Elegem van! :@ :"(

Ismét mély ponton vagyok. Ma alapból rosszkedvűen keltem, de minden rátett egy lapáttal. Mikor jöttünk haza Sp-vel (ez a srác beceneve) Ropival (ez is egy srác, Nelly pasija) Nellyvel akkor ők elöl mentek én meg hátul baktattam szótlanul. Ropit amúgy sem bírom, mert 16 vagy 17 éves és nyolcadikos... cigizik meg ilyenek. Szal nem egy értelmi szinten vagyunk. Mostanában egyébként is sokszor levegőnek néz mindenki és már megszoktam. Múltkor nem voltam bent a teremben, mert máshová kellett mennem és észre sem vették, hogy nem vagyok ott. De amit a legjobban utálok az, hogy elkezdenek mesélni valamilyen esetről, mintha ott se lettem volna én meg durcásan benyögöm, hogy „Ott voltam tee..” -.-” Mire ő: „Jah, észre se vettelek xD”. Köszönöm. Igazán megtisztelő, hogy ennyire levegőnek néznek. Nagyon jó érzés.

Olyan vagyok mint az oxigén. Mindenütt jelen vagyok, de észre sem vesznek.

Na, de visszatérve a mai esetre hátul mentem. Ezek nagyokat viháncoltak én meg lógattam az orrom.

Sp megkérdezte, hogy : „Kriszti, miért nem nevetsz?”

Mire én: „Nincs kedvem most ehhez...:( ”

Oké. Többet nem is foglalkoztak velem. Örültem, hisz már csak 2 utcát kellett sétálni és otthon is lettem volna. De az a szemét Sp direkt belelépett egy latyakos, sáros pocsolyaszerűségbe és az egész szutymó a gatyámra ment. Ez még nem is volt akkora baj, de úgy elkezdett mindenki röhögni, hogy sarkon fordultam és otthagytam őket. Csak Ropi mondogatta, hogy ez de szemétség volt, meg szegéény. De ő is röhögött. De ami a legrosszabbul esett, az Nelly volt. Ő is nevetett gúnyosan és még az utca másik végéből is kiabáltak meg gúnyolódtak rajtam.

Komolyan mondom sírni lett volna kedvem. Úgyhogy most itt kidühöngnöm magam.

Mivel apa itthon van még csak kibőgni sem tudom magam rendesen. Nem szeretek mások előtt sírni. Egyszóval fortyog bennem a düh és a csalódottság.

De hogy ízelítőt kapjatok milyen kis szipirtyók is a körülöttem lévő „barátnőim” elmesélek egy történetet:

Dodóval egy év alatt nagyon jól összehaverkodtunk. Nelly közénk állt, mikor összeveszett a „legjobb barátnőjével,” Pandával. Ezután vége lett a nagy barátságomnak Dodóval, mert engem mindig kitúrtak, meg nem érzem magam jól közöttük. Nekem nem a pasizás az életem és nem viszket a p*nám ellentétben velük. /már bocs a kifejezésért/

Sok dolog történt de Dodónak még mindig én maradtam a kispárnája. Nelly Dodó exével, Lajhárral is kavart és ezt nekem mind elpanaszolta éjszaka 1 órakor.

No, de ezek után Nelly kezd nagyon idegesítő lenni, mert Dodó ruhájában, szobájában az ő telefonjával fényképezgeti magát. Ezt felteszi Facebookra is. Meg szó szerint ellopta Dodó két ruháját. És az egyikben még fényképezkedett is és feltette fészre. Ennyi ésszel... -.-”

De mindezek ellenére ölelgetik meg puszilgatják egymást és a hátuk mögött meg köpködik a másikat. Teszik ezt úgy, hogy nekem mondják el. Mondhatom szép. De nem akarok beleszólni.

Szóval röviden ennyi a helyzet. És már nagyon elegem van. Mert ez ugyan csak két lány, de rajtuk kívül még van 2 és ezt már tényleg nem bírom. De muszáj jó pofit vágni nekik, mert nagyon csúnyán kiszúrnak azzal, akit nem szeretnek. Tudom, mert alsóban velem is ezt tették. 12 év rengeteg idő. Gondolom most kérdezitek magatokban, hogy akkor meg miért nem barátkozom mással. Nos, ezt is leírom röviden.

Az osztályban rajtam kívül 16-an vannak. Ebből rajtam kívül 13 lány és 3 fiú van.

~ Van a 4 grácia akiket az előbb említettem.

~Van a bénák csoportja, ahova az igazi falusi bunkóparasztok tartoznak. Ez 4 ember.

~Van a legrosszabb magatartásúak csoportja, ők 4-en vannak.

~Van a zártak csoportja. Ők kedvesek, meg néha jól el vagyok velük, de valamiért tartjuk a távolságot. Pedig 2 évig legjobb barátnők voltunk az egyik lánnyal. Ők is 4-en vannak.

És én vagyok a 17. aki kilóg a sorból. Általában a gráciákkal szoktam lenni, mert mit tehetnék? Viszont a 8/A-ból van néhány fiú akikkel jóban vagyok, de ők a gráciákkal vannak el szünetben.

Nálam a jóban vagyunk szó annyit tesz, hogy beszélünk pár szót :D

Nos, ilyen a társas kapcsolatom a többiekkel. Igazából nem mernek velem kitolni, mert tartanak tőlem. Egy szóval utálnak :|

Nem értem.... Miért utálnak ennyire? Meg miért piszkálnak a fiúk a külsőmmel? Jó, nem vagyok szép, ezt már párszor a tudtomra adták, de igen is rosszul esett, hogy mindenemre kettest adtak, a többieknek meg négyes, ötöst. Ezzel nem kéne foglalkoznom... de még is... :( Fáj.

Na, de nem sajnáltatom magam tovább, már így is elég szánalmasnak tűnhetek. Csak fáj, hogy a valóságban senki nem áll mellém és mondja azt a többieknek, hogy „Hagyjátok békén a barátnőmet!!”