Az utóbbi időben nem jelentkeztem, pedig bőven lett volna miről mesélnem. Először is, végre elszántam magam, hogy összepakoljam anya ruháit és cipőit. A cipők két számmal nagyobbak voltak a lábamra, így semmit nem tudtam közülük megtartani, mert leestek a lábamról. Ruhákból tettem el egy párat, de alapvetően elég különböző stílusunk volt anyuval. Megritkítottam az itthoni könyvállományt is, mivel rengeteg rossz állapotú vagy felesleges könyv volt itthon. Folyton azt mondogatta, hogy ha lesz vele valami, akkor a könyveit ne bántsam. Egy évig tartottam is a szavam, de kb. 500 db könyv volt itthon, aminek a felét soha nem használta ő sem. Egyszerűen csak nem szeretett könyvet "kidobni", de azt hiszem a szétszakadt, 3 kiadásban is meglévő régi regények igazán nem voltak ékei a gyűjteménynek. Akadt továbbá rengeteg régi főiskolás könyve, aminek semmi hasznát nem fogom venni, tekintve, hogy ő közgázos volt. De ahhoz meg már elég régiek voltak, hogy semmit ne tudjak velük kezdeni és ne kelljen senkinek. 3 bútor tetején volt összezsúfolva ez a rengeteg könyv és annyitól megszabadultam, hogy kettőn szép szellősen elférnek most már.
A saját szobámba is vittem be belőlük, mert magamnál is lomtalanítottam. Eltettem az üveges szekrényemet megtöltő Barbiekat és egyéb lányos játékokat, amiket sajnáltam eddig elcsomagolni. Bekerültek szépen bebugyolálva az ágyamba. Hirtelen annyi hely szabadult fel, hogy nem is tudtam vele mit kezdeni, szóval könyveket tettem a megüresedett polcokra. Így sokkal jobban néz ki és 21 évesen már ne legyen egy rakat Barbie a szekrényemben.
A lomtalanítás egy egész hétig tartott, elég lassan haladtam, mert közben mindent kitakarítottam és átnéztem. Végül 8 zsák ruha és 5 zsák cipő került jó kezekbe. Odaadtuk az itteni családsegítőnek a plusz 5 zsák könyvvel együtt. Először szerettem volna jelképes összegért eladni, mert az a sok ruha és cipő mind márkás volt, anya erre mindig adott. Több ruhája volt, mint apának és nekem együttvéve. :"D De hát senkire nem tudtam számítani, nagyanyámat akartam megkérni, hogy ha már olyan jóban van az itteni turkáló főnökével, hogy vetesse be vele valamennyiért. Nem sajnálom én az adományt, de nem vagyunk olyan helyzetben, hogy a pénzt elutasítsuk, ha esetleg bevennék a ruhákat... Persze csak okoskodni tudott meg át akarta kutatni anyu cuccait, amit nem engedtem. Majd biztos a 120 kg-os vénasszony fogja hordani az én szép, vékony anyukám ruháit... Csak a holttestemen át. Úgyhogy gyorsan leadtuk inkább a családsegítőbe őket...
Egyébként nem viselt meg annyira ez az egész, mint hittem. Jó volt várni vele egy évet, kicsit gyógyultak a sebek. Persze soha nem fognak begyógyulni, de már nem ömlik belőlük annyira a vér...
A takarításra, pakolásra koncentráltam és nem engedtem meg magamnak a depressziót és a szomorúságot. Néha tényleg elcsodálkozom azon, hogy milyen kemény tudok lenni, ha akarok.
Segített egy kicsit, egy apró lépést megtenni a tovább lépés irányába, és jól le is foglaltam magam egy hétig.
Képzeljétek, megsütöttem életem első tortáját is. xD Laci megszerzett egy nemzetközi informatikus papírt, és mivel angolul volt rajta minden, magasról letojta a családja. -.- De én örültem neki és még gimiben egyszer megígértem neki, hogy sütök egyszer egy KitKat tortát. Hát, most jött el az ideje, hogy a már kellő konyhai tapasztalatommal elkészítsem a tortát. Persze nem olyan lett, mint akartam, de szeretettel készült és az íze finom lett.(Recept)
Íme:
Múlt héten pedig vásárolni voltunk. Magamtól mindent sajnálni szoktam, de úgy voltam vele, hogy most rászánom a pénzem a ruhatáram renoválására. Vettem két cipőt: egy csipkés, fekete balett- és egy sima fekete, sportcipőt. A Takkoban leárazás volt, így jutottam hozzá egy Trónok harcás és egy Bazingás pólóhoz 1500-1700 Ft-ért.Vettem egy cuki kis csipkés fekete ruhát és apának egy AC/DC-s pólóra is akadtam, mivel vasárnap apák napja volt, ezt kapta tőlem.
Tegnap pedig a MelóDiáknál voltam egy irodai állás miatt, de nem lett belőle semmi. A weboldalon nem közölnek részleteket, ott tudtam meg, hogy szeptember közepéig kéne dolgozni. Nekem nem kéne sok pénz, még van tartalékom, csak Laci összeszedett nekem egy nagyon jó gépet és arra kéne egy kis plusz. Menthetetlenül Witcher rajongó lettem, most játszom az első részével és a könyvben már az 5. kötet végénél járok. A 3-at már nem vinné a gépem, szóval.... Értitek. :D
Kaptam egy "csodás" ajánlatot, 12 órázni kéne a Curverben 500 Ft-os órabérét. És még le is lettem hülyézve, hogy nem kell az állás... Itt lakom a Curver mellett, pontosan tudom milyen ott a hozzáállás, aki csak tud, menekül. Nem, kösz.
Most van egy megrendelésem egy angol lánytól, aki nagyon meg van velem elégedve. Amint lesz még pénze, újra rendelni akar tőlem, remélem minél hamarabb. xD Abban reménykedem, hogy a barátai/ismerősei felfigyelnek majd a rajzomra és hátha... :D
Amúgy a teknősét, Jeffet kell lerajzolnom. Egyelőre így állok vele:
Na, röviden, tömören ennyi volt eddig a júniusom.
Még egyszer tuti jelentkezem, ugyanis 27-e körül tartjuk Laci névnapját a haverokkal és 29-én lesz az 5,5 éves hónapfordulónk. :D
Majd mesélek.
Páá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése