Ahoy!
A tegnapi kétségbeesett bejegyzésem után gondoltam lehet, hogy valaki kíváncsi arra, miként sikerült a matekom?
Nos, jól mondtam: nem tudtam aludni. Kb 3-4 óra alvással a hátam mögött indultam el, a vonaton végig a füzetemet bújtam, de úgy éreztem, hogy nem tudok semmit. Aztán beértünk a suliba, ahol Al hozott nekem egy szerencse csokis muffint. Azt megettük, aztán még átolvastam az anyagot és már jött is a hóhér.
4 kérdés volt, de nem kaptunk rá sok időt, kb. 20 percet. Mindegyikhez tudtam valamit írni, de nem lett 100%-os. Igazából már egy 50%-nak is örülnék. De túl voltam rajta, nem lett olyan rossz és kicsit megnyugodtam. Igaz, hogy ezután 2,5 óra lyukas volt, de valahogy eltelt. Al másolt én meg olvastam.
Aztán jött az adatszerkezetek és algoritmusok előadás. Még a neve is jól hangzik, mi? :'D
Beütött a kevés alvás, kínomban félálomban firkáltam a füzetemet, hogy ne aludjak el teljesen a tanár
orra előtt.
Aztán jött 1,5 órányi tömény kín és szenvedés. Gyakorlatunk volt az előadásból és a tanár 1,5 órán keresztül programozta a feladatot, mi meg ültünk és próbáltunk programozni, de hát... xD Az utolsó 10 percben megmutatta mit kellett volna csinálni, de nem hagyta, hogy begépeljük. ._. Hogy lesz meg ez a tárgy...? Jó kérdés. :")
De végre jöhettem haza, csak a vonat 10 percet késett, aztán nagy kegyesen elindult, de Hadház alatt bevárt egy IC-t, szóval jó kis késésben voltunk és Debrecenben inkább leszálltam, mert ilyenkor 20-25 percet is bent áll, mire elindul. Addig lazán elbattyogtam a buszvégre, a 16:20-as busz a szemem előtt ment el, de a 30-ast lazán elértem. Beálltam a megállóba és egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Gabi volt az! Majdnem egy éve nem láttuk egymást. Semmit nem változott, csak a haja nőtt meg. Nagyon jó volt látni és beszélni vele egy kicsit. :) Néha jó lenne összefutni egy két emberrel a régi osztályból.
Némi késéssel, de végül hazaértem. Olyan fáradt voltam, hogy már szédültem. De végre pihenhettem egy kicsit. Animéztem, szundítottam egy fél órát és nem nagyon csináltam semmit. Régen volt ilyen.><"
A suliban kivégeztem egyébként Jókai: A gazdag szegényeket. Sajnos nagyon rövid volt, de nagyon tetszett! Igazán megszerettem Jókait. :) Ez volt a 3. könyv, amit mostanában kiolvastam tőle.
Hajnalban csak a saját könyvespolcomról gazdálkodhattam, szóval Lulu Wang-Tavirózsa színházát olvasom most. Még vagy 5-6 éve elkezdtem olvasni, de akkor még nem igazán értettem a politikai tartalmát és emiatt félbe is hagytam, szóval most adok neki még egy esélyt, hogy felnőttem hozzá. ^^
No, elég a fecsegésből, mennem kellene aludni, holnap is korán kelek. -.-
Oyasumi! ;)
A tegnapi kétségbeesett bejegyzésem után gondoltam lehet, hogy valaki kíváncsi arra, miként sikerült a matekom?
Nos, jól mondtam: nem tudtam aludni. Kb 3-4 óra alvással a hátam mögött indultam el, a vonaton végig a füzetemet bújtam, de úgy éreztem, hogy nem tudok semmit. Aztán beértünk a suliba, ahol Al hozott nekem egy szerencse csokis muffint. Azt megettük, aztán még átolvastam az anyagot és már jött is a hóhér.
4 kérdés volt, de nem kaptunk rá sok időt, kb. 20 percet. Mindegyikhez tudtam valamit írni, de nem lett 100%-os. Igazából már egy 50%-nak is örülnék. De túl voltam rajta, nem lett olyan rossz és kicsit megnyugodtam. Igaz, hogy ezután 2,5 óra lyukas volt, de valahogy eltelt. Al másolt én meg olvastam.
Aztán jött az adatszerkezetek és algoritmusok előadás. Még a neve is jól hangzik, mi? :'D
Beütött a kevés alvás, kínomban félálomban firkáltam a füzetemet, hogy ne aludjak el teljesen a tanár
orra előtt.
Aztán jött 1,5 órányi tömény kín és szenvedés. Gyakorlatunk volt az előadásból és a tanár 1,5 órán keresztül programozta a feladatot, mi meg ültünk és próbáltunk programozni, de hát... xD Az utolsó 10 percben megmutatta mit kellett volna csinálni, de nem hagyta, hogy begépeljük. ._. Hogy lesz meg ez a tárgy...? Jó kérdés. :")De végre jöhettem haza, csak a vonat 10 percet késett, aztán nagy kegyesen elindult, de Hadház alatt bevárt egy IC-t, szóval jó kis késésben voltunk és Debrecenben inkább leszálltam, mert ilyenkor 20-25 percet is bent áll, mire elindul. Addig lazán elbattyogtam a buszvégre, a 16:20-as busz a szemem előtt ment el, de a 30-ast lazán elértem. Beálltam a megállóba és egy ismerős hang csapta meg a fülemet. Gabi volt az! Majdnem egy éve nem láttuk egymást. Semmit nem változott, csak a haja nőtt meg. Nagyon jó volt látni és beszélni vele egy kicsit. :) Néha jó lenne összefutni egy két emberrel a régi osztályból.
Némi késéssel, de végül hazaértem. Olyan fáradt voltam, hogy már szédültem. De végre pihenhettem egy kicsit. Animéztem, szundítottam egy fél órát és nem nagyon csináltam semmit. Régen volt ilyen.><"
A suliban kivégeztem egyébként Jókai: A gazdag szegényeket. Sajnos nagyon rövid volt, de nagyon tetszett! Igazán megszerettem Jókait. :) Ez volt a 3. könyv, amit mostanában kiolvastam tőle.
Hajnalban csak a saját könyvespolcomról gazdálkodhattam, szóval Lulu Wang-Tavirózsa színházát olvasom most. Még vagy 5-6 éve elkezdtem olvasni, de akkor még nem igazán értettem a politikai tartalmát és emiatt félbe is hagytam, szóval most adok neki még egy esélyt, hogy felnőttem hozzá. ^^
No, elég a fecsegésből, mennem kellene aludni, holnap is korán kelek. -.-
Oyasumi! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése