Vihar után napsugár :)

Sziasztok!
Képzeljétek, tegnap nagy veszekedések, szócsaták közepette végre kibékültünk. Bár nem kezdődött olyan egyszerűen az egész. Én már péntek óta ettem magam ezen, nem ettem, nem aludtam, nem tudtam tanulni. Iszonyatosan kész voltam. Kedd éjszaka elértem a határaimat. Szinte egész éjszaka sírtam és borzasztó érzés volt. Haragudtam, de már nem bírtam tovább mérges lenni Lacira. Próbáltam hívni, de szegény hajnali 1:20-kor már az igazak álmát aludta és nem kelt fel a telefonra. Küldtem sms-t, aztán reggel hívtam, h találkozzunk, mert megőrülök.
Egész nap rosszul voltam, persze, hisz az állandó idegességtől és a fáradságtól már járni alig bírtam. Elkérezkedtem kiállításról, mert tuti nem bírtam volna végig állni. Hazajöttem, ettem, pihentem egy kicsit, aztán visszamentem Lacihoz. Nem volt könnyű, főleg, hogy mindent egymás fejéhez vágtunk. A pizzázó közepén kezdtem el bőgni. Másodjára már zokogtam. xD Még a suliban is sírtam. Petra és Éci ott vigasztaltak. Nagyon jól esett ez tőlük. Kicsit lenyugodtam akkor.
De térjünk vissza a pizzázóba. Kb. Mónika show lehetett az ott evőknek. Minden arra járó megbámult. :"D
Kicsit még mindig haragszom, vagy inkább csalódott vagyok. Kiderült, h nagyobbat hazudott, mint gondoltam. De megállapodtunk dolgokban, innen már rá van bízva, hogy eljátssza-e másodjára a bizalmam? Mert ha így lesz, akkor nem lesz harmadik esély. Nálam amúgy sem volt még olyan, hogy valakiben újra bízni tudjak, aki egyszer átvert. De a fenébe is... Szeretem ezt a majmot. ♥ ♥ És úgy vagyok vele, hogy ha ennyit nem tesz meg és hazudik, akkor nincs értelme ezt folytatni. Remélem nem így lesz. ♥
Úgyhogy tegnap tisztáztuk a dolgainkat.

Ma végre több mint 8 órát aludtam!!!! Omg. Olyan kipihenten keltem, hogy csodálkoztam, hogy tudok ilyen is lenni?! xD Egész nap tök jó kedvem volt, ki is csíptem magam, mert miért ne? Úgy volt, hogy ma is találkozunk, csak mivel én 13:30-kor végzek, ő meg 15:20-ra jön, ezért haza akartam menni. De szerencsére elmaradt egy órája, így már 2-kor kézen fogva sétáltunk a gyrosos felé. :)
Ettünk egy béke gyrost és két béke fagyit. Olyan jól éreztem magam vele. :) Fájt a lába, de ennek ellenére is képes volt velem sétálni egészen 16:15-ig, amikor a buszvégen nézegettük a buszokat. De most nagyon önző voltam és megkértem, hogy maradjon még velem. Egyszerűen szükségem volt rá. Ez a pár nap maga volt a Pokol és most a Mennyből olyan kevés jutott, hát eljött még velem egy körre. Igaz, a gyros-fagyi kombó kicsit meggyötörte a hasunkat, de kibírtuk és még több, mit másfél órát sétáltunk. :D  xD

Ma végre tavasz lett. Remélem véglegesen is. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen szép most a világ. Virágoznak a fák, rengeteg madár énekel rajtuk, süt a nap, minden más. Minden újra jó. A szívemben is. Itt a tavaszom. :) Hosszú volt a telem, azt hittem a fagy megeszi a szívem, de végül fel tudott olvadni. És ezt a szeretteimnek köszönhetem, akik itt voltak mellettem végig ebben a nehéz időszakban. Anya tegnap egész nap izgult értünk. Nagyon aranyos volt. A kevés kis megspórolt pénzéből vett nekem egy akvarell ceruza készletet. Én úgy a nyakába ugrottam... :D Sokat segített, és nem csak az én szemszögemből próbálta nézni a helyzetet. Nélküle nem jutottam volna el idáig. A tegnap nem is valósulhatott volna meg ha ő nem áll mellém. :)
Mama is biztos aggódott  értünk, nagyon szerette Lacit. Már beszélni se nagyon tudott, meg azt se igazán, hogy ő maga kicsoda, de azért mindig kérdezte, hogy mi van Lacival. :) Biztos ő is segített a Mennyből, ahogy tudott. :) A fán ma nekünk koncertet adó kis fecskét biztosan ő küldte. :) ♥
Meg persze Éci, Petra, Gabi, Ágota, Faragó... Mind segítettek és szurkoltak nekünk. Nagyon jól esett tőlük. ♥

Meg persze Laci. Igaz, ezt most ő okozta, de minden mást ő segített a legjobban elviselni. És látom, hogy igyekszik és nagyon bánja. Rengetegszer kért bocsánatot, kicsit restellem is már, hogy ilyen sokszor, de még teljesen nem tudok neki megbocsátani. Ehhez kell egy kis idő, de már nem ugrok neki feldühödött bikaként, hanem tudok őszintén, szívből nevetni és szeretni. És persze bízni...
A mai nap hihetetlenül jó volt. Még a suli is tök hamar eltelt, csak mert nem volt vihar a szívemben és vártam, újra mint egy kis hülye gyerek, hogy találkozzunk. Megint ott volt a görcs, az a jó indulatú, lelkes görcs a gyomromban, mielőtt találkozunk. A pillangók még 16 hónap után is ott röpködnek a gyomromban. Szeretem őket, nem is akarom, hogy elmenjenek, sőt valamilyen módon így jelzi a testem, hogy mennyire szeretem őt még mindig. :)

Nincs többé szikla a szívemen és a hasamban. Tegnap, ott és akkor, amikor elállt az eső, leestek és szétporladtak, helyet hagyva a boldogság lepkéinek, akik várták, hogy végre kiléphessenek a fényre és újra beragyogják bensőmet... :)