Bankett

Yo minna!

Tegnap megígértem, hogy beszámolok az esti bankettről. Én igazából tökre vártam, hisz ez az utolsó alkalom, hogy így együtt van az osztály. Az 5 éves találkozónkra ki tudja ki fog tudni eljönni, hisz nagyon szét fogunk szóródni az országban, de akár az is lehet, h valaki külföldre megy.
Szóóval beszámoló következik:

A tegnapi bejegyzés után jöttek haza anyuék. Nagyon büszkék  voltak rám a bizi miatt, meg a másik miatt is, hisz a sulisat is kikaptuk. 4,8 lett az átlagom, matekból és persze bioszból csak 4-es lettem. De kaptam 3 dicséretet, szóval megvolt az örömködés és a sírás része is. A legrosszabb az,hogy pont az nincs itt velünk, aki a legjobban örülne neki anyuék mellett. A másik nagyanyám meg le se tojja, hogy megvan-e az érettségim. Azt hiszem nem az én tisztem őt felhívni, hogy hahóóó, tudom, hogy nem érdekel, de egyébként leérettségizett a legnagyobb unokátok.. -.-
Naa mid1, ez csak egy kitérő volt.

Aztán vacsiztam egy keveset, anyu befonta a hajamat, ami egyébként az évek során akkorára nőtt, hogy leér a derekamig. Ami nem látszik teljesen, mert göndör, de így van. Emlékszem, amikor 5 éve elkezdtem ezt a blogot a vállam alá ért valameddig. xD
Aztán elkészültem, gyors és viszonylag meleg tűrő smink és indulás. :)
Mire eljutottam a buszmegállóig addig megolvadtam. Szerencse, hogy volt nálam legyező, pedig már este 7:30 volt. ._.
A buszvégen összefutottunk Écivel és Szandival. Vártuk volna még Gabit meg Faragót, de későn indultak el és azt mondták, hogy menjünk.
40 perces séta után megtaláltuk a Calico nevezetű éttermet és a pincér fel is kísért minket az emeletre. Szép hely volt, igényes és tetszett a berendezése. Csak egy baj volt: az egyik klíma berendezés elromlott, így csak 1 működött. Ami kb 40 embernek édes kevés volt. Folyt rólunk a víz, de szerencsére a legyezőm engem megmentett.
Beszélgettünk egy kicsit és hozták is a kaját. 2 fős tálakat lehetett rendelni, mi Écivel ettünk egyet.
Odahívtuk Attila bácsit is és tök jó hangulatban telt a vacsora. Sok mindenről beszélgettünk. Egyébként Floval, Écivel, Renivel és Fannival ültünk egy asztalnál. Gotha végül nem jött :(
A vacsoráig nem volt zavaró, hogy mindenki klikkesedett, mert azt hittük, hogy utána vegyülés lesz, de nem így volt. A tanárok külön ültek és most hogy menjek oda 5-6 tanárhoz, hogy halihóó, beszéljünk már egy kicsit... ._.

A többiek se nagyon álltak velünk szóba. Odaültünk Petráékhoz, de csak a szájukat húzgálták ránk. Úgyhogy el is jöttünk onnan.
Közben majd' szomjan haltam, mert egy 3 dl-es limonádé 480 Ft-ba került. Így is muszáj voltam 2-t venni, mert nagyon meleg volt és borzasztó szomjas voltam, de utána elfogyott és nem akartam több pénzt kiadni italra. Úgyhogy már a fejem is fájt a szomjúságtól.

Megbeszéltük Écivel, hogy ha nem lesz annyira jó, akkor a 22:40-es busszal elmegyünk és elkísérjük

egymást a buszvégre. 22:10-körül el is indultunk, ami elég későn volt, tekintve, hogy 40 perces az út, de hát ha sietünk elérjük. Mentünk egy darabig, aztán közölte velem, hogy van neki egy közeli megállója ő itt most felszáll. Hát...kösz. ._. A buszt már miatta lekéstem és 10 órakor tuti nem fogok egyedül átmenni a városon.
Úgyhogy visszasétáltam az étterembe, ahol már alig voltak, mert az osztály nagy része elindult inni egy másik helyre. ._.
Még beszélgettem ott egy darabig Renivel, a 2 Szandival meg Tibivel, de utána mindenki szépen elszivárgott és csak 3-an maradtunk.

Úgyhogy az apataxihoz folyamodtam, mert buszom az már sehol és senkivel nem tudtam volna elmenni a buszvégre. Kb. éjfél előtt értünk haza és hoztam haza egy kis kaját. Anyuék meg neki ültek és megették. xDD

Nem volt felhőtlen a hangulatom, nagyon nem így képzeltem el a tegnap estét. Hatalmas csalódás volt, de jobban belegondolva a 12.C nem hazudtolta meg magát... ._.

Hát, ennyi mára.
Végre 5 nap után ma láthatom Lacit. :3 ._.

Na sziasztok! (bocsi, kicsit hosszú bejegyzés lett xD)

11.C- A röpi ászok gyülekezete xD

Ahoy!
Rég nem írtam és nem volt okom arra, h ne tegyem, mivel jó sok dolog történt velem. Jók is, de főleg csak rossz. Rengeteg veszekedés Lacival és még rosszabb... Na, de erről nem akarok bővebben nyilatkozni. Ma a rossz ellenére is volt egy kis fénysugár az életembe.
Mert mit csinál a 11.C lusta lány csapata, -akik amúgy tesin csak röpizni hajlandóak- ha nincs kedvük már órán ülni? (főleg matekon meg fizikán XD) Természetesen benevez a Megyós hét nevében meghirdetett röpi versenyre. Olyan jól megy a röpi, h a tesi tanárunk be akart nevezni minket az olimpiára... Hát, na.. Képzelhetitek xDD De mivel nem a játék milyensége a lényeg, hanem maga a játék és amúgy már magunkhoz képest egész sokat fejlődtünk, így hát miért ne?! Eleinte még csak 2 db 6 fős csapat játszogatott 4. órában (megjegyezném, hogy 3. óránk tesi volt, ahol kitalálhatjátok, h mit csináltunk... xD) aztán egyre többen lettünk. Végül előkerült egy tesi tanár is, aki levezényelte az egészet. Mindenki mindenkivel játszott, összesen 6 csapat volt.Tök jól szórakoztunk az elején, egész
jól is álltunk. Aztán jöttek a döntők. A bronzért kellett játszani egy csapat fiúval. Nem is lett volna baj, csak ezek ilyen kigyúrt állatok voltak és ahogy hallottam, a suli egyik legjobb röpis csapata. Na, tessék. Már a kaka be is csúszott mindenkinek a bugyogójába. Nem szokásom megijedni a hímektől, de ezek között tényleg voltak szép nagy példányok. Nálam jóval magasabb (kb. 180 cm) és tényleg izmosak voltak. Főleg az egyikőjüktől nagyon berosáltam. Ott álltam vele szembe és jött a labda. Ő is és én is ugrottunk érte. Átdobta, de én nem hagytam magam és visszaütöttem. Igaz, a szívem majd kiesett a helyéről, amikor az a nagy benga állat közeledett teljes erőből felém és csak egy nyomi itt-ott lyukacsos háló választott el tőle. ._. A szervájába meg bele se mertem nyúlni. xD De még így is 13-15 -re vertek el bennünket, ami nem is rossz. Igazából ellazulták a dolgot és a szervákat úgy elütötték, h életveszély volt a lepattanása is. :"D Ezért szereztünk jó pár pontot. Meg na.. azért nem hagytuk magunkat. Bár még Faragó is remegett. >< Féltettük a testi épségünket, mert nem igazán hatotta meg őket, hogy lányokkal játszottak. :'D
De végül 4.-ek lettünk, ami szerintem kész csoda, főleg h cések vagyunk, ami egy külön antitesi állatfaj. xD

Aztán nem volt 6. óránk.
Felmentem Petráékhoz, mert menni kellett az üzemorvoshoz a meló miatt és az anyukája felajánlotta, hogy elvisz engem is. Megebédeltünk, beszélgettünk. Tök jó volt. Aztán ugye elmentünk a munkahelyere... A drága doktornő 20 perccel később kezdett és olyan szinten lassú volt az asszisztensével együtt, hogy egy ember legalább 15-20 perc volt. Pedig csak szemvizsgálat volt, vérnyomás mérés és meghallgatta a mellkasom. Meg beírta az adataimat és ezt 20 perc alatt... Omg. ._. Na mind1. Aztán felmentem anyuhoz és ott maradtam, mert elkezdett szakadni az eső. Nagy nehezen jöttek az emberek fel anyuhoz leadni a papírokat, erre egyszer csak 4 óra után megszakadt a lánc. Ott ültünk 4:45-ig, amikor is anyu egy telefonálás után megtudta, h a doktornő a hátralévő 5 embert elküldte, mert ő csak 2-től 4-ig van ott és nem akar túlórázni. Azt a semmire kellő, lusta mindenét az ilyennek... -.-
És ugye nem is egy olyan útba eső helyen van, szóval aki kibuszozott a 40 fokba Debrecenből és később jött, mert mondjuk 7 órája volt és nem jutott időben sorra, az megszívta. Nem tudom az ilyen mit érez. .__. Remélem ezek után hamarosan rosszat...

Szóval jó későn értünk haza, annak ellenére, h már 12:20-körül végeztem.
Aztán jött a sokkkkk.... Jól bedepiztem. Ekkor jöttek nagynénémék meggyet szedni, mert olyan sok van, h ránk rohad az egész termés. Eleinte nem voltam túl társalgós kedvemben, de egy kicsit feloldottak és aztán tök jókat nevettünk. Még pöszmétét meg ribizlit is szedtek.

Hát, ennyi lenne a mai nap.
Pá!

Vihar után napsugár :)

Sziasztok!
Képzeljétek, tegnap nagy veszekedések, szócsaták közepette végre kibékültünk. Bár nem kezdődött olyan egyszerűen az egész. Én már péntek óta ettem magam ezen, nem ettem, nem aludtam, nem tudtam tanulni. Iszonyatosan kész voltam. Kedd éjszaka elértem a határaimat. Szinte egész éjszaka sírtam és borzasztó érzés volt. Haragudtam, de már nem bírtam tovább mérges lenni Lacira. Próbáltam hívni, de szegény hajnali 1:20-kor már az igazak álmát aludta és nem kelt fel a telefonra. Küldtem sms-t, aztán reggel hívtam, h találkozzunk, mert megőrülök.
Egész nap rosszul voltam, persze, hisz az állandó idegességtől és a fáradságtól már járni alig bírtam. Elkérezkedtem kiállításról, mert tuti nem bírtam volna végig állni. Hazajöttem, ettem, pihentem egy kicsit, aztán visszamentem Lacihoz. Nem volt könnyű, főleg, hogy mindent egymás fejéhez vágtunk. A pizzázó közepén kezdtem el bőgni. Másodjára már zokogtam. xD Még a suliban is sírtam. Petra és Éci ott vigasztaltak. Nagyon jól esett ez tőlük. Kicsit lenyugodtam akkor.
De térjünk vissza a pizzázóba. Kb. Mónika show lehetett az ott evőknek. Minden arra járó megbámult. :"D
Kicsit még mindig haragszom, vagy inkább csalódott vagyok. Kiderült, h nagyobbat hazudott, mint gondoltam. De megállapodtunk dolgokban, innen már rá van bízva, hogy eljátssza-e másodjára a bizalmam? Mert ha így lesz, akkor nem lesz harmadik esély. Nálam amúgy sem volt még olyan, hogy valakiben újra bízni tudjak, aki egyszer átvert. De a fenébe is... Szeretem ezt a majmot. ♥ ♥ És úgy vagyok vele, hogy ha ennyit nem tesz meg és hazudik, akkor nincs értelme ezt folytatni. Remélem nem így lesz. ♥
Úgyhogy tegnap tisztáztuk a dolgainkat.

Ma végre több mint 8 órát aludtam!!!! Omg. Olyan kipihenten keltem, hogy csodálkoztam, hogy tudok ilyen is lenni?! xD Egész nap tök jó kedvem volt, ki is csíptem magam, mert miért ne? Úgy volt, hogy ma is találkozunk, csak mivel én 13:30-kor végzek, ő meg 15:20-ra jön, ezért haza akartam menni. De szerencsére elmaradt egy órája, így már 2-kor kézen fogva sétáltunk a gyrosos felé. :)
Ettünk egy béke gyrost és két béke fagyit. Olyan jól éreztem magam vele. :) Fájt a lába, de ennek ellenére is képes volt velem sétálni egészen 16:15-ig, amikor a buszvégen nézegettük a buszokat. De most nagyon önző voltam és megkértem, hogy maradjon még velem. Egyszerűen szükségem volt rá. Ez a pár nap maga volt a Pokol és most a Mennyből olyan kevés jutott, hát eljött még velem egy körre. Igaz, a gyros-fagyi kombó kicsit meggyötörte a hasunkat, de kibírtuk és még több, mit másfél órát sétáltunk. :D  xD

