Piercing óóó yeah :D

Yo!
Először is a tegnap estéről mesélnék, mert ugye voltunk öreg kereszt anyum szülinapján. (Azért öreg kereszt, mert igazából apának a kereszt szülei, csak nekem még is olyanok, mintha az enyémek is lennének xD Szóval nekem 2 kereszt szülőpárom van xDD).
Ugye jöttek velünk mamáék is. Abba a kis kocsiba mama mellett összepaszírozódtam, közben két virágot is tratanom kellett, a sütik pedig vészesen imbolyogtak a hátam mögötti kalaptartón. >< Izgalmas volt, mit ne mondjak . XD
Mikor odaértünk egy csomó idegen fogadott. Azt sem tudtam, ki kicsoda. :') Akiket ismertem azokkal puszi, puszi, jópofi.
A kaja jó volt, csak olyan sokan voltunk, h mi már nem fértünk meg sem az ebédlőben, sem pedig a konyhában, ezért a teraszon lógattuk a lábunk vagy 2-3 óráig. .__. Közben megittam egy 1,4 %-os sört, és megéreztem. xD Mentségemre legyen, 1,5 éve nem ittam semmilyen alkoholt. Még sört se. xD
Amikor bementem valamiért, a rokonság csendbe lett, amikor kiléptem az ajtón, pedig ismét nagy zsibongás. Köszi. ._. Nyufufufufufuu.
Mama csak ennyit jegyzett meg nagy sóhajtva: "Jó az a koponya..."
A kis szende unokájából mivé lettem... Nyufuufufuu.
Viszont a többiek egészen elfogadtak. Kereszt apu még meg is dicsért.
Áh, francba, elmaradt a várt reakció. :| >o<'

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ma pedig végre elmentem a tetováló szalonba, hogy megcsinálják a szemöldök pc-met. :3 Uncsim vitt el kocsival, mert anya rosszul lett volna. xDD
 Kicsit hamarabb érkeztünk, de leültettek minket. Közben egy csávót varrtak, mi pedig néztünk, mint Rozi a moziban. Jó hely egyébként. Tele érdekes holmikkal, gyönyörűen brutális tetkókkal, festményekkel. (:
Volt egy Barbie baba, aminek a fél arca le volt rohadva, mert kifestették. Iszonyat jól nézett ki. Ilyen nekem is kell *-* xD
Aztán kicsit késve, de bevágtatott egy kb. 20 éves srác. Leült a pult mögé és várt. A tetkós csávó megkérdezte tőle, hogy piercinget csinál? Ő meg mondta, hogy igen. Szóval mondta is, hogy mi rá várunk.
Nem mondom, mindketten meglepődtünk a másikon. Ugye anya beszélt vele telefonon, és mondta,hogy  a "gyereknek lesz a pc szülinapjára" szóval szerintem nem így képzelt el. Mondjuk én se őt. ><
Helyes srác volt. Ki volt varrva és hatalmas, kék szemei voltak. :$ :3 Wááá *-*

Szegény  ott szerencsétlenkedett a pc-vel. Még le is ejtette. xD
Aztán felrajzolta, hogy hova gondolja, nekem ott jó volt, szóval előkészült és már le is ültetett. A gyomrom liftezett. Megcsippentette egy ilyen fogóval a bőrömet és hozta a kb. 10-15 cm-es tűt. Becsuktam a szemem és mondta, hogy most fogja szúrni. Én kinyögtem egy halovány "oké"-t és már éreztem is, ahogy szép lassan, óvatosan nyomja a tűt. Nem siette el a dolgot, az biztos. xD Aztán elment a piercing-ért. Én pedig láttam magam a tükörben, ahogy egy hatalmas tű áll ki a fejemből. Rámosolyogtam uncsimra, aki kevésbé vidáman, de visszamosolygott rám. xD (állítólag hülye pofát vágtam. Hátna. Senki sem vigyorog, ha egy tűt döfnek a fejébe xD).
Aztán betette a pc-t és készen is volt. Elmondta, hogy miként kezeljem és már jöttünk is. ^^
Ha ez meggyógyul, akkor kövinek 2 fül pc jön. :D

Annyira boldog vagyok! *Q*
Anyáéknak is nagyon tetszett, apa is akar ilyet, meg most már tetkót is. Anya azt mondta, hogy irigyel, mert neki nem lehet a munkahelye miatt. Mondjuk nem hiszem, hogy nagyon csináltatni akarna, mert tűiszonya van. xD
Még uncsimmal ettünk egy fagyit, aztán spuri haza. :D Közben neki is megjött a kedve hozzá, szóval lehet még párszor beugrunk abba a szalonba.
Ja, amúgy az egyik srác régebben Megyós volt *-----* Nyufufufuu.

Jó volt. *-*
És nem is fájt annyira, inkább az volt kellemetlen, hogy a szememnél nyúlkált. ˇ-ˇ
Nos, nem szaporítom tovább a szót, tessék megtekinteni az új szemöldök piercingem:

Újabb rajzok és adskjfgoerhjg :D

Yo!
Nos, elérkezett a nyár vége is. Olyan hamar elrepült .___.
Tegnap "jó" hangulatban voltam és hát elkezdtem csak úgy skiccelgetni valamit, aztán megtetszett ez a brutális kinézetű csajszi, így átrajzoltam akvarell papírra és elkezdtem festeni. :3
Szóval itt a folyamata:

 És a kész mű:, aminek a címe: Leláncolva

Ezt pedig Zellerkének csináltam, egyik netes haveromnak. Egy éve nyáron haverkodtunk össze xat-on, akkor msn-en beszéltünk egyszer mikrofonon, most pedig megint egymásra találtunk. >< Igazából fél nyaram arra ment el, hogy ezzel a ződséggel beszélgettem esténként skype-on, volt amikor hajnali 5-ig. :'D 

Szeretem a xat-ot. Még mindig. Pedig már vannak igazi barátaim is, de az ott lévők hülyesége egyszerűen leírhatatlan. Sok kocka egy helyen. A kockákat meg szeressük ám nagyon :)
Néhány pillanatkép xatról, amikor épp unatkoztam és azzal a gagyi doodle-val rajzolgattam EGÉRREL! XD :

És hogy miért Konan van az avataromon? Mert állítólag olyan a hangom, mint az EAÉ-ben Konannek. Mindig elénekeltetik velem a Konan dalt. :'D Megmutattam anyának és először azt hitte, hogy én énekelek benne. Lol

Szóval már 3. éve nem tudok lekattanni erről a gagyi chatről. ><"

Amúgy holnap megyek megcsináltatni a szemöldök piercingem. Majd hozok róla képeket. Kicsit izgulok amúgy, de állítólag nem fáj. :) Nem baj, ott lesz mellettem uncsim, hogy megnyugtasson. Érdekes módon, mióta a szerencsi csoki fesztiválon voltunk, jobban megismertük egymást és azóta többet találkozunk. Tegnap is voltak nálunk és elmentünk sétálni. ^^
Mindig is arra vágytam, hogy legyen olyan uncsim, akivel lehet menni ide-oda, jó fej és jó haver. De hogy egyszerre kettő is legyen! *-*
Mondjuk eddig azért nem voltunk annyira jóban, mert én voltam a család kicsije. Szóval mind a 4 uncsim 20 éven felül van, én meg még csak most vagyok olyan korban, hogy lehessen velem másról is beszélgetni, nem csak a babákról.
Legnagyobb bánatomra a családban még mindig én vagyok a jó tanuló, aranyos, szende kislány, akinek két rózsaszín hajgumi fogja össze a derekáig érő copfját és közben Süss fel napot énekel. S amikor ma megjelenek mamám családja előtt koponyás felsőben, dögcédulával és kaszással a nyakamban, feketére kihúzott szemekkel, akkor végre le fog nekik esni a tantusz, hogy már nem vagyok gyerek. Csak azt sajnálom, hogy ma még nem lesz meg a piercingem. :( Pedig mekkora lenne már. Amúgy is kíváncsi vagyok mama reakciójára. Nyufufufufufufuuuuuuuu :D

 ~~~~~

Lázadok? -Igen!
Mi ellen?- A jó kislány szerep ellen.
Miért?- Mert unom, hogy nem látnak bennem semmi mást, csak a szende kis cukorfalat jó tanuló kislányt.

~~~~~~

És zárásként:

Na, pá! :)

AFC Tomi rajz

Üdv!
Már tegnap elkezdtem megcsinálni a vázlatot az új rajzomhoz, viszont csak ma fejeztem be.
Nem túl meglepő módon ez a rajz AFC Tomit ábrázolja. Talán ki is teszem nekik a hivatalos FB oldalukra... Bár ebben még nem vagyok biztos. >.<"
Fényképezgettem is, miközben készült, szóval néhány fotó a készülő műről :

A befejezett vázlat:

És végül a kész rajz:

Remélem azért valamennyire felismerhető ._.
Hümm... mára ennyi lennék.
Még vár rám 10 db tájkép és egy művtöri prezentáció! Nem tudom, hogy fogok velük végezni. ˇoˇ Szurkoljatok xDD

Pá!

♪ Ez a Mennyország ♥ ♫

Üdv!
Egy fergeteges napot tudhatok a hátam mögött. Azt hiszem, ezt még a halálos ágyamon is fel fogom emlegetni.
Tegnap uncsitesómék elvittek a szerencsi csokifesztiválra. Az úton jól elvoltunk, utána a városban volt egy kis gubanc, ugyanis alig találtuk meg a szállásunk. Ami nem mellesleg egy fiú kollégium volt. Igaz, 1 éjszaka nagyon olcsó volt, de fiúkolesz lévén csak fiú WC volt. Így ez kissé necces volt ugye 2 csajnak... Főleg, hogy voltak még ott rajtunk kívül. ><"
Uncsimék is nagyon aranyosak voltak, úgy vigyáztak rám, mint a szemük fényére. Bár azért a rakjunk pórázt a gyerekre ötletük nem igazán jött be. :"D
A fesztivál kulturált volt, délután még kisgyerekes családok is voltak. Főleg alternatív zenekarok játszottak, viszont engem nem nagyon zavart.
Voltak rockerek is *-* Valakinek BVB4ever volt a neve Bluetooth-on. :3 Láttam System of a down-os és Tankcsapdás felsőben rohangáló palikat. Nyufufuffu :3
Persze a párducmintás cicagatyában szaladgáló szőke picsák is előfordultak, de hát sajnos őket nem lehet karanténba zárni. :| Kár...

Alföldi-István, a király alias Pityu öltönyben a vaskorona alatt

Nagy port kavart az István, a király 1983-ban bemutatott, nagy népszerűségnek örvendő műnek a 30. évfordulójára Alföldi Róbert rendezésében bemutatott  rockoperája.
Tegnap volt szerencsém hozzá a tv-ben. Persze nem is RTL klub lenne, ha a kezdés után 10 perc múlva nem vágtak volna be egy reklám blokkot. Tök véletlenül a hüvelygomba, buksikiszökött reklámok közé beékelődött az Iksz faktor 600. évadának előzetese, amiben épp Alföldi próbálja Puzsért alakítani.
Ezt lenyelvén a néző újra bekapcsolódhat az előadásba, ami igen csak meglepett, hisz eleve az öltözékek számomra kiverték egy darabig a biztosítékot. Viszont nyitott vagyok az új dolgokra, hát nézzük tovább, adjunk neki esélyt.

Festegetés, Zacher hatás és blablabla...

Yo!
Újra itt rontom a levegőt. :')
Sok mindenen estünk túl mostanában. Ajtót, kiskerítést festettünk és utána jött a konyha és a 3 szoba kipingálása. Nem volt semmi meló. ˇoˇ
A 3. napon már mindenki fáradt és ingerült volt. Még anyával is összecsattantam, pedig ő és én sem vagyunk veszekedősek. :'D
De végre kész, amit szinte el sem hiszek. ><
Mondjuk kisebb baleset azért történt velem. Épp a széken állva festettem, amikor az kiszaladt alólam, de épp le tudtam ugrani, csakhogy valamilyen úton módon a csuklómat úgy bevertem a székbe, hogy kétszeresére dagadt. xDDD Nem is én lennék. :P
Arról már nem is beszélve, hogy mindenhol kék-zöld foltos vagyok. Bár ez megszokott. Nyáron a lábam mindig úgy néz ki, mint akit jól elvertek. x'D
Szóval most egy kis pihizés jön.
Rájöttem,hogy rohadtul semmit nem csináltam egész nyáron és ez idegesít. Még egy normális animét sem néztem. ._. A mangám sincs kész, csak az oneshotom úgy-ahogy.

Viszont legalább olvasni olvasok. Most épp Karizs Tamás, Zacher Gábor : A Zacher-Mindennapi mérgeink című könyvét olvastam el.
Nagyon sok érdekességet tudtam meg ebből a könyvből. Nem úgy papol a drogokról és minden egyéb veszélyes cuccról, mint azt a többi felnőtt teszi. Mélyre ás, megmagyaráz és próbál megérteni.
Eddig is szerettem Zachert, pár előadását végig is néztük anyával a tv-ben. Nagyon értelmes és modern gondolkodású embernek tartom.

Nutella Duff

Egyik ismerősömnél láttam meg erről a nőszemélyről a képet és egyszerűen nem bírtam megállni. Ment a Printelés, Photoshop be, Derpina meme keresés, nutella kép. Vágás, rajzolás.
Kész ><"
Szerintem be fogom neki linkelni. Nyufufufuffuuuuuuu. :3

http://instagram.com/p/dC9p7OtTTC/

Bocs. :'D

Helyzetjelentés tömören

Yo!

Gondoltam életjelet adok magamról. ˇˇ

Itthon vagyok, szóval nem sok minden történik velem. Animézni sincs túlzottan kedvem. A Magit nézem most, egész jó.

Amúgy mangát rajzolok és kb. ennyi az elfoglaltságom. 

Kb. 2 hónapja visszatértem mlapra. Amióta Krenai elment onnan, kissé kihalt az mlap. Viszont annyi régi arcra akadok mostanság. Liz újra feltűnt és NeYomira is rátaláltam. ^_^

Azonban rengeteg az új, ismeretlen arc. Sok a 13-14 éves. Úgy tűnik a következő generációnk megvan. Aminek örülök. Igaz, ők nem élték meg a régi mlapot. Mikor még a vendégkönyvekben csak szürke háttér volt és mindenkinek béna, pixeles designjai voltak. :"D Régi szép idők. ♥

Jó hír: úgy tűnik (még nem biztos teljesen) hogy el tudunk menni az őszi conra, ahol Black Rock Shootert fogunk cp-zni. Flo lesz Black Rock Shooter, én pedig Dead Master. A ruhám már nagyjából meg is van, már csak a paróka, a kontaktlencse, a kasza, a szarv és a két kis szárny hiányzik. xD

Úgy várom. *-*

Hátőőő.... sűrű ez a hét. Flocit műtik, Natsu (Flo cicája) balesetet szenvedett és el kellett altatni. Nagyon sajnálom szegényt. Tudom, hogy mennyire fontos volt Flonak és nagyon édes kis szőrgombóc volt.

*1 perces néma csend*

Kb. ennyi lenne. 

Csak azért írtam, mert olyan kedvem volt.

Pá!

Soha nem késő...

Elgondolkodtam azon, hogy vajon lenne-e valaki akiért megölném magam, mert annyira szeretem... Nem hinném. A körülöttem lévő emberek (legyen az a családom vagy a barátaim) miatt nem ölném meg magam. Szerelmes még nem voltam igazán, de szerintem ahhoz túlságosan is szeretek élni, hogy ilyesmihez vetemedjek, ha esetlegesen elhagyna az illető.
Mindig is foglalkoztatott az öngyilkosság gondolata, de nem úgy, hogy én öngyilkos akarok lenni, hanem hogy az öngyilkosok ilyenkor mit hagynak hátra, milyen sebeket okoznak másoknak, miközben ők fülüket, farkukat behúzva menekülnek a fájdalom vagy az élet nehézsége(i) elől.
Egyesek szerint ez nem gyávaság, mert ehhez hatalmas bátorság kell. Ami igaz. Nekem soha nem lenne bátorságom eldobni azt az életet, amit a szüleim adtak nekem. Azta, de gyáva egy alak vagyok...

~~~~~~~

Ha az emberi szív meg is szakad, a test megmarad. Talán a test üressége keresi a halált, hogy az kitöltse az űrt...?

~~~~~~~

Tudom, hogy ilyenkor csak úgy elkattan valami és az ember már cselekszik is. Viszont a halált nem osztják olyan könnyen! Lehet nem hal meg az illető, de egész életére lenyomorodik. S akkor megint kik szívnak? Naná, hogy a szerettei! Ebbe egyik sem gondol bele.
Tudom, az emberbe valami furcsa módon bele van kódolva az öngyilkos hajlam csak sokak szerint van, akiben kevésbé és van, akiben jobban megvan ez.
Szerintem mindenkiben egyforma mennyiségben van jelen, de az illető környezete, tettei alapján előtörhet vagy örökké elfojtható.
Talán én könnyen beszélek ilyen remek családdal és barátokkal a hátam mögött, de azért nekem sem volt mindig fenékig tejfel az életem! Amit felépítettem magam köré, azért keményen dolgoztam és úgy vigyázok ezekre, mint a szemem fényére.
Ha valaki idő előtt hal meg, az hátra hagyja a jövőjét. Ott hagyja az asztal fölött lógni a még le nem tett dolgokat. Nem beszélve a szeretteiről.
Olyan ez, mint egy végső halálhörgés. Mindenki érzi, mindenki meghallja, a csontjáig hatol a fájdalom, de tenni semmit nem tud már ellene.
Továbbra is tartom magam az álláspontomhoz, hogy ez egy undorítóan gyáva, hasztalan tett.
Egyetlen egy esetben tartom helyén valónak, ha valaki halálos beteg és esetleg iszonyatos kínokon megy át, vagy tudja, hogy ágyhoz lesz kötve utolsó napjaiban és nem akar a szerettei terhére lenni. Még ekkor sem ez a legjobb megoldás, de ezt meg lehet érteni.

Egy szerelem miatt a halált választani sokak szerint szép tett. Talán tényleg kihal az emberből minden, ha elhagyja az, akit a világon a legjobban szeret. Viszont honnan tudja, hogy a sors pont nem azért szakította-e őket szét, mert ha a fájdalmon túlteszi magát és erős marad egy még igazibb igazi toppan majd be az életébe?

S most kedves olvasóim biztos azt kérdezitek magatoktól, hogy egy 15 éves mit tudhat az életről? Mi jogon vizsgál felül és bírál egy ilyen nehéz témát?
A válasz egyszerű: nekem is vannak/voltak gondjaim, iszonyatos fájdalmaim. Mikor már azt hittem, hogy én magányra vagyok ítéltetve és nem láttam már az élet napos oldalát, akkor valahogy eljutottam a rajzolásig. Elkezdtem kitölteni a szívemben lévő űrt a rajzaimmal. Vagy épp kirajzoltam a fájdalmamat. Ezáltal eljutottam egy olyan helyre, ahol elfogadnak. Lettek barátaim. Új célt is találtam az életemben. Erősebbé váltam.
Mert ami nem öl meg, az megerősít.
Ráadásul aki megtapasztalta már a halálfélelmet, az próbál görcsösen kapaszkodni az életbe. Én rettegek attól, hogy egyedül halok meg. De legalább egészséges vagyok... Valakinek ez természetes. Nekem is az volt. Egy darabig...

S ugye az is hozzátartozik az előbb feltett kérdéshez, hogy csak mert fiatal vagyok, attól még lehetnek ilyen gondolataim. Miért is lenne baj, ha ilyesmin gondolkodnék? Nekem is lassan akkora agyam van, mint a felnőtteknek. Mi akadályozna meg abban, hogy súlyos dolgokon is gondolkozhassam?
A gondolkodás még egy dolog. De miért is osztottam meg mindezt veletek?
Mert kellett.
Szükségem volt rá.
Így kellett lennie.
Talán ha egyszer valaki elolvassa, még el is gondolkozhat ezen.
Ha a trollface-nek, a pucsítós képeknek van helye az interneten, akkor ennek is.
S hogy végül mi is lesz annak a valakinek a sorsa, aki miatt ez az egész lavina elindult a fejemben, még várat magára. Ha rajtam múlik élni fog. Én még egy ismeretlennek is képes vagyok kinyújtani a kezem és lenni a támasza, a visszarántó erő az életbe.
Nem hősködöm, csak van egy elhatározásom, amihez tartom magam.
Ennyi.

