2018. október 18., csütörtök

Múzeumos hétvégék és Pöszmétés hétköznapok

Üdv!

Egy ideje már nem írtam, de csak úgy telnek a hetek és a suli mellett nem sok energiám van. Bár
állandóan beteg vagyok, kedd este hazafelé a  vonaton nagyon hideg volt, szerdára bedurrant a torkom, ma már nem is mentem suliba. Bár számítottam rá, hogy sokat fogok betegeskedni. Érthető okokból nem a legjobb a mentális és a fizikai egészségem. De azért történnek jó dolgok is. Lacival az elmúlt 2 hétvégén voltunk múzeumban. Ami nagy szó, mert eddig elég nehezen lehetett elvinni, de mivel már nincs, aki velem jöjjön, így elvállalta ezt a terhet. xD Múlt hét előtt a debreceni Modem Impressziók kiállításán voltunk. Nagyon jó volt, csak kicsit keveselltem. De nagyon jól esett ennyi idő után művelődni egy kicsit. Múlt héten pedig A vikingek előtt című kiállítást néztük meg a Déri Múzeumban. Szegény Laci nagyon készült erre a tárlatra, de nem volt sok minden, csak 2-3 rozsdás kard és apróságok. De 300 Ft-ért végig nézhettünk egy jó kis japán tárlatot, utána egy 5 teremnyi képből álló kiállítást, egy temetkezési kiállítást ie. 3500-tól a honfoglalásig, az egyiptomi tárlatot is megnéztük és utána jött a vikinges, ami nagyon gyér volt. Én személy szerint az összeset nagyon élveztem. Laci sajnos csalódott, de legalább tartalmasan töltöttük a szombat délutánt. :)
Szóval így teltek az elmúlt hétvégéim.

2018. szeptember 28., péntek

Pöszméte a gekkó♥

Üdv!

Ma egy új családtagot szeretnék nektek bemutatni, aki nem más, mint Pöszméte, a leopárdgekkóm. Ma vásároltam és irtó cuki. Magát a gondolatot régóta dédelgetem, hogy egyszer hüllőt fogok tartani, de most már igazán beérett a dolog. Elég nehezen jött össze, a terráriumra egy hetet vártam, de sértetlenül szállították ki egészen jó áron, szóval megérte. Aztán a többi cucc és az állat beszerzése egy hét múlva lett meg, előtte pedig még egy hétig olvasgattam a neten a gekkókról. Plusz elég sok mindent magam csináltam a terráriumba, csökkentve az elég magas költségeket. Szerintem jóra költöttem a szülinapi pénzem. :) ♥
Azt hiszem ideális háziállat lesz nekem, mert ő is éjszaka aktív, mint én. Elég pici, még csak fél éves, de hát ez van. Ha minden jól megy, akkor akár 18-20 évig is elélhet. De ebben egyelőre nem reménykedem, a célom most az, hogy megfelelő életet biztosítsak neki és megélje a két éves, kifejlett kort. Aztán majd tervezgethetjük a jövőt. xD Kicsit félek is, mert izgalmas utazás van mögötte, de úgy tűnik, hogy jól vette az akadályt. Megbuszoztattam szegényt, máshogy nem tudtam hazahozni. De mivel többször is előjött és mászkált a terráriumában, így azt hiszem nagyon nagy baja nem lehet.
Szóval engedjétek meg, hogy bemutassam Pöszmétét, a világ legédesebb gekkóját(neme egyelőre ismeretlen, még túl kicsi):

Az a mosoly ♥


Milyen királyi fejtartás xD

Itt viszonylag jól látszik, hogy milyen csini mintája van. :D

Amúgy a suli szívás, az órarendem egy katasztrófa. Hétfőn reggel 8-kor megyek és este 10-kor jövök. Kedden egyetlen egy órám van, de este 8-kor jövök, szerdán dettó, csütörtökön 6:14-es vonattal megyek és 7-re érek haza. Egyedül a péntekem elviselhető. Ehh... :"D Úgyhogy Pöszméte jószerével csak este lát, de akkor nagyon. :D ♥
Ennyi lettem volna mára, remélem minden jól alakul a kis szarossal. Még jelentkezem.
Pá! :)

2018. szeptember 6., csütörtök

21 és 7

Halihó!

Megint dupla szülinap volt a bologon: hétfőn lettem 21 éves, a blog pedig 7! Azt hiszem az utóbbi nagyobb teljesítmény, mint az előbbi. A szülinapomat és az azt megelőző hétvégét Lacival töltöttem. Neki köszönhetően nem akadtam ki annyira, vagy legalábbis nem a szülinapomon. A családjával megleptek és kaptam egy nagyon menő Targaryen-es tortát.:D Lacitól pedig egy fülest kértem, mert a régi már nagyon tönkre menőben van. Szóval másnap, azaz 3-án bementünk Debbe és kiválasztottam a nekem tetszőt. Ezután haza jöttem és 6-ra mentünk nagyanyámékhoz, mert ők is felköszöntöttek. Mondjuk ennek volt előzménye is, egyszerűen semmit nem tud normálisan intézni. Na, mindegy.. Ezen már nem akarok többet rágódni.
A tortáim:

2018. augusztus 30., csütörtök

Nyár végi nyaralás: Gyula

Halihó!

Először is örömmel jelentem, hogy végül sok szenvedés árán elkészült a megrendelt képregény, amit itt meg is tekinthettek. Minden variálás ellenére szerintem egészen jól sikerült és örülök, hogy tudtam magam tartani a megbeszélt határidőhöz. :)

Másodszor ez egy élménybeszámolós bejegyzés lesz, ugyanis nem rég értünk haza Lacival a nyaralásról. Hétfőn indultunk és 3 éjszakát maradtunk Gyulán. Busszal mentünk, ami egy laza 3 óra
19 perces utat jelentett. A legjobban attól féltem, hogy nagyon kell majd pisilni és szenvedés lesz, de szerencsére a kevés ivásnak köszönhetően ez nem történt meg. A szálláshoz vezető utat szépen megtanultam, így a buszról leszállva egyből oda is találtunk. Túl könnyűnek tűnt ez elsőre és az is volt, mert kiderült, hogy 2 egyforma nevű apartman van és persze mi a rosszba mentünk. xD Végül megtaláltuk a mi apartmanunkat is, ami kívülről nem tűnt túl jónak, de egyébként teljesen rendben volt. Kis konyha, háló, fürdő +WC volt a foglalásunkban és nagyon kis otthonos volt az egész. Megérkezés után egyből elintéztük a papírmunkát és aznap már nem is nagyon csináltunk semmit, mivel már 3 óra is elmúlt, mire lecuccoltunk. Pihentünk, felfedeztük a környéket, hogy másnap már kész programtervvel indulhassunk útnak. Kb. 15 perc sétára volt egy Lidl, ott vettünk inni és enni.
Este egy étteremben vacsoráztunk, ahol egy bőségtálat vettünk és jóóóóól bekajáltunk. A maradékot elcsomagoltattuk, így még egyszer jól lakhattunk belőle.

2018. augusztus 10., péntek

Megrendelési mizéria és suhanás

Yo!

Mint láthatjátok új a design és bevezettem ezen a blogon is az oldaltörést. Most már rá kell kattintani egy-egy bejegyzésre, ha el szeretnétek olvasni. Így sokkal kisebbek a bejegyzések és átláthatóbb az oldal. Visszamenőleg nem csinálom meg, de mostantól így fogok blogolni.

