Bunkó burok és egy kis önkritika

Néha elegem van az emberekből, így saját magamból is. Miért kell ennyi érzelmet birtokolnunk? Mert tudom, hogy a többi élőlény is érez dolgokat, de annyi mindent mint mi emberek nem hiszem. Mennyivel jobb egy háziállatnak, pl.: papagájnak, aki egész életét azzal tölti, hogy egy kalitkában ül és szórakoztatja a gazdáit, miközben simogatják, szeretgetik, közben nem kell aggódnia semmi miatt. Etetik, kitakarítják és nem kell azon törnie a fejét, hogy télen mit eszik, mennyi a tanulni valója, ki hogyan bántotta meg, miért történt ez vagy az, mit rontott el, miért pont ő....
Persze ha belegondolunk ez a papagáj nem tudhatja milyen szabadon szárnyalni, szerelmesnek lenni, rajzolni, jó vagy épp rossz jegyeket szerezni, nem ismeri a csoki ízét, nincsenek fontos álmai.
A minap néztem a tv-t és egy Brazíliában élő utolsó indián törzset  mutatott be. Nekik is könnyű lehet, hisz az egész életük abból áll, hogy gyökereket szednek az asszonyok, amiket megrágcsálnak és kiköpdösnek, mert az szerintük úgy finom, míg a férfiak majmokra vadásznak. Aztán esznek, megfürdenek a folyóba és egy hétig vájnak ki 10-en egyetlen egy csónakot.  A civilizációból csak annyi jutott el hozzájuk, hogy fém eszközöket is használnak. Teljesen meztelenül vannak, semmi ruha nincs rajtuk.
Magyarán a civilizált társadalmak mindennapi gondjaik őket nem igazán érintik. Élik az életüket a dzsungel mélyén, pucéron szaladgálnak és gyökerekre meg majmokra vadásznak. Talán én is ezt fogom tenni. :"D 
Már korábban is észre vettem, hogy egyre bunkóbb lettem. Igazából így védekezem. Egyfajta burok ez, amit minél előbb szeretnék eltűntetni, mert az új osztálytársaimmal jó kapcsolatot szeretnék ápolni, bár már egy srác egyből beszólt, holott nem is ismer. Még csak nem is találkoztunk. Ismerem ezt a típust, az előző osztályomba is volt egy ilyen srác, de tudtam kezelni. Az ilyenekkel nem szabad kíméletesen bánni. Ha látja, hogy erős vagyok békén hagy. Valószínűleg a külsőm alapján ítélt meg és azt hiszi,  hogy egy buta cicababa vagyok. Nagyon téved!!!
Visszatérve bunkóskodásom egyre nagyobb méreteket ölt. Persze anya szerint nem is vagyok az, de én érzem, tudom, hogy igen. Ez zavar, de egyszerűen nem birom megállni, hogy ne legyek szemét azzal, aki velem is szemét. A mondás úgy tartja, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, de az én elveim szerint: ha megdobnak kővel dobd vissza sziklával aztán gyújts bele még egyet ököllel :D Muhahahahahahaaa ^^ ♥
Egyébként is undorító az emberi természet. Vannak álszentek, gyilkosok, zsarolók, utánzó majmok, undok békák, irigy idióták, pancserek, hazugok, szenvedély betegek, szadista állatok és még sorolhatnám. 
Ha belegondolunk egy ember se normális. Várjunk csak... de mi is pontosan az, hogy normális ember? A társadalmilag elfogadott dolog szerint olyan személy, akinek az erkölcsei, a józan esze, a szíve a helyén van és talán vallásos is, no meg persze jól teljesít a hétköznapokban és a munkában, jó a családja és mindenkivel kedves. De könyörgöm! Ilyen a világon nincs! Vagy ha van, mutassátok be nekem, szeretnék vele találkozni!
Persze a normális ember fogalma is mindenkinek mást jelent. Minden népnek mást és mást. Tehát ebből következik, hogy mindenki számára elfogadott, normális ember nincs.
Vegyünk egy egyszerű példát. Engem. Noha ti nem ismertek, de azért megpróbálom körülírni magamat.
Jól tanulok, a családom is úgy-ahogy rendben van. Bár, azért gondok mindig akadnak. Kissé szadista vagyok, néha nagyon szélsőségesen gondolkozom és utálom a kötöttségeket. Nem hiszek istenben és ki nem állom az álszenteket. Okosnak tartom magam, bár nem vagyok zseni. Kissé egoista, realista és maximalista. Talán csöppet fajgyűlölő, néha nagyon optimista máskor pesszimista. De azért van jó oldalam is. Szeretek alkotni, olyat létrehozni amit más nem tud, vagy szeretek a legjobb lenni valamiben. Ha egyszer elkezdek valamit azt be is fejezem (általában). Asszem ennyi :"D
Ebből is látszik, hogy van aki számára teljesen normális, megint másnak teljesen abnormális vagyok. Igazából nem értem mire ez a nagy filozofálgatás...
Csak jó kiadni a dühömet, amit így vezetek le. Asszem most megyek rajzolni. Akkor már teljesen nyugodt leszek. Egyébként nem vagyok ember gyűlölő, de néhányat szívesen megfojtanék ^__^ ♥

