Szerencsétlenség Kykky módra

Halihó!

Ma volt a programozás vizsgám, amiből természetesen megbuktam. Persze nem veszem én ezt ilyen félvállról, de nem hiszem, hogy velünk van a baj. Kb. 80-100 diáknak kellett gyakjegy védésre mennie eme csodálatos tárgyból és ebből kb. ha 5-10-et engedhetett át. Ekkora tömegnél én már nem magamban keresem a hibát. Eleinte azt tettem, csaknem bele is kattantam, de rájöttem, hogy a tanár egyszerűen csak egy p*cs. Már bocsánat, de ennek most ki kellett jönnie.

Na, persze ismerhettek már, nem ment ez ilyen egyszerűen. Én ha valamit csinálok, akkor azt vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul. Most az utóbbi volt a nyerő.
Kezdődött azzal az egész, hogy reggel fel akartam húzni a jó kis meleg, de "vizsgára elmegy" ruhámat, amikor a cipzár megadta magát félúton és úgy döntött, hogy péntek van, sztrájkba kezd, szóval kiszakadt a varrásból. Nyílván indulás előtt 5 perccel, mert hát addig nem akartam, hogy rajtam legyen, hisz a jó meleg házban megsültem volna benne, de vonatra jó lett volna... Ismétlem, volna... :"D Úgyhogy villám üzemmódban feldúrtam a szekrényt valami viselhető gönc után kutatva és 5 perces késéssel ugyan, de elindultam. Megvettem a vonat jegyet, azzal kivételesen nem volt semmi gond. Csak olyan rohadt hideg volt, hogy a szempillámra és a hajamra is ráfagyott a dér és amikor a vonatban kicsit felolvadtam, akkor tiszta víz voltam. Juhé. xD
Az úton minden rendben volt, igaz, hogy a szívem ki akart esni a helyéről és a  gyomrom is beadta az unalmast, de időben és épségben beértem.
A tanár laza 5 percet késett, nagy nyugodtan megkávézott előttünk. 37-en voltunk egy apró terembe bezsúfolva. Ha a társaság fele nem hoz magával laptopot, akkor nem is tudom, hogy mi lett volna. Minden esetre sikerült egy olyan gépet kifognom, aminél rossz volt az egér bal klikkje és szóltam is a tanárnak, mire az: "Hát akkor használd a jobbat." Kösz b+, igazán sokat segítettél. ._. Persze elkezdett magyarázkodi, de 20 perc szenvedés után megelégeltem és próbáltam kicserélni egy másikra, csak hát nem tudtam, mert a kábelek össze vannak kötegelőzve. Aztán szóltam, hogy már a jobb se működik és akkor egy srác megsajnált és odaadta a sajátját. -.-
Legközelebb viszek egeret, mert már abba se bízhat az ember, hogy vizsgán működőképes a berendezés, amivel dolgozni kéne. (Y)
Beküldtem 2 programot, amik jók voltak, de a vonaton láttam, hogy gyanúsan hamar be lett írva a jegy. Gyanítom, hogy meg se nézte. Nem nagyon hallottam még olyat, hogy egy elsőst átengedett volna. -.-

De a mai napnak még nincs vége és mindig tud még valami meglepetéssel szolgálni. xD
Ismét működésképtelen a telefonom, nem érzékeli az érintő képernyőt. Még feloldani se tudom. Aztán elkedztem takarítani, de közben kiborítottam a madár kajáját, szóval kezdhettem előről a porszívózást és ki akartam hypózni a WC-t, de elromlott a hypós flakon fújókája. xD Nem tudom, hogy nálam ment-e tönkre, de akkor letettem inkább mindent és leültem, hogy több kárt ma már ne csináljak. :"D



Nem vagyok azért semmi, igaz? xD A szerencsétlen szó mellé az én képem van berakva az értelmező szótárba.
Amúgy az új órarendem is szörnyű. xD Mily meglepő...
De elegalább sok animét néztem. Újra kezdtem a Trinity Blood-ot, megnéztem az Orange-ot és a Yuri on Ice-t is. Mind nagyon tetszett. A Yuri-n különösen meg voltam lepődve. Nagyon kíváncsi voltam rá az óriási hype miatt, de teljesen meg tudom érteni. Nagyon magával ragadott. *3*

Na, ennyi lettem volna. Kicsit kiadtam magamból a feszkót. xD
Páá!

Családi bigyók

Hali!

Ma designt cseréltem, mert az előző nem igazán tetszett. Erre most büszke vagyok, ez olyan Kykkys lett. :D
Amúgy mostanság nem sok minden történt velem. Itthon vagyok és szerda óta Lacit se láttam, de elvileg holnap vagy hétfőn megyek hozzájuk.
A tegnapom is elég unalmasan telt, mostam és takarítottam. Kb. ennyi volt. Nem igazán volt kedvem semmihez, egyszerűen megmozdulni is fájt.
Ma reggel 7-kor arra keltem,  hogy iszonyatosan fáj a fejem és egyből rohantam is a kis bogyós dobozunkhoz, hogy bekapjak egy fájdalom csillapítót. Úgy tudtam csak visszaaludni, hogy a fejemet a hideg falhoz nyomtam, mert amikor fáj, akkor nekem enyhíti a hideg a fájdalmat. De csak a bal oldalam lüktetett, mert kiskoromban neki szaladtam az asztal sarkának és a szemöldökömnél kicsattant a fejem. Ezt szépen bevarrták, egyébként nem is látszik, csak borzasztóan kényes és állandóan minden kis időjárás változást megérez. Mint a törött ujjam. Az is sajog. xD
Anya 8-kor keltett, hát volt mát jobb ébredésem is, a fejem még mindig szét akart robbanni.
Bevettem még egy fájdalom csillapítót, hátha... Kicsit jobb lett és menni is akartunk a temetőbe, de elkezdett zuhogni. Végre kisütött a nap, én is viszonylag jobban lettem és el tudtunk menni. :)
Fél év után VÉGRE megcsinálta mama sírját a sírköves és azt mentünk megnézni. Szerencsére jól sikerült és anyuval kicsit megnyugodtunk. Nekünk már csak ő van.

Még az apai nagyszüleim élnek, de olyan, mintha nem is lennének. Magasról tesznek ránk. Itt laknak kb 3 utcára és kb 4 hete nem láttam őket. Mama mindig jött, mert tudta, hogy egyszerűen nem érünk rá lemenni, ezért jött ő.
Meg aztán minek menjek hozzájuk, ha tudom, hogy nem is érdeklem őket? Elvégre még az sem zavarta őket, hogy pár hete már érettségim is van. :'D Pedig pontosan tudták, hogy mikor mentem szóbelizni, de aznap este csak úgy értesültek arról, hogy jól ment, hogy apa felhívta őket, hogy van-e kutyakaja és mellékesen megkérdezték. :'D
Akkor sértettek meg a legjobban, mikor ballagásomra semmit nem kaptam tőlük. Évek óta tudják,
hogy ballagni fogok (persze szalagtűzőre se erőltették meg magukat, nagyanyám a fülbevaló kollekciójából odaadott egyet, hogy vett nekem fülbevalót. Ami szép és jó lett volna, csak azt már láttam korábban rajta. És ennyi volt a törődésük. xD) és ha nincs úgy pénzük, akkor ilyenkor az a szokás, hogy eltesznek. Még ha négy év alatt havonta csak 100 Ft-ot raktak volna félre, akkor is tudtak volna valami értelmeset venni. Arról nem is beszélve, hogy a másik két unokájuk még olyan kicsi, hogy nem valószínű, hogy megélik a középsulis ballagásukat. De ki tudja.. lehet már az általános sulist sem...

És most azt gondolhatjátok, hogy önző vagyok és sokat várok el, de a történethez az is hozzá tartozik, hogy nagyanyám minden héten jár fodrászhoz, kb 15 ezret tuti elver egy nap alatt a boltban, ruhát vásárol magának és ha nem jó rá, akkor idelöki nekünk, miközben a 74 éves szívbeteg nagyapám még mindig kőművesként húzza az igát, hogy eltartsa nagyanyámat. Na, most ha csak egy nagyon apró részét eltette volna annak, amit minden nap elvert, akkor tudott volna venni az unokája ballagására valamit. Vagy esetleg ide tudta volna adni azt a pénzt. És itt most nem 10 ezrekre gondolok, csak egy ezres is jól jött volna, hogy gondoltak rám.
Mert azt már megszoktam, hogy se mikulásra, se gyereknapra nem kapok tőlük már semmit, mert elvileg "felnőttem". Ami elég gáz kifogás, mert a Laci nagyszüleitől több mindent kaptam ezekre az alkalmakra, mint tőlük. Azért szerintem ez durva.
Én tényleg soha nem várok sokat, egy tábla csokinak is igazán tudok örülni, mert itt nem arról van szó, hogy mit kapok, hanem hogy kapok! A törődés és az odafigyelés hiányzik.
Most, hogy nagyjából felvázoltam a helyzetet, így már jobban megérthetitek, hogy miért hiányzik ennyire mama és miért szeretem jobban és miért ragaszkodok jobban a halott mamámhoz, mint az élőhöz...

Azt hiszem tényleg kezdek felnőni, mert a gyerekek még tudnak önzetlenül szeretni, de pár éve felnyílt a szemem és már a szeretetem is megváltozott néhány családtagom iránt.

Hát ez ilyen. Bocsi, hogy így kifakadtam, de elég rosszul esik ez az egész.

Na, pá! :)

"Nem szabad, hogy elfelejtsék kimondani: szerelem."