Újra itt :D + bizarr álom :O

Üdv! Rég írtam.
Először is kezdeném a vidám dolgokkal:
Szerdán ott aludtunk Flocinál Gothával. Elmentünk bizsu boltba, vettem egy koponyás nyakláncot, amin egy kicsi kaszás is van :D Nágyon cuki :3

Utána elmentünk az Aquaticumba. Az egészből csak annyi maradt meg, h ordítás, csúszás, vízbeérkezés és Floci ordítása a kamikaze nevű csúszdán. Az a dilis azt ordította, hogy "Kami-samaaaa!". :'D
Eldöntöttük, hogy megyünk az őszi conra és már tervezzük a cosplayeket mert már azok is megvannak, hogy mik legyünk. *-*
Nagyon jól éreztem magam. ♥
5:30-ig maradtunk fent és 12:30-kor keltünk fel. xD Olyan álmosak és fáradtak voltunk. Áhh... >-<



Aztán beszéltem Dancival és a hajam annyira bejött a haverjának, hogy azt rasztázta be először. :'D És a héten Dani fejére is kerül. :3


De milyen is lenne az élet, ha 1,5 nap tömény boldogság után ne egyenlítené ki a számlát?
Anyáék felvettek hazafele jövet, mert találkoztunk és elmentünk Kati mamáék. Mama kijött egy hatalmas, vastag ezüst lánccal, hogy ezt szeretném névnapomra? Mondom nem, mást akarok venni és kell a pénz. Erre megsértődik és elkezd csapkodni, meg hogy akkor visszaviszi a láncot. Aztán apával kezdett el veszekedni. Végül eljöttünk. ._.
Annyira nem értem. Egyáltalán nem ismer. Nem tudja, hogy a bizsukat szeretem és nem is hordok ilyesmit. Nem tudja, hogy Floékkal a várost koponyás, vörös felsőben, fekete miniszoknyában és kaszával, dögcédulával a nyakamba jártam be. És akkor már Gotháról és Flóról ne is beszéljünk... :'D
Ez fájó pont. De meg sem próbál megismerni. És amikor majd egyedül marad, csodálkozni fog...
Bár túlteszem magam rajta. Kezdem megszokni.

Viszont tegnap volt egy iszonyat bizarr álmom. Nem tudom ezt hová tenni...
Szóval a fejem zúgott, mintha nyomás alatt lett volna a koponyám. Rengeteg kép villant fel előttem egyszerre és minden kép egy-egy lelket, egy-egy emberi sorsot, bűnt, végzetet tárt fel előttem. Olyan sokat láttam egyszerre, hogy nem is tudom felidézni őket, de valahogy mégis mind beleégett az emlékezetembe, sőt még néhánynak a neve is megmaradt. Olyan volt, mint az FMA-ban, amikor Ed elé tárul az igazság.
A legemlékezetesebb lélek egy kórházi ágyhoz volt kötve és láttam szabad szemmel a lelket. Kis csapágygolyó szerű volt és az ágy közepén helyezkedett el. Arra volt ítéltetve, hogy mindig egy másik testben, de ide, ehhez az ágyhoz szülessen meg. A lélek első tulaja egy mester volt, aki úgy intézte, hogy a lelke ide legyen kötve és tudatánál maradjon. Viszont valamiért elkezdett senyvedni, a lélek iszonyatosan dühös volt és ordított. A mester első alakja egy öreg, csont sovány, hosszú ősz hajú és szakállú ember volt.
Az új alakja pedig egy szürke mopsz volt. Szegény kutyát egy kis piros hámban felakasztották egy kampós rúdra a lélek fölé. Ezután felriadtam. O.o
Ébredés után bevillant, hogy ezt egyszer már álmodtam, csak akkor a kutya barna színű és nagytestű volt. Talán vizsla lehetett.
Vajon mit jelenthetett ez az álom...?
Nem tudom...
Ennyi lennék.
pá :)