Újra felvételi

Üdv!
Hát eljött ez a nap is. Tegnap már minden bajom volt, de próbáltam nem begolyózni az izgalomtól. Azt hiszem sikerült, mert 6 órát tudtam aludni, ami nálam egy ilyen dolog előtt nagy szó. Óriási nyugalmat adott az, hogy tudtam, Laci ott lesz mellettem. Ha kell támogat, ha kell összekapar.
9-kor kezdődött az alkalmassági vizsga, mi már fél 9 után néhány perccel bent ültünk a gyülekező terembe. 9-kor bejött 3 nő, akik a tanulmányi osztályon dolgoznak és kedvesen elmondták, hogy miként fog alakulni a nap. Nem voltunk sokan, kb. 20-30-an. 3 csoportra osztottak minket és én az énekléssel kezdtem. Nagyon örültem, hogy ez lesz az első,  mert legalább ha nem felelek meg, akkor a másik két próbatétel már nem várt rám. Mind a 3 helyen meg kellett felelni, és kaptunk egy nyomtatványt ami ezt igazolta.
Másodiknak mentem be egy aranyos lány után, aki szintén Megyós volt, csak egy évvel idősebb nálam. Én már felkészültem a legrosszabbra is. Ha nagyon izgulok még a beszédhangom is el szokott menni, de lássatok csodát, nem így volt! Amikor beléptem egy kedves tanárnő fogadott és egy kisegítője, aki rögzítette az adataimat. A tanárnő beszélgetett velem egy kicsit,  hogy oldja a feszültségemet és sikerült is neki. Persze azt is megkérdezték,  hogy mikor érettségiztem, így muszáj voltam nagy vonalakban vázolni a helyzetet(persze anyát kihagytam, de a Nyíregyen történteket elmeséltem). A nő eléggé kiakadt a dolgok hallatán, de aztán rátért a dalokra.
20 nép-/gyerekdalt kellett vinni. 2 nappal a felvételi előtt írtam össze őket és gyakoroltam be. Mivel szeretem a népdalokat és rengeteget ismerek, így különösebb problémát nem jelentett.
Régen egészen szép hangom volt, kórusba is jártam és ötödikben megnyertem a népdal éneklési versenyt. De utána nem képeztem a hangom, a rajz felé fordultam és úgy éreztem, hogy eltűnt az énektudásom. De úgy tűnik most megijedt és előbújt, mert rég hallottam magam olyan szépen énekelni, mint abban a pillanatban. A tanárnőnek felcsillant a szeme, amikor meghallotta a dalt, amit választottam. Az Erdő,erdő, erdő-t énekeltem, ő is beszállt és tök jól eldalolgattunk együtt. xD Aztán választott egyet ő is, de arra már nem emlékszem, mert kicsit másképp ismertem a dallamát és ő kijavított és azon voltam, hogy igazodjam hozzá. xD De ebből nem volt gond, azt mondta, hogy mivel szép a hangom, nem nyúz tovább.  Egy egyszerű dallamot kellett visszadúdolnom és ennyi volt. Nagyon kedves volt velem végig és annyira gyorsan eltelt az idő, hogy már csak arra eszméltem, hogy Lacinak lebegtetem a lapomat, amin az volt bekarikázva, hogy "megfelelt".


Ezután mentem a beszéd alkalmasságira. Ettől tartottam a legkevésbé. Mindig szépen beszéltem és az a 6 évnyi színjátszás nem csak úgy volt az éterben... Persze attól még izgultam, csak éreztem, hogy ha az ének ment, akkor ez is fog. Itt eléggé sokat kellett várni, de végül rám került a sor.
Laci így nyugtatott: "Nekem mindig mondod a magadét, ne aggódj, menni fog." Ezt kicsit hangosabban mondta a kelleténél, így ki lettünk röhögve. xD

Itt is egy idősebb nő volt bent. Főleg magamról kellett beszélnem. Azt nézte, hogy mennyire tudok
kapcsolatot teremteni egy idegen emberrel és vannak-e esetleg valamilyen beszéd/ hangképzési hibáim. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy észre sem vettem az idő múlását. Elmeséltem neki is a Nyíregyes sztorit, meséltem a Megyóról, hogy milyen jó iskola. Ismerte Écit is, és eljutottunk oda is, hogy rajzos vagyok. Még a Retard Művek nevét is elkérte, hogy megnézhesse a képregényeimet. Nagyon aranyos és kedves volt. Aztán fel kellett olvasnom egy meserészletet. Kicsit hadarva indítottam, mert itt egy picit bepánikoltam, de lenyugtatott és utána szép lassan, érthetően és hangsúlyozva olvastam. Elég hamar le is állított. Megjegyezte, hogy szimpatikus vagyok neki és egyfajta "biztos nyugalom" árad belőlem. Itt megjegyeztem, hogy pedig izgultam és értette a viccet. :D Nagyon jó benyomást tett rám ez a tanárnő is.

Végül a tesi alkalmassági maradt legutoljára. Attól már nem féltem, az előző csoportoktól megtudtam, hogy a tanár úr mindenkinek aláírja. Futottunk meg gimnasztikáztunk egy kicsit és már kész is voltunk. Nagyon párás volt az idő, szóval majd' megpusztultam tőle, folyt rólam a víz. Éhes is voltam már, kicsit szédültem a stressztől, de végül ezt is túléltem.

Ezután még vissza kellett menni a titkárságra, ott lefénymásolták és lepecsételték ezt a lapot és kész is voltunk mindennel. Negyed 12-kor már a kijáratot keresve kóvályogtunk Lacival. Végül kitaláltunk és elmentünk egyet Mekizni. Amiért olyan hűségesen kísérgetett és nyugtatott, meghívtam. Ez volt a minimum azért, amit tett. Óriási löketet adott és visszatért pár órára  a régi énem. A "magabiztos nyugalom". Nagyon jól megfogalmazta az a tanárnő, hogy  milyen voltam a gimiben. Az érettségit és a nyelvvizsgát is így tettem le, habár legbelül izgultam, de bíztam a tudásomban. És ez az iskola újra előhozta ezt belőlem. Itt nem kezeltek hülye, értéktelen szemétként és sokat dobott az önbizalmamon. Remélem ha felvesznek, akkor is ezt fogják éreztetni velem.
Nagyon szimpatikus volt az iskola, gyönyörű és rendezett, a WC-k patyolat tiszták, az eddig megismert tanárok pedig nagyon szimpatikusak. Nyilván itt sem lesz minden fenékig tejfel, de ha csak fele ennyire lesz jó az egész, mint ez a felvételi, akkor már megérte átjönni ide. :)

Remélem anya is lát valahonnan és büszke rám. Tudom, hogy nem tetszene neki az, hogy 2,5 év után ott hagytam Nyíregyet, de szeretnék kicsit boldogabb lenni és tiszta lappal indulni. Ez a suli nagyon szimpatikus és közel is van. +Nem fogok este 10-kor hazaérni. :)

És nagyon hálás vagyok Écinek, amiért segített és támogatott. Ha nem kezdünk el beszélgetni erről a suliról, lehet eszembe se nagyon jutott volna alternatívaként, most pedig minden áron ide szeretnék járni. :)

Remélem kicsit jobbra fordul az életem és én is élvezhetem a fiatalságom, mint minden korombeli. :)

Ennyi lettem volna mára.
Pá! :)