Mese délután :)

Már egy hete nem jelentkeztem. Egész mozgalmas volt az életem az utóbbi időben.
A hétvégém fantasztikus volt, nagyon jól éreztem magam Lacival. :3
Tegnap is találkoztunk és tök jó volt, mert korán végzett és át tudtunk jönni hozzánk. Ritka pillanatok egyike, mikor hétköznap eljutunk egymáshoz. Mivel Debrecentől én csak kb. 14 km-re lakok, ő viszont 20 km-re, így azért van egy kis távolság köztünk. És bonyolítja a helyzetet, hogy nem Debrecenbe jár suliba, szóval ha 7 órája van 15:20-ra ér be Debbe és mire eljutnánk hozzánk, már 4 óra lenne és 18:34-gyel vissza kell jönnie, mert nem jön máshogy busz. :/ Szóval ez most egy nagyon kivételes és csodás alkalom volt, amit meg is ragadtam önző módon. >o<
Egyre szörnyűbb vagyok. Mióta olyan csúnyán összevesztünk, azóta még jobban ragaszkodom hozzá, mert akkor éreztem, hogy milyen iszonyatos lenne elveszíteni őt, így azóta még jobban kihasználom azt a kevés együtt töltött időt is.
Például múlt hét szombaton már ment vissza tőlünk a 18:34-es busszal, de mivel jó idő volt és most már sokáig világos van, így bekísértem és sétáltunk még egyet meg fagyiztunk. :3 És annyira édes volt, mert a 20:30-as buszra feltett, nem engedte, hogy a 21:05-tel jöjjek haza, mert neki meg 20:50-kor indult és nem akarta, hogy bármi bajom legyen úgy, hogy nincs mellettem. :3
Aztán ugye a múlthét... ott maradt még velem és sétált, annak ellenére, hogy fájt a lába. Ezek annyira jól esnek. Szerinte természetes dolgok, de szerintem nem azok. Sok srác nem tenne meg értem ilyesmit. De ő nem sok srác, ő Laci. :3 ♥

Nyah de amúgy nem is meséltem, hogy még a múlthét előtti héten voltunk börtönben. Nagyon érdekes, izgalmas és jó élmény volt. Az őrök nagyon jó fejek voltak és természetesen nem érintkeztünk a rabokkal, de tényleg nagyon érdekes volt az egész szituáció. Furcsa érzés fogott el, amikor beléptünk oda. Hát, jó volt meg minden, de azért nem szívesen mennék vissza. xD

Aztán ma meg az Immánuel Otthonba látogattunk el 8-an + Attila bácsi. Kis busszal jöttek értünk, nagyon szimpatikus férfiak. Persze még első órára be kellett mennünk, Márta meg úgy gondolta, hogy mindenkivel irat, de Attila bácsi meg azt mondta, h felelésmentest kér nekünk. Hát nem tette. De valamiért éreztem én ezt és még óra előtt átnéztem az anyagot, úgyhogy annyira nem lett rossz sztem. Csak megkaptuk, hogy lógunk meg a szokásos dumát. Bezzeg ha Barnáék mentek volna, akkor fel lennének magasztalva az égig, hogy milyen segítőkész és jó emberek... Csak pechükre most kivételesen nem a festészetes Kővári csapatot kérték meg, hanem minket. Ez is ritka. :O :D

Vihar után napsugár :)

Sziasztok!
Képzeljétek, tegnap nagy veszekedések, szócsaták közepette végre kibékültünk. Bár nem kezdődött olyan egyszerűen az egész. Én már péntek óta ettem magam ezen, nem ettem, nem aludtam, nem tudtam tanulni. Iszonyatosan kész voltam. Kedd éjszaka elértem a határaimat. Szinte egész éjszaka sírtam és borzasztó érzés volt. Haragudtam, de már nem bírtam tovább mérges lenni Lacira. Próbáltam hívni, de szegény hajnali 1:20-kor már az igazak álmát aludta és nem kelt fel a telefonra. Küldtem sms-t, aztán reggel hívtam, h találkozzunk, mert megőrülök.
Egész nap rosszul voltam, persze, hisz az állandó idegességtől és a fáradságtól már járni alig bírtam. Elkérezkedtem kiállításról, mert tuti nem bírtam volna végig állni. Hazajöttem, ettem, pihentem egy kicsit, aztán visszamentem Lacihoz. Nem volt könnyű, főleg, hogy mindent egymás fejéhez vágtunk. A pizzázó közepén kezdtem el bőgni. Másodjára már zokogtam. xD Még a suliban is sírtam. Petra és Éci ott vigasztaltak. Nagyon jól esett ez tőlük. Kicsit lenyugodtam akkor.
De térjünk vissza a pizzázóba. Kb. Mónika show lehetett az ott evőknek. Minden arra járó megbámult. :"D
Kicsit még mindig haragszom, vagy inkább csalódott vagyok. Kiderült, h nagyobbat hazudott, mint gondoltam. De megállapodtunk dolgokban, innen már rá van bízva, hogy eljátssza-e másodjára a bizalmam? Mert ha így lesz, akkor nem lesz harmadik esély. Nálam amúgy sem volt még olyan, hogy valakiben újra bízni tudjak, aki egyszer átvert. De a fenébe is... Szeretem ezt a majmot. ♥ ♥ És úgy vagyok vele, hogy ha ennyit nem tesz meg és hazudik, akkor nincs értelme ezt folytatni. Remélem nem így lesz. ♥
Úgyhogy tegnap tisztáztuk a dolgainkat.

Ma végre több mint 8 órát aludtam!!!! Omg. Olyan kipihenten keltem, hogy csodálkoztam, hogy tudok ilyen is lenni?! xD Egész nap tök jó kedvem volt, ki is csíptem magam, mert miért ne? Úgy volt, hogy ma is találkozunk, csak mivel én 13:30-kor végzek, ő meg 15:20-ra jön, ezért haza akartam menni. De szerencsére elmaradt egy órája, így már 2-kor kézen fogva sétáltunk a gyrosos felé. :)
Ettünk egy béke gyrost és két béke fagyit. Olyan jól éreztem magam vele. :) Fájt a lába, de ennek ellenére is képes volt velem sétálni egészen 16:15-ig, amikor a buszvégen nézegettük a buszokat. De most nagyon önző voltam és megkértem, hogy maradjon még velem. Egyszerűen szükségem volt rá. Ez a pár nap maga volt a Pokol és most a Mennyből olyan kevés jutott, hát eljött még velem egy körre. Igaz, a gyros-fagyi kombó kicsit meggyötörte a hasunkat, de kibírtuk és még több, mit másfél órát sétáltunk. :D  xD

Ma végre tavasz lett. Remélem véglegesen is. Eddig fel sem tűnt, hogy milyen szép most a világ. Virágoznak a fák, rengeteg madár énekel rajtuk, süt a nap, minden más. Minden újra jó. A szívemben is. Itt a tavaszom. :) Hosszú volt a telem, azt hittem a fagy megeszi a szívem, de végül fel tudott olvadni. És ezt a szeretteimnek köszönhetem, akik itt voltak mellettem végig ebben a nehéz időszakban. Anya tegnap egész nap izgult értünk. Nagyon aranyos volt. A kevés kis megspórolt pénzéből vett nekem egy akvarell ceruza készletet. Én úgy a nyakába ugrottam... :D Sokat segített, és nem csak az én szemszögemből próbálta nézni a helyzetet. Nélküle nem jutottam volna el idáig. A tegnap nem is valósulhatott volna meg ha ő nem áll mellém. :)
Mama is biztos aggódott  értünk, nagyon szerette Lacit. Már beszélni se nagyon tudott, meg azt se igazán, hogy ő maga kicsoda, de azért mindig kérdezte, hogy mi van Lacival. :) Biztos ő is segített a Mennyből, ahogy tudott. :) A fán ma nekünk koncertet adó kis fecskét biztosan ő küldte. :) ♥
Meg persze Éci, Petra, Gabi, Ágota, Faragó... Mind segítettek és szurkoltak nekünk. Nagyon jól esett tőlük. ♥

