2016. szeptember 23., péntek

Péntek 23 helyett 13!

Üdv!

A mai egy tök jó napnak indult, hisz végre péntek van, 14:00-ra kellett bemenni a suliba és még az idő is kellemes őszies. Úgy volt, hogy a tanár elvisz minket a nyíregyházi erdőbe, szóval tökre vártam a sétát.
Reggel még beköszöntem mamához és siettem is a vonathoz, ám amikor az állomáson voltam belém hasított egy fura megérzés, hogy ma valami nem úgy lesz, ahogy én azt elképzeltem. A vonat be is robogott szépen 12:20-kor, felszálltam és leültem az első vagonban a második fülkébe egy cigány csávóhoz. De teljesen normálisan nézett ki, szóval ezért ültem oda. Elindultunk és éppen felgyorsultunk, amikor kb 5 perc utazás után a vonat dudálását, egy óriási csattanást hallottunk, a vonat megugrott és egy hatalmas porfelhőt láttunk csak. Hirtelen csak az jutott az eszembe, hogy biztos kisiklottunk és itt fogok meghalni. A cigány csávóval egymásra néztünk, elkerekedett a szeme és kb ő is azt gondolhatta, mint én. De szerencsére megálltunk és még mindig éltünk, bajunk se lett.
Először elkezdte motyogni, hogy ez egy ember... Én meg teljesen kétségbe estem, már majdnem bepánikoltam, hogy elütöttünk egy embert, amikor megszólalt, hogy az nem lehet, mert látta, ahogy nekimegy a vonat egy kamionnak és csak a hátsó részét találta el.

Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy talán nem halt meg senki. Mindenki az ablakokhoz rohant a folyosóra, de semmit nem láttunk, a kocsi valószínűleg tovább ment. Viszont mi nem indultunk el, mert a mozdony annyira roncsolódott, hogy nem mehettünk vele tovább.
Később megérkeztek a tűzoltók, a katasztrófa védelem. Közben szegény anyut folyamatosan tájékoztattam, hogy mi van. Gondolhatjátok... egyszer csak felhívom, hogy most balesetezett a vonatom, szóval anyaként természetesen pánikba esett és én se voltam annyira ura a helyzetnek, mert hát a kezem az még mindig remegett.
Attól is féltem, hogy mi van, hogy ha kigyullad a mozdony, esetleg valami utánunk jövő vonat belénk csapódik, de szerencsére nem történt semmi ilyesmi.

Egyszer csak a kaller nő szólt, hogy 13:20-kor átszállhatunk egy másik vonatra, ami tovább visz. Megkérdezte mindenkitől, hogy vállaljuk-e az átszállást, segítsenek-e leszállni, jól vagyunk-e ? stb.
Aztán elérkezett a 13:20, a vonat sehol nem volt, közben telefonáltam anyával, hogy teljen az idő és megtudtam, hogy majd csak 13:45-kor szállhatunk át egy IC-re. Háát jó..
Közben szóltam Alnak, hogy miért is késik a vonat, mert ugye ő meg Debrecenben szállt volna fel és megbeszéltük, hogy nem megyünk be, hisz ha el is indulnánk, akkor se érnénk oda, max az óra végére, hisz állt az egész vonal, mert a pálya közepén vesztegeltünk és valószínűleg még sokáig ott lesz az a vonat... Szóltunk Ginnek, hogy mondja meg a tanárnak miért nem megyünk, persze ebből nem lesz bajunk, hisz nem tehetünk róla, hogy baleset történt és majdnem 1,5 óra tehetetlen ücsörgés után érkezett meg a minket tovább szállító IC.
A tűzoltók segítettek átszállni, mert nem volt peron, így nagyon nagyot kellett lépni. A másik vonatból az utasok segítettek felszállni, az idősebbeknek felhúzták a csomagjaikat, hogy könnyebb legyen nekik a felszállás. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velünk. :)
Ismét hívtam anyát, hogy megnyugtassam, már a másik vonaton vagyok és hamar el is indultunk. 2 órára értem be Debrecenbe. Az út ide vonattal átlagosan 14 percig tart, de most több, mint 1,5 óra késéssel érkeztem meg.
Közben Facen beszéltem Floval és nagyon aranyos volt, mert egyből felajánlotta, hogy az apukája úgy is a MÁV-nál dolgozik, elküldi értem. De visszautasítottam, mert nem esett bajom és nem akartam ezzel terhelni az apukáját. De a gesztus nagyon jól esett. :)

Leszálltam és az egész pályaudvar dugig volt emberekkel, hiszen a vonatunk még mindig ott vesztegelt a pálya közepén és így minden megállt.
Elsétáltam a buszvégre, ahol pont elértem egy buszt, de nagyon féltem, mert ma rám járt a rúd, így ez a 17 perc buszozás nagyon hosszúnak tűnt. Ráadásul indulás után nem sokkal egy idióta autós satuféket vágott előttünk, így majdnem elestem és persze a szívem is kihagyott egy pillanatra, hogy már megint mi történt?! Szerencsére a sofőr időben lefékezett, így nem mentünk bele a kocsiba. ._.
Végül háromnegyed 3-ra értem haza hót idegesen, de végre biztonságban vagyok! Ma tuti nem megyek semerre xD.

Persze a neten mindenhol azt írják, hogy nem volt nagy az ütközés meg stb, de az első vagonban elég erőteljesen érződött a lökéshullám. Szerencsére senki nem sérült meg a 90 utasból és a kőszállító autó sofőrje(az a hülye állat) is épségben megúszta.
Bár a mozdony mellett elhaladva kicsit tátva maradt a szám, mert a bal oldalán egy fej méretű kiégett lyuk tátongott, szóval azért eléggé megijedtem, hogy akármi történhetett volna velünk.
De azt mondhatom, hogy szerencsém volt. Mama biztosan vigyázott rám.
Szóval kicsit ideges és kimerült vagyok, de hál'istennek semmi komoly bajom nem lett.
Ez a hét egy katasztrófa volt, remélem a többi nem lesz ilyen.

Szerkesztve. Ma találtam képeket a neten.








Na, sziasztok!

2016. szeptember 21., szerda

Ez így nem lesz jó...

Hali!

Ez a harmadik hetem az egyetemen és kifejezetten rosszul érzem magam. Szinte minden nap megfordul a fejemben, hogy mit keresek én itt? Minek jöttem ide? Miért nem váltok, megyek át másik szakra? és ilyenek...
Ugye infó és rajz szakos tanár lennék, de inkább vallom magam infó és matek tanárnak, mert hát rajzból nem sok jutott... Hétfőn van egy matekom, egy infóm és egy művtörim. Szerdán egy infóm, csütörtökön 2 infó, 1 matek és 1!!! rajz. Pénteken is lenne elvileg valami rajzos dolog, de iszonyat félvállról veszi a tanár és konkrétan nem rajzolunk semmit. Múlt héten annyi volt az óra, hogy elő kellett adnunk street és land artistokról egy prezentációt és utána 1,5 órára elengedett minket mondván, hogy menjünk és fotózzunk és tervezzünk valamit. És ennyi a pénteki "alkotásnak" nevezett valami.

Az infót és a matekot meg full szigorúan veszik és persze az is érdekes, hogy ez az 5 év CSAK! általános iskolai tanításhoz elég és programozni tanulunk... WTF?! Még középiskolában is csak emelt infó érettségin találkozhat össze az ember a programozással, de nekünk kijelentették, hogy egy infó tanárnak tudnia kell ilyet!! Hát... szerintem az én volt tanáraim egyike sem tud programozni, mert minek...?
És nem megy valami jól. Elméleten elhadarja, le se tudjuk írni, gyakorlaton meg úgy veszi, mintha mindenki az anyatejjel szívta volna magába ezt a mágiát és csak hipp-hopp bárki képes lenne megírni egy programot. Hát... nagyon nem!! Próbálkozom, ma is sokat ültem fölötte, de... de nem megy. Sírhatnékom van és iszonyat tanácstalan vagyok, hogy most még is mi a francot kezdjek magammal, ha már az elején ekkora óriási falakba ütközöm?!
Mindig is küzdő típus voltam, de most úgy érzem reménytelen ez az egész. A matekot az első héten még úgy ahogy kapizsgáltam, de most már abszolút nem értem, hogy miről van szó. És ez még csak az eleje!!! :'(
Tényleg egyre jobban azt érzem, hogy nagyon rossz helyre kerültem és teljesen kilátástalan a helyzetem. Már rettegek a holnaptól, mert ugye 2 infó és egy matek ... Elég borzasztó érzés ott ülni és valami tünde nyelvet hallgatni és idiótának érezni magad, miközben azon filózol, hogy miért vagy itt? De ha nem itt, akkor hol és mi mást..?

Egyébként már lefele tartok a lejtőn.
Hétfőn hazajöttem, mert elmaradt az egyik óra és a következő 4,5 óra múlva lett volna. Ez még oké, de pl ma se mentem be, mert inkább hazajöttem Lacitól, hogy leüljek programozni, de kb. suliba is mehettem volna, mind a kettő ugyan olyan elpazarolt idő csupán... :(

Nem azért mentem abba a suliba, hogy programozó legyek, hanem hogy egy szerencsétlen infó és rajz tanár váljon belőlem, de ez a dolog egyre jobban halványul, szinte lehetetlennek tűnik, pedig tökre megtetszett ez a hivatás.
Nem tudom mi lesz így velem, 5 év iszonyat hosszú idő és ha már az elején ennyire rosszul érzem magam, akkor hogy fogok kitartani a legvégéig? Arról nem is beszélve, hogy a rajzra magasról tesznek és ez az egyetlen egy dolog, ami éltet. A csütörtököt is csak amiatt az egy nyamvadt rajz óra miatt tudom átvészelni. :')

Minden olyan kilátástalan, de remélem így vagy úgy, de megoldódik.

Addig is maradok egy kétségbeesett Shinigami...

2016. szeptember 11., vasárnap

"Pont így, pont most.."

Ahoy!

Túl vagyok az első hetemen, ami elég hosszú és fárasztó volt. Minden nap 2,5 óra utazás és 1,5 órás előadások... Kicsit kimerültem.
A szerdám amúgy elég vicces, hisz több időbe telik megtenni az oda vissza utat, mint maga az az egy óra, amire bemegyek. :'D De legalább ez a nap könnyű.
A csütörtököm egy halál. 2 infóm, egy matekom és rajzom van. Tehát reggel 10-től este fél8-8-ig bent vagyok kb. Iszonyat megterhelő, de a rajztanárom elég szimpatikus. :)
A péntekem is elég sok, ugyanis 2-től 8-ig tart az alkotás nevezetű órám, amivel vannak fenntartásaim, de ezt is túlélem majd valahogy... Így persze a péntekem ugrik, örülök, ha hazavánszorgok és beesek az ágyba. Szóval így telik egy átlagos hét, a hétfőről ne is beszéljünk ugye... :'D De szerencsére a keddem szabad, így amíg nem talál melót, addig Lacizok. :3

Szombaton reggel elmentünk rajzcuccot venni anyuval és kaptam egy csomó mindent *-* Ez az egy jó a sulikezdésben, hogy sok jó rajzcucc van az üzletekben. :D Aztán a 2 órás busszal mentem Lacihoz. Elmentünk Roadra megvenni a jegyeket, de nem kaptunk, majd csak hétfőtől lehet venni. :( Aztán megérkeztünk hozzájuk és bár kicsit kidőltem, de utána jól elvoltunk. Amíg én húztam a lóbőrt, addig Laci bekapcsolt egy filmet és Tomi is bejött, hogy nézze.
Este valahogy betelepedtünk Tomihoz és elővették a régi játékaikat és sztorizgattak, előkerültek a Kinder játékok és 3 db tetoválás. Lacival nekik is ugrottunk, de csak nekem tapadt fel a karomra egy Pókember. A többi sajnos túl régi volt és már nem jöttek le a papírról. Szóval 2 napig egy nagyon menő kék Pókember virított a karomon. xD Aztán este 11-körül Lacival elmentünk a boltba, vettünk 1-1 Topjoyt és egy kis szotyit meg chipset. Egész úton beszélgettünk és tök hangulatosan telt el a séta. Az a jó az egészben, hogy majdnem 3 év után is akármikor, akármennyit és akármiről tudunk beszélni és ez szerintem nagyon fontos. Jó olyan emberrel lenni, akivel nagyon egy hullámhosszon vagy és akár fél mondatokból is érted mit akar, de mindig tud valami új témát felhozni, valami új sztorit mesélni. :) ♥
Már ott jártunk a bejáratnál, amikor egyszer csak meghallottam valami nagy zörgést és szegény Lacira úgy ráugrottam és úgy belekapaszkodtam, hogy a fél mellkasának búcsút is mondhatott. :'D Egy patkány szaladt hátra és utána futott a kutya, az csapott ekkora zajt. Persze utána hallgathattam, hogy milyen kis ijedős és stb vagyok. :P
Közben megbeszéltük a cosplay tervet, mert a novemberi PlayIT-re egy fasza kis páros cp-vel készülünk ^^ ♥ Már el is kezdtem csinálni és most már a dolgok beszerzésén fáradozunk. Remélem sikerül megvalósítani :D Aztán majd Retard blogra úgy is felteszem a fázisokat, meg majd itt is tuti írok róla.
Végül olyan fél 4-körül aludtunk el és olyan negyed 1-kor keltünk. Jóól kialudtam magam és ugye nincs is jobb, mint reggel a szerelmed mellett ébredni.:)

