Pánikroham?! Miért is ne?!

Ahoy!
A történet még friss és ropogós, még a szemem is fel van dagadva a rengeteg sírástól. Rég nem volt már szó erről a csodás "betegségről" a blogon. Az igazat megvallva eddig azt hittem,  hogy teljesen sikerült leküzdenem, de most mint egy rég nem látott ismerős újra bekopogtatott.
Az első pánikrohamom is úgy kezdődött, hogy megláttam elsuhanni valami nagy szürke izét a szobámban. Anya persze egyből rávágta, hogy biztos pók! Innentől nem volt megállás a lejtőn. Akkor még nem tudtam, hogy pánikrohamom van és nagyon féltem, hogy a szívemmel történt valami. Aztán persze a vizsgálatok kimutatták, hogy szervi bajom szerencsére nincs. A fejemben nem stimmel valami. Persze akkor még nem kötöttem össze a kettőt, hogy az egész kiváltója attól a nyolclábú undormánytól való rettegésem volt.(Egyébként a nagy szürke izé egér volt.)
Na, ne féljetek, ezúttal nem kellett mélyrehatóan magamba néznem a roham okát tekintve. Éppen ki akartam menni a szobámból, amikor megláttam. Tényleg hatalmas volt. Mindig én találom meg a környék legnagyobbjait, de ilyen nagyot én még lakásba nem is láttam. Biztos volt kb. 3,5-4 cm, ami azért szép nagy dögnek számít. Pontosan az ajtó mellett terpesztette el undorító sárga lábait. Természetesen instant szívrohamot kaptam, de ekkor még csak azon voltam,  hogy miként üssem le. Amikor egy bazi nagy könyvvel feléje mentem, megmozdult. Ismerem ezeket a dögöket, sárgák és ugrálnak. Amikor megmozdult a közeledtemre, egyből elkapott a félsz, hiszen ha rám ugrik, akkor tuti szívrohamot kapok.

21 és 7

Halihó!

Megint dupla szülinap volt a bologon: hétfőn lettem 21 éves, a blog pedig 7! Azt hiszem az utóbbi nagyobb teljesítmény, mint az előbbi. A szülinapomat és az azt megelőző hétvégét Lacival töltöttem. Neki köszönhetően nem akadtam ki annyira, vagy legalábbis nem a szülinapomon. A családjával megleptek és kaptam egy nagyon menő Targaryen-es tortát.:D Lacitól pedig egy fülest kértem, mert a régi már nagyon tönkre menőben van. Szóval másnap, azaz 3-án bementünk Debbe és kiválasztottam a nekem tetszőt. Ezután haza jöttem és 6-ra mentünk nagyanyámékhoz, mert ők is felköszöntöttek. Mondjuk ennek volt előzménye is, egyszerűen semmit nem tud normálisan intézni. Na, mindegy.. Ezen már nem akarok többet rágódni.

A tortáim:

"I cried the rain that fills the ocean wide..."

Beigazolódni látszik, amitől rettegtünk. Kis bajból kezd kibontakozni egy óriási és ha jól látom, akkor ismét a magyar egészségügy tehet mindenről.
Most egy még keményebb időszak jön. Erősnek kell lennem és támogatnom anyát és reménykedni, hogy ez a rémálom boldog befejezést kap.
Próbálok minél pozitívabban állni a dolgokhoz és nem rettegni állandóan, vagy legalábbis nem mutatni a rettegést. Nem tudom, hogy miért bünteti a családot az élet kb. 1,5 éve folyamatosan, de igazán jöhetne végre valami jó dolog is.
Ha hívő lennék már nem lennék, mert semmi rosszat nem tettünk és mégis állandóan büntet minket a sors. A legnehezebb dolog a világon látni, hogy a szeretteid lebetegszenek és szenvednek. Anya meggyógyul, mert élni akar, látni akarja,hogy lediplomázom, bőgni akar az esküvőmön és tologatni az unkáját babakocsival.
Mert neki élnie kell és boldognak és egészségesnek lenni, mert megérdemli és meg is fogja kapni.
Apuval ott leszünk mellette, ahogy eddig is mindig és hárman együtt kézen fogva előre megyünk és átvészelünk mindent, mert szeretjük egymást és csak ők és Laci vannak nekem.

Viszont ahhoz, hogy erős támasz lehessek először magamat kell rendbe tennem. Az utóbbi egy hét a várakozásról és a rettegésről szólt és még sokáig így is lesz. Ma átmegyek Lacihoz és ő kicsit pátyolgatja majd a lelkemet meg a testemet is, mert már hetek óta nem alszom és eszem rendesen és kezdem érezni, hogy hosszú távon nem fogom bírni ilyen állapotban. Amikor vele vagyok kicsit megnyugszom és tudok valamennyit enni és aludni.
Nem szeretem a saját terheimet senki vállára tenni, de ezt a súlyt már képtelen vagyok egyedül cipelni. És igazából még nem is tudjuk mi vár ránk, mivel kell szembesülni és mit kell legyőzni. Sokkal többet azóta se tudunk, csak azt, hogy egyre rosszabb minden.
Még biztos hetek, mire sikerül odáig eljutni a jeles orvostudománynak, hogy végre megállapítsák mi is a tényleges probléma és miként lehet kezelni...

Hát, így állunk emberek. Az élet nehéz és tényleg fontos, hogy odafigyeljünk a szeretetteinkre és velük legyünk. Mi mindig is egy összetartó és jó család voltunk és ez örökké így lesz. Sok erőt lehet gyűjteni a szeretetből és a kölcsönös odaadásból.
Most háttérbe kell szorítani az egyént és a közös célra helyezni a hangsúlyt. Nehéz lesz, az iskola sem könnyíti meg a dolgomat. Persze, hogy ilyenkor van vele mizéria. Még ezzel is futom a köröket, de nem érdekel, ha anya újra egészséges lehet.

Megyek és próbálom összeragasztgatni a darabokra hullott életem szilánkjait.
Majd jelentkezem.

Pá!

Mi van mostanában velem?

Halihó!
Figyelem, iszonyat hosszú bejegyzést kaptok két borzalmas hétről!!444néégy

Rég nem írtam arról, hogy mi történik velem mostanság. Gondolom sejtettétek, hogy az iskola miatt nem írok. Mivel nekünk ez az utolsó hét, így eléggé besűrűsödtek a dolgok.
Múlt héten írtam egy matek zh-t, amire alig tanultam de 15-ből 9 pontot írtam! :D
Ezen a héten volt az utolsó Operációs rendszerek óra, amiről már tudhatjátok, hogy a "kedvencem" volt. A tanár mindenkit összehívott, hogy elmondhassa a jegyeket. Volt, akinek megajánlotta és így nem kell mennie vizsgára, de én azon izgultam, hogy engedjen vizsgázni. Mivel mind a 2 csoport jelen volt, így nem jutott rám olyan hamar a sor. Mikor kimondta a nevemet megállt bennem az ütő. Miközben magamban azért könyörögtem, hogy mehessek vizsgára kimondta, hogy megajánlja a 4-est!!!  Nekem!!!??? Akit egész félévben minden órán szívatott és alázott?! El se hittem! Rám tört a szédülés, a hányinger, a fejfájás. Amikor elsorolta az ítéletét mindenkinek, akkor alig tudtam felállni a székből annyira forgott velem a világ. Egyszerre voltam iszonyatosan boldog és közben csak be akartam ülni egy sarokba bőgni. Persze mondanom se kell, hogy előtte való éjszaka szinte semmit nem aludtam a félelemtől. Napokig fel se fogtam, hogy ez megtörténhetett.
Aztán csütörtökön írtunk Tanítás-tanulásból zh-t, pénteken pedig Az emberi fejlődésből.
Pénteken végig szenvedtük a rajz órát és akkor tudtuk meg, hogy a tanár már nem akar jövő héten órát tartani és keddre vigyünk már be mindent. Király... Úgy terveztem, hogy mivel jövő hét szerdán nem kell bemennem, így akkor megcsinálom a házikat és az elmaradt órai munkákat is. Most meg kapkodhattam...

