Nyár végi nyaralás: Gyula

Halihó!

Először is örömmel jelentem, hogy végül sok szenvedés árán elkészült a megrendelt képregény, amit itt meg is tekinthettek. Minden variálás ellenére szerintem egészen jól sikerült és örülök, hogy tudtam magam tartani a megbeszélt határidőhöz. :)

Másodszor ez egy élménybeszámolós bejegyzés lesz, ugyanis nem rég értünk haza Lacival a nyaralásról. Hétfőn indultunk és 3 éjszakát maradtunk Gyulán. Busszal mentünk, ami egy laza 3 óra
19 perces utat jelentett. A legjobban attól féltem, hogy nagyon kell majd pisilni és szenvedés lesz, de szerencsére a kevés ivásnak köszönhetően ez nem történt meg. A szálláshoz vezető utat szépen megtanultam, így a buszról leszállva egyből oda is találtunk. Túl könnyűnek tűnt ez elsőre és az is volt, mert kiderült, hogy 2 egyforma nevű apartman van és persze mi a rosszba mentünk. xD Végül megtaláltuk a mi apartmanunkat is, ami kívülről nem tűnt túl jónak, de egyébként teljesen rendben volt. Kis konyha, háló, fürdő +WC volt a foglalásunkban és nagyon kis otthonos volt az egész. Megérkezés után egyből elintéztük a papírmunkát és aznap már nem is nagyon csináltunk semmit, mivel már 3 óra is elmúlt, mire lecuccoltunk. Pihentünk, felfedeztük a környéket, hogy másnap már kész programtervvel indulhassunk útnak. Kb. 15 perc sétára volt egy Lidl, ott vettünk inni és enni.
Este egy étteremben vacsoráztunk, ahol egy bőségtálat vettünk és jóóóóól bekajáltunk. A maradékot elcsomagoltattuk, így még egyszer jól lakhattunk belőle.

Megrendelési mizéria és suhanás

Yo!

Mint láthatjátok új a design és bevezettem ezen a blogon is az oldaltörést. Most már rá kell kattintani egy-egy bejegyzésre, ha el szeretnétek olvasni. Így sokkal kisebbek a bejegyzések és átláthatóbb az oldal. Visszamenőleg nem csinálom meg, de mostantól így fogok blogolni.

Mivel 2 napja dolgozom folyamatosan egy megrendelésen és egy pöppet kiakaszt az egész, így úgy döntöttem, hogy kiadom magamból mi bánt. Maga a meló nagyon jó: egy párnak kell megrajzolnom az esküvőkére az eljegyzés történetét képregényben. Meglepően összeszedettek voltak, elküldték a történetet, a helyszíneket, képeket magukról. A nővel semmi gond nem volt, elsőre tetszett neki a karaktere, de a férfi más tészta.
Noha nem ismerem őket, de valahogy így látom a szitut: adott egy 30 évei közepén járó, kopaszodó, csúnya férfi, akinek szemlátomást sok pénze van. Megkérte a kezét egy nála fiatalabb, viszonylag csinos és helyes nőnek. Itt kezdődik az én problémám: írtam, hogy a pasi csúnya és tényleg az. Nehéz egy félig kopasz embert átültetni képregénybe főleg úgy, hogy ő maga se tudja mit akart. Először kezdte azzal, hogy legyen realisztikusabb, utána legyen idealizált, ezután legyen férfiasabb, és végül mangás. Nem maradtam annyira a mangás stílusnál, mert féltem, hogy a skiccek alapján nem fog neki tetszeni. Úgyhogy a felsoroltakból próbáltam összegyúrni a karakterét-szerintem elég pofás lett és megragadtam a karaktert-,de természetesen ez sem tetszett.

Névnap

Yo!

Egy kis helyzetjelentéssel jövök mára. Nemrég volt a névnapom és eléggé megviselt a dolog. Belegondolni abba, hogy soha többé nem kelt fel anya reggel, hogy felköszöntsön, nem lep meg valami kis aprósággal és úgy egyáltalán soha nem fog megölelni vagy megpuszilni egyszerűen őrjítő érzés. Próbáltam elfojtani magamban ezeket az érzéseket és negatív gondolatokat, de sajnos csak eltörött a mécses, amikor Lacival voltam. Egyébként is már napokkal előtte borzasztóan rosszul éreztem magam és az se segített, hogy apát nem különösebben hatotta meg a dolog. A névnapom előtti nap konkrétan el is ment egy haverjának a szülinapjára, szóval én meg leléptem Lacihoz. Nem fogok egyedül gubbasztani itthon egész éjszaka. Ne értsétek félre, soha nem csináltunk nagy ügyet a névnapból, csak aznap kicsit éreztettük a másikkal, hogy ez egy picit másabb, mint a többi nap. Nem vártam semmi eget rengető dolgot, mert nem is tudtam megmondani, hogy mit szeretnék. Egy tábla csoki pont elég figyelmesség lett volna,de mivel nem éreztem azt, hogy én azt a tábla csokit és azt a kevés figyelmességet is meg fogom kapni, így ezért inkább elmentem oda, ahol még fontos vagyok: Lacihoz.