Hali!
Az előző bejegyzésemben a 24-i napot taglaltam, most ejtek néhány szót a 25. és 26-ról is.
25-én 2 órára voltam hivatalos Laciékhoz, így viszonylag korán kellett kelnem. Már hetek óta fáj a gyomrom, de az utóbbi napokban tetőzött a fájdalom. Lehet, hogy a stressz mellé még elkaptam valami kis bacit is, mert párszor ment is, de igyekeztem magam kikupálni és elég nehéz volt nem bezabálni a hagyományos karácsonyi ételekből. Mindenesetre sikerült megállnom(persze sokszor nem is kívántam az ennivalót). Mikor megérkeztem már Laci mamái ott voltak, aztán szépen lassan megérkezett mindenki, vagyis szinte mindenki. Minden családban van egy két olyan ember, akiket ha 2-re hívsz minimum 3-ra jönnek, de most felül múlták magukat, ugyanis a 2 órából fél 7 lett! :'D
Már mindenki unta egymást, mindenki szeretett volna elmenni, de hát meg kellett várni őméltóságáékat. :'D
A legkiakasztóbb az volt, hogy mindenki azt remélte, hogy nem jönnek, mert a kisfiukat akkor hozták ki a kórházból a rotavírus okozta kiszáradás miatt. Laci amúgy is minden ilyet összeszed és utána 2 hétig megy a hasa, én alapból rosszul voltam, úgyhogy nagyon örültünk amikor betoppantak...
Na, de végül csak eltelt valahogy, 8-kor ment el az utolsó ember. Lacival annyira lefáradtunk, hogy csak ültünk és néztünk ki a fejünkből.
Persze még a vendégsereg megérkezése előtt megtörtént az ajándékozás. Laci örült a külső winyónak és én megkaptam A gyűrűk ura könyvtrilógiát gyönyörű, új kiadásban. Úgyhogy ezen a karácsonyon összesen 8!! könyvet kaptam. xD Áh, nem is vagyok könyvmoly vagy ilyesmi... :"D
Nem is tudom hirtelen melyikkel kezdjem, legszívesebben mindet egyszerre olvasnám. *--*
Nos, visszatérve a karácsonyozáshoz... miután mindenki elment, kicsit kipihentük a rokonok okozta fáradtságot, már indulhattunk is hozzánk, ugyanis 26-án reggel 9:40-kor már útra készen voltunk.
Kicsit álmosan, de megérkeztünk hozzánk. Délre voltunk hivatalosak nagyanyámékhoz, mi fél 12-re értünk ide. Megtörtént itt is az ajándékozás, anyának vettük Lacival közösen 2 könyvet, apunak meg egy halas mintájú dobozt, amibe édességet raktunk és vettünk bele egy csukázó úszót szerelékkel. Szerintem örültek az ajándéknak, Laci a Tankcsapda jegy mellé még kapott pár energiaitalt. :)
Ezután mentünk nagyanyámékhoz. Ezelőtt talán egy héttel beszéltük meg, hogy ma ott leszünk Lacival és tudunk menni hozzájuk, erre mikor tegnap odamentünk nagyanyám közölte, hogy ő nem várta Lacit...De mindegy-mondta ő- van kaja... A legkínosabb rész az volt, amikor közölte, hogy hát ő nem vett semmit Lacinak, mert nem tudta, hogy jön... Végül is csak egy hete beszéltük meg...-.-
Az egész szitu nagyon hülyén jött ki és láttam Lacin, hogy rosszul esett neki. Főleg, hogy én az ő nagyszüleitől kaptam ajándékot, az enyémtől 4 év alatt még soha egy darab csokit nem kapott... (Y)
Én is pénzt kaptam, nem hiszem el, hogy ne jutott volna neki egy ezres egy kis borítékba. De nagyanyámat nem igazán izgatta az ügy, letudta a szokásos hülye dumájával és felőle az ügy elrendeződött. Felőlem viszont nem, mostanában sok olyan dolgot tett/mondott amit soha nem leszek képes neki megbocsátani, és ez a dolog elég erősen a mezőny elején helyezkedik el, szeretet ünnepe ide vagy oda...
Nem is időztünk túl sokat ott és jönni is kellett, mert nagyanyám olyan olajosan főz, hogy általában egy ebéd után sort állunk a WC előtt. Nem ettem sokat, szinte semmit, de így is ment a csodálatos főztjétől a hasam.
Úgyhogy megint sikerült totál hülye helyzetbe hoznia és eddig se túl sokat látták Lacit, de ezután még annyit se fogják. Nem fogom elvárni, hogy egy ilyen után egyáltalán rájuk nézzen... ._.
Szóval így telt a karácsony első és második napja. Tegnap este már nagy depiben voltam, mert ma reggel a 10 órás busszal mennem kellett programozni a tanárhoz. Képzelhetitek mennyi kedvem volt hozzá. És nála a 2 óra sosem annyi, valahogy mindig fél órával tovább beszél a kelleténél...
Tudom, hogy ez segítség, de attól még utálom és reggel meg is fájdult a hasam az idegtől, ha csak a programozásra gondoltam.
Laci jött velem, így hamar el kellett válnunk, pedig olyan ritkán van lehetőség arra, hogy nálunk legyünk. .:(
Végül csak túléltem valahogy azt a 2,5 óra tömény borzalmat és 2-re értem haza. Azóta csak ténfergek, semmihez nincs kedvem. Úgy érzem megfojt ez a sok dolog ami mostanában történt.
Kb. ennyi lett volna a mondandóm. Remélem nektek jobban telt a rokonokkal az ünnep. :"D
Legyetek rosszak, még egyszer az évben írni fogok.
Addig is pá! :)
Az előző bejegyzésemben a 24-i napot taglaltam, most ejtek néhány szót a 25. és 26-ról is.
25-én 2 órára voltam hivatalos Laciékhoz, így viszonylag korán kellett kelnem. Már hetek óta fáj a gyomrom, de az utóbbi napokban tetőzött a fájdalom. Lehet, hogy a stressz mellé még elkaptam valami kis bacit is, mert párszor ment is, de igyekeztem magam kikupálni és elég nehéz volt nem bezabálni a hagyományos karácsonyi ételekből. Mindenesetre sikerült megállnom(persze sokszor nem is kívántam az ennivalót). Mikor megérkeztem már Laci mamái ott voltak, aztán szépen lassan megérkezett mindenki, vagyis szinte mindenki. Minden családban van egy két olyan ember, akiket ha 2-re hívsz minimum 3-ra jönnek, de most felül múlták magukat, ugyanis a 2 órából fél 7 lett! :'D
Már mindenki unta egymást, mindenki szeretett volna elmenni, de hát meg kellett várni őméltóságáékat. :'D
A legkiakasztóbb az volt, hogy mindenki azt remélte, hogy nem jönnek, mert a kisfiukat akkor hozták ki a kórházból a rotavírus okozta kiszáradás miatt. Laci amúgy is minden ilyet összeszed és utána 2 hétig megy a hasa, én alapból rosszul voltam, úgyhogy nagyon örültünk amikor betoppantak...
Na, de végül csak eltelt valahogy, 8-kor ment el az utolsó ember. Lacival annyira lefáradtunk, hogy csak ültünk és néztünk ki a fejünkből.
Persze még a vendégsereg megérkezése előtt megtörtént az ajándékozás. Laci örült a külső winyónak és én megkaptam A gyűrűk ura könyvtrilógiát gyönyörű, új kiadásban. Úgyhogy ezen a karácsonyon összesen 8!! könyvet kaptam. xD Áh, nem is vagyok könyvmoly vagy ilyesmi... :"D
Nem is tudom hirtelen melyikkel kezdjem, legszívesebben mindet egyszerre olvasnám. *--*
Itt vannak a kincseim:
És készítettem egy montázst a 3 fő könyvespolcomról. A változatosság gyönyörködtet. Azt hiszem ez a kép mindent elárul rólam. :D
Nos, visszatérve a karácsonyozáshoz... miután mindenki elment, kicsit kipihentük a rokonok okozta fáradtságot, már indulhattunk is hozzánk, ugyanis 26-án reggel 9:40-kor már útra készen voltunk.
Kicsit álmosan, de megérkeztünk hozzánk. Délre voltunk hivatalosak nagyanyámékhoz, mi fél 12-re értünk ide. Megtörtént itt is az ajándékozás, anyának vettük Lacival közösen 2 könyvet, apunak meg egy halas mintájú dobozt, amibe édességet raktunk és vettünk bele egy csukázó úszót szerelékkel. Szerintem örültek az ajándéknak, Laci a Tankcsapda jegy mellé még kapott pár energiaitalt. :)
Ezután mentünk nagyanyámékhoz. Ezelőtt talán egy héttel beszéltük meg, hogy ma ott leszünk Lacival és tudunk menni hozzájuk, erre mikor tegnap odamentünk nagyanyám közölte, hogy ő nem várta Lacit...De mindegy-mondta ő- van kaja... A legkínosabb rész az volt, amikor közölte, hogy hát ő nem vett semmit Lacinak, mert nem tudta, hogy jön... Végül is csak egy hete beszéltük meg...-.-
Az egész szitu nagyon hülyén jött ki és láttam Lacin, hogy rosszul esett neki. Főleg, hogy én az ő nagyszüleitől kaptam ajándékot, az enyémtől 4 év alatt még soha egy darab csokit nem kapott... (Y)
Én is pénzt kaptam, nem hiszem el, hogy ne jutott volna neki egy ezres egy kis borítékba. De nagyanyámat nem igazán izgatta az ügy, letudta a szokásos hülye dumájával és felőle az ügy elrendeződött. Felőlem viszont nem, mostanában sok olyan dolgot tett/mondott amit soha nem leszek képes neki megbocsátani, és ez a dolog elég erősen a mezőny elején helyezkedik el, szeretet ünnepe ide vagy oda...
Nem is időztünk túl sokat ott és jönni is kellett, mert nagyanyám olyan olajosan főz, hogy általában egy ebéd után sort állunk a WC előtt. Nem ettem sokat, szinte semmit, de így is ment a csodálatos főztjétől a hasam.
Úgyhogy megint sikerült totál hülye helyzetbe hoznia és eddig se túl sokat látták Lacit, de ezután még annyit se fogják. Nem fogom elvárni, hogy egy ilyen után egyáltalán rájuk nézzen... ._.
Szóval így telt a karácsony első és második napja. Tegnap este már nagy depiben voltam, mert ma reggel a 10 órás busszal mennem kellett programozni a tanárhoz. Képzelhetitek mennyi kedvem volt hozzá. És nála a 2 óra sosem annyi, valahogy mindig fél órával tovább beszél a kelleténél...
Tudom, hogy ez segítség, de attól még utálom és reggel meg is fájdult a hasam az idegtől, ha csak a programozásra gondoltam.
Laci jött velem, így hamar el kellett válnunk, pedig olyan ritkán van lehetőség arra, hogy nálunk legyünk. .:(
Végül csak túléltem valahogy azt a 2,5 óra tömény borzalmat és 2-re értem haza. Azóta csak ténfergek, semmihez nincs kedvem. Úgy érzem megfojt ez a sok dolog ami mostanában történt.
Kb. ennyi lett volna a mondandóm. Remélem nektek jobban telt a rokonokkal az ünnep. :"D
Legyetek rosszak, még egyszer az évben írni fogok.
Addig is pá! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése