Újra együtt

Ahoy!
Egy kis kihagyás után újra itt vagyok.
Nos, végül több, mint 1 hét után újra találkoztam Lacival. Péntek délután mentem hozzájuk, de a szerencse még mindig nem szegődött mellém az utóbbi napokban. Még indulás előtt befejeztem az elkezdett doboz festését(lent kép is lesz róla) és szokásomhoz híven kimostam és a porszívózást is majdnem befejeztem, amikor egyszer csak kihúzódott a porszívó a konnektorból és lecsapta az áramot. Először azt hittem, hogy tönkre ment a porszívó, de rájöttem, hogy nincs áram. Kimentem, de egyszerűen nem tudtam visszakapcsolni és 20 perc múlva indulnom kellett a buszhoz. Sehol nem álltam, gyorsan behajigáltam pár ruhát a táskámba, jéghideg vízbe letusoltam(mert ugye a gázkazán áram nélkül nem nagyon melegíti a vizet) és közben vártam a felmentőseregre anya személyében. Meg is érkezett, sikerült visszakapcsolnia az áramot és már szaladt is vissza a munkahelyére. Elrendeztem a dolgokat, de enni már nem maradt időm, így egy csokival kellett beérnem.
A busz is egy élmény volt. 40 fok, tűző nap, függöny sehol, klíma nuku, ablakok alig és 15 perc állás a dugóban. Mire odaértem Laciékhoz totál ko voltam.

De  nem pihenhettem sokat, menni kellett Tomi keresztanyjának a születésnapjára. Érdekes volt, mert nem ismertem senkit, de csak eltelt vhogy.
Esténként elmentünk a boltba TopJoyért, kicsit mászkáltunk és mentünk is vissza. Csak ugye ilyen melegben este tudunk kimozdulni. Egyik este sütöttünk is, jól teleettük magunkat. xD Szinte gurultunk.

Aztán szombat este nagyon összevesztünk Lacival. Én már minden kis cuccomat összeszedtem, a földön akartam aludni és reggel elmenni onnan. Végül kibékültünk, de elég sok mindent egymás fejéhez vágtunk. :S Kibőgtem a lelkem, utána meg úgy fájt a fejem, hogy majd szét robbant. :'D De nagyon cuki volt Laci és hozott nekem borogatást rá, mert a hideg mindig enyhíti a fájdalmat. Ez jól esett tőle. ♥ Ha ez így folytatódik, akkor nem leszünk sokáig együtt. :'(
Kicsit unom, hogy nyár van és sehova nem megyünk, alig találkozunk, mert egy hétig veszekszünk. Még a nyomorult strandra se jutottunk el, pedig hónapok óta mondogatom, mióta kicsit jobb az idő. Elég kiábrándító ez a nyár is. ._.

Vasárnap volt Laci unokahúgának a névnapja. Fél órával az indulás előtt Laci anyukája bejött, hogy adjam oda a kiscsajnak a dobozomat, mert ő nem vett neki semmit és azt hitte hamarabb felkelünk... Hát, hirtelen szóhoz se tudtam jutni. Mert hát eleve mi közöm van egy unokatesóhoz? Meg olyan ritkán készítek magamnak bármit és hogy még tetsszen is, az szinte lehetetlen. Szerencsére Laci kiállt mellettem és nem engedte az anyukájának, hogy elkérje. De így meg semmi nem volt. Így gyorsan összedobtam egy Hello Kittys üdvözlő kártyát, kis pillangókkal meg piros masnikkal.
A kiscsaj örült, én meg megtarthattam szegény dobozomat. :'D Ehh...

Ez lenne az a doboz.

Hát, az esték jók voltak, amikor 3-an vagy csak kettesben voltunk. Igazából nem volt kedvem ezekhez a családi dolgokhoz, de akkor már 1,5 hét lett volna, hogy színét se láttuk egymásnak. Így legalább találkoztunk és ott aludtam.
Jól esett vele lenni, mert minden ellenére nagyon szeretem és jó vele együtt lenni. Csak hát az élet sosem kedvez nekünk és nem sok nyugodt percünk van. :'D

Na, ennyi lettem volna. Ez most kicsit tömör összefoglalása volt a 4 napnak.xD

Páá!