Na pá! :)

Érzelmi viharok Kykky módra :P xD

Akár melankólia és boldogság különös egyvelegének is nevezhetném a jelenlegi állapotom. Noha nem mintha túl sok inger érhetne egész nap a gép előtt ülve, de még is....
A Dusk Maiden of Amnesia nálam kicsapta a biztosítékot. Aminek az elején még jókat nevettem, a vége felé izgultam és az uccsó részen patakzottak a könnyeim. Nem szeretem bevallani, de igen is sírós vagyok. De nem igazán szoktam mások előtt sírni, inkább csak úgy magamba. Tudom, tudom a sírás nem a gyengeség jele, de számomra még is az. Hisz ki olyan dilis, hogy bőgjön egy japán "mesén" fél óráig bömböljön? :"D Először a szomorúságtól, majd az örömtől indultak meg a könnyeim. Nem tudom mi lehet velem a baj, de nem rég olvastam egy mangát és azon is zokogtam. Igazából lehet nem is én vagyok az oka, hanem az, hogy túl jó dolgokat látok/olvasok. :3 Imádlak Japán *-* ♥
Nagy D.M.O.A. fan lettem és hogy ezt bizonyítsam is valamivel: az opening lett a csengőhangom, a teló és számítógép hátterem, és még cursort is csináltam. Plusz mivel nagyon megtetszett Yuuko karkötője, így csináltam is egyet magamnak. Amúgy is imádom a kis csengettyűk hangját, régen is volt egy olyan karkötőm, amin csengő volt, majd telefon díszemen is lógott egy miniharang. Azt mondták, engem nem nehéz megtalálni,mert messziről hallatszik hol kolompolok. A vicces az volt, hogy ezt pont a csehországi tábor idején viseltem, így még a csehek is megkülönböztettek a többiektől. 
S még valami: igazad volt Rencsó! Yuuko valamiért borzasztóan hasonlít rám. Talán az, hogy ijesztő dolgaival eleinte folyton szopatja a többieket és eléggé elborult, miközben próbálja magától elhessegetni a kellemetlen és fájó érzéseket, egy kedves maszkot tartva igazi lénye elé. Plusz eléggé perverz is :P :$ Ja, és magas! :D Úgy hogy  ha minden igaz és az őszi vagy a karácsonyi conra el tudok menni, akkor már tudom kit fogok CP-ni *-------* Mindenképp beszerzek egy fekete parókát és egy vörös kontaktlencsét és az egyenruhájának az elkészítése sem okozhat problémát. Már csak jó lenne tényleg kijutni a conra, de ez még nagyon is kérdéses. Bár, ha sikerül az új osztálytársaimat és unokatesómat (aki már 20 fölött van, így meg lenne oldva a felnőtt felügyelet, bár állítom sokkal érettebb vagyok 15 évesen /2 hónap híján :Đ/érzelmileg mint ő) elrángatni akkor no problem :D
Úgy hogy a Dusk Maiden of Amnesia bekerült a top10 anime listámra és a mangát is mindenképp elolvasom. Be kell vallanom: rég láttam ehhez fogható animét. Teljesen magával ragadott még az a kis ecchi is belefért, mert ha nem lett volna benne nagyon horrorisztikus lett volna. 
Ennyi lennék. Megyek olvasni. Valamivel el kell terelnem a gondolataimat erről az animéről, mert ha nem teszem képes lennék egész éjszaka rajta gondolkodni és akkor nem aludnék egy szemhunyásnyit sem. (több éves tapasztalat x"D)
Oyasumi nasai minna! ^______^

Új alkotásom születése xD

Yo minna!
Gondoltam felteszem a legújabb akvarell festményem, de mivel nem volt most mit elpanaszolnom/elörvendenem nektek, így ez  a festmény külön bejegyzést kap. Amit szerintem meg is érdemel, mert tegnap előtt kezdtem el felvázolni olyan délelőtt 11-körül. Majd a Mondoban olvastam, hogy nyugodtan húzzuk ki ceruzával, így azt is megtettem. Aztán elkeuzdtem festeni, de rájöttem, hogy iszonyatosan csúnya, mert a ceruza kontúra nagyon erősen kiüt az akvarell alól. Így hát több mint 5 órás munkám kárba veszett. Nagyon ideges voltam, szegény anya nem is tudta mivel vígasztaljon. Aztán kicsit kitisztult a fejem, bevágtam egy csokit és ismét nekirugaszkodtam. Kiradíroztam az egészet, így csak halványan látszódott az egész. Szerencsére a festék is megszáradt addigra, így arról is ki tudtam radírozni a kontúrt.
Így még jobban megnyugodtam és ismét neki láttam a festésnek. Már este 7 óra volt, anya meg nagyon unatkozott, így beült mellém és a japános könyből-amit a ballagásomra kaptam-felolvasott nekem. Aztán végül olyan jó kis könyv volt, hogy az egészet felolvasta xD 9 órára kivégezte és közben jókat szórakoztunk, beszélgettünk a könyvben írottakról. Végül besokalltam, mert még a fele hátra volt, így otthagytam és Naruto Shippuudent néztem olyan 2 óráig. Amúgy most nagyon rá vagyok kattanva a Naruto S.-re, mert eddig hüyeségnek tartottam. Tény, hogy az első 60 rész nagyon unalmasra és hülyére sikeredett, de azután beindulnak a dolgok. Megpróbálkoztam a Fairy Tail-el is, és még adtam neki 14 részt, de annyira untatott, hogy nem bírtam tovább. Nem az én animém, az fix.
Aztán másnap könyvtárban voltam mamámmal, így a délutáni festegetés elmaradt. Este viszont ismét neki gyürkőztem és éjfél után 11 perccel lett kész. Huh. Eléggé kifárasztott. A nehéz kezdet pedig rontotta a kedvemet, de szerencsére a minőségén nem esett csorba. Bár eléggé zavarosak lettek a virágok, de nézzétek el, hisz ez életem legelső ilyen virágos festménye. Ha utána számolunk, akkor ez az alkotásom olyan 11-12 órát vett el az életemből, ami iszonyat sok XXD. Az akvarellel amúgy is csak néhány hete barátkozom komolyabban. Annak ellenére, hogy csak sima vízfesték, nagyon nehéz vele bánni és rá kell jönni minen csínjára-bínjára. De amúgy élvezem az akvarellel való festét. *-* Pedig eddig hogy utáltam. A. bácsi ezt is megszerettette velem, mint oly sok mindnet. Na jó, azért a linóval még mindig hadi lábon állok. Olyan unalmas metszegetni T_T De hát azt is meg kell csinálni. És amúgy is mindig bonyolult dolgokat adott nekem, mert szerette, hogy pontos és aprólékos vagyok. Na meg ezáltal lassú is, de hát a művészetet nem lehet siettetni! Olyan ez, mint a szülés. Azt se nagyon lehet siettetni, majd ha a gyermekünk úgy gondolja, akkor kijön. De addig a körülöttünk lévőknek türelmesnek kell lenniük és még egy szakavatottnak sem szeretjük megengedni, hogy siettesse a dolgot bizonyos eszközökkel... Na ilyen a művészet is :D 
Ez most elég béna hasonlat volt, de nem érdekel >_< Reggel van még, csak most keltem fel. :P (11:24)
Na, de nem kerülgetem tovább a forró kását, dobpergést kérek, mert itt a festményem, aminek a címe: Thalia (így hívják a rajta mélyen elgondolkodó, búskomor képű elfet :"D )
Tádááááá: 

Csodás péntek 13! :D

Péntek 13. azt mondják, hogy szerencsétlen nap. Nekem eddig mindig jól sültek el a dolgaim eme napon. *gyorsan lekopogja*
Igaz, hogy ezt a bejegyzést 2 nappal a történtek után írom, de most van időm és energiám leírni ami velem történt.
Nos, az új osztálytársaimmal Facebookon már egy hete szerveztük a találkát, és végre eljött a nagy nap. Szörnyen izgultam! Alig ettem, ment a hasam és pillangók röpködtek a gyomromban, reszketett a kezem és hevesen vert a szívem, miközben szokásomhoz illően, kaméleon módjára váltogattam a színemet. Hol vörös, hol sárga, hol pedig fehér voltam. Szerencse, hogy Potter jött velem, mert ő egy volt évfolyam társam és egyben az új osztálytársam is. Aminek kifejezetten örülök, mert nagyon kedves srác és jó haverom.
Nos, beértünk Debrecenbe és az ottani egyik Mekibe találkoztunk a többiekkel. 13-an gyűtünk össze, ami elsőre elég jó a 36 fős osztályból.
Bemutatkoztunk, aztán leültünk és beszélgettünk. Eleinte nehéz volt megnyílnom. Próbáltam beszélgetni, de végül megint csak egyedül és csöndben ültem a helyemen és próbáltam nevetni, mosolyogni és bekapcsolódni a csevegésbe. Aztán egy fura kinézetű csaj került mellém a barátnőjével. Horrorról és animékről beszélt.
A haja a szemébe lógott, szeme feketére volt kifestve és bő, kockás férfiinget és sötét farmert viselt. Halálfejes nyaklánc lógott a nyakában, fekete kesztyű volt rajta és mind két gyűrűsujján szegecses gyűrűt viselt, jobb kezén szegecses karkötő díszelgett.
Szeretem az ilyen csodabogarakat és egyből meg is találtuk a közös hangot. Összesen 4-en voltunk ott animések, de Flo volt az egyetlen, akivel lehetett japánul motyogni, beszélgettünk a szerepjátékról és különböző agyament dolgokról. Meg a barátnője is aranyos volt, őt sem hagytuk ki semmiből.
Elnevezett Risa-nak, mert azt mondta olyan fejeket vágok mint ő. :"D Utána folyton Risa voltam. Aminek nagyon örülök ^^ Furcsa mód senki sem bírkázta le a hajamat, sőt még ott fogdosták meg simogatták. Én voltam egymagam egy kisállat simogató xDDD
Annyi hülyeséget összehordtunk, beültünk egy ilyen mászókába és 3-an ott beszélgettünk, míg a többiek csocsóztak. Aztán páran leléptek és mi leültünk és annyi idióta dolgot műveltünk, hogy a többi ember csak nézegetett. Várat építettünk a poharakból és elneveztük művészi alkotásnak.
Aztán papírrepülőztünk a Mekis papírokkal és összetéptük őket és kidíszítettük vele a művészi alkotásunkat.
Aztán jönni kellett haza, de még így is lekéstük a buszt, úgyhogy anya szaladt be értünk kocsival, de hát csak 10 percnyire van Debi tőlünk.
Egész este csak meséltem és meséltem, közbe Facebookon a többiek feltették a képeket, és megbeszéltük az idióta dolgainkat és már a következő találkozót szervezzük.
Floval meg azt beszéltük, hogy talán az őszi conra el is megyünk ketten. Remélem így is lesz *--* Eddig neki sem volt kivel mennie, de most megtalálta az emberét!! :D 
Iszonyat jó volt! Úgy örülök, hogy ennyi rendes gyerek lesz az új osztályomba. Már azt is beszéltük, hogy mi lesz osztálykiránduláson, mert 36-ból csak 7 fiú van az osztályban, így elég érdekesek lesznek a dolgok.. :"D
Már imádom őket és alig várom a szeptember 3-át, mert jó kis szülinapi ajándék lesz az, hogy egy új élet kezdődik a számomra... ^_^

Valódi félelem!!!

