Ma hajnalban a számomra egyik legfontosabb embert elvesztettem. De örülök, mert érzem, hogy békében ment el. Persze rég tudtuk már, tegnap meg is álmodtam, de mikor csörrent a telefon hajnalban, arcon csapott a felismerés: mama elment.
Szinte az egész délelőttöt meg még a délután nagy részét is végig zokogtuk anyával, de aztán feljöttek a sztorik és nevetve sírtunk rajta. Mert egy ilyen hihetetlen nő nincs és nem is lesz még egy a világon! :) Nem lehet szavakba önteni, hogy mennyi mindent tett értünk és mennyi mindent hagyott hátra. 10 évig laktunk együtt, szinte az anyám volt. Az oviban és az általánosban is eléggé kirekesztettek, így nem csak a második anyám, de az egyik legjobb barátom és legfőbb bizalmasom is volt. Könyveket lehetne róla írni, annyi vicces és érdekes dolgot adott át nekem. A könyvek szeretetét, megtanította velem, hogyan őrizzem meg mások titkát. Mindig büszke volt rám és mindenben támogatott. Még a piercingemre is azt mondta, hogy neki tetszik, mert nekem tetszik. :)
Ez egy nagyon nehéz időszak lesz a családom számára, de eldöntöttem, hogy erős leszek és folytatom az életemet. Mert igencsak fejbe vágna ha megtudná, hogy lerontottam a jegyeim vagy nem vennénk fel mondjuk emiatt egy egyetemre.
Biztos sokat fogok sírni, de mert imádom őt, ezért erős leszek, kibírom és még keményebben próbálkozom majd, hogy még büszkébb lehessen rám. ♥ Habár egy olyan hatalmas üresség tátong most a szívemben, hogy nem tudom ezt mivel lehetne betömni, összefogni vagy csak kicsit zsugorítani rajta. Szerintem ezt maximum az idő tudja kicsit begyógyítani. Nem tudom mit érezzek, mint gondoljak. Nehéz ez nagyon. :(
Részvétnyilvánítástól kíméljetek, nem azért írtam. Csak ő az életem szerves részét képzi még most is, ezért nincs szükségem erre. Köszi.
