Persze ha belegondolunk ez a papagáj nem tudhatja milyen szabadon szárnyalni, szerelmesnek lenni, rajzolni, jó vagy épp rossz jegyeket szerezni, nem ismeri a csoki ízét, nincsenek fontos álmai.
A minap néztem a tv-t és egy Brazíliában élő utolsó indián törzset mutatott be. Nekik is könnyű lehet, hisz az egész életük abból áll, hogy gyökereket szednek az asszonyok, amiket megrágcsálnak és kiköpdösnek, mert az szerintük úgy finom, míg a férfiak majmokra vadásznak. Aztán esznek, megfürdenek a folyóba és egy hétig vájnak ki 10-en egyetlen egy csónakot. A civilizációból csak annyi jutott el hozzájuk, hogy fém eszközöket is használnak. Teljesen meztelenül vannak, semmi ruha nincs rajtuk.
Magyarán a civilizált társadalmak mindennapi gondjaik őket nem igazán érintik. Élik az életüket a dzsungel mélyén, pucéron szaladgálnak és gyökerekre meg majmokra vadásznak. Talán én is ezt fogom tenni. :"D
Már korábban is észre vettem, hogy egyre bunkóbb lettem. Igazából így védekezem. Egyfajta burok ez, amit minél előbb szeretnék eltűntetni, mert az új osztálytársaimmal jó kapcsolatot szeretnék ápolni, bár már egy srác egyből beszólt, holott nem is ismer. Még csak nem is találkoztunk. Ismerem ezt a típust, az előző osztályomba is volt egy ilyen srác, de tudtam kezelni. Az ilyenekkel nem szabad kíméletesen bánni. Ha látja, hogy erős vagyok békén hagy. Valószínűleg a külsőm alapján ítélt meg és azt hiszi, hogy egy buta cicababa vagyok. Nagyon téved!!!
Visszatérve bunkóskodásom egyre nagyobb méreteket ölt. Persze anya szerint nem is vagyok az, de én érzem, tudom, hogy igen. Ez zavar, de egyszerűen nem birom megállni, hogy ne legyek szemét azzal, aki velem is szemét. A mondás úgy tartja, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, de az én elveim szerint: ha megdobnak kővel dobd vissza sziklával aztán gyújts bele még egyet ököllel :D Muhahahahahahaaa ^^ ♥
Egyébként is undorító az emberi természet. Vannak álszentek, gyilkosok, zsarolók, utánzó majmok, undok békák, irigy idióták, pancserek, hazugok, szenvedély betegek, szadista állatok és még sorolhatnám.
Ha belegondolunk egy ember se normális. Várjunk csak... de mi is pontosan az, hogy normális ember? A társadalmilag elfogadott dolog szerint olyan személy, akinek az erkölcsei, a józan esze, a szíve a helyén van és talán vallásos is, no meg persze jól teljesít a hétköznapokban és a munkában, jó a családja és mindenkivel kedves. De könyörgöm! Ilyen a világon nincs! Vagy ha van, mutassátok be nekem, szeretnék vele találkozni!
Persze a normális ember fogalma is mindenkinek mást jelent. Minden népnek mást és mást. Tehát ebből következik, hogy mindenki számára elfogadott, normális ember nincs.
Vegyünk egy egyszerű példát. Engem. Noha ti nem ismertek, de azért megpróbálom körülírni magamat.
Jól tanulok, a családom is úgy-ahogy rendben van. Bár, azért gondok mindig akadnak. Kissé szadista vagyok, néha nagyon szélsőségesen gondolkozom és utálom a kötöttségeket. Nem hiszek istenben és ki nem állom az álszenteket. Okosnak tartom magam, bár nem vagyok zseni. Kissé egoista, realista és maximalista. Talán csöppet fajgyűlölő, néha nagyon optimista máskor pesszimista. De azért van jó oldalam is. Szeretek alkotni, olyat létrehozni amit más nem tud, vagy szeretek a legjobb lenni valamiben. Ha egyszer elkezdek valamit azt be is fejezem (általában). Asszem ennyi :"D
Ebből is látszik, hogy van aki számára teljesen normális, megint másnak teljesen abnormális vagyok. Igazából nem értem mire ez a nagy filozofálgatás...
Csak jó kiadni a dühömet, amit így vezetek le. Asszem most megyek rajzolni. Akkor már teljesen nyugodt leszek. Egyébként nem vagyok ember gyűlölő, de néhányat szívesen megfojtanék ^__^ ♥
Na pá! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése