Képregény és húsvét

Yo!

Tegnap végre kikerült a Himitsus képregényem első fejezete és ismertetője AA-ra. Most már ott is lehet majd olvasni a démon úrnő kalandjait. :D

Egyébként mellesleg húsvét volt ugyebár. Nekem ez az "ünnep" sosem jelentett túl sokat. Mindig csak a nyűg volt számomra. Egyáltalán nem bírom elviselni a parfümök illatát. Ha valaki erősebben van befújva az utcán attól is meg tud fájdulni a fejem. Képzelhetitek milyen kínok gyötörtek régebben húsvétkor, amikor papa a 20 éves ruszki kölniével kezdte reggel a locsolást, majd minden rokon és szomszéd folytatta a maga csodájával. Délutánra már émelyegtem a fejfájástól és a tömény pacsulitól. Szerencsére már teljesen elkopott ez a szokás még itt falun is. Mindenki kapott tőlem Kinder tojást, cserébe azért, ha hagynak elhervadni. xD Senki nem bánta, hogy nem kellett parfümmel spriccolgatnia. Nem is jár már hozzánk senki. Lacitól vasárnap eljöttem, mert együtt akartam lenni kicsit apával húsvétkor. Sokat túlórázott mostanában és egyébként is eltávolodtunk kicsit egymástól, főleg a piálásai miatt. Ha megérzem rajta a szesz szagát egyből ott hagyom és bezárkózom. Nem tehetek róla, egyszerűen ebben nőttem fel, utáltam és most ismét ez mérgezi a mindennapjainkat. Szerencsére ma józan volt.


Nagyanyáméknál voltunk ebédelni, beszélgettünk, elvoltunk. Most viszonylag normálisak voltak, így pár pillanatig úgy éreztem, mintha lenne valami család szerűségem. Amúgy ennyi volt a "nagy ünnep". Hazaérve megnéztem a új Trónok harca részt. Már nagyon várom, hogy mi lesz a jövő héten. Sokan szidták, hogy unalmas volt, de kellett egy ilyen előkészítés a nagy csata előtt. Nekem kifejezetten tetszett, főleg Podrick dala. ♥

December óta Nyíregy közelében sem voltam, de a mai napig rémálmaim vannak miatta. Van, hogy álmomban utazom a vonaton és az érzés, hogy be kell oda mennem, megőrjít. Van, hogy az egyik tanárral álmodom a sok közül, akik pokollá tették azt a 2,5 évet. De az álmaimon kívül sokkal nyugodtabb és boldogabb vagyok. Nem mondom azt, hogy nem gyötörnek kétségek a döntésem miatt, de amikor január körül kezdett belőlem eltűnni a stressz és végre tudtam rendesen enni és aludni, akkor rájöttem, hogy ez volt a helyes döntés. Persze attól még kevésbé lesz ijesztő a nagy változás.

Munkába akartam állni, de úgy döntöttem, hogy az áprilist még a rajzaimnak és magamnak szentelem. Aztán lehúzok egy hónapot, nyárra lesz egy kis nyaralós pénzem és még egyébként is vannak tartalékaim, szóval annyira nem életbe vágó.
Ez az idő szeptemberig magamról fog szólni. Kicsit kiheverni mindazt, ami történt velem az elmúlt 1 évben. Ráfeküdni egy picit a rajzos "karrieremre" és azt csinálni, amit a legjobban szeretek: Lacival lenni és alkotni.
El sem tudom mondani, hogy mennyire megöregedtem lelkileg. Néha nagyon komoly depresszió gyötört, de igyekszem kilábalni belőle. Apa sem igazán erőlteti a munkát. Tudja, hogy szükségem van egy kis gyógyulásra, mert amikor az egész szörnyűség történt, nem tudtam pihenni és megemészteni a dolgokat. Azt hittem így jó lesz, majd így könnyebben átvészelem, de nem. Elkezdett belülről marcangolni, felfalni és aznap, amikor eldöntöttem, hogy ott hagyom a sulit, volt egy nagyon durva idegösszeroppanásom.
Nem mondom, hogy jól vagyok, de ez a szünet kell ahhoz, hogy újult erővel vágjak bele a tanulásba. Rengeteget kell dolgoznom még magamon és a porig tiport önbecsülésemen. Még egy szaros raktáros munkától is rettegtem, mert annyira belém plántálták Nyíregyen azt, hogy én semmire nem vagyok jó.
Úgyhogy most kicsit nyalogatom a sebeimet és utána megyek tovább az utamon...


Pá!