Szia." Én is köszönök. xDD Jááj :$ Bár olyan ismerős volt, lehet láttam már valahol, csak azt nem hogy hol és mikor.. :| Egy darabig még ott lebzselt körülöttem, majd elment. Remélem találkozok vele még egyszer. :) 

Ezután hazajöttem. 7-re itthon voltam. Megkajáltam és kimentem anyáékhoz a kertbe és segítettem a krumpli közül kiszedegetni a gazt. Jól elfáradtam és aludtam egyet.

Úgyhogy iszonyat szupi napom volt :3 Bár lehet nem kellett volna ennyire részletesen beszámolnom mindenről, hisz kit érdekel ennyi rizsa. Na, mindegy. Ha már ennyit gépeltem akkor nem törlöm ki. 

RÖVIDEN ennyi. xD 

Oyasumi nasai minna-san! ^w^

Ez lenne a barátság? :D

A mai napom iszonyatos volt, egészen délutánig. Az osztály olyan szinten kikészített, hogy sírhatnékom volt. De minden megváltozott, amikor Annáckával és SzobyBogyval a falu főterén visítva nevettünk 2 óra hosszáig :"D Aztán Annáckával elmentünk fagyizni és azon szakadtunk egy fél óráig, hogy 3 extra csokis gombócot kértem xDDD Ezt nem lehet leírni x3

Ezután elmentünk a szokásos pénteki helyszínünkre, az óvoda mögötti játszótérre és hintáztunk meg röhögtünk egy sort. Aztán elhívott, mert ma kezdődött a faluban a sportnap és este 9-kor ilyen falu futás volt, utána játékos vetélkedők voltak amiken szintén sírva röhögtünk. Mikor indultam a megbeszélt helyre és Annácka fölhívott, hogy "Szia! Hol vagy?" az olyan jól esett. *-* Meg az is, hogy mondta, hogy én is menjek velük. Odajött hozzánk Orszika és Vaxi is. Velük is megvoltunk. Aztán odajött Csákó is. Mellesleg az utcámban lakik, de a köszönésen kívül eddig egy szót sem váltottunk. Bár ezt a bandát én ismerem, mert amikor elsős voltam, akkor velük jártam drámára. Ekkor ők nyolcadikosok voltak, így én felismertem őket de nem hiszem, hogy tudják én ki vagyok. Még a szerepükre is emlékszem. Meg arra is, hogy mi volt a szövegük. Még mindig kívülről fújom. xD Kiskoromban is szerettem elnézni őket, hogy mennyit nevetnek és mindig figyelemmel kísértem a hülyeségüket. És most, 8 év elteltével sem változott ez meg. :) 

Most oly boldog vagyok, mert ma este szóba mertem állni olyan fiúkkal, akiket igazából én ismerek, de nekik én idegen vagyok. És már ez a pár mondat is áttörés nálam. Rájöttem, hogy eddig rossz társaságban voltam és még meg kell azt szoknom, hogy ha beszélek, akkor meg is hallgatnak. Emiatt többször is zavarba jöttem és elkezdtem dadogni xD :$ 

Azt hiszem új korszak kezdődik az életemben és érzem a változás szelét. Még meg kell tanulnom hogyan legyek nyitottabb és miként kezeljem az embereket. Teljesen beszűkültem a magam szürke kis világába és féltem a többi embertől. Elcsodálkozva néztem, hogy milyen kedves és vidám emberek is vannak a világon, akiknek nem az a lényeg, hogy milyen smink  van rajtad, hogy van kivasalva a hajad. :D Ja és ha már utaltam a gráciákra... Hát ők is ott voltak. Elvonulva ültek a padon és savanyú képpel, full sminkben (ESTE!!!) néztek eme vidám társaságra. Istenem, azokért a tekintetekért megérte elmenni. No, meg mivel ez egy sportbarát rendezmény volt, rendeztek futást, amin mi 4-en sétáltunk de aztán visszafordultunk, mert kezdett ciki lenni a helyzet xDDDD Ja, meg kaptam ilyen menő tollat. 8)

Anya mindig is mondta, hogy az emberek nem olyanok, mint ezek a libák, de tényleg igaza volt! (mint mindig xD) Ezek szerint Annácka a barátnőm? Mert hát sok mindenki mondta már nekem, hogy "óh mi legjobb barik vagyunk" meg ilyenek, de eddig még nem éreztem ilyet. S az osztálykirándulásra is azt mondta, hogy legyek vele egy szobában. Ez is olyan jól esett, örömömben kiáltani tudnék. Teljesen fel vagyok pörögve :D Remélem ez így is lesz, és nem kell benne is csalódnom, mint már oly sok mindenkiben. Erre gondolni sem akarok! Vagy csak én fújom fel nagyon a dolgokat?! 

Mert anya azt mondta, hogy az természetes, ha hívnak meg nem kezelnek úgy, mintha ott se lennék és nem hagynak ki mindenből, meghallgatnak és normálisan bánnak velem. Mert nekem eddig nem voltak ezek a dolgok magától értetődőek :)) Remélem mostmár azokká válnak, és tényleg megszokott lesz, hogy elhívnak magukkal és nem hagynak ott mindenhol.

Na pá! Legyen nektek is ilyen szép napotok! ^__^

Egy kis helyzetjelentés ;)

 A múltkori nagy kiborulásom után még volt néhány, de egyszerűen túl szánalmas és unalmas lett volna mindet leírni, szóval ezért is nem blogoltam. Meg végre találtam egy olyas valakit, akinek nincs műkörme, nem vasalja a haját 10 percenként és ugyan olyan véleménnyel van az osztályról és a világról mint én. Péntekenként ki szoktunk menni az óvoda mögötti játszótérre és kibeszéljük a többiket, mert nem csak én vagyok a csajokra kiakadva >_< 

Egyébként egész jól megvagyok. Eldöntöttem, hogy megpróbálok nem kiakadni ebben az utolsó 1 hónapban a többiekre s eddig egészen jól bírom. ^^  Bár pénteken jó kis muriban volt részem. Totál ilyen titkos kémnek éreztem magam, ugyan is régiúj barátnőmnek, Annáckának (becenév) az egyik osztálytársunk ellopta a legalább 30-40 ezer forintot érő napszemüvegét. De az ügyet a kamerák segítségével felgöngyölítettük s a tettes és a szemcsi is előkerült. Noha ma nem jött suliba a csajszi, mert nem volt képe elénk állni, amit megértek. Az igazgató nő még pénteken felhívatta és szembesítettük, de ő mindent tagadott. Ugyanis a szekrényből lopta el a szemüveget, amit a kamera fel is vett. Ennél világosabb bizonyíték nem is kell. Vasárnap érdekes módon előkerült a szemüveg, mert a csajszi kapott egy határidőt, hogy ha hétfőig nem adja vissza, az iskola feljelenti. Pezsgett a vérem az eseményektől és a 45 perces kis akciónk után nagyon jól esett a hideg banánkehely. Ezután kimentünk szokásunkhoz híven a játszira Annáckával és az ovisokkal homokozutnk és fogócskáztunk. A szülők csak néztek, mint Rozi a moziban. xDD 

Szóval mint láthatjátok izgalmas kis péntekem volt, a mai nap pedig végig a lopásos eseményről szólt. Szenzáció lett a suliban és olyan jó volt elmesélni újra és újra, míg a tanárok vagy a diákok ledöbbent arccal követték az elmondottakat. Fuck yeah :*D

Hátöhm... Elkezdtem egy rajzot, de most rohanok vissza rajzra, mert linót metszek. T_T Amit nem annyira szeretek, de ez van, ezt kell szeretni. 

Röviden ennyi lenne. Ágyőő! Cx