Gondolatok :)

Helló!

3 napja nem írtam már,szóval ideje kicsit blogolni... ^^

Vasárnap fejeztem be a Blue Exorcist-t (Ao no Exorcist) című animét. Nagyon tetszett, és jól esett a lelkemnek egy ilyen igényes  grafikájú shounen anime ♥ Nagyon várom a Specialjait *O* Szombaton elkezdtem nézni a Higurashi no Naku Koro ni Kai-t. Az előző  évada is tetszett, de csak most kezd a fejemben összeállíni a kép az egészről.

Ennek az animének (és főleg a 14-15. résznek) a kapcsán gondolkodtam el a gyermekkor fontosságán. Persze sok animében, könyvben stb. találhatunk ehhez hasonló vagy még szörnyűbb gyermek sorsokat. Azonban ráébredtem mekkora súlya is van a gyermekkornak, mert ekkor dől el, hogy milyen ember válik majd belőled... A felnőttek mindig mondogatják, hogy addig jó míg gyerek vagy, meg élvezd amíg gyerek lehetsz s ne akarj felnőtt lenni! Ezzel részben egyet is értek. Viszont valaki soha nem képes feldolgozni azokat a dolgokat amik kiskorban történtek vele. Legyen az egy szülő, barát vagy közeli rokon, ismerős halála, egy fura történet vagy valami ami megragad benne örökké. Nem kell feltétlenül nagy dolognak lennie, hisz a gyermeki agy néha fura dolgokra képes... De mennyi sérült lelkületű ember van a világon! S a szív sebeit mindig egy trauma okozza. Ezért nem hiszem, hogy minden olyan korú ám szellemben és lélekben nem megfelelő embert felnőttnek lehet nevezni! Mert a gyerek az gyerek, az öreg az öreg de a felnőtt számomra egy felsőbb szint a gyerektől. Vagy csak én gondolom úgy, hogy a felnőtt megnevezés csak oylannnak jár aki erős, magabiztos, megvan a magához való esze, megbízható., felelősség teljes és tapasztalt?

Jó,jó most biztosan azt gondoljátok, hogy mit papolok itt nektek, hisz 14 évesen még jómagam is csak egy kamasz vagyok a sok közül. Viszont nem tartom azt bajnak, ha ilyesmin gondolkodom és ezt le is írom még ha ki is nevetnek vagy kigúnyolnak érte. :D Viszont látom magam körül az embereket és azt is látom milyenek ők (vagy legalább is szerintem) Tudok néhányuk nehéz sorsáról, hisz mindenkinek kijut egy kicsi a "jóból" viszont szerintem egyéntől függ, hogy az adott dolgon egész életében rágódik vagy a történtek előrébb lendítik az életben. Persze vannak dolgok amiket lehetetlen megemészteni, de élni kell, mert ha már van egy életed azt nem szabad csak úgy eldobni magadtól mint egy olcsó ruhadarabot.

Oldalakat írhatnék ezekről a dolgokról, de szerintem semmi értelme nem lenne. Egyrészt, mert nem tudok olyan megnyerően fogalmazni, hogy azt bárki el is olvassa másrészt pedig nem érzem magam elég tapasztaltnak az élet terén, hogy magam is hegyibeszédet írjak az értelméről... Szóval én arra fogok törekedni, hogy a gyermeke(i)mnek minél jobb gyerekkort biztosítsak és megindítsam őket egy jobb jövő felé. Persze ahhoz nekem is olyan felnőtté kell válnom aki képes mindenen átküzdeni magát és erős támaszt nyújtani, békés, elszakíthatatlan családi köteléket biztosítani. Persze ehhez kell egy másik fél is, de anyától megtanultam, hogy egy nőnek mindig kell annyi önerejének lennie, hogy eltartsa maga a családját! Szóval erős, okos, ügyes, találékony és jó anya akarok lenni :)

Beszélek itt az anyaságról, de hisz mily gyermek vagyok én magam is! xD Fura dolog a gondolat... Száll, száll egyre magasabbra és néha már nem tudsz neki határt szabni. Csak írnál és írnál minden jót amit a gondolat sima ajkai halkan, úgy hogy csak te halld a füledbe súgnak...

Nekem mára ennyit súgott fülembe a gondolat.

Bye!

^__^

Ja és búcsúzóul egy jó kis Higurashi no Naku Koro ni Kai idézet a 15.részből:

"Egy nagy elhatározás volt egy kis szívben.

Ha az emberi élet nehezebb, mit a Föld,

akkor a kis elhatározásom is nehezebb volt mint a Föld.

Egy hajtóerő, hogy beteljesítsem az álmaim

és egy vágy, hogy én fonjam jövőm fonalát.

A fonál ereje amit fogok, egyenlő az akaratom erejével.

Egy tiszta és erőteljes kívánság valósággá válhat..."