Halihó!
Az utóbbi néhány hét kb. annyiból állt, hogy 1,5-2 hétig itthon ültem és minden egyes nap beadandót írtam. Utána elmentem Lacihoz 1-1,5 hétre, aztán megint haza jöttem és újra beadandókat írtam. Jelenleg ennyiből áll az életem: 2 hétig szinte rosszul létig írok, utána Lacihoz megyek, ott kicsit kipihenem magam-már amikor, mert náluk is beadandókat szoktam gyártani-és újra foghatok neki a nagyobb beadandóknak. A nehezén már túl vagyok, a március vége és az április első 2 hete volt a nagyon vészes. A tanárok nem egyeztettek és mindenki akkorra jelölte ki a határidőket. Annyira leterhelt, hogy még kicsit meg is betegedtem. Már egy fokkal jobb a helyzet, lassan vége a szorgalmi időszaknak és jún.26-ig tart majd a vizsgaidőszak, de remélem a tanárok nem fognak vizsgáztatni online, hanem elfogadják azt a rengeteg dolgozatot, amiket írtunk az elmúlt egy hónapban...
A karantén szerűséget egészen jól viselem, bár volt egy mélyebb pontom. Mivel 2 hetente elmegyek itthonról, így valahogy elviselhető. Ha nem lenne a helyzet olyan, amilyen, akkor nem is mennék el, hanem ideköltöztetném Lacit. De apu most még érdekesebb(milyen szépen fogalmaztam), mert 3 napja veszítette el az állását. Szerencsére hamar talált egy rövidtávú munkát, de azért így sem annyira megnyugtató a helyzet.
Amikor egy kicsit rendeződnek a dolgok, az élet mindig belerúg az emberbe egy jó nagyot. :"D
Pozitívum viszont, hogy elég sok időm van rajzolni. Végre megvalósíthattam egy évek óta tervezett festményemet: ahol a pillangók belőlem törnek elő és rá vannak ragasztva a képre. Így utólag sok hibát látok benne, de alapvetően tetszik az összkép.
Mostanában Discordon keresem a társaságot. xD Random emberekkel beszélgetek és játszok, de elég jól el lehet velük hülyéskedni. Jobb, mint a semmi.
Vigyázzatok magatokra, majd még jelentkezem.
Pá! :)
Az utóbbi néhány hét kb. annyiból állt, hogy 1,5-2 hétig itthon ültem és minden egyes nap beadandót írtam. Utána elmentem Lacihoz 1-1,5 hétre, aztán megint haza jöttem és újra beadandókat írtam. Jelenleg ennyiből áll az életem: 2 hétig szinte rosszul létig írok, utána Lacihoz megyek, ott kicsit kipihenem magam-már amikor, mert náluk is beadandókat szoktam gyártani-és újra foghatok neki a nagyobb beadandóknak. A nehezén már túl vagyok, a március vége és az április első 2 hete volt a nagyon vészes. A tanárok nem egyeztettek és mindenki akkorra jelölte ki a határidőket. Annyira leterhelt, hogy még kicsit meg is betegedtem. Már egy fokkal jobb a helyzet, lassan vége a szorgalmi időszaknak és jún.26-ig tart majd a vizsgaidőszak, de remélem a tanárok nem fognak vizsgáztatni online, hanem elfogadják azt a rengeteg dolgozatot, amiket írtunk az elmúlt egy hónapban...
A karantén szerűséget egészen jól viselem, bár volt egy mélyebb pontom. Mivel 2 hetente elmegyek itthonról, így valahogy elviselhető. Ha nem lenne a helyzet olyan, amilyen, akkor nem is mennék el, hanem ideköltöztetném Lacit. De apu most még érdekesebb(milyen szépen fogalmaztam), mert 3 napja veszítette el az állását. Szerencsére hamar talált egy rövidtávú munkát, de azért így sem annyira megnyugtató a helyzet.
Amikor egy kicsit rendeződnek a dolgok, az élet mindig belerúg az emberbe egy jó nagyot. :"D
Pozitívum viszont, hogy elég sok időm van rajzolni. Végre megvalósíthattam egy évek óta tervezett festményemet: ahol a pillangók belőlem törnek elő és rá vannak ragasztva a képre. Így utólag sok hibát látok benne, de alapvetően tetszik az összkép.
Mostanában Discordon keresem a társaságot. xD Random emberekkel beszélgetek és játszok, de elég jól el lehet velük hülyéskedni. Jobb, mint a semmi.
Vigyázzatok magatokra, majd még jelentkezem.
Pá! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése