Sziasztok!
Nos, lassan itt a félév vége, már csak 2 hét és annyi. Sok vizsgám lesz és igyekszem a bánatomat a
tanulásba fojtani. Szeretem a magyar szakot, bár eleinte nehéz volt. Főleg, hogy később vettek át, így az év eleji anyagot is be kellett pótolnom, senkit nem ismertem eleinte és nem tudtam kitől elkérni a jegyzeteket. Szerencsére a magyarosok egy másik faj, nem olyanok, mint az informatikusok. Az infó szakon úgy kellett összekönyörögni a tananyagot, míg magyaron a többiek írnak rám, hogy miben segíthetnek?
A múlthéten és ezen is 2 beadandót írtam meg és ezen 3 nap alatt 2 ZH-t fogok írni. De már egészen belerázódtam a sok hiányzás ellenére is. Szerencsére a tanárok megértőek és nem buktattak meg azért, mert sokat hiányoztam az elmúlt időszakban. De nekem kellett szinte mindent elintézni. A bürokrácia melegágyában élünk, így nem elég a fájdalmat elviselni, de veszekedni kell a közművekkel is, mert egyszerűen olyan tételeket számláznak ki,hogy eszméletlen. Már megkezdték a hagyatéki eljárást is, leveleztünk egy párszor más közműves szervekkel is, vettem egy telefont, mert természetesen az is használhatatlanná vált. :"D Új számom lett, mivel nem tudtam átíratni anya nevéről az enyémre a régit, mert kellene hozzá a hagyatékiról valami igazolás, de még nem zajlott le az eljárás, majd 1-2 hónap múlva. Addig meg nem maradhattam telefon nélkül, mert messze járok iskolába és kell, hogy el tudjam érni apát és Lacit.
Elromlott a mosógépünk, szerencsére nagyanyámnak volt egy zsír új pluszba, így az megoldódott. Behalt a porszívó, de apa megcigányolta,csak néha nem működik. Igaz a mondás, hogy szegény embert még az ág is húzza.
De igyekszem nem beleőrülni ebbe az egészbe. Tegnap egész jó napom volt, ahhoz képest, hogy a szerdákat nehezen viselem. Szerdai napon volt a temetés, reggel a vasútállomáshoz menve a temető mellett kell elhaladnom, úgyhogy állandóan felszakad a seb. De a magyaros lányokkal elmentünk gyrosozni és tök jól éreztem velük magam. Remélem, hogy egyszer a barátaimnak nevezhetem majd őket.Ezután írtuk a ZH-t és szerintem egészen jól sikerült. 2 anyagból írtunk és a tanár annyit kért, hogy írjunk le mindent, amit tudunk. Én írtam neki majdnem 4 oldalt és remélem, hogy ötöst kapok.
A hosszú hétvége is viszonylag jól telt, vasárnap jött Laci és hozta magával Tomit is. Nem volt nagy majális, szinte semmi nem volt, de beültünk fagyizni, aztán elmentünk Debbe a Mekibe. Anya egyik magas talpú cipőjét húztam fel, mert egyelőre nincs másik tavaszi cipőm. Erre Debrecen kellős közepén szinte teljesen leszakadt a talpa. Nagy nehezen bebicegtem a Mekibe, ott leültem és vártam, hogy a fiúk megmentsenek. Már 6 óra is elmúlt és eleve ünnepnap volt, így semmilyen ruhás bolt nem volt nyitva a környéken, hogy vehessek egy cipőt. De megérkezett a felmentősereg: a két fiú vett nekem egy pillanat ragasztót. Nos, ez tényleg pillanat volt, mert csak 2 percre fogta össze a levált talpat a cipőmmel. :"D Vicces volt a Meki közepén ragasztgatni a cipőmet. ><"
Végül Laci ideadta a cipőfűzőjét és azzal felkötöttem a levált részt. Ez be is vált, haza tudtam vele tipegni. Laci meg szolidaritásból-és mert majd kiesett a lába a fűző nélküli cipőből- sántított velem. xD De azért beleléptem egy rágóba a fűző résszel, sehol máshol nem lett olyan, csak a cipőfűzőnél. Nem is én lennék. Annyira jellemző ez rám. Eleinte meg voltam ijedve, de utána már csak nevetni tudtam a bénaságomon.
Szóval így telnek a napjaim mostanában. Igyekszem megfelelni a suliban és vezetni a háztartást. Most nagyanyám főz ránk, mert a suli mellett elég nehézkes lenne ezt is megoldani. Este azért szoktam összeütni valami kis egyszerű vacsorát. Egyébként mosok, takarítok, virágot locsolok és gondozok-anya imádta a virágokat és rengeteg maradt rám-mosogatok, teraszt mosok és a napi gyűlölt meló: vásárolok. Anya is utált minden nap a boltba járni,én folytatom eme hagyományát.
Elég változékony a hangulatom, egyszer kicsit jobban vagyok, utána meg olyan mélyre kerülök, hogy megmozdulni sincs kedvem. És vasárnap jön az anyák napja. Előre rettegek az akkori állapotomtól...
Ennyi voltam mára.
Pá!
Nos, lassan itt a félév vége, már csak 2 hét és annyi. Sok vizsgám lesz és igyekszem a bánatomat a tanulásba fojtani. Szeretem a magyar szakot, bár eleinte nehéz volt. Főleg, hogy később vettek át, így az év eleji anyagot is be kellett pótolnom, senkit nem ismertem eleinte és nem tudtam kitől elkérni a jegyzeteket. Szerencsére a magyarosok egy másik faj, nem olyanok, mint az informatikusok. Az infó szakon úgy kellett összekönyörögni a tananyagot, míg magyaron a többiek írnak rám, hogy miben segíthetnek?
A múlthéten és ezen is 2 beadandót írtam meg és ezen 3 nap alatt 2 ZH-t fogok írni. De már egészen belerázódtam a sok hiányzás ellenére is. Szerencsére a tanárok megértőek és nem buktattak meg azért, mert sokat hiányoztam az elmúlt időszakban. De nekem kellett szinte mindent elintézni. A bürokrácia melegágyában élünk, így nem elég a fájdalmat elviselni, de veszekedni kell a közművekkel is, mert egyszerűen olyan tételeket számláznak ki,hogy eszméletlen. Már megkezdték a hagyatéki eljárást is, leveleztünk egy párszor más közműves szervekkel is, vettem egy telefont, mert természetesen az is használhatatlanná vált. :"D Új számom lett, mivel nem tudtam átíratni anya nevéről az enyémre a régit, mert kellene hozzá a hagyatékiról valami igazolás, de még nem zajlott le az eljárás, majd 1-2 hónap múlva. Addig meg nem maradhattam telefon nélkül, mert messze járok iskolába és kell, hogy el tudjam érni apát és Lacit.
Elromlott a mosógépünk, szerencsére nagyanyámnak volt egy zsír új pluszba, így az megoldódott. Behalt a porszívó, de apa megcigányolta,csak néha nem működik. Igaz a mondás, hogy szegény embert még az ág is húzza.
De igyekszem nem beleőrülni ebbe az egészbe. Tegnap egész jó napom volt, ahhoz képest, hogy a szerdákat nehezen viselem. Szerdai napon volt a temetés, reggel a vasútállomáshoz menve a temető mellett kell elhaladnom, úgyhogy állandóan felszakad a seb. De a magyaros lányokkal elmentünk gyrosozni és tök jól éreztem velük magam. Remélem, hogy egyszer a barátaimnak nevezhetem majd őket.Ezután írtuk a ZH-t és szerintem egészen jól sikerült. 2 anyagból írtunk és a tanár annyit kért, hogy írjunk le mindent, amit tudunk. Én írtam neki majdnem 4 oldalt és remélem, hogy ötöst kapok.
A hosszú hétvége is viszonylag jól telt, vasárnap jött Laci és hozta magával Tomit is. Nem volt nagy majális, szinte semmi nem volt, de beültünk fagyizni, aztán elmentünk Debbe a Mekibe. Anya egyik magas talpú cipőjét húztam fel, mert egyelőre nincs másik tavaszi cipőm. Erre Debrecen kellős közepén szinte teljesen leszakadt a talpa. Nagy nehezen bebicegtem a Mekibe, ott leültem és vártam, hogy a fiúk megmentsenek. Már 6 óra is elmúlt és eleve ünnepnap volt, így semmilyen ruhás bolt nem volt nyitva a környéken, hogy vehessek egy cipőt. De megérkezett a felmentősereg: a két fiú vett nekem egy pillanat ragasztót. Nos, ez tényleg pillanat volt, mert csak 2 percre fogta össze a levált talpat a cipőmmel. :"D Vicces volt a Meki közepén ragasztgatni a cipőmet. ><"
Végül Laci ideadta a cipőfűzőjét és azzal felkötöttem a levált részt. Ez be is vált, haza tudtam vele tipegni. Laci meg szolidaritásból-és mert majd kiesett a lába a fűző nélküli cipőből- sántított velem. xD De azért beleléptem egy rágóba a fűző résszel, sehol máshol nem lett olyan, csak a cipőfűzőnél. Nem is én lennék. Annyira jellemző ez rám. Eleinte meg voltam ijedve, de utána már csak nevetni tudtam a bénaságomon.
Szóval így telnek a napjaim mostanában. Igyekszem megfelelni a suliban és vezetni a háztartást. Most nagyanyám főz ránk, mert a suli mellett elég nehézkes lenne ezt is megoldani. Este azért szoktam összeütni valami kis egyszerű vacsorát. Egyébként mosok, takarítok, virágot locsolok és gondozok-anya imádta a virágokat és rengeteg maradt rám-mosogatok, teraszt mosok és a napi gyűlölt meló: vásárolok. Anya is utált minden nap a boltba járni,én folytatom eme hagyományát.Elég változékony a hangulatom, egyszer kicsit jobban vagyok, utána meg olyan mélyre kerülök, hogy megmozdulni sincs kedvem. És vasárnap jön az anyák napja. Előre rettegek az akkori állapotomtól...
Ennyi voltam mára.
Pá!
Nincsenek arra szavak, ami Veletek történt. Végtelenül sajnálom és őszinte részvétemet tudom Nektek nyújtani. ❤️ Vigyázzatok magatokra ❤️.
VálaszTörlésKöszönjük.♥
Törlés