2019. május 22., szerda

Újra felvételi

Üdv!
Hát eljött ez a nap is. Tegnap már minden bajom volt, de próbáltam nem begolyózni az izgalomtól. Azt hiszem sikerült, mert 6 órát tudtam aludni, ami nálam egy ilyen dolog előtt nagy szó. Óriási nyugalmat adott az, hogy tudtam, Laci ott lesz mellettem. Ha kell támogat, ha kell összekapar.
9-kor kezdődött az alkalmassági vizsga, mi már fél 9 után néhány perccel bent ültünk a gyülekező terembe. 9-kor bejött 3 nő, akik a tanulmányi osztályon dolgoznak és kedvesen elmondták, hogy miként fog alakulni a nap. Nem voltunk sokan, kb. 20-30-an. 3 csoportra osztottak minket és én az énekléssel kezdtem. Nagyon örültem, hogy ez lesz az első,  mert legalább ha nem felelek meg, akkor a másik két próbatétel már nem várt rám. Mind a 3 helyen meg kellett felelni, és kaptunk egy nyomtatványt ami ezt igazolta.
Másodiknak mentem be egy aranyos lány után, aki szintén Megyós volt, csak egy évvel idősebb nálam. Én már felkészültem a legrosszabbra is. Ha nagyon izgulok még a beszédhangom is el szokott menni, de lássatok csodát, nem így volt! Amikor beléptem egy kedves tanárnő fogadott és egy kisegítője, aki rögzítette az adataimat. A tanárnő beszélgetett velem egy kicsit,  hogy oldja a feszültségemet és sikerült is neki. Persze azt is megkérdezték,  hogy mikor érettségiztem, így muszáj voltam nagy vonalakban vázolni a helyzetet(persze anyát kihagytam, de a Nyíregyen történteket elmeséltem). A nő eléggé kiakadt a dolgok hallatán, de aztán rátért a dalokra.
20 nép-/gyerekdalt kellett vinni. 2 nappal a felvételi előtt írtam össze őket és gyakoroltam be. Mivel szeretem a népdalokat és rengeteget ismerek, így különösebb problémát nem jelentett.
Régen egészen szép hangom volt, kórusba is jártam és ötödikben megnyertem a népdal éneklési versenyt. De utána nem képeztem a hangom, a rajz felé fordultam és úgy éreztem, hogy eltűnt az énektudásom. De úgy tűnik most megijedt és előbújt, mert rég hallottam magam olyan szépen énekelni, mint abban a pillanatban. A tanárnőnek felcsillant a szeme, amikor meghallotta a dalt, amit választottam. Az Erdő,erdő, erdő-t énekeltem, ő is beszállt és tök jól eldalolgattunk együtt. xD Aztán választott egyet ő is, de arra már nem emlékszem, mert kicsit másképp ismertem a dallamát és ő kijavított és azon voltam, hogy igazodjam hozzá. xD De ebből nem volt gond, azt mondta, hogy mivel szép a hangom, nem nyúz tovább.  Egy egyszerű dallamot kellett visszadúdolnom és ennyi volt. Nagyon kedves volt velem végig és annyira gyorsan eltelt az idő, hogy már csak arra eszméltem, hogy Lacinak lebegtetem a lapomat, amin az volt bekarikázva, hogy "megfelelt".

2019. május 17., péntek

PlayIT 2019 Debrecen-beszámoló

Üdv!
Kicsit  megkésve bár, de törve nem, elhoztam nektek a beszámolómat arról, hogy milyen volt az idei
PlayIT Debrecenben. Most nem vittem ki cosplayt, a faunomra ráférne egy igazítás, és valahogy most nem volt kedvem hozzá. Lacival és a haverjával, Bigával mentünk. (Eredetileg Bigga, de hát ezt valaki mondja már ki úgy, hogy nem hangzik bigának xD). Úgy volt, hogy a kapunyitás 10-től van, de tanulva az előző 2 PlayIT-ból kicsit később érkeztünk. A jegyünk már megvolt, csak be kellett menni. Úgy volt eltervezve, hogy Biga felvesz a kocsijával, de a buszom késett kb. 10-15 percet, szóval idegbetegen rohantam a megálló felé, ahol megbeszéltük, hogy felvesz. Sehol senki. Ekkor hívott Laci, hogy Biga elaludt, mert egyébként eléggé beteg volt. Nagyon messze lakik Debrecentől, nem akartam rá várni 40-50 percet, szóval visszamentem a buszvégre és felpattantam egy buszra, amiről tudtam, hogy megáll a Kassain. Ekkora nyomorék buszsofőrrel sem találkoztam még! Nem voltam így is elég idegbeteg, ő még rátett egy lapáttal...  Kiadta a jegyet, majd közölte, hogy csak akkor áll meg, ha lesz felszálló. Mert ez nem helyi járat. Ja, nem helyi, de megáll a Kassain és kötelessége a jelzésemre megállni a buszmegállóban. Végül nem lett semmi, de már készültem rá, hogy rendőrt hívok, ha úgy van. Laci a buszmegben várt, neki kidühöngtem magam. Igazából a buszsofőr arroganciája nyomta fel bennem a legjobban a pumpát, a többi csak előkészítés volt.

2019. május 7., kedd

Pánikroham?! Miért is ne?!

Ahoy!
A történet még friss és ropogós, még a szemem is fel van dagadva a rengeteg sírástól. Rég nem volt már szó erről a csodás "betegségről" a blogon. Az igazat megvallva eddig azt hittem,  hogy teljesen sikerült leküzdenem, de most mint egy rég nem látott ismerős újra bekopogtatott.
Az első pánikrohamom is úgy kezdődött, hogy megláttam elsuhanni valami nagy szürke izét a szobámban. Anya persze egyből rávágta, hogy biztos pók! Innentől nem volt megállás a lejtőn. Akkor még nem tudtam, hogy pánikrohamom van és nagyon féltem, hogy a szívemmel történt valami. Aztán persze a vizsgálatok kimutatták, hogy szervi bajom szerencsére nincs. A fejemben nem stimmel valami. Persze akkor még nem kötöttem össze a kettőt, hogy az egész kiváltója attól a nyolclábú undormánytól való rettegésem volt.(Egyébként a nagy szürke izé egér volt.)
Na, ne féljetek, ezúttal nem kellett mélyrehatóan magamba néznem a roham okát tekintve. Éppen ki akartam menni a szobámból, amikor megláttam. Tényleg hatalmas volt. Mindig én találom meg a környék legnagyobbjait, de ilyen nagyot én még lakásba nem is láttam. Biztos volt kb. 3,5-4 cm, ami azért szép nagy dögnek számít. Pontosan az ajtó mellett terpesztette el undorító sárga lábait. Természetesen instant szívrohamot kaptam, de ekkor még csak azon voltam,  hogy miként üssem le. Amikor egy bazi nagy könyvvel feléje mentem, megmozdult. Ismerem ezeket a dögöket, sárgák és ugrálnak. Amikor megmozdult a közeledtemre, egyből elkapott a félsz, hiszen ha rám ugrik, akkor tuti szívrohamot kapok.