A hétvégén nagyon ko voltam. Szegény Laci alig tudott összekaparni. Megérkeztem hozzá és kapásból aludtam egy órát. De nagyon megértő volt és nem sértődött meg ezen. Jól megvoltunk, bár továbbra is zombi voltam. Végül vasárnap is nála aludtam és hétfőn Adatszerkezetekre mentem csak be, ahol a tanár elővizsgát tartott, de hát senki nem ment át belőle, mert olyan feladatot adott fel. XD
Az estém pedig rajzolással telt. Teljesen meg voltam elégedve, hogy minden előírttal elkészültem és a kedden kezdődő prezentációs hétre is időben feltöltöttem a prezentációmat.

No, akkor bővebben egy kicsit a keddemről, mert ez megér egy misét:
Ugye a prezentációs hét ekkor kezdődött és másnapig tartott. Itt a rajz szakos hallgatóknak be kell mutatniuk az éves munkájukat kivetítve.
Péntek este jött az e-mail, hogy mikor is kezdődik ez az egész és hogy amúgy vasárnap éjfélig töltsük fel a munkáinkat... Nem kicsit lettem ideges, mert már másodjára rúgták fel a jól megtervezett és beosztott dolgaimat. Így emiatt először nem akartam Lacinál maradni, de gyorsan összedobtam nála és vasárnap délután feltöltöttem a Moodle-re a diasoromat.
Hétfő este megtudtam, hogy egyébként mi szerdára lettünk volna beosztva, de egy csoporttársam ledumálta a szervező sráccal, hogy az osztatlan tanári szakosokat rakja be kedd 11 órára. Mert ugye

nekünk aznap reggel még volt egy vizsgánk Számítógépes ismeretekből.
Emiatt egyébként egy percig nem izgultam, mert Photoshopolni kellett, de olyan gyermeteg szinten, hogy ha nem haldokolt volna folyamatosan a program a gépen, akkor tuti fél óra alatt megcsináltam volta a feladatot. De mivel a programmal többet kínlódtam, mint a feladattal és nem tudom, hogy hányszor újra kellett indítanom, így csak 1 óra alatt lettem kész. De így is ott ültünk a többiekkel még fél órát, mert ugye 1,5 órás volt a vizsga. Megkaptuk az ötöseinket és még volt fél óránk a prezentáció előadásáig.
Mi kis naivak leültünk enni Allal és elmentünk WC-re. Aztán 11 előtt hívta Alt a rajztanár, hogy hol vagyunk? Mert annyira kevesen voltak, hogy már befejezték a prezentálást. Gyorsan fellifteztünk az ötödikre és már ekkor 200 volt a vérnyomásunk.
A terembe érve csak a rajztanárt és néhány diákot találtunk. A tanár lecseszett, hogy miért mertünk mi enni, miért nem jöttünk vizsga után egyből ide? De miután megrántottam a vállam és közöltem, hogy mert éhes voltam és nem érdekel, hogy ő nem evett más hangnemre váltott.

Remény

Hali!

Kedd reggel 6-kor keltem, de alig bírtam magamat kivonszolni az ágyból, szóval inkább visszafeküdtem és hagytam azt az egy órát a francba. Utána 1-re mentem Lacihoz, immár kipihenten. Jó volt látni, szokásosan jól elvoltunk. Hamar eltelt a nap, már be is esteledett. Ekkor kezdődött a szorongás a szerda miatt. Egész éjszaka görcsben volt a gyomrom és rosszul voltam. Plusz azért még a fejem is hasogatott a front miatt, úgyhogy alig tudtam elaludni. Mindketten eléggé készen vagyunk lelkileg és próbáljuk nyugtatgatni a másikat, miközben mindkettőnket szétvet az ideg. De legalább nem egymáson töltjük ki. Inkább támasza vagyunk a másiknak. Két idegroncs egy pár. xD

Reggel nagyon depisen keltem, de Laci kicsit felvidított. Míg én öltözködtem, addig elkészítette nekem az uzsimat, amit a suliba vittem. Olyan aranyos volt, tökre jól esett. Aztán bejött velem Debbe, mert dolga volt, de azért elkísért a vonathoz és búcsúzás után még utána nyúlt a kezemnek és kaptam tőle egy kézcsókot. Mint valami shoujo-ban. >//o//<
Aztán az IC-n ülve elkapott a szívdobogás és a gyomorgörcs, mert már csak 1 óra választott el az akasztófától. Mire beértem a hátsó helyeket elfoglalták, így a leges legelső padba kellett ülnöm a tanár mellé. :'D
De lássatok csodát: egész normális volt velem. Néha felszólított, de tudtam a helyes választ és végre megértette amit mondok és nem kellett a táblához kimennem. Mondjuk az is igaz, hogy ott ültem tőle 2 méterre. xD Lehet, hogy legközelebb is odaülök és hátha békén hagy már erre a 2-3 hétre.
Még volt egy 0 kredites órám és végre jöhettünk haza. A buszon rám jött egy kisebb pánik roham, de olyan gyorsan lekezeltem magamban, hogy egy perc alatt elmúlt és Al észre se vette.
Megint leszálltam Debrecenben és elcsoszogtam a buszvégig. Mikor letett a busz, akkor vettem észre, hogy Imi is rajta volt. Kb 1 éve nem láttuk egymást, hiába lakunk egy helyen. Fél órát beszélgettünk a sarkon. Jó volt hallani felőle és a többiek felől is. Nem nagyon tartom a kapcsolatot a volt osztállyal. És az a legfurább, hogy miközben a bejegyzést pötyögtem Éci is rám írt. Vele se beszéltem egy éve. 3 nap alatt 3 volt osztálytársammal is beszéltem. Fura az élet.
De ahogy kivettem nekik sem éppen egyszerű. Senkinek sem az a mai világban. Aki tényleg tanul és nem issza szét az agyát, az nagyon megküzd az egyetemmel, aki dolgozik, az meg a belét is kihajtja. Továbbra is megértem magam, hogy már gyerekként sem akartam soha felnőni. Már 7 évesen iszonyat bölcs voltam. :"D

Az Imivel folytatott beszélgetés után jöttem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Amivel eddig is tisztában voltam, de valahogy most még jobban tudom értékelni Lacit és a kapcsolatunkat. Mindig elmondom, de ezt örök igazságnak veszem, hogy ami elromlott azt először meg kell próbálni megjavítani. És ez mindenféle kapcsolatra igaz. Écire is haragudtam a bankett után, de annak már egy éve és olyan gyerekes dolog ezen zsörtölődni. Próbálok felnőttként hozzáállni a dolgokhoz és elengedni azt, ami zavar. Most így próbálok élni és meglátjuk, hogy így milyen irányba megy az életem.

Holnap megyünk hospitálni matek órára és mit ad az ég? Utána visszamegyek a suliba és lesz 1,5 óra matek gyakorlatom. Olyan imádni való ez a szak. xD
Most viszont pozitívabban állok hozzá. Ha nem bukom meg oprendszerekből, akkor nyáron neki fekszem a programozásnak és megtanulom valamennyire. Viszont ha az élet úgy akarja, akkor átmegyek magyarra. Ezek a terveim és igazából már nem félek. Hiszek a sorsban és ha nagyon nem akarja, hogy ez legyen az utam, akkor úgyis egy másik irányba rugdos.

Ennyi történt hétfő óta.
Hamarosan jelentkezem.

Pá! :)

A matek zh-n túl

Ahoy!

A tegnapi kétségbeesett bejegyzésem után gondoltam lehet, hogy valaki kíváncsi arra, miként sikerült a matekom?
Nos, jól mondtam: nem tudtam aludni. Kb 3-4 óra alvással a hátam mögött indultam el, a vonaton végig a füzetemet bújtam, de úgy éreztem, hogy nem tudok semmit. Aztán beértünk a suliba, ahol Al hozott nekem egy szerencse csokis muffint. Azt megettük, aztán még átolvastam az anyagot és már jött is a hóhér.
4 kérdés volt, de nem kaptunk rá sok időt, kb. 20 percet. Mindegyikhez tudtam valamit írni, de nem lett 100%-os. Igazából már egy 50%-nak is örülnék. De túl voltam rajta, nem lett olyan rossz és kicsit megnyugodtam. Igaz, hogy ezután 2,5 óra lyukas volt, de valahogy eltelt. Al másolt én meg olvastam.
Aztán jött az adatszerkezetek és algoritmusok előadás. Még a neve is jól hangzik, mi? :'D
Beütött a kevés alvás, kínomban félálomban firkáltam a füzetemet, hogy ne aludjak el teljesen a tanár
orra előtt.
Aztán jött 1,5 órányi tömény kín és szenvedés. Gyakorlatunk volt az előadásból és a tanár 1,5 órán keresztül programozta a feladatot, mi meg ültünk és próbáltunk programozni, de hát... xD Az utolsó 10 percben megmutatta mit kellett volna csinálni, de nem hagyta, hogy begépeljük. ._. Hogy lesz meg ez a tárgy...? Jó kérdés. :")
De végre jöhettem haza, csak a vonat 10 percet késett, aztán nagy kegyesen elindult, de Hadház alatt bevárt egy IC-t, szóval jó kis késésben voltunk és Debrecenben inkább leszálltam, mert ilyenkor 20-25 percet is bent áll, mire elindul. Addig lazán elbattyogtam a buszvégre, a 16:20-as busz a szemem előtt ment el, de a 30-ast lazán elértem. Beálltam a megállóba és egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Gabi volt az! Majdnem egy éve nem láttuk egymást. Semmit nem változott, csak a haja nőtt meg. Nagyon jó volt látni és beszélni vele egy kicsit. :) Néha jó lenne összefutni egy két emberrel a régi osztályból.
Némi késéssel, de végül  hazaértem. Olyan fáradt voltam, hogy már szédültem. De végre pihenhettem egy kicsit. Animéztem, szundítottam egy fél órát és nem nagyon csináltam semmit. Régen volt ilyen.><"

A suliban kivégeztem egyébként Jókai: A gazdag szegényeket. Sajnos nagyon rövid volt, de nagyon tetszett! Igazán megszerettem Jókait. :) Ez volt a 3. könyv, amit mostanában kiolvastam tőle.
Hajnalban csak a saját könyvespolcomról gazdálkodhattam, szóval Lulu Wang-Tavirózsa színházát olvasom most. Még vagy 5-6 éve elkezdtem olvasni, de akkor még nem igazán értettem a politikai tartalmát és emiatt félbe is hagytam, szóval most adok neki még egy esélyt, hogy felnőttem hozzá. ^^

No, elég a fecsegésből, mennem kellene aludni, holnap is korán kelek. -.-

Oyasumi! ;)

Totál szívás

Üdv!

Gondoltam gyorsan megejtek egy rövid és stresszlevezető bejegyzést, mielőtt próbánék elaludni(ami úgy sem fog sikerülni._.).
Végül egész péntek délután matekot tanultam. Nagyon rossz kedvem volt, mert végre lehetett volna egy szabad péntekem, de ehelyett tanulnom kellett, ráadásul azt, amit a legjobban utálok. Ezért 3 óra után kitakarítottam mérgemben a házat és közben ki is mostam, utána kicsit higgadtabban folytattam a füzet fölé görnyedést.
Persze tartottam szünetet, de este fél 10-kor már azt mondtam, hogy ebből elég volt. Még így is maradt másnapra 2 oldal, de már nem bírtam több anyagot beleverni a fejembe.
Úgyhogy szombaton is tanultam kora délután, aztán aludtam egy fél órát, mert olyan szinten fáradt voltam, hogy azt elmondani nem tudom és utána mentem Lacihoz.
Nagyon hamar elszaladt a hétvége, jól megvoltunk. Filmeztünk, mesét néztünk, sétáltunk, beszélgettünk és lustálkodtunk. Aztán már a buszon voltam és jöttem is hazafelé.
Átolvastam a matekot, de úgy érzem, hogy semmit nem tudok. Annyira sok és nehéz, hogy egyszerűen nem megy a fejembe. Lehet, hogy felesleges volt az időmet erre pazarolni.
Az a baj, hogy holnap fél 6-kor kell kelnem, hogy beérjek 8-ra a zh-ra. Mivel nem tudok korán elaludni és az idegtől amúgy sem tudok, ezért kb. 3 órányi alvással a hátam mögött fogok holnap reggel egy piszok nehéz zh-t megírni. Szinte esélytelen, hogy bármi jót produkáljak. Tekintve, hogy délután 2 óra után vagyok használható és este 9 után vagyok a legproduktívabb és legéberebb. Fuck bagoly típusú élet. ._.

Igazából csak ezt akartam kisopánkodni magamból. Szurkoljatok, hogy holnap a nevemen kívül mást is le tudjak írni.

Sayonara.

Szabad péntek...szabad matekozni T_T

Üdv!

Ahogy láthatjátok végre lecseréltem a designt, csak a blogspot úgy döntött, hogy nem tölti fel a hátteret, amit készítettem. Először azt hittem, hogy azzal van a baj és esetleg valamiért sérült a fájl, de semmit nem tölt fel. -.- Szóval egyelőre az egész háttér fekete és ha egyszer újra normális lesz ez a @&#{#>&, akkor majd feltöltöm a képet. ._.
A fejlécen az Uragiri wa boku no namae o shitteiru című anime két főszereplője látható. Nagyon jó kis anime, igazán ráfüggtem, már csak pár rész van belőle. :'( Igaz, hogy shounen ai-nak van titulálva, de egyelőre semmi olyan nem volt benne, viszont a grafikája gyönyörű, a karakterek érdekesek és a történet is izgalmas. *Q* A fejlécen a két alak mögötti háttérben a kedvenc gótikus templomom, a Saint Chapelle látható. :)

És kérdezitek, hogy mit keresek én itt pénteken, hisz este 7-kor kellene hazajönnöm. Jelentem, teljesen legálisan vagyok itthon, ugyanis beteg a rajztanárom, így nem kellett ma bemennem. :D Nagyon örülök neki, hogy van egy szabadnapom, főleg ezután a hét után. Igaz, hogy csak 2 napot kellett bemennem, de az is elég szörnyű volt.
Szerdán az imádott operációs rendszerek órám volt a kedvenc tanárommal, aki valamiért utál és

egyszerűen olyan gyönyörűséget érez abban, hogy engem szívasson, hogy ez teszi ki a 1,5 órás tanóra felét. :D ♥ Múltkor 10-en voltunk bent a kb 25 fős csoportból és akkor 50 percig voltam kint a táblánál. Feladott egy házit, amit persze nem tudtam volna megírni, mert C++ -ban kezdett el velünk programozni és egyből a láncolt listákkal kezdtük, holott az alapnyelvet sem tudtuk, hisz mi csak

C-ben tanultunk programozni és azt is sikertelenül. xD Úgyhogy életemben most láttam 3-ra ilyen programot, mert már 3. hete szívat ezzel minket. Tök jó.
Ráadásul esett egy kis eső és a vonatom kapásból fél órát késett. Így is tiszta ideg voltam az oprendszerek miatt, még aludni se nagyon tudtam és állandóan felkeltem, mert azt hittem, hogy elaludtam és féltem, hogy mi lesz, ha nem megyek be annak a szörnynek az órájára. Plusz egész éjszaka rémálmaim voltak, hogy kihív a táblához és ott csesztet, aztán megírat velem egy külön zh-t, mert csak. Úgyhogy amiatt is rettegnem kellett, hogy mit fog szólni, ha kések. Szóltam Alnak, hogy mondja meg neki a késésem és az okát. Végül 13 perc késéssel beestem. Egész jól viselte, de utána kezdődött a 1,5 órányi tömény kínzás. Annyira ideges voltam, hogy még este is alig bírtam enni, annyira megfájdult a gyomrom. Utálom ezt a szakot. -.- Ha megbuktat belőle én átmegyek magyarra. Nem fogom lelkileg kibírni ezt még egyszer.
Persze aznap hazafelé is késett a vonatom, 25 percet álltunk Debrecenben. *Taps taps.*

Csütörtökön is fáradtan érkeztem a vesztőhelyre, mert aznap matek zh-t írtunk egy piszok nehéz anyagból.Persze nem tudtam aludni az idegtől, pedig két éjszakát is tanultam rá, de mikor megláttam a feladatsort minden tudásom elszállt. Annyira nehéz volt, hogy 4-ből 2 feladatot tudtam megoldani

és azokból is csak talán egyet jól. Nem is csodálom, hogy ennyire motiválatlan vagyok. Akármennyit tanulok és akármilyen keményen próbálkozom egyszerűen nincs eredménye. Régen ha becsületesen megtanultam valamit, akkor annak volt látszatja. Most már nincs. Gyűlölöm ezt a sulit. xD

Ráadásul hétfőn újabb matek zh vár rám, mert elméletből is írni fogunk. Kb. 15 oldalnyi tömény maszlag, amit nem tudsz beleverni a fejedbe, mert egy fél oldal csak a képlet. :'D Azt hiszem vasárnap éjszaka se fogok tudni aludni az idegtől. És hát ma van időm, úgyhogy muszáj leszek ezt a szabad napot arra beáldozni, hogy matek elméletet és képleteket magolok ájulásig.
Jó kis program. Nem?

Remélem nektek szebben telik majd a napotok.
Legyetek rosszak.

Pá!

Kicsit könnyebb...

Üdv!

Nos, a sulival továbbra is hadi lábon állok, a zh-im istentelenül sz*rok lettek, maradjunk annyiban. Sajnos nem tudok másik szakra átmenni, max földrajzra, de az nagyon a végső megoldás lesz.
Hagyjuk most a sulit, torkig vagyok vele és utálom. xD

Lacival egészen jól elvagyunk, egyszer veszekedtünk csak és az sem volt olyan, mint az előzőek.
Bár múlthét előtt mind a ketten betegek voltunk, szóval csak vasárnap találkoztunk. Beugrottunk egy filmre a moziba, a 7 mesterlövészt néztük meg. Annyira nem jött be, de legalább együtt voltunk egy kicsit.
Én annyira beteg voltam, hogy egy hetet ki is hagytam. Pénteken be akartam menni, de amikor anya meghallotta a telefonba a hangomat, akkor nem engedett el. Mondjuk jól is tette, még most sem vagyok 100-as, pedig nem szoktam ilyen sokáig beteg lenni. ._. Valami nagyon makacs vírus lehet. :/

Képzeljétek el, felismertek 2x! :O Retardon van egy lány, aki mindig lájkol mindent és ő volt az, aki PlayIT-n odajött hozzám egy fotóra. Éppen mentünk Laciékhoz és láttam, hogy ott van a buszon, mert Laci ismeri is látásból. Este egy üzenet fogadott, hogy látott minket a buszon és milyen tök jó, hogy arra jártunk. Hát ez nagyon jól esett. :D Utána meg egy este egyedül kellet vonatoznom, mert Al nem jött suliba és a 19:44-es vonaton már vannak fazonok, szóval kerestem egy csajt, aki mellé beültem. Pink volt a haja és ismerős is, mert a suliban láttam már. Azonnal szóba elegyedtünk, nagyon jófej volt. Egyszer csak random felhozta, hogy ugye én csinálom a Retard Műveket? Mert ismerős voltam neki a suliban és ezért rám keresett és akkor látta, hogy tényleg én vagyok Risa. Öcsém, olvadtam, mint Kisame. :D
Végig dumáltuk az utat és örültem , hogy nem volt semmi baj, mert eléggé félek este egyedül vonatozni...

Aztán egyre közeledett a 26-a és a fogorvos... Iszonyatosan féltem, mert ugye az előző bejegyzésben leírtam, hogy lehet ki kell húzni vagy gyökérkezelik. Ez a két opció volt felvázolva nekem. 10-re kellett menni és Laci nagyon cuki volt, mert elbuszozott hozzám, hogy elkísérjen a dokihoz. Ez nagyon jól esett és meg is nyugtatott egy kicsit. Végül 45 perc várakozás után behívtak, a szívem a
torkomban dobogott. De nem a férfi dokihoz kellett menni, hanem a felesége is ott rendelt, mert egyedül nem bírja a sok beteget. Szóval a nőci mondta, hogy szerinte nem is olyan vészes és kaptam egy szurit, csak egy volt a baj: nem hatott.Elkezdte fúrni és a szokásos fájdalom... De látta, hogy fájt és beadott még egy szurit. Na, akkor már azt se tudtam, hogy hol van a szám. Kifúrta és betömte. Ennyi volt. Meg sem éreztem. 4x-re tömik a fogamat, de ez volt az első alkalom, hogy nem fájt.Ezt is megéltem! :'D
Bár már mindenki aggódott, mert elég sokáig tartott és 11:40 után jöttem ki. Leadtam a drótot anyunak és megnyugodott, én meg fel voltam dobva, hogy megmenekült a fogam. Pedig mennyit depiztem miatta! xD
Aznap Laci ott aludt nálunk, mert másnap elmaradt a matekom és csak délutánra mentem. Ezután volt a pink hajú csajos vonatos sztori. Fő a lineáris történet vezetés. xD De tök jó volt, hogy itt aludt. :D Örültem neki, hogy megengedték. ^^

Ezután jött a hosszú hétvége. Szombaton mentem hozzájuk, akkor megköszöntöttem, mert másnap szülinapja volt. Egy koponyás oldalláncot kapott tőlem és aznap voltunk 2 évesek és 10 hónaposak. Durva :D
Másnap tököt faragtunk, vagyis én felrajzoltam a cuccokat a tökre és a két fiú meg kifaragta. Addig én játszottam a kutyával meg Tomi nyusziját simogattam. Jó volt. :) Az idő is szép volt, kint voltunk egy darabig. Lacival játszottunk egy nagyon kemény tenisz  meccset xD.
Aztán 5-re jött Laci családja szülinapozni. Tankcsapdás tortája volt. :) Jól bekajáltunk és miután elmentek segítettünk összepakolni és utána filmeztünk.
Másnap bementünk Debbe, mert a két kocka játékot vett magának. Miután beszereztük ami kellett, elmentünk egyet pizzázni. Szerintem finom volt, bár ezek szerint valami mégse stimmelt vele, mert Lacinak utána fájt a hasa. nekem meg ment. xD

A tökünk :D

A tök és én :D

A tök sötétben :D Mi menő már! :)

A kis szülinaposommal ♥

Utána hazajöttem és ma egész délután a Kindred cp-t csináltam. Készen lett a pata. :)
Jövőhét szombaton Milloween. Remélem addig elkészülök mindennel. Ha érdekel a cp készítése, akkor kukkantsatok be a Retard blogra-->

Na, ennyi volt a történés mostanában.
Pá! ^^

Péntek 23 helyett 13!

Üdv!

A mai egy tök jó napnak indult, hisz végre péntek van, 14:00-ra kellett bemenni a suliba és még az idő is kellemes őszies. Úgy volt, hogy a tanár elvisz minket a nyíregyházi erdőbe, szóval tökre vártam a sétát.
Reggel még beköszöntem mamához és siettem is a vonathoz, ám amikor az állomáson voltam belém hasított egy fura megérzés, hogy ma valami nem úgy lesz, ahogy én azt elképzeltem. A vonat be is robogott szépen 12:20-kor, felszálltam és leültem az első vagonban a második fülkébe egy cigány csávóhoz. De teljesen normálisan nézett ki, szóval ezért ültem oda. Elindultunk és éppen felgyorsultunk, amikor kb 5 perc utazás után a vonat dudálását, egy óriási csattanást hallottunk, a vonat megugrott és egy hatalmas porfelhőt láttunk csak. Hirtelen csak az jutott az eszembe, hogy biztos kisiklottunk és itt fogok meghalni. A cigány csávóval egymásra néztünk, elkerekedett a szeme és kb ő is azt gondolhatta, mint én. De szerencsére megálltunk és még mindig éltünk, bajunk se lett.
Először elkezdte motyogni, hogy ez egy ember... Én meg teljesen kétségbe estem, már majdnem bepánikoltam, hogy elütöttünk egy embert, amikor megszólalt, hogy az nem lehet, mert látta, ahogy nekimegy a vonat egy kamionnak és csak a hátsó részét találta el.

Ekkor kicsit megnyugodtam, hogy talán nem halt meg senki. Mindenki az ablakokhoz rohant a folyosóra, de semmit nem láttunk, a kocsi valószínűleg tovább ment. Viszont mi nem indultunk el, mert a mozdony annyira roncsolódott, hogy nem mehettünk vele tovább.
Később megérkeztek a tűzoltók, a katasztrófa védelem. Közben szegény anyut folyamatosan tájékoztattam, hogy mi van. Gondolhatjátok... egyszer csak felhívom, hogy most balesetezett a vonatom, szóval anyaként természetesen pánikba esett és én se voltam annyira ura a helyzetnek, mert hát a kezem az még mindig remegett.
Attól is féltem, hogy mi van, hogy ha kigyullad a mozdony, esetleg valami utánunk jövő vonat belénk csapódik, de szerencsére nem történt semmi ilyesmi.

Egyszer csak a kaller nő szólt, hogy 13:20-kor átszállhatunk egy másik vonatra, ami tovább visz. Megkérdezte mindenkitől, hogy vállaljuk-e az átszállást, segítsenek-e leszállni, jól vagyunk-e ? stb.
Aztán elérkezett a 13:20, a vonat sehol nem volt, közben telefonáltam anyával, hogy teljen az idő és megtudtam, hogy majd csak 13:45-kor szállhatunk át egy IC-re. Háát jó..
Közben szóltam Alnak, hogy miért is késik a vonat, mert ugye ő meg Debrecenben szállt volna fel és megbeszéltük, hogy nem megyünk be, hisz ha el is indulnánk, akkor se érnénk oda, max az óra végére, hisz állt az egész vonal, mert a pálya közepén vesztegeltünk és valószínűleg még sokáig ott lesz az a vonat... Szóltunk Ginnek, hogy mondja meg a tanárnak miért nem megyünk, persze ebből nem lesz bajunk, hisz nem tehetünk róla, hogy baleset történt és majdnem 1,5 óra tehetetlen ücsörgés után érkezett meg a minket tovább szállító IC.
A tűzoltók segítettek átszállni, mert nem volt peron, így nagyon nagyot kellett lépni. A másik vonatból az utasok segítettek felszállni, az idősebbeknek felhúzták a csomagjaikat, hogy könnyebb legyen nekik a felszállás. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velünk. :)
Ismét hívtam anyát, hogy megnyugtassam, már a másik vonaton vagyok és hamar el is indultunk. 2 órára értem be Debrecenbe. Az út ide vonattal átlagosan 14 percig tart, de most több, mint 1,5 óra késéssel érkeztem meg.
Közben Facen beszéltem Floval és nagyon aranyos volt, mert egyből felajánlotta, hogy az apukája úgy is a MÁV-nál dolgozik, elküldi értem. De visszautasítottam, mert nem esett bajom és nem akartam ezzel terhelni az apukáját. De a gesztus nagyon jól esett. :)

Leszálltam és az egész pályaudvar dugig volt emberekkel, hiszen a vonatunk még mindig ott vesztegelt a pálya közepén és így minden megállt.
Elsétáltam a buszvégre, ahol pont elértem egy buszt, de nagyon féltem, mert ma rám járt a rúd, így ez a 17 perc buszozás nagyon hosszúnak tűnt. Ráadásul indulás után nem sokkal egy idióta autós satuféket vágott előttünk, így majdnem elestem és persze a szívem is kihagyott egy pillanatra, hogy már megint mi történt?! Szerencsére a sofőr időben lefékezett, így nem mentünk bele a kocsiba. ._.
Végül háromnegyed 3-ra értem haza hót idegesen, de végre biztonságban vagyok! Ma tuti nem megyek semerre xD.

Persze a neten mindenhol azt írják, hogy nem volt nagy az ütközés meg stb, de az első vagonban elég erőteljesen érződött a lökéshullám. Szerencsére senki nem sérült meg a 90 utasból és a kőszállító autó sofőrje(az a hülye állat) is épségben megúszta.
Bár a mozdony mellett elhaladva kicsit tátva maradt a szám, mert a bal oldalán egy fej méretű kiégett lyuk tátongott, szóval azért eléggé megijedtem, hogy akármi történhetett volna velünk.
De azt mondhatom, hogy szerencsém volt. Mama biztosan vigyázott rám.
Szóval kicsit ideges és kimerült vagyok, de hál'istennek semmi komoly bajom nem lett.
Ez a hét egy katasztrófa volt, remélem a többi nem lesz ilyen.

Szerkesztve. Ma találtam képeket a neten.

Na, sziasztok!

Ez így nem lesz jó...

Hali!

Ez a harmadik hetem az egyetemen és kifejezetten rosszul érzem magam. Szinte minden nap megfordul a fejemben, hogy mit keresek én itt? Minek jöttem ide? Miért nem váltok, megyek át másik szakra? és ilyenek...
Ugye infó és rajz szakos tanár lennék, de inkább vallom magam infó és matek tanárnak, mert hát rajzból nem sok jutott... Hétfőn van egy matekom, egy infóm és egy művtörim. Szerdán egy infóm, csütörtökön 2 infó, 1 matek és 1!!! rajz. Pénteken is lenne elvileg valami rajzos dolog, de iszonyat félvállról veszi a tanár és konkrétan nem rajzolunk semmit. Múlt héten annyi volt az óra, hogy elő kellett adnunk street és land artistokról egy prezentációt és utána 1,5 órára elengedett minket mondván, hogy menjünk és fotózzunk és tervezzünk valamit. És ennyi a pénteki "alkotásnak" nevezett valami.

Az infót és a matekot meg full szigorúan veszik és persze az is érdekes, hogy ez az 5 év CSAK! általános iskolai tanításhoz elég és programozni tanulunk... WTF?! Még középiskolában is csak emelt infó érettségin találkozhat össze az ember a programozással, de nekünk kijelentették, hogy egy infó tanárnak tudnia kell ilyet!! Hát... szerintem az én volt tanáraim egyike sem tud programozni, mert minek...?
És nem megy valami jól. Elméleten elhadarja, le se tudjuk írni, gyakorlaton meg úgy veszi, mintha mindenki az anyatejjel szívta volna magába ezt a mágiát és csak hipp-hopp bárki képes lenne megírni egy programot. Hát... nagyon nem!! Próbálkozom, ma is sokat ültem fölötte, de... de nem megy. Sírhatnékom van és iszonyat tanácstalan vagyok, hogy most még is mi a francot kezdjek magammal, ha már az elején ekkora óriási falakba ütközöm?!
Mindig is küzdő típus voltam, de most úgy érzem reménytelen ez az egész. A matekot az első héten még úgy ahogy kapizsgáltam, de most már abszolút nem értem, hogy miről van szó. És ez még csak az eleje!!! :'(
Tényleg egyre jobban azt érzem, hogy nagyon rossz helyre kerültem és teljesen kilátástalan a helyzetem. Már rettegek a holnaptól, mert ugye 2 infó és egy matek ... Elég borzasztó érzés ott ülni és valami tünde nyelvet hallgatni és idiótának érezni magad, miközben azon filózol, hogy miért vagy itt? De ha nem itt, akkor hol és mi mást..?

Egyébként már lefele tartok a lejtőn.
Hétfőn hazajöttem, mert elmaradt az egyik óra és a következő 4,5 óra múlva lett volna. Ez még oké, de pl ma se mentem be, mert inkább hazajöttem Lacitól, hogy leüljek programozni, de kb. suliba is mehettem volna, mind a kettő ugyan olyan elpazarolt idő csupán... :(

Nem azért mentem abba a suliba, hogy programozó legyek, hanem hogy egy szerencsétlen infó és rajz tanár váljon belőlem, de ez a dolog egyre jobban halványul, szinte lehetetlennek tűnik, pedig tökre megtetszett ez a hivatás.
Nem tudom mi lesz így velem, 5 év iszonyat hosszú idő és ha már az elején ennyire rosszul érzem magam, akkor hogy fogok kitartani a legvégéig? Arról nem is beszélve, hogy a rajzra magasról tesznek és ez az egyetlen egy dolog, ami éltet. A csütörtököt is csak amiatt az egy nyamvadt rajz óra miatt tudom átvészelni. :')

Minden olyan kilátástalan, de remélem így vagy úgy, de megoldódik.

Addig is maradok egy kétségbeesett Shinigami...

Egy kis ez-az

Sziasztok!

Már egy ideje nem volt bejegyzés, mert nagyon sokat rajzolok mostanában, így az időm nagy részét ez veszi el. Tudom, 20-án szóbelizek és még csak most kezdtem el rá készülni, de ezen semmi meglepő nincs. Mindig az utolsó pillanatra hagyok mindent. xD
Azt hiszem rajzilag egyre jobban haladok. Most volt egy számomra komolyabb megrendelésem, amiből akár  még több is lehet, de egyelőre erről csak ennyit merek elárulni. Eddig ha valaminek örültem, akkor tuti nem lett belőle semmi, szóval most inkább csak csendben reménykedem. xD

A Retard Művek is elég durván halad, már majdnem 2300 lájkolóm van. Persze megkaptam már, hogy "lájkvadász" vagyok, de őszintén... aki feltesz vmit erre az oldalra, az lájkvadász, hisz ez a közösség nagyrészt erről szól. :'D De jó magyar szokás szerint bele kell abba rúgni, aki egy kicsit sikeresebb a többinél, vagy próbálkozik. :'D De már kezdem megszokni, hogy mindenki rosszat akar és tele vannak a rajzos csoportok megmondó emberekkel... ._.
Egyébként van egy új blogom is(Retard Művek blog), ahol komolyabban foglalkozom a rajzaimmal, mert ugye ez a blog átment teljesen személyesbe, amit nem bánok. Persze attól még itt is lesznek rajzok feltéve, mert az is én vagyok. ^^

Szóval a rengeteg rajzolás volt az egyik oka, hogy mostanában nem jelentkeztem. A másik az, hogy nem igazán vagyok jól lelkileg és nem volt kedvem írni. Ez most valamiért annyira mély, hogy írni se akartam róla. Szóval inkább a munkába menekültem és rajzoltam, amennyit csak tudtam.
Azért a szóbeli súlyát is érzem a vállamon és a töritől nagyon félek. Folyton visszatérő rémálmom az, hogy ott vagyok és nem vittem atlaszt és olyan tételt húzok, amiről még életemben nem hallottam. (egyébként atlaszt nem is kell vinni xD)

Anyuékkal is úgy összevesztünk, hogy szerintem ilyen durva veszekedésünk még soha nem volt. Azóta ugyan beszélünk, de na...
Persze, én is mondtam durva dolgokat és van, amit megbántam, de bocsánatot se tudtam kérni. És

felőlük is érzem ezt a "mégnemokéminden" dolgot...
Ez egy nagyon hülye helyzet. Duplán rosszul érzem magam és tényleg nem tudok rá megoldást. :/
Nem tudom most mi lett velem, de úgy érzem akármit teszek, végül falba ütközöm.
Próbálok változtatni magamon és igyekszem olyan dolgokat is megtenni, amiket eddig nem csináltam, de az eredmény valahogy még sem az, mint amire számítok. És nem tudom, hogy hol vagy mikor rontottam el és hogy mit... Szóval elég tanácstalan vagyok.

És mostanában mama is egyre jobban hiányzik. Volt egy kis idő, mikor úgy éreztem enyhül a fájdalom és a hiánya, de most megint olyan dolgok előtt állok, amikor jól esne a feltétel nélküli szeretete és az a fajta törődés, amit csak egy igazi nagymama adhat meg. Mert hiába él még a másik, azt inkább mondanám seprűnyargalónak, mint nagymamának... Felőle aztán fel is fordulhatnék, csak a frizurája legyen rendbe...

Azt hiszem ennyi elég is lesz mára, talán többet is írtam le, mint amennyit akartam.

Pá!

Eredmények

Sziasztok!

Ma volt a betekintés az érettségi eredményeinket illetően. Hát, az utóbbi napokban már nagyon izgultam, mert elég rossznak éreztem őket és teljesen elszomorított, hogy a matek talán még 13 pont sem lesz és hogy a rajzot mennyire elszúrtam. :( Folyton azt álmodtam, hogy ott vagyok és látom, hogy megbuktam matekból.
Nem tudtam elaludni tegnap, kb negyed 4-körül sikerült álomba vergődnöm, de 5 óra után felkeltem, mert annyira rosszul voltam, hogy az keltett, hogy fáj a hasam és mindenem. Majdnem hánytam, pedig kb 10 éve vagy régebb óta nem hánytam ._. Végül legyőztem a rosszul létet és próbáltam aludni. Aztán többször is felkeltem/felkeltettek, szóval 10 -körül már megint olyan állapotban voltam, hogy erőt kellet gyűjtenem ahhoz, hogy elvánszorogjak a buszmegbe.
Ha ez nem lett volna elég a buszon egy bunkó vénasszony még be is szólt nekem, na mondom, ez egyre jobb... T_T
Mire elértem a suliba, már olyan sík ideg voltam, hogy már csak azt kívántam, hogy legyek túl ezen és mehessek haza aludni egy kicsit.
A legrosszabbal kezdtem, a matekkal. Vettem egy nagy levegőt, remegő kézzel kibontottam a borítékot és először nem hittem a szememnek. Megkértem Szandit, hogy adja össze, biztos annyi? És annyi volt! 48 pont!

:O Tudom, ez másoknak kevés, de én annyira örültem neki, hogy hirtelen fel se fogtam igazán *-* Nem buktam meg, nem kell szóbeliznem sem és magamhoz képest iszonyat sok pontot összeszedtem. A gyakorlások során is mindig 25-30 pontom lett. Úgyhogy túlszárnyaltam önmagam! :D
Ezen felbuzdulva a többit már kevésbé idegesen bontottam ki.
A magyarom 86 pont lett, a törim 61, tehát egy nagggggyon jó szóbelivel még 5-ös is lehet. A németem 100 lett a 117-ből. Ennek is iszonyatosan örültem :D
És a szörnyűnek vélt rajz sem lett annyira botrányos, összesen 112 pontom lett a 135-ből, tehát az 83%, ami szintén ötös. Omg *________*
Ezek után az egész napom vidám lett, noha iszonyatosan  kimerült voltam és 2x aludtam is a nap folyamán, de nagyon örülök, hogy így sikerültek. :D
Már csak meg kell tartani a szintet a szóbeliken és a törit feltornázni és én egy boldog ember leszek.
Utána még túl kell élni a rajzfelvételit, de az még odébb van...

Egyébként Lacinak is egészen jók lettek a pontjai, szóval emiatt is vidám lett a mai napom. :)
Igazából mostanában elég jól kijövünk, szinte alig veszekszünk és már nem érzem azt a hatalmas haragot, bár ha szóba kerül még mindig ugrok rá, de én úgy érzem, hogy sokat javult a kapcsolatunk. Mostanában sokszor vagyok rá büszke apró dolgokért, de ezeket is értékelem. :)
Remélem ennél már minden csak jobb lesz és végre visszatér minden a régi kerékvágásba.

Majd még jövök.
Pá! :)

Fogós dolgok...

Üdv népek!

Most van egy kis időm és egy gyors design csere után megejtek egy bejegyzést is.
Tegnap voltam fogorvosnál. Nos, rólam tudni kell, hogy kb. 6-8 éve nem kellett mennem, csak a sulis rutinszűrésen senyvedeztem a váróban. Elég rossz emlékeim fűződnek a kis kori fogászati kezelésekhez, szóval félve mentem be a váróba. Meglepő módon 15 perc után szólítottak. Először a falu fogorvosánál próbálkoztam be, 2 fogamat kéne újra betömi. 2 órányi ücsörgés után meguntam és elhúztam onnan. Főleg, hogy azok is sorra kerültek, akik épp akkor estek be, nekem meg elvileg 2 hete előre egyeztetett időpontom volt... Naaaa mind1. Inkább elmentem a suli fogorvosához. Nagyon kedvesek voltak velem és érzéstelenítettek! Az előző tömések során nem kaptam érzéstelenítőt és kimartam a szék huzatát xD Nos, igen... Általános iskolás emlékek...

Nem is lett volna semmi baj, ha az izgalomtól nem jött volna rám a pisilhetnék. A kezelés végére már görcsölt a hasam a fájdalomtól és persze össze is húztam magam. A fogorvos pedig megkérdezte, hogy fáj valamim? Mondom nem, csak pisilnem kel... Hát ki lettem röhögve, de legalább cuki volt és odaadta a WC kulcsát. xD Végül is annyiból jó volt, hogy nem is figyeltem a fájdalomra csak arra, hogy be ne pisiljek. xD Ez annyira jellemző rám. De még egy lyukas fog így is betömésre vár, amit csak 17-én intéznek el. Nem sietik el a dolgokat, az biztos.
Az arcom annyira le volt zsibbadva, hogy csak este fél 9-kor tudtam enni. Nagyon kafa volt egész nap éhezni. xD Ez is tipikusan én.
Tegnap még 3 dogát is írtunk, ma 2x feleltem, szóval suli szinten is zajlik az élet. És áprilisban megyek nyelv vizsgázni, közben folyamatosan készül a vizsgamunkám, ami egy linó metszet lesz. :) Ma kezdtem el metszeni, Éci mind a 2 rajzórán nézte, ahogy csinálom xD Lőtt rólam egy képet is :D

Hát úgy nagy vonalakban ennyi.
Pá! :)

11.C- A röpi ászok gyülekezete xD

Ahoy!
Rég nem írtam és nem volt okom arra, h ne tegyem, mivel jó sok dolog történt velem. Jók is, de főleg csak rossz. Rengeteg veszekedés Lacival és még rosszabb... Na, de erről nem akarok bővebben nyilatkozni. Ma a rossz ellenére is volt egy kis fénysugár az életembe.
Mert mit csinál a 11.C lusta lány csapata, -akik amúgy tesin csak röpizni hajlandóak- ha nincs kedvük már órán ülni? (főleg matekon meg fizikán XD) Természetesen benevez a Megyós hét nevében meghirdetett röpi versenyre. Olyan jól megy a röpi, h a tesi tanárunk be akart nevezni minket az olimpiára... Hát, na.. Képzelhetitek xDD De mivel nem a játék milyensége a lényeg, hanem maga a játék és amúgy már magunkhoz képest egész sokat fejlődtünk, így hát miért ne?! Eleinte még csak 2 db 6 fős csapat játszogatott 4. órában (megjegyezném, hogy 3. óránk tesi volt, ahol kitalálhatjátok, h mit csináltunk... xD) aztán egyre többen lettünk. Végül előkerült egy tesi tanár is, aki levezényelte az egészet. Mindenki mindenkivel játszott, összesen 6 csapat volt.Tök jól szórakoztunk az elején, egész
jól is álltunk. Aztán jöttek a döntők. A bronzért kellett játszani egy csapat fiúval. Nem is lett volna baj, csak ezek ilyen kigyúrt állatok voltak és ahogy hallottam, a suli egyik legjobb röpis csapata. Na, tessék. Már a kaka be is csúszott mindenkinek a bugyogójába. Nem szokásom megijedni a hímektől, de ezek között tényleg voltak szép nagy példányok. Nálam jóval magasabb (kb. 180 cm) és tényleg izmosak voltak. Főleg az egyikőjüktől nagyon berosáltam. Ott álltam vele szembe és jött a labda. Ő is és én is ugrottunk érte. Átdobta, de én nem hagytam magam és visszaütöttem. Igaz, a szívem majd kiesett a helyéről, amikor az a nagy benga állat közeledett teljes erőből felém és csak egy nyomi itt-ott lyukacsos háló választott el tőle. ._. A szervájába meg bele se mertem nyúlni. xD De még így is 13-15 -re vertek el bennünket, ami nem is rossz. Igazából ellazulták a dolgot és a szervákat úgy elütötték, h életveszély volt a lepattanása is. :"D Ezért szereztünk jó pár pontot. Meg na.. azért nem hagytuk magunkat. Bár még Faragó is remegett. >< Féltettük a testi épségünket, mert nem igazán hatotta meg őket, hogy lányokkal játszottak. :'D
De végül 4.-ek lettünk, ami szerintem kész csoda, főleg h cések vagyunk, ami egy külön antitesi állatfaj. xD

Aztán nem volt 6. óránk.
Felmentem Petráékhoz, mert menni kellett az üzemorvoshoz a meló miatt és az anyukája felajánlotta, hogy elvisz engem is. Megebédeltünk, beszélgettünk. Tök jó volt. Aztán ugye elmentünk a munkahelyere... A drága doktornő 20 perccel később kezdett és olyan szinten lassú volt az asszisztensével együtt, hogy egy ember legalább 15-20 perc volt. Pedig csak szemvizsgálat volt, vérnyomás mérés és meghallgatta a mellkasom. Meg beírta az adataimat és ezt 20 perc alatt... Omg. ._. Na mind1. Aztán felmentem anyuhoz és ott maradtam, mert elkezdett szakadni az eső. Nagy nehezen jöttek az emberek fel anyuhoz leadni a papírokat, erre egyszer csak 4 óra után megszakadt a lánc. Ott ültünk 4:45-ig, amikor is anyu egy telefonálás után megtudta, h a doktornő a hátralévő 5 embert elküldte, mert ő csak 2-től 4-ig van ott és nem akar túlórázni. Azt a semmire kellő, lusta mindenét az ilyennek... -.-
És ugye nem is egy olyan útba eső helyen van, szóval aki kibuszozott a 40 fokba Debrecenből és később jött, mert mondjuk 7 órája volt és nem jutott időben sorra, az megszívta. Nem tudom az ilyen mit érez. .__. Remélem ezek után hamarosan rosszat...

Szóval jó későn értünk haza, annak ellenére, h már 12:20-körül végeztem.
Aztán jött a sokkkkk.... Jól bedepiztem. Ekkor jöttek nagynénémék meggyet szedni, mert olyan sok van, h ránk rohad az egész termés. Eleinte nem voltam túl társalgós kedvemben, de egy kicsit feloldottak és aztán tök jókat nevettünk. Még pöszmétét meg ribizlit is szedtek.

Hát, ennyi lenne a mai nap.
Pá!

Design csere! :D

Nos, igen. Már ez is megér egy bejegyzés címet, hisz majdnem 5 hónapja nem nyúltam hozzá az oldal kinézetéhez. ˇ_ˇ Szörnyű vagyok . :|
Most viszont új a menü helye és a menügombok kinézete. A modulok címe is megújult és új számláló van, mert a régi úgy döntött, hogy nem számol tovább. :'D
Szóval kicsit renováltam. Hamarosan megújul néhány menüpont is, és kikerülnek a 2014-es rajzaim(azért nem működik még a linkje a menüben, mert még nincs kész. Türelem ^^)

Ami a tegnapot illeti, Laciéknál voltam. Jó volt. Bicikliztünk egyet, bunyóztunk xD Még Laci öccse is beszállt. Vagy én szálltam be az ő bunyójukba? Hát nem is tudom igazán... :'D
Szegénynek most fáj a pocija, szóval a mai találka elmaradt, de elvileg holnap jön. Écinek bejött az élet, folyton csinál valamit valakivel,  úton van. :)

Mama is egyre jobban van, visszatért a régi önmagához. Ennek örülök, csak valahogy a kedvem nem az igazi. .___.

Ahogy ez a kép is mutatja, nincs túl jó hangulatom. Bár még sokat kell rajta ügyködni. A bőre sincs kész, száj sehol, haj és ruha csak alapszínben van meg, háttér sincs még igazán. Szerintem ezt ma be is fejezem és akkor talán kicsit kijön az, ami gyűlik egy ideje bennem. 

Persze a hülye álmok most sem kíméltek meg:

1., Egy medve kiszabadult az állatkertből és a mi házunkhoz is eltalált. Be akarta törni az ablakot és a hátsó üvegajtón akart bejönni. Megtámadta a kutyusomat is, aki a házába menekült, de megpróbálta onnan kipiszkálni. Anyuékkal valahogy eljutottunk az autónkig, de ekkor valami történt és az utcán voltam. Minden tiszta apokaliptikus hatást keltett, az utcán üvöltöző emberek, valami fel is gyulladt, az autók el voltak borulva, az ég fekete volt. A medve előttem roppantott ketté egy kék pulcsis srácot, majd engem vett üldözőbe. Valahogy elmenekültem előle és keresztanyumék kocsijában találtam magam. Kereszték háza felé tartottunk, mert az biztonságosabb. Pincéjük van és ilyen megemelt az egész ház. Már bent voltunk náluk, amikor a medve odaért és próbált bejönni a házba. Annyira emlékszem már csak, hogy a betört ablaknál liheg az arcomba, az ablak üvege rózsaszínes, vöröses a véremtől és iszonyatosan félek. Aztán felkeltem és a nagy, fehér plüssmacimat szorongattam görcsösen, amit még Lacitól kaptam Valentin napra. :'D

2. Kémia órán vagyunk és ez az év utolsó iskolai napja, amikor a tanár bejelenti, hogy témazárót fogunk írni. Én ott háborgok neki, hogy ezt nem jelentette be, a többiek pedig mondják, hogy de, mondta a tanár. Nosza, előkapom a füzetemet, ráülök és úgy próbálok meg puskázni. De nem igazán tudom, hogy mit és miből is kell. Egy nagy táblázat van előttem, lila színnel írva vannak furcsa képletek. Az egyikre még emlékszem is. Valami ilyesmi volt, hogy system32wn. Na most nem tudom, hogy ennek mi a franc köze van a kémiához. xD A tanár rám szól, hogy nem kéne puskázni, erre kitépem a füzetemből a lapokat és azokra ülök, a füzetet pedig odaadom a tanárnak. Az idő telik, de én még mindig a systemes cuccnak a kipuskázásával szenvedek, de a többiek se jutnak egyről a kettőre.

És itt véget ért az álom. Még szerencse, hogy soha többet nem lesz kémiám :D ♥ xD

3. A régi sulim és a Megyó keveréke az az épület, amiben vagyok. Egyszer a régi egyszer az új osztálytársaimmal vagyok. A lány öltözőben vagyunk, ami eléggé romos. Egyszer csak bejön egy csöves kinézetű fickó és elkezd velünk üvöltözni, valamiért üldözni kezd. Próbálok elmenekülni, majd elbújni előle az öltözőben. Ekkor valaki szól egy régi osztálytársamnak, Tominak és ő eltereli a csávó figyelmét. Meg tudok szökni előle és odamegyek egy régi alsós tanárnőhöz,hogy mi történt. De ő csak lazán hülyének vesz és megy tovább. Közben úgy érzem, mintha alsóssá váltam volna. A beszélgetés után valahogy elkerülök a suliból és elpanaszolom Lacinak, hogy mi volt. Erre ő felháborodik és el akar jönni megmenteni, mert még valamiért mindig veszélyben vagyok a férfi miatt. Itt szakadt félbe az álmom.

Nem túl biztatóak, mit ne mondjak. :| Nyah, mind1, ezek csak álmok. Mára ennyi lenne. :)

További szép napot mindenkinek! ^___^

Para

Péntek, hajnali 5:15. Valami furcsa zajra és fényekre ébredtem. Először azt hittem, csak a szomszéd jött haza, így visszafeküdtem. 5:30, még mindig hallottam a zajt és a fények is villóztak. Nagy nehezen kimásztam az ágyból s kinéztem az ablakon. Legnagyobb megdöbbenésemre egy tűzoltó autó állt a szembe szomszédék előtt. Jobbra néztem, még egy, balra néztem még egy tűzoltó autó. Mögöttük egy mentő sorakozott.
A szívem a torkomban dobogott és átszaladtam anyáékhoz akik szintén rémült arccal néztek ki az ablakon. Kérdőn néztem rájuk, de semmit sem tudtak. A szomszédékat sehol nem láttuk. Értük aggódtunk a legjobban. Csak töredékeket halottunk abból, amit a tűzoltók beszéltek.
Később megkérdeztük Miklós bácsit, aki közvetlenül mellettük lakik és elmondta, hogy kigyulladt a fürdőszobájuk. Szerencsére senkinek sem esett bántódása.
Ez kissé megnyugtatott. Még így is reszkettem a buszon és a suliban a töri teremben erős füstszag volt, amit mindenki érzett. Elmentünk szólni és a portások jöttek is megnézni mi okozhatja, de nem jöttek rá. Kiszellőztettük a termet, de még utána is érzett.
Komolyan mondom, aznapra elegem volt mindenből.
Irodalomból is ki írt? Na ki? Hát persze, hogy én! :D Bár Márta néni nem foghat ki rajtam, szerencsémre piszok jók a megérzéseim, így tudtam, hogy én következem a felelésben. :D
5-öst kaptam. ^^
Más különösebb dolog nem történt, de azt hiszem ennyi elég is volt egy darabig.

Most a Seikimatsu Occult Gakuin(Occult Academy)-t nézem. Piszok beteg, de nagyon jó anime *-* Pont nekem való. Kicsit Bakemonogatari beütése van, de no problem. Nem is értem eddig miért nem néztem meg.
No, búcsúzik tőletek már a a jégkirálynő!
Oyasumi! :3

Néhány gif az Occulty Academy-ből :"D XDDDDDD

Imádom Maya-t, ő olyan erős...

...és kiváló akrobata :"D

 A dango hajú fő gonosz, aki szerelmes történeteket ír egy rózsaszín naplóba ><"