Nos, azt hiszem ezt ki kell magamból írnom. Úgy sem ismeri senki valódi tartózkodási helyem, a közeli ismerőseim, akik tudják hol lakom meg nem olvassák a blogot. Így nyugodt szívvel elmesélem nektek eme rémséget!
Annyit kell tudni, hogy 4 éve költöztünk ebbe az utcába, előtte 2 utcával arrébb éltünk.
Átellenbe van egy család, ahol elég sokan laknak együtt, köztük a nagymama és nagypapa. Nem átlagosak, mert (nevezzük csak Katy néninek) igen csak szereti a piát. Állítólag azért iszik, mert az ura megcsalta amikor fiatalabb volt. De leheteséges, hogy egyszerűen csak ilyen és kész. Ráadásul a kinézete is brutális. Látszik, hogy teljesen zavart elmeállípotú, plusz büdös, ápolatlan és olyan mint Quasimodo.
Lényeg az, hogy kora reggel megy a sarki boltba tütükét venni és már délelőtt úgy be van állva, hogy alig bír döcögni. Gyógyszert kéne szednie, de az arra való pénzt inkább elissza. Mint tudjuk az alkohol súlyosan pusztítja az agysejteket és a kora meg a betegsége is összejátszik a dologban. Eleinte nem zavart annyira, hogy folyton leselkedik, anyáéktól cigit csór, de mostanában kezd bedurvulni a helyzet.
Minden úgy egy hete kezdődött. Az előttük lévő árok felégett, valószínűleg ő gyújtotta fel. Aztán este felé belekötött a mi szomszédunkba, aki neki a szembe szomszédja. Úgy veszekedtek, hogy azt élvezet volt hallgatni. Egy ideig!!!
Mert Lajcsi bácsiékkal azt csinálja, hogy járja a falut és mindenfélét összehazudgál a családjukról, pedig áldott jó emberek.
Ez a veszekedés ment vagy 2-3 napig.
Végül Katy néni még egy erre bicikliző emberkébe is belekötött. Nem is ismerte az illetőt, de leállította. Valószínűleg pénzt akart kérni tőle. Apropó pénz! A másik szomszédunkkal azt csinálta, hogy hajnali 5-kor bement simán hozzájuk, mintha ott lakna és kért tőlük 10 ezer forintot. Persze egy fityinget sem kapott. Meg Dodó mesélte, hogy bement hozzájuk, leült a kanapéra és várta Dodó anyukáját, aki nem volt otthon. Szegény lány azt se tudta mit tegyen. Végül felhívta az anyját és kitessékelte a lakásból.
Arról már nem is beszélve, hogy hajnalban kiáll a kapuba, kiengedi a kutyáját és az összes többi kutya ugatja, köztük a miénk is, aminek nincs egy vékonyka kis hangja... Így hát a fél utca felkel a kutya lakodalomra, aztán ordibál a kutyájának, hogy "Bulldáááóóóóózeeer!" és ezt egy jó darabig folytatja.
Aztán elbeszélget magában hangosan és bemegy.
Végül amikor felkelnek Lajcsi bácsiék beléjük köt. Direkt kijön az utcára és mindenfélét kiabál nekik, hogy dögöljenek meg és vigye el őket a szívroham és még sorolhatnám. :|
Végül ezt ma megelégelte Lenke néni (Lajcsi bácsinak a felesége), akivel ma veszekedett és aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy vitessék el innen, mert közveszélyes és mindenkit zaklat. Szinte mindenki aláírta, természetesen anya is.
Mint kiderült a polgármesteri hivatal is felszólította már őket, hogy vitessék el valami intézetbe, mert sok panasz érkezett rá, de nem tették meg a hozzátartozói.
Anyával délután egyenesen rettegtünk kimenni a saját udvarunkra, mert úgy tombolt kint a kapuban, hogy az valami félelmetes. Minden félét mondott hangosan és persze magában beszélt. Nem lehet leírni milyen ijesztő egy ilyen ember közvetlen közelében élni. Félek, mert olyan zavarodott az elméje, hogy bármikor, bárkire rágyújthatja a házat. Elvégre már a saját arkukat is felgyújtotta. Nemrég pedig úgy összeverekedett a férjével hogy 2 mentő vitte el őket és mindkettőjüknek betört a feje.
Nos, egy ilyen világban élünk mi. Ahol a szomszédod egy őrült vénasszony és az aláírás gyűjtésen és a panasztételen kívül semmit sem tehetsz. Nem tudni, valaha elviszik-e, de nagyon remélem, hogy igen. Szabályosan rettegek elaludni, inkább megvárom a hajnalt, amíg anyáék felkelnek, mert addig sem gyújtja ránk a házat, mert észreveszem. 
Remélem a polgármesteri hivatal tesz valamit ezügyben, mert nem akarom, hogy valakinek baja essen. Mert sajnos jellemző az országra, hogy csak akkor figyelnek fel valamire, amikor már tragédia történik. Addig meg nem tesznek semmit. 
Félek....
Ti mit tennétek a helyemben? Mert már az utcára se szívesen megyek ki. Múltkor is itt ordibált a kapunkba...
Mi lesz ennek a vége? Nem tudom....

Végre kimozdultam :D Ez már haladás xD

Ahogy a címből is következtethettek, végre kimerészkedtem a szabadba és kimozdultam fenséges hátsó felemmel együtt a számítógép elől. Végül is csak 2 és fél hétig nem voltam kint tovább 5 percnél :"D xDD
Annácska végre hazajött Csehországból és elhívott egy helyi koncertre a Kisparkba. Egész jó volt, bár az egyik csaj úgy nyávogta a Paramore-t, hogy azt hittem felmegyek a színpadra, kikapom a kezéből a mikrofont és elkezdek helyette énekelni. Még az is kíméletesebb lett volna xDDD
Este 11-ig maradtunk kint Annácskával és a srácokkal. Úgy volt, hogy átmegyünk Pisákékhoz karaokezni, de a szülei otthon voltak, így  nem mehettünk. A srác amúgy nagyon dúrva. Egész koncert alatt az animékről beszélt és én egy szót sem szóltam. Végül Annácska, Gery és Kanyó mentettek meg tőle :"D Ami sok, az sok. Szerintem nem csak haverként tekint rám. Pfúúúj =.= T___T
Aztán átmentünk Annácskához és ottaludtam. Tök jó volt, bár reggel az öccse halálra untatott. Nem vagyok én ehhez hozzászokva! O.O xD

A héten pedig filmezést tervezünk. Már azt is alig várom :3
Ja, és pénteken találkozok az új osztálytársaimmal, mert szerveztünk egy talit a Mekiben. Teljesen be vagyok sózva *------* Bár a buszozástól kicsit tartok, mert megszoktam, hogy hercegnő módjára mindenhova elvisznek, pedig Debrecen 20 percre van busszal. Ejj ejj. 

Hátőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő. Nem vagyok magányos. Azt hiszem végre kijelenthetem. Ami érdekes számomra Annácskában, hogy anyáink is jó barátnők voltak. Néha elképzelem, ahogy ők beszélgetnek kint az udvaron a vén meggyfa alatt Annácska mamájával és papájával, miközben tömik magukba a meggyet és fura grimaszokat vágnak a savanyú íze miatt. ^_^

Egyébként mostanában nincs kedvem rajzolni, de no problem, találtam egy zenét, amire tökéletesen lehet alkotni. Nem értem miért voltam eddig ilyen tajparaszt, hogy nem ismertem ezt a zenekart. Ez a kedvenc számom tőlük, mintha a szívemből szólna. 

Búcsúzás képpen hallgassátok meg ^^