Mivel 2 napja dolgozom folyamatosan egy megrendelésen és egy pöppet kiakaszt az egész, így úgy döntöttem, hogy kiadom magamból mi bánt. Maga a meló nagyon jó: egy párnak kell megrajzolnom az esküvőkére az eljegyzés történetét képregényben. Meglepően összeszedettek voltak, elküldték a történetet, a helyszíneket, képeket magukról. A nővel semmi gond nem volt, elsőre tetszett neki a karaktere, de a férfi más tészta.
Noha nem ismerem őket, de valahogy így látom a szitut: adott egy 30 évei közepén járó, kopaszodó, csúnya férfi, akinek szemlátomást sok pénze van. Megkérte a kezét egy nála fiatalabb, viszonylag csinos és helyes nőnek. Itt kezdődik az én problémám: írtam, hogy a pasi csúnya és tényleg az. Nehéz egy félig kopasz embert átültetni képregénybe főleg úgy, hogy ő maga se tudja mit akart. Először kezdte azzal, hogy legyen realisztikusabb, utána legyen idealizált, ezután legyen férfiasabb, és végül mangás. Nem maradtam annyira a mangás stílusnál, mert féltem, hogy a skiccek alapján nem fog neki tetszeni. Úgyhogy a felsoroltakból próbáltam összegyúrni a karakterét-szerintem elég pofás lett és megragadtam a karaktert-,de természetesen ez sem tetszett.

2018. augusztus 7., kedd

Névnap

Yo!

Egy kis helyzetjelentéssel jövök mára. Nemrég volt a névnapom és eléggé megviselt a dolog. Belegondolni abba, hogy soha többé nem kelt fel anya reggel, hogy felköszöntsön, nem lep meg valami kis aprósággal és úgy egyáltalán soha nem fog megölelni vagy megpuszilni egyszerűen őrjítő érzés. Próbáltam elfojtani magamban ezeket az érzéseket és negatív gondolatokat, de sajnos csak eltörött a mécses, amikor Lacival voltam. Egyébként is már napokkal előtte borzasztóan rosszul éreztem magam és az se segített, hogy apát nem különösebben hatotta meg a dolog. A névnapom előtti nap konkrétan el is ment egy haverjának a szülinapjára, szóval én meg leléptem Lacihoz. Nem fogok egyedül gubbasztani itthon egész éjszaka. Ne értsétek félre, soha nem csináltunk nagy ügyet a névnapból, csak aznap kicsit éreztettük a másikkal, hogy ez egy picit másabb, mint a többi nap. Nem vártam semmi eget rengető dolgot, mert nem is tudtam megmondani, hogy mit szeretnék. Egy tábla csoki pont elég figyelmesség lett volna,de mivel nem éreztem azt, hogy én azt a tábla csokit és azt a kevés figyelmességet is meg fogom kapni, így ezért inkább elmentem oda, ahol még fontos vagyok: Lacihoz.

2018. július 31., kedd

"Boldogság csak a szenvedés hiánya"

Yo!

Holnap megkezdődik az augusztus és ezzel közelebb kerülök ahhoz, hogy visszamenjek szenvedni az egyetemre. Juhé. Mióta anya nincs, azóta egyre inkább úgy érzem, hogy nem akarok ebben a tetves országban maradni. A sulit is utálom és még nagyon sok van belőle hátra. Ráadásul most bejött életem legnagyobb megrendelése, amiért elképesztően keveset tudok csak elkérni, mert úgysem fizetnének meg, ha rendes áron adnám. De ha már itthon is kezdenek felfedezni, akkor mi lenne külföldön, ahol nem sajnálják a pénzt annyira a művészektől? Meg nem csak a pénz... Mivel nem vagyok senkinek a senkije, így nem is nagyon tudok kiállítani, míg az egyik gazdag rokonom 11 éves kislányának tárlata nyílt a debreceni Modemben. Nem sántít ez egy kicsit? Jelezném, hogy a kiscsaj nem egy született rajzgéniusz, csak gazdag az apja...
A másik ok, amiért szívesen elmennék és vissza se jönnék, az a pletyka. Mostanában eléggé kiakasztott ez a dolog, mert folyton azt hallom vissza, hogy mi eladjuk a házat, vagy az egyik verzió szerint Lacihoz költöztem és itt hagytam szegény apát(mennyire utálhatnak már, ha ilyennek állítanak be xD). De hallottam olyat is, hogy Laci költözött ide. Ezek így kicsapták a biztosítékot, de az emberek szemétség terén mindig tudnak újat mutatni: a legfrissebb pletyka már arról szól, hogy árverezik a házunkat... Milyen rohadék, unatkozó tetvek élnek ebben a faluban....
Bár igyekszem elhessegetni ezeket a dolgokat a gondolataimból, de nem mindig sikerül.