Decemberi önpusztítás

Ahoy!
Mint a címből is láthatjátok, ismét elkövettem magammal valamit. Valamiért mindig év végén vágom magam tropára, mert amúgy túl könnyű lenne az életem...
Törtét ugyanis, hogy hétfő este ott maradtam Lacinál és másnap 9-től pszichológia vizsgám lett volna. Sejtettem, hogy ott fog marasztalni, ezért vittem a tanulnivalót és szépen le is ültem, meg is tanultam becsülettel, amit kellett. Ezután az este folyamán bekapcsolt az önpusztító rendszerem és olyan erővel fejeltem le a Laci ágya fölött lévő polcot, hogy azon csodálkozom, hogy nem szakadt le. xD Akkor még nem is fájt annyira, a fejem tetejét vágtam be az élébe, de azt hittem a hajam megvédett. Aztán egyre jobban kezdett lüktetni a fejem, két helyen csúnyán fel is dagadt.
Az éjszaka folyamán egyre rosszabb lett a helyzet, a fejem szét akart hasadni, kicsit szédültem és nem tudtam elaludni a fájdalomtól és a fejemben lévő nyomástól.

Átváltozások

Halihó!
Tegnap véget ért az első félévem, vagyis csak a tanítási napok. :D Nagyon gyorsan elrepült ez a félév és még mindig szeretem az iskolát. Különösen a hangulatát, a hozzáállást, a programokat és a KAJÁT! Iszonyat finom és egészséges ételek vannak a konyhán és a diákkedvezményemmel egy ebéd 770 Ft-omba fáj. A tanulás is viszonylag jól megy, bár az énekkel picikét hadilábon állok, de hát na... xD Lett egy barátnőm is, de hát miért is ne lenne olyan a sors, hogy pont ő legyen az az ember, aki itt hagyja az iskolát?! Valószínűleg nem véletlenül hozott össze minket az élet, ugyanis sokat segítettem neki a döntés meghozatalában. Ugyan azokon a szakaszokon ment át mint én, csak ő nem kínlódott 2,5 évet. Jól tette, örülök, hogy boldog, de szomorú vagyok, hogy itt hagyja az iskolát. :(
Szerintem sokat változtam ezalatt a fél év alatt, kicsit visszatért a vidámabb énem. Persze már soha nem leszek olyan, mint régen, de észrevehetően javult a kedvem.

Hétfőn Écivel is sikerült összefutni és segített az index kitöltésével. Neki köszönhetően sikerült az évfolyamomnak normálisan kitöltenie az indexet. xD
Mamáékkal is jobb lett a kapcsolatom, mivel nem vagyok állandóan ideges, így nem robbanok minden kis hülyeségükre és jobban tolerálom a beszólásait. Még be is buszoztam velük ügyet intézni. Holnap papának szegecset meg papírt kell vennem. xD Hetente leugrom hozzájuk, és mikuláskor meg is leptem őket egy-egy csokimikulással. Örültek neki, olyanok már, mint a gyerekek. :D

Interjú velem

Halihó!
Vchristian készített velem egy alkotói interjút. Ha érdekel benneteket, akkor kattintsatok IDE.

Tökölés, új terrárium és rajzözön

Halihó!
Tudom, múlt hónapban csak egyszer jelentkeztem, akkor is csak a licit kapcsán. Végül 9000 Ft-ért kelt el a képem, aminek nagyon örülök. Azóta már az új tulajánál van. :D
Azért sem írtam, mert nem nagyon volt mit. Vagyis persze történtek dolgok, de nem akartam róluk részletesen beszámolni. Laci egy hónapja rosszul van, fogyott is. Nagyon aggódtam érte, de orvoshoz nem akart menni. Végre úgy néz ki, hogy sikerül elrugdosni, de majd csak pénteken derül ki, hogy betartja-e a szavát...
Mentünk volna a jövő héten Orosz Gyuri előadásra, de mivel rosszul van, így úszott az egész. Úgyhogy ha valakinek kell két jegy Debrecenbe, akkor vegye fel velem a kapcsolatot. :"D
Ezen kívül megünnepeltük László 22. szülinapját és másnap a hagyományhoz híven tököt faragtunk. Ebben az évben ilyet készítettünk. A kicsit én faragtam. xD

Jótékonysági licit

Sziasztok!
Nemrégiben festettem egy fülesbagolyt, amit a székesfehérvári Vadmadárkórháznak ajánlottam fel az állatok világnapi jótékonysági licitjére. Tegnap felkerült a kórház Facebook oldalára a kép és 10.04-ig lehet rá licitálni. Az ebből befolyt összeg egy az egyben a kórháznak megy. :)
Ha szeretnétek licitálni, vagy csak egy megosztással segíteni akkor az eredeti Facebook poszt alatt megtehetitek. A kép kikiáltási ára 5000 Ft volt, jelenleg 9000 Ft-nál tart a licit.

Tiszta lappal

Üdv!
Kicsit elmaradtam a blogolással, elég sűrűre sikerült a szeptember. Már az iskola is 3 hete tart, és nem akarom elkiabálni, de eddig nagyon tetszik. Csak hétfőtől szerdáig vannak óráim, mondjuk akkor reggeltől 5-6-ig bent vagyok. De jó kedvű vagyok, élettel teli és jut idő magamra meg még a rajzolásra is. Én is meg vagyok döbbenve magamon, hogy mennyire jót tett nekem ez a környezet változás. Sokkal hamarabb meg kellett volna lépnem ezt, mert eléggé boldog vagyok, minden velem történt rossz dolog ellenére is.
Múlt héten beteg voltam, elég nagy járvány tombol a suliba, meg úgy kb. mindenhol. A szokásos orrfolyás, torokfájás, láz kombó, ami mindig leterít. Suliba se tudtam menni, vagyis egyszer bementem egy délutánra, de mire haza értem már hőemelkedésem volt. Szóval szerdán inkább nem mentem. Nem akartam ilyen hamar elhasználni egy hiányzást, de sajnos nem tudtam mit tenni. Lacit is lefertőztem, szóval a múlt héten nem tudtunk találkozni és ezen a héten se nagyon fogunk. :'D
Még a szokásos dupla szülinapos bejegyzést sem írtam meg, pedig jó lett volna. Szeptember 3-án ünnepeltem ugyanis a 22. születésnapomat és a blog is ekkor lett 8 éves. Basszus, el sem hiszem, hogy ilyen régóta csinálom ezt a blogot.
Volt egy elég nagy mélypontja, de hát gondolom nem is csodáljátok. Remélem, hogy innen már csak jobb lesz minden és végre én is megérdemlek egy kis boldogságot.
Egyelőre szuper a suli, szeretek bejárni és reggel is jó kedvvel kelek, pedig 7-kor már ébresztő. Ami nálam nagyon korai. xD Visszaolvasva a nyíregyes bejegyzéseket, ott már az első héten utáltam.
Tanuljatok a hibámból: ha valami nem tetszik és már első héten rossz, akkor az sosem lesz jobb. Váltsatok időben! 
Amúgy voltunk még egy Tankcsapda koncerten 14-én, Hajdúhadházon. Kicsit féltem, hogy milyen lesz, de nem volt semmi balhé. Nagyon jó koncert volt, sokkal jobb volt a hangulatom, mint Szerencsen.
Nagy vonalakban ennyi volt ez a hónap, persze írhatnék még regényt, de ahhoz most nincs kedvem. Lassan design csere lesz, ideje már váltani. Sorry Castiel. :'D

Na, ennyi lettem volna mára, hamarosan jelentkezem egy kis rajzos dologgal is.

Pá! ^^ 

Új gép és egy kis kiruccanás

Hali!
Rég jelentkeztem. Az augusztus eléggé besűrűsödött így a végére és nem is igazán voltam itthon az elmúlt 1-1,5 hétben. Mint azt az előző bejegyzésben is említettem, végre "új" gépem lett. Sosem vettem újonnan gépet, most is használt alkatrészekkel dolgoztunk, de azért akad 1-2 újonnan vett cucc is bele. Íme a konfig:

•Gépház: FSP MIDI CMT120A (új)
•Táp: COOLER MASTER 500W ELITE (új)
•CPU: Intel Core i5-3470 3.2GHz
•RAM: 8 GB DDR3 2400MHz
•GPU: GeForce GTX 1050 Gigabyte G1 Gaming 2GB
Plusz jó áron jutottam hozzá egy Logitech Prodigy G102-es egérhez. :D
Laci szedte össze nekem az alkatrészeket a haverjaitól, így egérrel, új gépházzal és táppal együtt is kb. 55 ezerből megvolt az egész. Ami baromi jó ár ezért a gépért, nagyon boldog vagyok.
Egyébként mint mindenemet, ezt is elneveztem, mégpedig Cirillának. Az előző gépemről, Gazsiról is írtam egy bejegyzést, 2013 július 12-én vásároltam. Ideje volt szegényt lecserélni.
Egyébként most ráfüggtem a Skyrimra. xD ♥ De a Photoshop alatt sem visít, mint a régi gép, egy igazi álom. :D Ennyit erről.

Névnap és megrendelések

Halihó!
Rég jelentkeztem, akkor is csak a képregényem új fejezetével.
10 napja volt a névnapom és hát most sem csalódtam... Vagyis lényegében csalódtam, de nem is voltak óriási elvárásaim. Az nem kifejezetten érdekelt, hogy Laciékon kívül kb. mindenki megfeledkezett róla, de apa már megint feltette az i-re a pontot. Délután hívott fel, de szerintem csak azért, mert a rádióban hallotta, hogy aznap a névnapom volt. Nagyanyám is csak egy Facebook üzenetet dobott rám, meg még páran és kb ennyi volt. Laci anyukája és nagymamája felhívtak, ez jól esett. Amikor apa este hazajött, akkor kicsit izgultam, mint egy gyerek. Semmi nagyra nem számítottam és semmi nagyot nem vártam, csak mondjuk egy tábla csokit. Azt hiszem ez nem egy óriási elvárás, tekintve, hogy tőlem mindig kap valamit mindenféle alkalomra. Múltkor apák napjára vettem neki egy AC/DC-s pólót. Hát, annyit kaptam tőle, hogy majd válasszak magamnak valamit. Kösz, nem. Nem kell a pénzed, annyi kellett volna, hogy amíg beugrasz a dohányboltba magadnak cigiért, akkor két másodpercre gondoltál volna rám és hoztál volna nekem egy Topjoyt vagy egy rágót. Igen, én ezeknek is örülök. Mert nem magának a dolognak örülök, hanem annak, hogy valakinek átfutottam az agyán és gondolt rám, miközben azt a kis apróságot megvette.
De hát ennyire sem számítok neki, szóval bánatomban megleptem magam egy könyvvel. A széthullott birodalmat szereztem be elég jó áron, mert kaptam a Book24-től egy 30 %-os névnapi kupont.

Himitsu 2. fejezet

Halihó!
Végre befejeztem a képregényem második fejezetét, gondoltam megosztom veletek itt is. :)
Ha érdekel, katt az olvasásra.

Olvasás--->

Eredmény

Sziasztok!
24-én volt a felvételi ponthatárok kihirdetése. Már nagyon ideges voltam miatta, de 8 óra után 10-15 perccel meg is kaptam az SMS-t, amiben az alábbit közölték velem:

Nagy volt az öröm, sokkal nagyobb, mint 3 évvel ezelőtt. Remélem most már kicsit jobb helyre kerülök és emberként fognak bánni velem. Épp a Pennyben voltunk egyébként Lacival meg az anyujával, mert aznap mentem hozzájuk és bent voltak Debrecenben és felvettek kocsival.
Épp a csokis Pennys fánkomat majszolgattam, mikor meghallottam az SMS hangomat. Persze az ütő is megállt bennem, de hamar meg is nyugodtam.
A baj este kezdődött, ugyanis miután ettem egy kicsit olyan hascsikarás tört rám, hogy azt hittem meg se maradok. Nagyon  rosszul éreztem magam aznap este, valószínűleg a stressz okozta. Pénteken jöttem haza, mert Laci ment Bigához gépet szerelni. Nagyon rosszul voltam a buszon, az eddigi évek alatt egyszer sem voltam ennyire rosszul. Végül nagy nehezen haza vánszorogtam és aznap már nem volt belőlem semmi. Fájt és ment a hasam, gyenge voltam és szédültem. Tegnap már kicsit jobban voltam, de még ma is gyenge vagyok egy kicsit. Csöppet megviselte a testemet a stressz. Biztos, hogy nem kaptam el semmit, mert Laci nagyon érzékeny az ilyen vírusokra és akkor ő már 2x betegebb lenne, mint én.
Amúgy erre a szakra 280 volt a ponthatár, ami 7-el rosszabb, mint tavaly. Nekem 382 pontom volt, de így is azt hittem, hogy sokkal jobban feltolják a ponthatárokat, miután azt olvastam,hogy egészen jók lettek idén az érettségik. Na, mindegy. Bejutottam és az a lényeg.

Hamarosan megyünk is kiiratkozni arról a borzalmas helyről, amit egyetemnek csúfolnak és akkor egy bajjal beugrunk az állatkertbe is, mert pont arra van.
Augusztusban pedig megyünk pár napra nyaralni Lacival, még eléggé hezitálunk Miskolctapolca és Szeged között, de úgy látom, hogy az előbbi felé húz jobban a szívünk. Majd még kiderül. :)

Nagy vonalakban ennyi történt az elmúlt időszakban.
Hamarosan jelentkezem.
Pá! ^^

Júliusi helyzetjelentés

Sziasztok!
Elég rég jelentkeztem, pedig megígértem, hogy a hónapfordulós vacsi, az Oszake és a paintball után beszámolót tartok. Nos, mivel rólam beszélünk természetesen nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt terveztük. A pizzázás jó volt, tele ettük magunkat, aztán mentünk is Laciékhoz, a szokásos pénteki vízipipa partyra.
Az Oszakéra végül nem mentünk, mert se pénzem, se kedvem nem volt hozzá. Választanom kellett, vagy az Oszake, vagy a paintball. Mivel az előbbin már sokszor voltam, a paintball meg új lett volna, ezért természetesen a paintball mellett döntöttem. Egyébként sem lett volna türelmem az emberekhez, mert hétfőn mennem kellett a Klinikára és nem voltam szociális hangulatban. Féltem, hogy valami komolyabb bajom lehet, hiszen anyának is hasonlóan kezdődött és rá 4 hónapra már halott volt. Szóval nem kicsit voltam ideges és a paintball sem pont úgy alakult, ahogy azt elterveztük. Természetesen mindig van, aki az utolsó pillanatban szól, hogy ő még se jön, de egyszerre 3-an is megcsinálták velünk, szóval elég mérgesen értünk oda.

Megrendelések

Yo!
Képzeljétek, elég jól haladok a megrendelésekkel. Nemrég befejeztem Jeffet, a teknőst és készen lettem Ramboval a gekkóval is. Most is van két új megbízásom. Nagyon boldog vagyok, mert egy rajzommal majdnem annyit keresek, mint 8 óra robotmunkával a diák szövetkezeteknél. :D
A napjaim rajzolással, korizással vagy biciklizéssel telnek. Kicsit rendbe akarom szedni magam a nyárra, és úgy tűnik jó úton haladok, mert már 2 napnyi mozgással lement rólam 1 kg.
A jövő hét vége elég mozgalmas lesz, szombaton Oszakére megyünk, vasárnap pedig Laci névnapját ünnepeljük(ami egyébként ma van) és elmegyünk paintballozni. :D Már alig várom.
Ezen a szombaton pedig pizzázni megyünk, megünnepeljük, hogy 5,5 éve vagyunk együtt! :D ♥

Itt vannak a kész megrendelések:

Ha ti is szeretnétek tőlem rendelni, akkor írjatok itt kommentet, vagy lessetek be ide.
Ez most csak ilyen gyors helyzetjelentős bejegyzés volt.
Hamarosan bővebb beszámolóval is érkezem.
Addig is legyetek rosszak.
Pá!

Lomtalanítás = tovább lépés?

Ahoy!
Az utóbbi időben nem jelentkeztem, pedig bőven lett volna miről mesélnem. Először is, végre elszántam magam, hogy összepakoljam anya ruháit és cipőit. A cipők két számmal nagyobbak voltak a lábamra, így semmit nem tudtam közülük megtartani, mert leestek a lábamról. Ruhákból tettem el egy párat, de alapvetően elég különböző stílusunk volt anyuval. Megritkítottam az itthoni könyvállományt is, mivel rengeteg rossz állapotú vagy felesleges könyv volt itthon. Folyton azt mondogatta, hogy ha lesz vele valami, akkor a könyveit ne bántsam. Egy évig tartottam is a szavam, de kb. 500 db könyv volt itthon, aminek a felét soha nem használta ő sem. Egyszerűen csak nem szeretett könyvet "kidobni", de azt hiszem a szétszakadt, 3 kiadásban is meglévő régi regények igazán nem voltak ékei a gyűjteménynek. Akadt továbbá rengeteg régi főiskolás könyve, aminek semmi hasznát nem fogom venni, tekintve, hogy ő közgázos volt. De ahhoz meg már elég régiek voltak, hogy semmit ne tudjak velük kezdeni és ne kelljen senkinek. 3 bútor tetején volt összezsúfolva ez a rengeteg könyv és annyitól megszabadultam, hogy kettőn szép szellősen elférnek most már.

Újra felvételi

Üdv!
Hát eljött ez a nap is. Tegnap már minden bajom volt, de próbáltam nem begolyózni az izgalomtól. Azt hiszem sikerült, mert 6 órát tudtam aludni, ami nálam egy ilyen dolog előtt nagy szó. Óriási nyugalmat adott az, hogy tudtam, Laci ott lesz mellettem. Ha kell támogat, ha kell összekapar.
9-kor kezdődött az alkalmassági vizsga, mi már fél 9 után néhány perccel bent ültünk a gyülekező terembe. 9-kor bejött 3 nő, akik a tanulmányi osztályon dolgoznak és kedvesen elmondták, hogy miként fog alakulni a nap. Nem voltunk sokan, kb. 20-30-an. 3 csoportra osztottak minket és én az énekléssel kezdtem. Nagyon örültem, hogy ez lesz az első,  mert legalább ha nem felelek meg, akkor a másik két próbatétel már nem várt rám. Mind a 3 helyen meg kellett felelni, és kaptunk egy nyomtatványt ami ezt igazolta.
Másodiknak mentem be egy aranyos lány után, aki szintén Megyós volt, csak egy évvel idősebb nálam. Én már felkészültem a legrosszabbra is. Ha nagyon izgulok még a beszédhangom is el szokott menni, de lássatok csodát, nem így volt! Amikor beléptem egy kedves tanárnő fogadott és egy kisegítője, aki rögzítette az adataimat. A tanárnő beszélgetett velem egy kicsit,  hogy oldja a feszültségemet és sikerült is neki. Persze azt is megkérdezték,  hogy mikor érettségiztem, így muszáj voltam nagy vonalakban vázolni a helyzetet(persze anyát kihagytam, de a Nyíregyen történteket elmeséltem). A nő eléggé kiakadt a dolgok hallatán, de aztán rátért a dalokra.
20 nép-/gyerekdalt kellett vinni. 2 nappal a felvételi előtt írtam össze őket és gyakoroltam be. Mivel szeretem a népdalokat és rengeteget ismerek, így különösebb problémát nem jelentett.
Régen egészen szép hangom volt, kórusba is jártam és ötödikben megnyertem a népdal éneklési versenyt. De utána nem képeztem a hangom, a rajz felé fordultam és úgy éreztem, hogy eltűnt az énektudásom. De úgy tűnik most megijedt és előbújt, mert rég hallottam magam olyan szépen énekelni, mint abban a pillanatban. A tanárnőnek felcsillant a szeme, amikor meghallotta a dalt, amit választottam. Az Erdő,erdő, erdő-t énekeltem, ő is beszállt és tök jól eldalolgattunk együtt. xD Aztán választott egyet ő is, de arra már nem emlékszem, mert kicsit másképp ismertem a dallamát és ő kijavított és azon voltam, hogy igazodjam hozzá. xD De ebből nem volt gond, azt mondta, hogy mivel szép a hangom, nem nyúz tovább.  Egy egyszerű dallamot kellett visszadúdolnom és ennyi volt. Nagyon kedves volt velem végig és annyira gyorsan eltelt az idő, hogy már csak arra eszméltem, hogy Lacinak lebegtetem a lapomat, amin az volt bekarikázva, hogy "megfelelt".

PlayIT 2019 Debrecen-beszámoló

Üdv!
Kicsit  megkésve bár, de törve nem, elhoztam nektek a beszámolómat arról, hogy milyen volt az idei
PlayIT Debrecenben. Most nem vittem ki cosplayt, a faunomra ráférne egy igazítás, és valahogy most nem volt kedvem hozzá. Lacival és a haverjával, Bigával mentünk. (Eredetileg Bigga, de hát ezt valaki mondja már ki úgy, hogy nem hangzik bigának xD). Úgy volt, hogy a kapunyitás 10-től van, de tanulva az előző 2 PlayIT-ból kicsit később érkeztünk. A jegyünk már megvolt, csak be kellett menni. Úgy volt eltervezve, hogy Biga felvesz a kocsijával, de a buszom késett kb. 10-15 percet, szóval idegbetegen rohantam a megálló felé, ahol megbeszéltük, hogy felvesz. Sehol senki. Ekkor hívott Laci, hogy Biga elaludt, mert egyébként eléggé beteg volt. Nagyon messze lakik Debrecentől, nem akartam rá várni 40-50 percet, szóval visszamentem a buszvégre és felpattantam egy buszra, amiről tudtam, hogy megáll a Kassain. Ekkora nyomorék buszsofőrrel sem találkoztam még! Nem voltam így is elég idegbeteg, ő még rátett egy lapáttal...  Kiadta a jegyet, majd közölte, hogy csak akkor áll meg, ha lesz felszálló. Mert ez nem helyi járat. Ja, nem helyi, de megáll a Kassain és kötelessége a jelzésemre megállni a buszmegállóban. Végül nem lett semmi, de már készültem rá, hogy rendőrt hívok, ha úgy van. Laci a buszmegben várt, neki kidühöngtem magam. Igazából a buszsofőr arroganciája nyomta fel bennem a legjobban a pumpát, a többi csak előkészítés volt.

Pánikroham?! Miért is ne?!

Ahoy!
A történet még friss és ropogós, még a szemem is fel van dagadva a rengeteg sírástól. Rég nem volt már szó erről a csodás "betegségről" a blogon. Az igazat megvallva eddig azt hittem,  hogy teljesen sikerült leküzdenem, de most mint egy rég nem látott ismerős újra bekopogtatott.
Az első pánikrohamom is úgy kezdődött, hogy megláttam elsuhanni valami nagy szürke izét a szobámban. Anya persze egyből rávágta, hogy biztos pók! Innentől nem volt megállás a lejtőn. Akkor még nem tudtam, hogy pánikrohamom van és nagyon féltem, hogy a szívemmel történt valami. Aztán persze a vizsgálatok kimutatták, hogy szervi bajom szerencsére nincs. A fejemben nem stimmel valami. Persze akkor még nem kötöttem össze a kettőt, hogy az egész kiváltója attól a nyolclábú undormánytól való rettegésem volt.(Egyébként a nagy szürke izé egér volt.)
Na, ne féljetek, ezúttal nem kellett mélyrehatóan magamba néznem a roham okát tekintve. Éppen ki akartam menni a szobámból, amikor megláttam. Tényleg hatalmas volt. Mindig én találom meg a környék legnagyobbjait, de ilyen nagyot én még lakásba nem is láttam. Biztos volt kb. 3,5-4 cm, ami azért szép nagy dögnek számít. Pontosan az ajtó mellett terpesztette el undorító sárga lábait. Természetesen instant szívrohamot kaptam, de ekkor még csak azon voltam,  hogy miként üssem le. Amikor egy bazi nagy könyvvel feléje mentem, megmozdult. Ismerem ezeket a dögöket, sárgák és ugrálnak. Amikor megmozdult a közeledtemre, egyből elkapott a félsz, hiszen ha rám ugrik, akkor tuti szívrohamot kapok.

Képregény és húsvét

Yo!

Tegnap végre kikerült a Himitsus képregényem első fejezete és ismertetője AA-ra. Most már ott is lehet majd olvasni a démon úrnő kalandjait. :D

Egyébként mellesleg húsvét volt ugyebár. Nekem ez az "ünnep" sosem jelentett túl sokat. Mindig csak a nyűg volt számomra. Egyáltalán nem bírom elviselni a parfümök illatát. Ha valaki erősebben van befújva az utcán attól is meg tud fájdulni a fejem. Képzelhetitek milyen kínok gyötörtek régebben húsvétkor, amikor papa a 20 éves ruszki kölniével kezdte reggel a locsolást, majd minden rokon és szomszéd folytatta a maga csodájával. Délutánra már émelyegtem a fejfájástól és a tömény pacsulitól. Szerencsére már teljesen elkopott ez a szokás még itt falun is. Mindenki kapott tőlem Kinder tojást, cserébe azért, ha hagynak elhervadni. xD Senki nem bánta, hogy nem kellett parfümmel spriccolgatnia. Nem is jár már hozzánk senki. Lacitól vasárnap eljöttem, mert együtt akartam lenni kicsit apával húsvétkor. Sokat túlórázott mostanában és egyébként is eltávolodtunk kicsit egymástól, főleg a piálásai miatt. Ha megérzem rajta a szesz szagát egyből ott hagyom és bezárkózom. Nem tehetek róla, egyszerűen ebben nőttem fel, utáltam és most ismét ez mérgezi a mindennapjainkat. Szerencsére ma józan volt.

Himitsu-A Pokol úrnője képregényem első fejezete

Yo!

Képzeljétek, kicsit több, mint 1 hónap alatt elkészítettem az új képregényem első fejezetét. Büszke vagyok magamra, mert ilyen nagy falatba még nem vágtam a fejszémet. Már több, mint 80 oldalnyi Retard képregényt rajzoltam meg ugyan, de havonta csak 1-2 oldalt (ha) készítettem.
Most meg egyből 1 hónap alatt 13+1 oldalt és még a borítót is megcsináltam. Igaz, hogy tudnék még mit ügyködni rajta, de meg kell húznom egy határt és kicsit minimalistábbra venni a stílust, mert máshogy nem lesz időm rá.
Itt a borító és alatta az olvasásra nyomva el is tudjátok olvasni a kész fejezetet.

Olvasás-->

Ez most csak egy gyors bejelentő bejegyzés volt, egyébként sem történt velem semmi érdekes.
Még jelentkezem.

Pá! :)

Márciusi rajzok

Üdv!

Ebben a hónapban túl sok minden nem történt velem. Egy napot voltam dolgozni egy diák szövetkezetnél, de nem igazán érte meg. Nagyon messze van tőlem és nagyon drága az utazás úgy, hogy már nem érvényes a diákom. Szóval azt inkább hanyagoltam. Most azzal kínlódtam 1,5 hétig, hogy megkapjam a sulitól a passzív jogviszony igazolást. Nagy nehezen összejött, szóval úgy tűnik hamarosan munkába tudok állni egy jobb állásban.

Márciusban is rajzoltam pár dolgot, főleg a draw this is your style challenge miatt.
Íme a munkáim:

Saggitaria. Eredeti mű->

Ichigo. Eredeti mű->

Chastyty. Eredeti mű->

Saját karakter, Leara.

Rajzos nap

Yo!
Tegnap lett volna anya 45 éves. Természetesen nagyon el voltam szontyolodva, így aztán neki álltam rajzolni. Mindig akkor születik a legtöbb rajzom, amikor nagyon elkeseredett vagyok.
Tegnap este 2 tus rajzot is összedobtam, bár nem kifejezetten vagyok velük megelégedve, de úgy gondoltam, hogy megmutatom őket. Régen sokat rajzoltam, jobban is fejlődtem. Mivel még mindig nem sikerült munkát találnom, így most elkezdtem megint gyakorolni, mert nem tetszik ez a stagnálás, amit 2-3 éve a rajz terén mutatok.

Az első rajz címe "Can u fix it?". Azt hiszem ideje lenne elkezdeni Himitsu és William történetét. Most van időm, elkezdhetném jobban építeni a képregényes "karrieremet".

A második kép címe "Guardian". Szerintem egyik rajzot sem kell túlmagyarázni, elég érthetően fogalmaztam meg őket.

Holnap pedig megyünk egy KAP előadásra a Főnixbe. Már tökre várom. Hátha kicsit jobb lesz tőle a kedvem.

Ennyi lett volna ma ez a bejegyzés.
Pá!

Valentin nap és egyéb

Yo!
Csöppet megkésve ugyan, de úgy gondoltam, hogy beszámolok a Valentin napunkról. Nem szoktunk túlzásokba esni, de azért szeretjük megünnepelni. Laci egy Tankcsapdás pólót kért tőlem, én meg egy Puzzle-t tőle. Valamiért megjött a kedvem a kirakózáshoz és az online puzzle-ök valamiért nem igazán adták át az élményt. Szóval ezt kértem tőle. :D A jeles nap csütörtökre esett és aznap pont nem kellett suliba mennie. Szóval kitakarítottam a házat, kimostam és átugrottam Lacihoz.
Egy 1500 darabos, Japános puzzle-t kaptam tőle, ami elég erős indítás volt. Itthon rájöttem, hogy nagyon nehéz a kirakása és még akkora felületem sincs jelenleg, amire ráfér. Sebaj, majd megoldom. xD

A hétvégére is maradtam. Szombaton beugrottunk vásárolni, mert szerettem volna már magamnak néhány ruhát. Az elmúlt egy évben szinte semmilyen ruhaneműt nem vettem magamnak és kellett már egy pár új darab. A vásárlás is jól esett, rég nem shoppingoltam. Mindig anyuval jártunk vásárolni, ez volt az egyik kedvenc közös szórakozásunk. Hamar visszaértünk Laciékhoz és kb. el is telt a szombat.

Újabb animációm és egy kis helyzet jelentés

Üdv!

Mától hivatalosan is passzív féléven vagyok az egyetemen és a héten jelentkeztem az új suliba, amit kinéztem.Nem vesznek át, újra kell majd felvételiznem, de nem bánom. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanító szakára adtam be a jelentkezésem és plusz mentőövnek a Debreceni Egyetem magyar alapszakára. Még az is jobb, mint a NyE.
Szóval így állnak most a dolgaim. Jelenleg valami értelmesebb állás után kutatok, de borzasztó nehéz bármire akadni. Annyira nyomják mindenhol, hogy mennyire nincs munkaerő. Ahhoz képest a fizetések (főleg a diák) nem tükrözik ezt. Na, mindegy. Majd csak találok idővel valamit.

Addig is, amíg itthon ücsörgök, próbálok kreatív lenni. Januárban 3 képregény oldalt is készítettem, amire nem is tudom mióta nem volt példa.
Igyekeztem haladni az animációmmal is, de kicsit nehézkesen ment. Talán kezdőként kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, de azt hiszem a jelenlegi szintemhez képest kihoztam magamból a legtöbbet, amit lehetett. Igaz, hogy ez a legrövidebb, de messze magasan ezzel volt a legtöbb munkám eddig.
De büszke vagyok rá, kicsit visszatértem a régi énemhez általa. A beteg, fárasztó humorom és a lelkesedésem a rajz iránt valahol találkozik és összefűződik ebben a videóban. Persze nagyon sokat kell még fejlődnöm, de igyekszem mind rajzilag, mint lelkileg topon maradni. Ideje kicsit fellélegezni, változtatni, nyitni az új dolgok felé. Kicsit kiláblani a gyászból és elkezdeni egyengetni az utamat. Ebben az évben szeretnék az animációmmal is kisebb sikereket elérni, úgy, mint a képregényeimmel.
Igazából ennyi lenne most ez a bejegyzés. Próbálok több időt szentelni a blognak is, mert fontos nekem.
Lessétek meg az új videómat, ha gondoljátok:

Hamarosan jelentkezem.

Pá! ^^

Frissítések és egy kis ez az

Halihó!
Mint láthatjátok végre lecseréltem az oldal designját. Ideje volt. ^^"
Továbbá frissítettem a Rajzaim menüt a 2019-esekkel, amiből egyelőre csak egy van, de idővel bővülni fog. Jelenleg megrendeléseket vállalok, hátha befut 1-2, jól jönne most a pénz.
A legutóbbi animációmat sem tettem ki, amit még decemberben csináltam, szóval a bejegyzés végén ezt is pótolni fogom, hátha érdekel valakit innen is. :) Az új is érkezőben van, csak kicsit túlvállaltam magam és egy elég nehéz mozgássorokból álló dolgot csinálok éppen, ami kezdő animálóként elég nagy baromság volt, de még mindig mazochista vagyok. xD
Ami a sulit illeti továbbra sem vagyok előrébb, nem nagyon méltóztatnak válaszolni az emailemre, szóval a héten fel kell hívnom őket. Juhé. ._. Erről egyelőre ennyit, még én sem tudok kb. semmit. Ha lesz valami, akkor majd elregélem.

Lacival jól megvagyunk, sokat segít, hogy át tudjam vészelni ezt az időszakot. Pöszméte is elvan, szép egészséges és olyan rossz,mint egy rakoncátlan gyerek. ♥
Többet jelenleg nem tudok írni, hiszen kb. ezek a fontosabb információk az életemről az elmúlt időszakban. Ráfüggtem az Odaátra, Laci legnagyobb örömére. Egyszer már neki ültem, de akkor nem voltam olyan hangulatban és nem tetszett. De mivel László ennyire imádja, így adtam neki még egy esélyt és tényleg egészen jó. :3

Ennyi lettem volna mára, ez egy ilyen kis törpe bejegyzés volt, de igyekszem magam tartani ahhoz az elhatározásomhoz, hogy havonta 2-3 bejegyzést megejtek. Tavaly elég inaktív voltam, persze érthető okokból, de nem szeretném elhanyagolni a blogot, ha már ilyen sok munkám van benne.
Legyetek rosszak.

Pá!

Szilveszter, szánkózás és egyéb

Halihó!

Mindenkinek utólag is B.Ú.É.K.! Végre lezárhattam ezt a borzalmas évet. Remélem a jövő kicsit jobb dolgokat tartogat nekünk...
A szilveszterem viszont elég jól telt, Laciéknál voltunk, ott volt Tomi, Laciék 2 uncsi tesója és Laci egyik haverja. Igaz, hogy egész éjszaka Rizikóztunk, amit ki nem állhatok, de így is jó hangulatban telt el az új év. Bár a többiek megfogadták, hogy velem soha többé nem Rizikóznak, de nem tehetek róla.. utálom azt a játékot. xD
Egészen reggel 7-ig fent voltunk és tök jó volt minden. Szerintem ez volt az eddigi legjobb szilveszterünk. Bár az alvás kicsit furán alakult, mert Tomi és Laci haverja nem akartak egy szobában aludni, így a srác nálunk aludt Laci szobájában a földön. :"D Kicsit fura szitu volt nekem, de a végén már annyira álmos voltam, hogy nem érdekelt.