Ma végre tavasz lett. Remélem véglegesen is. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen szép most a világ. Virágoznak a fák, rengeteg madár énekel rajtuk, süt a nap, minden más. Minden újra jó. A szívemben is. Itt a tavaszom. :) Hosszú volt a telem, azt hittem a fagy megeszi a szívem, de végül fel tudott olvadni. És ezt a szeretteimnek köszönhetem, akik itt voltak mellettem végig ebben a nehéz időszakban. Anya tegnap egész nap izgult értünk. Nagyon aranyos volt. A kevés kis megspórolt pénzéből vett nekem egy akvarell ceruza készletet. Én úgy a nyakába ugrottam... :D Sokat segített, és nem csak az én szemszögemből próbálta nézni a helyzetet. Nélküle nem jutottam volna el idáig. A tegnap nem is valósulhatott volna meg ha ő nem áll mellém. :)
Mama is biztos aggódott  értünk, nagyon szerette Lacit. Már beszélni se nagyon tudott, meg azt se igazán, hogy ő maga kicsoda, de azért mindig kérdezte, hogy mi van Lacival. :) Biztos ő is segített a Mennyből, ahogy tudott. :) A fán ma nekünk koncertet adó kis fecskét biztosan ő küldte. :) ♥
Meg persze Éci, Petra, Gabi, Ágota, Faragó... Mind segítettek és szurkoltak nekünk. Nagyon jól esett tőlük. ♥

Meg persze Laci. Igaz, ezt most ő okozta, de minden mást ő segített a legjobban elviselni. És látom, hogy igyekszik és nagyon bánja. Rengetegszer kért bocsánatot, kicsit restellem is már, hogy ilyen sokszor, de még teljesen nem tudok neki megbocsátani. Ehhez kell egy kis idő, de már nem ugrok neki feldühödött bikaként, hanem tudok őszintén, szívből nevetni és szeretni. És persze bízni...
A mai nap hihetetlenül jó volt. Még a suli is tök hamar eltelt, csak mert nem volt vihar a szívemben és vártam, újra mint egy kis hülye gyerek, hogy találkozzunk. Megint ott volt a görcs, az a jó indulatú, lelkes görcs a gyomromban, mielőtt találkozunk. A pillangók még 16 hónap után is ott röpködnek a gyomromban. Szeretem őket, nem is akarom, hogy elmenjenek, sőt valamilyen módon így jelzi a testem, hogy mennyire szeretem őt még mindig. :)

Nincs többé szikla a szívemen és a hasamban. Tegnap, ott és akkor, amikor elállt az eső, leestek és szétporladtak, helyet hagyva a boldogság lepkéinek, akik várták, hogy végre kiléphessenek a fényre és újra beragyogják bensőmet... :)

Csak én... xD

Ahoy!
Konkrétan több mint egy hónapja nem írtam, ami valljuk be nem tesz túl jót a blog amúgy is alacsony olvasottságának. Bár nem is igazán volt miről írnom. Kudarcot kudarcra halmozok, nem vagyok túl kirobbanó formában. Ráadásul Lacival is rengeteget veszekedtünk mostanában. A tavaszi szünet elrepült, hát... Nem volt túl jó. Nem nagyon volt nap, hogy ne veszekedtünk volna. :(
Megint kicsit zaklatott vagyok, felkavart pár dolog és a gyógyuló seb ismét felnyílt. Nem sokat aludtam mostanában, kicsit ki vagyok már mind testileg, mind lelkileg. Papa még arra se volt képes, hogy húsvétkor lejöjjön meglocsolni. Kemény 2 ember locsolt meg. Az egyik apa volt a saját spray-mel, a másik pedig Laci. Anyuval is volt egy nézeteltérésem, szóval a szünet ismét kaotikusan, hullámhegyekvölgyek közepette repült el.
Jó lenne már egy nyugis, boldog hét. Nagyon örülnék neki. :'D
Laci beteg, úgyhogy ma sem találkoztunk. Ismét egyedül töltöm a péntekemet. xD Nem igazán van kedvem semmihez, de gondoltam megejtek már egy bejegyzést, ha úgy se tudok mit kezdeni magammal. :'D
Természetesen a madaras rajzversenyen is kudarcot vallottam. Ami nagyon rosszul esett, mert már nem azért, de szerintem az enyém sokkal jobb lett, mint azoké, akik megnyerték. Csak én mertem belevinni az egyéniségem. No, mind1. Már ezen túltettem magam.

Hogy kicsit aktuálisabb legyek, elmesélek pár bohókásabb sztorit a mai napomból:

1. Reggel 7:20. Állok a buszmegbe és várom a buszom. Drága nagyanyám még drágább barátnője egyből megtalált és elkezdte nekem ecsetelni az ő lábfájását meg minden kínját. Nem igazán törődtem vele, de őt sem igazán izgatta az, hogy figyelek-e rá. Egyértelműen rá se bagóztam. Alig aludtam az éjszaka, reggel van és péntek, ráadásul Lacit sem látom ma. Pont elég indok arra, hogy az egész világra magasról tegyek. Megérkezett a busz. Fel akart engedni, de hát nem engedhettem, hogy egy idős utánam szálljon fel. Meg aztán nem vagyok én oly ártatlan, hogy minden hátsószándék nélkül engedjem fel. Láttam rajta a "folyt kövi a buszon" fejet, így engedtem hadd menjen és szépen megvártam a következő buszt, ami ugyan 10 percet késett, de legalább békén hagytak. xD Gondolom ezt még vissza fogom hallani nagyanyámtól, hogy ugyan miért nem utaztam én az ő barátnőjével. Már alig várom. :'D ♥

2. Irodalom, 1. óra, ofővel. :D -.-
Ofő nagyban ecseteli, hogy ma osztályfotózás lesz, de felhívjuk a figyelmét, hogy az bizony hétfőn lesz. Csalódottan megrángatja a sálát, majd így szól:
-Hát ezért öltöztem én így ki?
Mire Faragó megszólal: - Miért? Tanárnő kiöltözött?
Ezen mindenki úgy elkezdett röhögni. xD Persze én is. Ofő egyből elkezdett piszkálni, hogy engem már csak a Facebookon lát mosolyogni, most meg bezzeg kiröhögöm. Hát na. xD

3. Szintén irodalom óra. Ofő belemerült az életéről és saját gondolatai megosztásából való monológjába, már elég unott fejet vághattam, mire benyögött valami nagy hülyeséget. Rám néz és így szól :
-Kriszta (úúúgy utálom ha Krisztának hívnak -.-) úgy tud rám nézni. Mint amikor a szigorú tanárnő fegyelmezi a diákját. Én inkább nem mondok már semmit.
És lebiggyesztett fejjek elkezdte tartani az órát. xD Micsoda fegyelmező erőm van. Múltkor az angol tanár mondott vmi hülye perverz dolgot, ami rohadtul nem volt vicces. Összetalálkozott a tekintetünk, megijedt és elnézést kért tőlem. xDD

4. Még mindig irodalom, Mikszáthtól vettük Az a fekete folt című novellát. Otthon el kellett olvasni mára. Ofő kérdezi kifelé, én meg nem akarom elmondani a végét.
Én: - Nem akarok spoilerezni.
Ofő: -Miért ne? Mondd el a végét.
Én: -De nem akarom lelőni azoknak, akik még nem olvasták.
Ofő: -Szerinted nem olvasták el?
Én: -Gondolom... (tudtam xDD)
Ofő: -Minden tanári önbecsülésemet romba döntötted ma.
Végül csak elmondatta velem a végét. Lel. :'D

5. Mai személyes kedvencem: társadalom ismeret óra kedvenc töri tanárunkkal, akit becézzünk most Herbynek. Szóval próbálja a laptopba belenyomni a pendrive-ot, de csak nem megy, mire megszólal.
-Ejj, nem tudok már dugni sem!
*Röhögés*
Tovább szerencsétlenkedik, és hozzáteszi, hogy most tényleg nem tud.:'D
Ekkor Faragó megszólal: -Hát, ez már a korral jár.
Herby addigra betalált a célba. Odafordul Faragóhoz, aranyos mosollyal az arcán így reagál Faragónak:
-Neked meg az érettségidbe ! :)
Láttam Faragó arcán, hogy azon gondolkozik, vajon hogyan mondja meg a szüleinek jövőre, hogy a töri érettségi biza nem sikerült. xD ♥

6. És egyben utolsó rövidke sztori. Ez még a tavaszi szünet alatt volt. El kellett mennem buszbérletet venni. A bérletes a falu másik felén lakik. Na, mondom, felülök a biciklire és elkecskézek hozzá, kb. 15-20 perc az út oda vissza. Igen ám, de hatalmas szél fújt ugye, ráadásul egy kisebb emelkedőn mentem és csak akkor lettem figyelmes arra, hogy a biciklim keservesen nyöszörög. Látom, hogy kicsit puha az első kerék.. Mondjuk olyan defektesen puha.
Szóval képes voltam elindulni hatalmas szembe szélbe, defektes első kerékkel emelkedőn biciklivel . xD Nagy nehezen odaértem. Szerintem csak az oda út lazán volt fél óra. xD Majd kiköptem a tüdőmet. Megvettem a bérletet, de hazafelé már inkább toltam és hamarabb visszaértem így. xDDD Azért ránéztem az órára, még is mennyit kínlódtam én azzal a 20 perces úttal. 45 percet. xD
Na, ez is csak én lehetek.

Hát, ennyi lenne mára, bezárult  Kykky móka tára.
(Milyen költői vagyok xD)
Pá! :>

Álomban álmodni

Mióta nem írtam egészen megbarátkoztam az új telefonommal és Pou is a 11. szinten van :333
Egyébként csak eszek-alszok-animézek. Ennyi a napi programom.
Kedden fejeztem be a Zombie Loan-t, most meg a Btooom!-ot nézem, utána jön a Sword Art Online! *-*
Rég láttam már ilyen jó animét, mint a Btooom. Mind zeneileg és grafikailag is ott van, ráadásul a története is igen csak egyedi és tetszik, hogy nagyon valóságosan ábrázolja az emberi természetet extrém helyzetekben. Ebből a műből is csak annyi jön le, hogy az ember magáért bármire képes, ha kell még gyilkol is. Sokszor az állatoknál is rosszabbak vagyunk. Persze vannak hősök, akik küzdenek azért, hogy az emberségük, az együttérzés képessége megmaradjon, de egy idő után megtörhetnek....

Egyébként mostanában furcsákat álmodok.
Kezdve azzal, hogy megálmodtam mit kapok karácsonyra.
Aztán volt egy olyan is, hogy Edward (FMA) épp a Homunculussal harcolt, aztán belekerült a lelkem Winry testébe, majd együtt mentettük meg a világot. Félelmetesen valószerű volt. Aztán hirtelen váltott a kép, egy középkori királyi asztalnál ültem Edwarddal, Allal és Winryvel. Ekkor a semmiből előbukkantak a Megyós ismerősök, köztük Ő is. Méregettük egymást, majd odajött és folyton nagyon közel hajolt az arcomhoz. Még a leheletét is éreztem és láttam a hatalmas barna szemeit. Két haverja össze akart minket hozni, de vége szakadt az álomnak.
Következő kép, amint az uncsitesóm menyasszonyi ruhákat próbálgat mamámnál...
Ez volt egy éjszaka.

Aztán délután elszundítottam és azt álmodtam, hogy Márta nénivel, Ágotával, Hachival és Fannival Pestre akarunk utazni vonattal. Álmomban azt álmodtam, hogy láttam Márta nénit vasalt hajjal O.o ?! WTF?!
Aztán odaértünk Pestre és ott volt Réka (egy volt évfolyamtársam) amint a Dunánál pár rocker haverjával dumál.

Most komolyan... Milyen az már, hogy álmomban álmodok?! Tiszta bizarrrrrr! :O
Múltkor meg nem tudtam elaludni és ilyenkor kikapcsolom az agyam, mert ha nem gondolok semmire, akkor el tudok szenderedni. Nem így történt. Ébren voltam, de mégsem. Láttam oldalról saját magamat és közben levegőért kapkodtam. Végül összerezzentem. Olyan volt, mintha egy pillanatra a lelkem kilökődött volna a testemből. Borzasztó fura érzés volt, nem lehet megfogalmazni.
Bár egyszer már történt hasonló, amikor azt álmodtam(?), hogy fekszek az ágyon és látom felülről saját magamat, ahogy alszom. Na ez miez?
xDDD
Nem tagadom, vannak fura dolgaim.
Apropó, ezt a képet ma készítettem és úgy tetszik. Pedig sosem szoktak tetszeni a saját magamról készült fotóim, de ez jó lett x"D

No, sayonara! ^^

Az emos a rocker és az izé xD És anime meet *-*

Tegnap egy csodálatos napom volt. Igaz maga az órák fárasztóak voltak, vagy csak mi voltunk fáradtak... nem is tudom. Lényeg, hogy órák után Imivel elmentünk kajálni, de az ebédlőben olyan sokan voltak, hogy nem jutott hely. Várni nem volt kedvünk, mert a többiek meg kint ücsörögtek ránk várva. Így aztán fogtuk magunkat és állva bedaráltuk a rakott krumpit (??). No problem. Kicsit se néztek hülyének, de én ilyesmin nem akadok fent. :"D
Aztán Flo, Éci, Fanni, Ági, Imi és én elmentünk az Anime és Manga boltba. Sikeresen tettünk egy nagy kerülőt, de nem igazán számított, mert annyira röhögtünk, hogy az a sok gyalogolás nem is tűnt annyinak. A bolthoz érve elkapott az anime láz. Nyávogva, visítozva rohamoztuk meg a boltot és ami a legviccesebb, hogy az eladók mindezt tiszta poker face-el nyugtázták. Ebből levontam a következtetést: ehhez hozzá vannak szokva. Vettem 650 ft-ért egy zöld nyakláncot, ami iszonyat drága, de hát na... Én nem költök műkörömre és discora...
Aztán Imi, Fanni és Éci hazamentek és az emos a rocker és az izé ellátogattak a közeli játszótérre, hogy ott üssék el az időt az anime meetig. Igen! Jól olvastátok! Anime meet. A debreceni anime társaság szokásos péntek délutáni összeröffenéséről beszélek, amit minden pénteken megtartanak a Megyóban.
Különös társaság ez; vannak itt yaoisták, yuristák, hentai függő huszonévesek, pöttöm szadista, terroristák és még a jó isten se tudja miféle népek özönlenek ide, hogy egy szép délutánon megosszák fontos eszmecseréiket a kedvenc animéikről/mangáikról/énekesükről és egyéb biszbaszokról.
Floval bambuszlevelet ettünk. Ami egész jó, bár kicsit fű íze van, ami végülis nem meglepő...
Aztán egy csaj lazán vágta a kinti padon egy másik lány haját, míg a többiek hatalmas botokkal kardoztak. Természetesen mi is beszálltunk Floval. Muhahahaaa :D Tiszta jó volt, amint 5-6 lány ordítozva nekirohant a másiknak bazi nagy fabotokkal és azt ordibálták, hogy "levágtam a lábad" vagy "kettévágtam! kettévágtam!". xD
Én még harci sérülést is szereztem Flo jóvoltából. Nyuuuu~ Q.Q
Úgy hogy egy felejthetetlen napban volt részem, amit sokáig a szívemben fogok őrizni. ^__^
Habár a napnak volt szomorú része is. Ofőn Márta néni a halálról beszélt. Flo épp a vállamon pihentette a fejét és édesdeden nyáladzott rajtam. Éreztem, ahogy a tanárnő belemélyül a témába, Flo annál erősebben szorítja a vállam. Hallottam, ahogy a könnyeivel küzködve szipog és nem mertem ránézni. Mert nem érthetem meg a fájdalmát, de ha valaki olyat látok sírni, aki fontos nekem, akkor én is elkezdek bőgni. Ez egy rossz szokás. Erről le kell szoknom XDDDD :S
Szerencsére Flo erős lány és én szeretnék a támasza lenni. Szeretnék neki segíteni, vidámabbá tenni. Azt hiszem ezután a délután után ez sikerült is. Mondhatni a küldetés végre lett hajtva. 
És már 5 nap után magamon is érzem a változást. Noha hajlamos vagyok túlzásokba esni és néha túl felszabadult is vagyok a kelleténél, azért egyre inkább érzem, hogy eltűnőben  van az a magányos és zárkózott Kykky. Az új Kykky (vagy ahogy a meeten szólítanak :Risa)  vidám és barátságos és nem fél nyitni mások felé. Határozott és hisz magában és a barátaiban. Szereti, ha ott vannak mellette az új barátai. Nincs több kétségbeesés, nincs több depresszió. Vagy is egyelőre... 
Azt hiszem 12 év után végre érzem azt, amit más ember is érez: a közösség szeretetét. És ez nagyon fontos.
Ha nem a legfontosabb. ♥