Boldog 2,5 évet magamnak ♥ Haha. No. -.-
Ma lettünk volna 2,5 évesek Lacival. Egész nap vártam, hogy eszébe jusson. 2 napja direkt megkérdeztem, hogy ma azért össze tudnánk-e futni, de természetesen nem esett le neki. "Nem ígérhetek semmit."-ezt mondta. Mondjuk nem is ígért semmit.
Biztos csak nekem fontos ez az egész, csak én vártam , mint egy kisgyerek. Nem akartam sokat, ajándékot se, csak hogy ezt a mai napot együtt töltsük vagy kapjak egy szép üzenetet, mint régen. De már semmi nem olyan, mint régen. Elkopnak a dolgok, de én ezt nem akarom. Nekem 20 év múlva is eszembe lesz, de eddig neki is eszében volt.
Biztos nem vagyok már olyan érdekes és szép barátnő, mint régen, de ha elvileg szeret, akkor annyira igazán az eszébe lehettem volna. Jó, pasiból van, de eddig mindig képes volt annyira, hogy legalább azt írja, hogy boldog xy időt....
Ráadásul mama is ma lenne 79 éves és alapból ilyenkor szomorú is vagyok, hogy ő nem lehet itt, de eddig mindig nyugtatott egy kicsit az, hogy legalább Laci itt van nekem és szeret.
Hát ma már ez sem jutott ki nekem, szóval elég "jó" hangulatban telt a napom. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd így elfelejt. Mindig azt hittem, hogy mi mindig tökéletes pár leszünk, de ez egyre inkább csak egy gyerekes álom marad...
Nem érzem azt, hogy ezt túl reagálom, mert ha már ezek sem fontosak és nem ünnepeljük, akkor mindent megölnek a szürke hétköznapok és akkor mi marad?
Talán rossz és unalmas barátnő voltam, nem tudom. De most határozottan nem vagyok boldog, habár elvileg annak kellene lennem. Elvileg a pontjaim alapján bent vagyok az egyetemen, elvileg ma ünnepelni kellett volna, vagy csak egy kicsit örülni magunknak és örülnöm a sikeremnek.
*bőgőszünetet tart*
És én hülye még a múlt hónapban eldöntöttem, hogy tortát fogok sütni Lacinak, mert pénzem az nincs. Hát megint nem kellett ilyesmivel fáradnom és már nem is fogok.
Elegem van mindenből és mindenkiből. Az lenne most a legjobb, ha elhúznék valahova a francba és vissza se jönnék csak jóóóó hosszúúúúú idő után. -.- Úgy se hiányoznék senkinek, lehet azt is elfelejtenék, hogy élek. Jó úton haladok efelé, pedig nem hiszem, hogy megérdemlem... De ezek szerint mégis.

Na megyek.

Sziasztok.

Helyzet jelentés

Yo! Rég nem írtam.
Lassan vége a nyárnak, bár nem sok mesélni valóm volt, így inkább hanyagoltam a blogolást. Nos, névnapomon ott aludtam Laciék. Kicsit mérges voltam rá, mert nem jött ki elém a buszmegbe és

 nem tudtam mire vélni ezt. Azt hittem elfelejtkezett rólam. Így hát elég morcosan érkeztem meg hozzá, aztán kiderült, hogy a virágárus elsz@rta az időt és épp, h csak haza estek Tomival az érkezésem előtt. Kaptam egy gyönyörű rózsát és egy Targaryen medált. Nagyon örültem neki és a haragom is elszállt. Laci hirtelen kitalálta, h aludjak ott, ami vicces volt, mert ugye nem vittem magammal semmit, de megoldottuk. Került ruha, fogkefe meg minden, szóval no problem. :)
Egész sokan felköszöntöttek a családból, meg kaptam pár köszöntést facebookon is.
Aztán nem nagyon emlékszem már, hogy mit csináltunk még azon a héten. Azt hiszem találkoztunk még 1x vagy 2x.

A kövi héten Laci már utazott Timóékhoz Pestre 4 napra. Elég elcsigázott voltam ettől. Szörnyen szomorú voltam, h 4 napig nem nagyon lesz ember, aki hozzám szóljon és haragudtam is, amiért így itt hagy és 4 napot elpocsékol az amúgy is kevés együtt  töltött időnkből. Mert ez a nyár nem rólunk szólt, az tuti. Szerintem többet voltam itthon egyedül, mint vele. Ami nagyon rossz érzés, mert tavaly egész nyáron sülve-főve együtt voltunk és mivel már egymásnál aludhatunk, ezért én hülye, naiv abban reménykedtem, hogy le se szakadunk egymásról.
A nem túl sok élménybeszámolós blogbejegyzés is mutatja, hogy nem olyan lett ez a 2 hónap, mint amit vártam. A szeptembertől pedig egyszerűen rettegek. Nem akarok érettségizni. Olyan macerás. Amúgy is kevés időm lesz, de így... Ott a nyelvvizsga, el kéne kezdeni a kreszt is... Áhh... Tébolyda.
És nem vagyok megelégedve a nyárral. Úgy érzem pocsékba ment egy csomó része. Nagyjából a 3/4-e. :(
Persze voltak jó pillanatok is, de azt hittem ez lesz életem nyara, a nagy betűs nyár, amire 80 évesen majd sajgó derékkal a karosszékben ülve sóhajtozva gondolok vissza. Haha... no. ._.

Laci csütörtökön utazott és kedden ott aludtam náluk. Jó húzás volt ez tőle, mert lehet sejtette, hogy miként is gondolok erre a 4 napos dologra és ha utazás előtt sem találkoztunk volna, tuti eldurran az agyam. De így harag helyett iszonyatos szomorúságot éreztem. Szerda este nem akartam elengedni,

Márciusi ifjak helyett hó O.O"

Üdv!
Tegnap nem tudtam jelentkezni, ugyanis késő délután föltámadott a tenger helyett a szél, zuhogott az eső és zengett az ég. Az áram, mint a mesékben hol volt, hol nem. Úgyhogy gép kikapcs, kihúz.
Elmentem fürödni és természetesen akkor ment el az áram. Oly romantikus volt sötétben megtörülközni ><" -.-
Természetesen este 9-re se net se áram. Reggel bazi nagy hó, a faluban sehol sem volt víz és volt ahol áram sem. Net meg tv...Azmegmi?! :"D
Úgyhogy egész nap festettem (mily meglepő egy újabb BL képet :P) Közben hallgattuk a rádiót. Elkeserítő, hogy mik folynak az országban! 100.000 ember maradt áram és víz nélkül, rengetegen éjszakáztak az autóikban és ha bár mindenhol az zengett, hogy nagyban megy a segítség, de az igazság az volt, hogy igenis tojtak az emberekre, a hókotrókat luxus lett volna éjszaka kiküldeni és kedvenc miniszterelnökünk is csak délután húzta haza a belét. Persze nélküle is elvoltak, hazaérkezése nem sok mindenen változtatott. Persze nem azt mondom, hogy nem volt sehol összetartás és nem segítettek a bajba jutottakon. Minden tiszteletem azoké, akik már egy napja kint vannak és segítenek, a rendőrök akik a pajzsokkal takarítják a havat mert gondolom a hólapátra valót is inkább valaki zsebre tette. Persze biztos nem az ott gürizők kapnak majd béremelést meg kitüntetést, hanem a melegben ücsörgő feletteseik, akik a kisujjukat sem mozdították.
A tunya semmire való képviselők meg csak egymást támadták ahelyett, hogy ők is tettek volna vmit.
Szánalmas. -.- Aztán meg olyan is elhangzott az ATV műsorában, hogy megkezdődtek a fosztogatások. Az ilyeneket legszívesebben kiraknám egy szál gatyába Szibériába és meggondolnák, hogy mikor fosztogassanak ilyen áldatlan állapotokban. :@
Írhatnám én még sokáig, vége sem lenne a bejegyzésnek.
A magyarok nem hazudtolták meg magukat és a március 15-ei hősök most forognak a sírjukban...

Mi még a szerencsésebbek közé tartozunk, hisz víz ugyan nem volt, de a bolt nyitva volt, ahol vehettünk ásványvizet. Azonban a WC tartály kiürült és apa kitalálta, hogy hordjunk be a fürdőkádba havat, ami ha megolvad, akkor azzal leereszthetjük a WC-t. Közben anya melegítette a gáztűzhelyen egy fazékban a havat meg a mikróba is betett egy adagot, hogy meggyorsítsák az olvadást. :D
Leleményességből 5*.
Néhány kép:

Nemrég fejeztem be a festményemet is. Az előző bejegyzésben szereplő két srácot csináltam meg újra. A neko neve Takumi, a szöszi pedig Akira-kun.
Amúgy nem nézek/olvasok yaoit, csak szeretem rajzolni. Nem tudom miért, most ez a heppem. ._. xD

Apropó, szemüveges lettem. :"D Mostmár tényleg lesüt rólam, hogy egy kocka otaku bagoly vagyok. Hipp hipp hurrá!
Amúgy már kezdem megszokni. Eleinte kicsit fura volt. Folyton piszkálta a szempilláimat. >O<"

Ennyi lennék. Remélem minden rendbe jön és nagyon szorítok azoknak, akik még mindig a hóban vesztegelnek. Ha a közelben laknék mindenképp segítenék az embereknek.
Pá! :)

Kötéltánc az idegeimen-alias Kykky új telefont kapott -.-"

Karácsony

Fehér foltok fedik

a fekete föld felszínét,

Édes illatokkal,

kacagva köszönt be a karácsony.

Az utcák némák,

hallgatagan haldoklik a hóban

egy kivert kutya.

Lelke a mennybe szállva

üstökössé dagad,

S mint a szeplős ég könnye,

úgy hullik ez is a messzeségbe.

 A szálldogáló hópelyhek lassan

maguk alá temetnek

egy cseppnyi életet.

/saját vers/

Boldog karácsonyt mindenkinek! 
Nem ez volt életem legjobb karácsonya, az tuti. Bár kellemesen telt, természetesen Kati mamáék megint nem bírták ki, hogy ne tegyenek valamilyen megjegyzést anyának, ami persze átcsapott rosszkedvű kibeszélő showba. -.-
Én csináltam meg a sütiket, meg segítettem amiben csak tudtam.
Az ünnepi menü: 

• Legényfogó leves
• Krumplisaláta barackos/gombás sajtos pulyka mellel
• Szezámmagos csirke/pulyka mellel
• Raffaelloval és Tiramisuval

Apával feldíszítettük a fát, átmentem mamához érte és a sütiért aztán hazajöttünk és így 4-esben kibontottuk az ajándékokat. Anya nagyon örült mindennek, soha nem kapott még ennyi mindent. Apával telefont kaptunk. Számítottam rá, de örültem neki. Közben megjöttek Kati mamáék.
Ezután ment el minden életkedvem. Nem való nekem ez az okos telefon, mert okosabb mint a gazdája. Ráadásul WiFi-m sincs. Fuck -.-
Végig hót ideg voltam a telefon miatt, meg ma is az vagyok. El is raktam a búsba, ne is lássam, mert ha már látom idegesít. Mindig is tudtam, hogy nincsenek kötélből az idegeim, de most cérna vékonyságúak. :@
Nincs kedvem semmihez, ünnepi hangulatom meg aztán végképp nincs. =.=" Elneveztem Ajibana-nak, ami asszem japánul annyit tesz, hogy ribanc xDDD

De mutatok már valami jobb dolgot is.
Ezt a Fullmetal Alchemist karkötőt úgy 3 napja hímeztem. Sztem tök jó lett :"D

Ezt pedig Torától kaptam. Arigatou :3

Ja, és hallottátok már az Anti Fitness Club új számát? Nekem nagyon bejön és a klip is jó lett, csak az elejét túlságosan elhúzták szerintem.

Ennyi lennék.
Pá!

Chikushou! :@

Igen, most rohadtul mérges vagyok. Főként magamra. Nagyon elszúrtam... Mondhatni k*vára. -.- De nem csak magamra vagyok mérges, a másik személyt is meg tudnám fojtani egy kis kanál vízben. De ez van. Lényegében az én hibám, ki kell javítanom, helyre kell hoznom. És a tanulságot is levontam belőle. De azért Eszter bevetésre kész ;) ( ő itt Eszter, a horror sztorim kitalált karaktere, aki egy bosszúálló zombi).
Bár már mondhatni túl vagyok rajta. Meg aztán tegnap nem sok időm volt ezen rágódni, mert túrázni voltunk (igen, jól olvassátok!) Hármashegyaljára. Röpke 12 km és le van tudva a kötelező 3 tesiből 2, azt az egy órát meg leigazolom. Így ebben a hónapban sem kell 2-nél többet tesiznem. Ennyit megér ez a túra. Na meg ugye ott volt Gabi, Flo, Hachi, Szandi és velük tök jól elbaromkodtam.:))
Aztán hazajöttem, ettem, ittam, aludtam xD És már este is 9-kor elaludtam. Lehúztam röpke 12 órát és már egész tűrhető állapotban vagyok.
Kiheverem majd a dolgot, bár még mindig piszkosul idegesít, de tudjátok, a Karma elől nincs menekvés és ha Eszter is a nyomába ered az illetőnek, akkor visszakapja majd azt, amit érdemel. Erről többet nem akarok mondani, számomra megalázó a helyzet. Tudom, hogy csak túlbonyolítom és megint elefántot csinálok a bolhából, de ez van. Ilyen vagyok.
A Neki meg üzenem: hogy kapja be! ;D ♥

Azt hiszem leülök és rajzolok. Most jól fog esni, főleg amilyen kedvem van. Lehet újra megnézem a Higurashit. ^__^
És végül: nem kívánok én neki rosszat, de levegőt sem :))
Pá! C=

A 8/b -.-"

Bíztató cím nem igaz? xD :)

Már nagyon várom a péntek délutánt. Grafika és utána pihi és gépezés *__*

Ma egy vagyis két dolog háborított fel, + 1 meglepett. Nem szeretem az efféle meglepetéseket tehát ezt is inkább a felháborodásos listába venném bele. Tehát

1. Ma fölháborodtam 1 bizonyos személyen. Nevezzük csak B.-nek. Róla írtam már, vagyis utaltam már a személyére. Annyira bántja az igazságérzetemet az, hogy az önértékelése teljesen rossz! Egy csúnya (jó arról annyira nem tehet, de az alakjáról igen!!!) iszonyatosan buta, beképzelt leányzóról van szó akit szerencsétlenségemre 11 éve kell eltűrnöm és néha betelik a pohár (mostanában egyre gyakrabban). Leginkább az zavar ahogy a dolgokhoz és emberekhez hozzááll de főleg a magáról alkotott önképe nem tetszik. Ugyanis annyira fenthordja az orrát, hogy az eső beleesik. Csak nem tudom mire fel. Mert arra nem lennék büszke az ő helyében, hogy összepuskázom a 3-4-eseket, mert annyira buta vagyok hogy nem bírok megjegyezni pár oldal szóbelit! -.-" Szóval felolvasta a magáról írt fogalmazását ami lényegében arról szólt, hogy mindenki szemét, ő maga az igazság és ő egy szókimondó, nagyszájú csaj. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Facebookon mindenkivel összeveszik, de annyira jelentéktelen dolgokon hogy az egyszerűen nevetséges. S mikor mondjuk neki, hogy jöjjön oda és mondja a szemünkbe mi nem tetszik akkor másnap a wc-be menekül szünetbe és művészi ügyességgel tűnik el a szemünk elől, nehogy tudjunk vele beszélni. Ez minden csak nem igazságos! Ezt egyszerűen gerinctelenségnek nevezik! Amit meg is mondtam ma neki egyenesen a szemébe. Erre elkezdett sírni -.-" Nah mondom... Ez gáááz! Jó. Ezen túlléptem (nagyjából)

2.Ma L. és Zs. is bekötött kézzel jöttek. L.-nek vagy megzúzódott vagy eltört a keze kosarazás közben de annyi esze nem volt, hogy orvoshoz menjen. Szóval 1 nappal az eset után mennek be a kórházba rödgenre. -.-"

Zs. dettó! Csak ő a bal kezén lévő bütyköket törte el, mert belevert a falba. Őt ismervén nem mennek úgy sem orvoshoz szóval azok a csontok úgy forrnak össze ahogy vannak. Már ha ebbe belegondolok is kiráz a hideg. Szóval ezen is nagy nehezen túltettem magam, de L. nyávogása kikészített. "Én nem tudok balkézzel írni, nekem ez nem megy! ..." stb. stb. A legjobban az dühített, hogy még a nadrágját is nekem kellett begombolnom wc után -.-' Nekem is volt a jobb kezem eltörve még is dolgozatokat írtam ugyan úgy mint a többiek igaz bal kézzel. Bal kézzel rajzoltam, linót metszettem, írtam és mindent megcsináltam. Nem engedtem hogy segítsenek és rá is ripakodtam az emberekre, hogy ne segítsenek hagyjanak engem békén. A bal kezemmel és a számmal helyettesítettem 4 hétig a jobb kezemet. Szóval nekem ne nyávogjon, hanem jegyzeteljen és dolgozzon mert leütöm!!! xD Nagyon megharagudtam rá. Olyan rossz a többiek hozzáállása az élethez. És akkor következzék a 3. pont xD

3.Töri röppenytyű! És miért? Mert az osztály nem dolgozik, nem jegyzetel és nem figyel órán. Csak én csinálok házit, én tanulok (meg elvétve 1-2 ember) Nem tudom hogy fognak ezek felvételit írni. És akkor az előkészítőkhöz való hozzáállásukról ne is beszéljek! Csak azért vannak ott, mert a szüleik azt hiszik annyira tanulnak de nem! Az egészet végig beszélik vagy telefonon Facebookoznak. Utána meg nyávognak a tanárnak, hogy ezt nem értem, meg minden a tanár hibája! Komolyan mondom jobb lenne az olyan rendszer visszaállítása mint papám idejében. Tanyasi iskolába járt, tanyán lakott de olyan rend és fegyelem volt az órákon hogy a légy zümmögését is lehetett hallani. A mai tanároknak nincs tekintélyük és lassan a diáknak több joga van mint a tanároknak. Szerintem az is helyén való lenne ha lehetne a tanároknak testi fenyítést is használni. Egy pofonba nem hal bele senki!  A normális gyerekeket meg úgy sem bántanák soha.

Most is mi történt? Eltűnt a magatartás füzet. Tavaly legalább 4x tűntették el és tudom is hogy kik. Én vagyok a napló felelős és persze én lettem megint leszólva de nem tudok ellene mit tenni, mert amikor a 2 angolos és az 1 németes csoport szétválik a naplót muszály vagyok odaadni a többi csoportnak is. Szóval ekkor tűnik el a magatartás füzet :( És bántja a lelkiismeretemet mert már 4 éve én vagyok a napló felelős és amikor eltűntették a naplót akkor is fájt... Persze szerencsére előkerült és az egyik tanár hibáj avolt, de a többiek nem értik meg az érzéseimet és hogy vannak céljaim az életben. :/

Már csak 1 évet kell kibírnom!!!!!!!! :D

Nah megyek Bakemonogatarit nézni :) 

Bye!

Péntek *_* ♥

Háhh! Végre itt a pééénteeeeek!!! :D

Bár a hétvégém nem lesz valami nyugis. Lakodalomba megyünk és mivel közeli családtagok, ezért ott kell lenni az esküvőn, a kikérésen meg hajnal 5-ig a lakodalmon. Utána vasárnap ismét megyünk hozzájuk ebédelni, szóval foggalmam nincs, hogy tanulok meg T_T Ma amúgy is 3 óra után jöttem haza, mert grafikán voltam *-* ♥♥♥ Folytattam a festményemet. A. bácsi azt mondta, hogy jó lesz csak a tempón javítani kell. De jó munkához idő kell és a művészetet nem lehet siettetni!!! Egyébként is szeretek alapos és pontos munkát végezni. Sok ideig bíbelődöm mindenen. Persze megértem, hogy sietett, hisz a felvételin még kevesebb idő lesz a rajzokra :/ Most főleg az anime-vilag.ucoz.hu weboldalammal voltam elfoglalva + a délután maradék részében rendbe szedtem magam holnapra. Alig várom, hogy felvegyem a ruhámat *-* Úgy is csinálok majd képeket, szóval lehet hogy ide is rakok ki egyet... de Facebook-on mindenképp kint lesz :)

Ma nyelvtan órán fel kellett olvasni a rövid fogalmazásainkat ami a házi volt. Egyes emberek munkájától kirázott a hideg, másokén pedig iszonyatosan fölháborodtam és ezt nem is restelltem a külvilág tudtára adni. Szerintem még a tanár is hallotta gúnykacajaimat és pfffögésemet. A többiek is ezt tették, de én a végén beszóltam, hogy "chhh nah perszehh :@ -.-' " De nem érdekel ki hallotta és ki nem! Az igazságérzetem nem hagyhatta ezt szó nélkül! De túlon túl bonyolult lenne ezt a 11 éve tartó dolgot kifejteni szóval inkább hanyagolom a témát ^^"

Elkezdtem a tigrist rajzolni, és a fél pofija már majdnem kész is van :)) Bár szerintem ezen a héten már nem tudom befejezni :( Egyébként mostanában ismét visszatért Kykky. Mármint a muhahahahahahaházó, elmebajos csaj xD Jah a muhahaháról jut eszembe! A csoki megint drágult! Iszonyatos felháborodásom okát egyik osztálytársam sem képes felfogni mogyorónyi agyával! :@ Azt mondják, hogy " húú szörnyű az a 40 Ft :P" És igen! Szönyű! Mert nem azon a 40 vagy 50 Ft-on vagyok kiakadva, hanem azon, hogy az állam mennyire kiszipolyozza belőlünk a pénzt. És ugye ez a csokoládé, chips és efféle étel/ital gyártó cégekre is kihat... -.-" Komolyan! Áhhh... inkább nem írom le amit gondoltam! Elég az ha én tudom :@

Apropó! Nem tudom ki hallotta azt a hülyeséget, hogy a kormány kitalálta még annó, hogy minden nap legyen tesi óra. Erre csak ezt az egyszerű választ adom:

Futtassuk meg Orbánékat a parlament körül midnen nap vagy kétszer! xD Mibe fogadunk, hogy még a testnevelés órákat is kiveszik az órarendből? x"D

Na jó nem politizálok itt nektek. Nem való az nekem. De azért egy jó forró csokimártásban megpörkölhetnénk azokat a kapzsi férgeket... -.- :@ Éljen a csoki! MUHAHAHHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAAAAAA :D

Na pá ♥ !

Sok(k)! :O

Komolyan mondom ez a 8.b szörnyű!!! Annyira elegem ban már ebből az egészből. N. és én teszünk mindent az osztályért a többiek csak a szájukat húzgálják. Ma is kiakadtam mint a tikktakkos óra! Annyira birom, hogy nekem van grafikám, tanulnom kell de a csajok ráérnek, nem csinálnak egész délután semmit ugye nem is tanulnak és még is rám hárítanak minden feladatot. Ez megy már 8 éve, s ez kezd sok lenni! Nagyon haragszom most D.-ra P.-ra és L.-re!

Ma rámtört az a gyerekes magány érzése, amit alsóban éreztem. Mindig kiközösítettek, és egyedül ültem napköziben a padon. Anya ezért vett ki már 2. osztályban a napköziből. Így legalább otthon lehettem. Mert alsóban meg az volt, hogy D., L., P. nagyon jó barátnők voltak, de L.-vel mindig összevesztek. Ha ez megtörtént szaladtak hozzám, hogy békítsem ki őket. Mivel kénytelen voltam L. pártját fogni, így ezután megint csak a kiközösítés jutott osztályrészül. Alsóban D.-va utáltuk egymást, és most 5.-ben jóba lettünk. De ez is csak azért történt meg, mert a nagy menő D.-t P. leváltotta O.-ra, így D és én (vagyis a két kiközösített) összehaverkodtunk. Így aztán most "jóban" vagyok a "menő" csajokkal az osztályban. Addig sem piszkálnak, legfeljebb csak a hátam mögött beszélnek ki. Ami már nem zavar, mert tudom, hogy oviban, alsóban és most sem szeretnek (ez már 11 év!!)

Felvázolom a helyzetem, hogy jobban értsétek:

Itt, ahol lakom (egy faluban -.-") csak az számít valakinek, aki igazából senki. Magyarán, ha nem vagy egy pláza cica, hajat vasaló, buta, nem tanuló (mert ugye azért is állandóan szívják a vérem, mert jól tanulok), pasizó kis hülye #&! akkor te egy szemét alak vagy! Itt mindenki bele akar szólni az életedbe, és ha egy kicsit más vagy akkor már az nem jó! Ha nem állsz be a sorba egyből kiközösítenek. Persze ez nem csak itt van így... Viszont a mai nap tényleg betelt a pohár! (persze már kidühöngtem magam, szóval már lenyugodtam) S ami a legjobban fáj az, hogy olyan fáradtan jövök haza, hogy egyszerűen nincs kedvem rajzolni. Igazából nem is maga a tanulás merít ki. Mert nagyon unatkozom órákon. A többiek nem értik az anyagot, én meg ülök és ásítozok jobbra-balra -.-" Az a legfárasztóbb, hogy vissza kell magamat fogni és az is elveszi az életkedvem, hogy látom hogyan néznek rám... És tudom (vagy is érzem) hogy igazából a hátam mögött csak gúny tárgya vagyok. Ami nem izgat, de akkor mondják a szemembe ha valami nem tetszik. Persze ha vitáról van szó, velem szemben esélytelenek. A nyelvpárbajban én vagyok a győztes félen, ezt bizton állíthatom :D Szóval afféle vihar előtti csend honol most nálunk. Bár úgy is tudom, hogy előbb-utóbb megint hatalmas veszekedés lesz... (ezt is érzem...) Próbálom magasról lekakkintani ezt az egészet, de már nem mindig tudom lenyelni a dolgokat... 

Még jó, hogy a szüleimnek mindent elmondhatok, így szegény anyának egészen 16:20-18:00-ig csak panaszkodtam ami most nagyon jól estett.

Meg aztán aludtam is egy kicsit. D. hívott, mert úgy volt, hogy megyünk biciklizni. Azonban nem volt kedvem most azt hallgatni, hogyan áradozik a pasijáról. Meg miután ismét otthagytak és rám hárították a dolgot igazából nem is volt erőm most jópofizni egy ilyen után velük....

Tudom már, hogy miért szeretem mindig nézni ahogyan az égen szárnyalnak a madarak. Persze miközben nézem őket, mindig szomorú leszek...

Azért szeretem nézni a repülő kis jószágokat, mert én magam is velük repülnék, és végre ha elmennék innen teljesen önmagam lehetnék. Mert itt kell egy bizonyos visszafogottság. Nem lehetek az igazi Kykky. A suliban én vagyok a jótanuló, bolondos, vicces csaj akit mindenki "szeret". De szeretném megmutatni hogy milyen vagyok valójában. Én is tudok sírni és szeretek ilyen fura dolgokon elmélkedni, imádok rajzolni ♥ (mert ugye a rajzaimat sem ismerik el igazából :S) S persze nem ismerik a múltam vagy is inkább engem nem ismernek! Bár inkább csak a művészibb énemet nem mutatom ki. /ha szabad így fogalmaznom/ 

Nah és akkor még az anime őrületemről ne is beszéljünk! Azért is hallgattam már jó sokat. S amikor megkérdeztem, hogy: -P. szívem, láttál már te egy animét is?! :O Akkor a válasz a nem volt -.-" Szóval értelmi szint az eget veri... -.-"

Remélem holnap tényleg le tudok ülni rajzolni *-* Már annyira rajzolhatnékom van :3 Mikor rámtör a rajzolhatnék olyan furán dobog a szívem és elönti a testem a forróság. Ilyenkor muszáj ceruzát ragadnom. De most annyira álmos vagyok, hogy nem sikerülne szépen a munkám. Rajzolni csak is kipihenten, jó lelki állapottal szabad!!! :D

Na mentem szunyálni! xD

Pusszantááás! (=