Családi bigyók

Hali!

Ma designt cseréltem, mert az előző nem igazán tetszett. Erre most büszke vagyok, ez olyan Kykkys lett. :D
Amúgy mostanság nem sok minden történt velem. Itthon vagyok és szerda óta Lacit se láttam, de elvileg holnap vagy hétfőn megyek hozzájuk.
A tegnapom is elég unalmasan telt, mostam és takarítottam. Kb. ennyi volt. Nem igazán volt kedvem semmihez, egyszerűen megmozdulni is fájt.
Ma reggel 7-kor arra keltem,  hogy iszonyatosan fáj a fejem és egyből rohantam is a kis bogyós dobozunkhoz, hogy bekapjak egy fájdalom csillapítót. Úgy tudtam csak visszaaludni, hogy a fejemet a hideg falhoz nyomtam, mert amikor fáj, akkor nekem enyhíti a hideg a fájdalmat. De csak a bal oldalam lüktetett, mert kiskoromban neki szaladtam az asztal sarkának és a szemöldökömnél kicsattant a fejem. Ezt szépen bevarrták, egyébként nem is látszik, csak borzasztóan kényes és állandóan minden kis időjárás változást megérez. Mint a törött ujjam. Az is sajog. xD
Anya 8-kor keltett, hát volt mát jobb ébredésem is, a fejem még mindig szét akart robbanni.
Bevettem még egy fájdalom csillapítót, hátha... Kicsit jobb lett és menni is akartunk a temetőbe, de elkezdett zuhogni. Végre kisütött a nap, én is viszonylag jobban lettem és el tudtunk menni. :)
Fél év után VÉGRE megcsinálta mama sírját a sírköves és azt mentünk megnézni. Szerencsére jól sikerült és anyuval kicsit megnyugodtunk. Nekünk már csak ő van.

Még az apai nagyszüleim élnek, de olyan, mintha nem is lennének. Magasról tesznek ránk. Itt laknak kb 3 utcára és kb 4 hete nem láttam őket. Mama mindig jött, mert tudta, hogy egyszerűen nem érünk rá lemenni, ezért jött ő.
Meg aztán minek menjek hozzájuk, ha tudom, hogy nem is érdeklem őket? Elvégre még az sem zavarta őket, hogy pár hete már érettségim is van. :'D Pedig pontosan tudták, hogy mikor mentem szóbelizni, de aznap este csak úgy értesültek arról, hogy jól ment, hogy apa felhívta őket, hogy van-e kutyakaja és mellékesen megkérdezték. :'D
Akkor sértettek meg a legjobban, mikor ballagásomra semmit nem kaptam tőlük. Évek óta tudják,
hogy ballagni fogok (persze szalagtűzőre se erőltették meg magukat, nagyanyám a fülbevaló kollekciójából odaadott egyet, hogy vett nekem fülbevalót. Ami szép és jó lett volna, csak azt már láttam korábban rajta. És ennyi volt a törődésük. xD) és ha nincs úgy pénzük, akkor ilyenkor az a szokás, hogy eltesznek. Még ha négy év alatt havonta csak 100 Ft-ot raktak volna félre, akkor is tudtak volna valami értelmeset venni. Arról nem is beszélve, hogy a másik két unokájuk még olyan kicsi, hogy nem valószínű, hogy megélik a középsulis ballagásukat. De ki tudja.. lehet már az általános sulist sem...

És most azt gondolhatjátok, hogy önző vagyok és sokat várok el, de a történethez az is hozzá tartozik, hogy nagyanyám minden héten jár fodrászhoz, kb 15 ezret tuti elver egy nap alatt a boltban, ruhát vásárol magának és ha nem jó rá, akkor idelöki nekünk, miközben a 74 éves szívbeteg nagyapám még mindig kőművesként húzza az igát, hogy eltartsa nagyanyámat. Na, most ha csak egy nagyon apró részét eltette volna annak, amit minden nap elvert, akkor tudott volna venni az unokája ballagására valamit. Vagy esetleg ide tudta volna adni azt a pénzt. És itt most nem 10 ezrekre gondolok, csak egy ezres is jól jött volna, hogy gondoltak rám.
Mert azt már megszoktam, hogy se mikulásra, se gyereknapra nem kapok tőlük már semmit, mert elvileg "felnőttem". Ami elég gáz kifogás, mert a Laci nagyszüleitől több mindent kaptam ezekre az alkalmakra, mint tőlük. Azért szerintem ez durva.
Én tényleg soha nem várok sokat, egy tábla csokinak is igazán tudok örülni, mert itt nem arról van szó, hogy mit kapok, hanem hogy kapok! A törődés és az odafigyelés hiányzik.
Most, hogy nagyjából felvázoltam a helyzetet, így már jobban megérthetitek, hogy miért hiányzik ennyire mama és miért szeretem jobban és miért ragaszkodok jobban a halott mamámhoz, mint az élőhöz...

Azt hiszem tényleg kezdek felnőni, mert a gyerekek még tudnak önzetlenül szeretni, de pár éve felnyílt a szemem és már a szeretetem is megváltozott néhány családtagom iránt.

Hát ez ilyen. Bocsi, hogy így kifakadtam, de elég rosszul esik ez az egész.

Na, pá! :)