Sajnos a nap gyorsan elszaladt. Voltunk fagyizni és olyan kis nyugis vasárnapunk volt. Pihengettünk, beszélgettünk és ilyesmik. De nekem ez így is remek volt, hisz Lacizhattam. :3 ♥
Végül 8-ra értem haza, anyunak pakolhatnékja támadt, szóval a lakás kicsit másként festett amikor hazaértem. :D De nekem így jobban tetszik. :)

Szóval egyelőre így telnek egyetemista napjaim. Már nagyon várom a keddet, hogy ismét láthassam Lacit. :)
Biztosan jelentkezem a közeljövőben.
Addig is ágyőőő!

2016. szeptember 7., szerda

Első nap az egyetemen

Halihó!
Figyelem, Kykkysen hossszúúú beszámoló következik! :P

Tegnap ugrottam fejest először a mély vízbe, hisz ez volt az első napom. Igazából még akkor írni akartam, de annyira hulla fáradt voltam, hogy beszéltem egy kicsit anyuékkal, Lacival és dőltem is bele az ágyba, mint egy darab fa.

Előző éjszaka nem igazán tudtam aludni, hisz nyáron hozzászoktam ahhoz, hogy 3-kor fekszem le, így aludtam kemény 5 órát, ami nekem iszonyat kevés. 8 óra alvással érzem közepesnek magam és olyan 10-12 óra durmolás után vagyok teljesen ember. xD
Úgyhogy az 5:20-as kelés hétfőn eléggé mellbe vágott, de annyi jó volt benne, hogy anya kivitt a
vonathoz, mert természetesen a falu túloldalán van és kb gyors tempóban 20 perc sétát jelentett volna.
Igazából jóanyám jobban izgult, mint én. Félni sem volt erőm, azt se tudtam mi a nevem. xD
Végül felszálltam a 6:10-es vonatra, ahol Debrecenig nem is volt ülőhelyem, de utána szerencsére sokan leszálltak, így ülve folytattam az utazást.
Kicsit azért féltem, hogy rossz helyen szállok, esetleg tovább utazom, de végül minden simán ment. A buszt is elértem, ami az egyetem előtt tett le és 7:40-kor már ott kolbászoltam a megfelelő épületet keresve. Az is egyből meglett, a termet is azonnal megtaláltam, szinte el se hittem ,hogy minden ennyire gördülékenyen ment, pedig ekkor már a szívem a torkomban dobogott és majd bepisiltem az izgalomtól, hisz a Megyós első napom nem pont így alakult. xD
Csak megijedtem a létszámtól, mert a Neptunon az szerepelt, hogy 5-en leszünk matekon (igen, 1,5 órányi matekkal kezdtem hétfőn reggel 8-kor T_T) és már akkor legalább 8-10-en ültek a terembe, mikor én odaértem. Leültem és utána jött 2 ismerős arc a felvételiről, szóval megnyugodtam, hogy nem vagyok rossz helyen. Végül legalább 40-en voltunk egy apró terembe összezsúfolva és iszonyat meleg volt, ráadásul levegőt is alig kaptam.  Kb 8-an lehettünk lányok, szóval elég furi volt. xD
A tanár egész rendesnek tűnik, de nem akarok semmit elkiabálni. 1,5 óra előadás után elengedett, mert igazából 8-10-ig lenne óra, csak nem tartunk szünetet, így 9:30-kor elmehettünk.
Utána 10-től jött a Szakmai identitás fejlesztése névre hallgató csoda, ahova a többiek nem tartottak velem, mert ők nem tudták felvenni.Ezt a termet elég nagy küzdelmek árán találtam meg, de nem adtam fel és most rámenősebb és találékonyabb voltam, mint mondjuk a gimi kezdetekor. Szintet léptem. lol...
Ott is elég sokan voltunk, kb 15-ből 2-en lányok. Ehh.. Kisebbséget alkotok!! WTF!? :'D
A tanárnő cukkermukker volt és fél óra múlva elengedett, de nekem ezzel nem tett túl jót, ugyanis a következő órám 2-kor kezdődött és a többiek sehol sem voltak. Nagy az egyetem, sok az épület és ugye mindenki ment a saját dolgára, így nem is találtam meg őket. :( Szóval kb. 3,5 órát ültem egyedül és azért az nagyon jó volt, hogy Lacival Facebookon tudtunk beszélni, de még így is iszonyat nehezen telt el az idő. Kínomban mászkáltam, ültem, mászkáltam és szerencsére csak eldöcögött felettem az idő, igaz, éti csigát megszégyenítő lassúsággal.

Utána következett az Informatika és elektronika nevezetű szörnyedelem. A tanár kijelentette, hogy mi 3-an meg fogunk bukni, mert minket tanárokat hozzácsaptak egy programozó osztályhoz a kis létszám miatt (még így is 11-en vagyunk és ugye meg sem kell említenem h ebből csak 3-an vagyunk lányok.. :'D) éés a tanár szakosakkal eddig mindig úgy járt, hogy meghúzta őket vizsgán. Remek (Y) Arról nem is beszélve, hogy infó órán gépet be se fogjuk kapcsolni, csak lapon fogunk programozni!!! WTF?! És csodálkoznak, hogy nincs informatikus... Hát ilyen oktatás mellett...
Csalódottan távoztunk és erősen elgondolkoztunk az érvágáson és vagy a szakváltáson. Ehhh. Jó kezdés...(Y)
Egyébként itt is csak fél óra volt megtartva, szóval volt bő 1,5 óránk a művtöriig. Csatlakozott 3 fős csapatunkhoz egy srác, aki levezette nekünk a fél életét, de addig se unatkoztunk xD Aztán felmentünk Gi(nőnemű) koliszobájába miután a szószátyár csoporttársunk távozott órára és ott beszélgettünk még egy órát mi hármasban. :'D
Visszamásztunk művtörire, ahol kemény 6-an vagyunk egy csoportban, de a 6. ember kilétét homály fedi és van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez így is marad... xD
A tanárnő nagyon szimpatikus, Attila bácsit is tanította, szóval tuti, hogy imádni fogom az óráit, főleg a mondókája és az elvárásai alapján. :D Ő volt az egyetlen, aki kíváncsi volt ránk és mindenkitől megkérdezte, hogy ki honnan jött, mennyi művtörit/rajzot tanult stb... :)
Attila bácsit említve neki is szimpatikusabb lettem. xD :'D
Egyébként ő is rövidre fogta, kb 45 percet beszélt (egyébként 5-7-ig lettünk volna) és el is engedett. Allal (3 fős csapatunk férfi tagja xD) elindultunk a buszhoz és elértük a 6:44-es vonatot és  dumálgattunk út közben. Azért nagyon megkönnyebbültem, hogy vele fogok vonatozni, mert ugye csütörtökön és pénteken késő estig leszünk bent és nem hátrány, ha valaki velem utazik és főleg, hogy fiú így még meg is tud esetleg védeni ha úgy alakulna, de ne alakuljon soha úgy...
Debrecenben leszállt, szóval csak kb 10 percet utaztam egyedül. Anyuék kijöttek elém, mert már korom sötét volt és az állomás nem túl barátságos hely még nappal sem, nem hogy este...
Amúgy kb. 7:44-re értem az állomásra és 8 előtt már itthon is voltam.
Iszonyatosan elfáradtam, de alapvetően tetszett. :)

Ma nem kellett bemennem, úgy tűnik, hogy a keddem szabad marad, így egész nap Laciztam. Ettünk, feküdtünk, megnéztük az Aladdint és beszélgettünk. Jól esett Vele pihengetni. :) ♥ ♥ Együtt sütöttünk pizzát, elmeséltem neki mindent, még ennék is sokkal részletesebben és minden csupa rózsaszín köd volt. ^^ ♥
Aztán este fél 10-re értem haza és most itt vagyok.
Holnap csak egy infó órám lesz 2-4-ig, így csak a 12:20-as vonattal megyek, tehát fent maradhatok kb 1-2-ig :) :D

Nah, ennyi lett volna "tömören" xDD az első napom.
Majd írok, ha lesz erőm. xD

Páááá! :D

2016. szeptember 4., vasárnap

"Valami véget ért..."

Sziasztok!

Ez az utolsó estém a nyárból. Magamhoz méltóan depizek a gép előtt, mert ugye most egy hatalmas változás elé nézek, ami lehet jó és lehet rossz is. Majd nemsoká eldől.
Mesélek egy kicsit, hogy mi is volt velem/velünk mostanában.
Múlt hét hétfőn voltunk beiratkozni és az utazással magával nincs gond, mert 1 óra oda a vonat és a buszom egy köpésre van az állomástól és a suli előtt tesz le, csak sajnos nagyon sokáig tartanak az óráim. Holnap 7-ig leszek, ami azt jelenti, hogy ha elérem a 7:44-es vonatot, akkor 8:44-körül leszek itthon, ha nem, akkor 9:44-kor.
Csütörtökön este 10-ig van rajzom!!! És pénteken este 8-ig szintén rajz. Durva lesz. Viszont a keddem teljesen szabad és ha a sors is kegyes lesz, akkor Lacival tudok akkor találkozgatni.

Egyébként 3-án volt a blog 5, én pedig 19 éves! Nem tudom melyik a kiakasztóbb. Az, hogy 5 éve csinálom ezt, vagy az, hogy mindjárt 20 leszek! :O :'(
Előtte való napokban Lacinál aludtam (kedd, szerda, csütörtök) és pénteken ő jött hozzánk. Voltunk moziba és megnéztük a Vaksötétet, ami mindkettőnknek tetszett. Utána csütörtökön este hazajöttem és letisztáztam az órarendem.
Pénteken gyorsan kimostam, kitakarítottam a lakást, mosogattam és 4-re rohantam a buszhoz, mert meghívtam Lacit kajálni, mert a moziba meg ő hívott meg (mivel hirtelen ötlete volt ez a mozizás és
 nem vittem magammal elég pénzt) és egyikőnk sem szeret tartozni a másiknak, így ha egyszer ő hívott meg, utána én jövök :) Szerintem ez így fair. ^^
A buszmegállóban Laci már meg is köszöntött, igaz még csak 2-a volt. Kaptam csokit, egy Topjoyt, aminek a kupakjában ez az üzenet szerepelt: " Veled a világ végéig is..." ♥ , egy szép fekete horgolt nyakláncot és karkötőt és egy menő Trónok harcás posztert *-*
Aztán jóóól beettünk a KFC-ben és a Fórumban simogattam ráját,fotózkodtunk és olyan 7-8 körül haza is értünk. Anyuék utánunk érkeztek, mert sunnyogtak valamit másnapra :)
Reggel mama keltett 9-kor és felköszöntött, aztán anyáék is. Kaptam tőlük egy ragasztó pisztolyt, egy BJD babás telefon tokot és pár dolgot a sulira. :)
Megebédeltünk és jött a torta és a gyertya fújás. :) 2 kis cuki tortát kaptam, egy fekete erdőt és egy tiramisut. :)
Aztán még sorba köszöntgettek és tök jó volt ez a szülinap. Még élvezetesebb lett volna, ha nem szeptember 3-án lenne. xD
Aztán anya megkérdezte, hogy Laci mikor megy, mert másnap délben grilleznénk. Szóval megint itt lehetett 2 éjszakát is! *-* Nagyon örültem neki. :D :D Nem akarom elkiabálni, de mintha javulni kezdene a szüleim és Laci viszonya és ennek iszonyatosan örülök, mert ez mindig óriási törést okozott nekem.
Este bementünk Debbe Tominak ajándékot venni. Jó volt egyet sétálni :)
Ma meg ugye grilleztünk. Jó hangulatban telt ez is, megint nagyon durván jól laktunk és sajnos vége is lett mindennek. :( A jó kis hétvégémnek, a nyárnak és vele együtt a szabadságnak is. :(
A távolodó busz ami Lacit vitte tőlem egyre messzebb és messzebb nagyon szépen szimbolizálta a nyár teljes elmúlását. Meg is sajdult tőle a szívem, de sajnos minden  jónak vége szakad egyszer . :(

Nagyon félek és izgulok is, de hát holnap majd minden eldől.Szurkoljatok nekem.

Sziasztok!