Meg persze Laci. Igaz, ezt most ő okozta, de minden mást ő segített a legjobban elviselni. És látom, hogy igyekszik és nagyon bánja. Rengetegszer kért bocsánatot, kicsit restellem is már, hogy ilyen sokszor, de még teljesen nem tudok neki megbocsátani. Ehhez kell egy kis idő, de már nem ugrok neki feldühödött bikaként, hanem tudok őszintén, szívből nevetni és szeretni. És persze bízni...
A mai nap hihetetlenül jó volt. Még a suli is tök hamar eltelt, csak mert nem volt vihar a szívemben és vártam, újra mint egy kis hülye gyerek, hogy találkozzunk. Megint ott volt a görcs, az a jó indulatú, lelkes görcs a gyomromban, mielőtt találkozunk. A pillangók még 16 hónap után is ott röpködnek a gyomromban. Szeretem őket, nem is akarom, hogy elmenjenek, sőt valamilyen módon így jelzi a testem, hogy mennyire szeretem őt még mindig. :)

Nincs többé szikla a szívemen és a hasamban. Tegnap, ott és akkor, amikor elállt az eső, leestek és szétporladtak, helyet hagyva a boldogság lepkéinek, akik várták, hogy végre kiléphessenek a fényre és újra beragyogják bensőmet... :)

Hétfő .__.

Halihó!
A tegnapi meg péntek és szombati nagy kiborulássorozatom remélhetőleg kicsit lecsillapodott. Habár még mindig nem tudom elhinni neki, hogy letenné a cigit. Sajnos e téren nagyon megrendült benne a bizalmam, ami nem túl jó, de egyelőre nem vagyok képes a cigi ügyben hinni neki.
Elvileg szerdán megyünk és békülős kajálást tartunk. Bár én még mindig haragszom és szerintem haragudni is fogok egy jó darabig rá.

Ma nagyon nem volt kedvem suliba menni. Tudtam, hogy nem sok értelme lesz a mai napnak, dehogy ennyire.... Művtörin az expresszionizmust vettük, mert a mi rajz csoportunk egy idióta projektben vett részt, ami nagy részt arról szólt, hogy miként hatott a művészekre a holokauszt és társai. Hát dög unalom volt, Attila bácsi még az első rajz óránkon is csak az elmélettel gyötört minket. Második órában is azt hiszem vmi képeket néztünk (kiesett, bocsi xD iszonyat unalmas volt) aztán 3. óra utolsó felében csinálni kellett egy plakátot és felírni azokat a szavakat, amiket a mutatott képek hatására írtunk fel. Mindenki nagyon örült, hogy vége van ennek a 4 gyötrelmes órának. A tesi egészen elment, első felében tánc próba volt. Utálok táncolni és béna is vagyok. xD A magas embereknek nem áll jól a tánc. Most képzeljétek el, ahogy egy zsiráf ugrál tütüben... Na kb. olyan nevetséges az is, ahogy én táncolok. xD Viszont alapból meg nem lesz olyan rossz. Azt hiszem. Bár már elfelejtettem amit tanultunk. Hahi .___.

Gabi, Éci, Lilla és az én alkotásom xD 

Társ ismereten meg Márta cseszett le minket. A szokásos dumájával. Nem kívánok róla több szót ejteni, ahhoz túl jó a blogom, hogy vele fertőzzem. xD Omg és holnap 2 kiállításra is elcipel majd minket. És KÖTELEZŐ! menni. Hogy tehet kötelezővé bármit, főleg ami délután van?! Ráadásul azt hiszi, hogy barokk zenét töltök a telefonomra, mert le akarja játszani a kiállítás kapcsán. Ami szerintem iszonyat nagy tajparasztságra utal, főleg, hogy a templomban van a tárlat... Nem vagyok hívő, de na...
És még jegyzetelni is kell, mert feladatot kapunk. És ha kérdezget a barokkról és nem tudjuk, akkor pénteken azt is beleteszi az archaikus kultúra, antikvitás, Biblia, középkor, reneszánsz cuki esszé közé. Nem hittem, hogy képes leszek egy tanárt ennyire utálni. xD

De legalább hamarabb eljöhettünk egy társ ismeretes röpdoga után. -.- Szóval már 13:31-kor le is tett a buszom a faluba.

"Csak én" rovat következik:

Egyik éjszaka hallom, hogy valami nagyot csattan. Nem igazán figyeltem rá. Még apa fent volt, szóval úgy voltam vele, hogy biztos eszik vagy fürdik. Hát nem igazán. xD Mentem ki a WC-re és még szerencse, hogy belenéztem a kagylóba. A WC fölött lévő illatosító ragasztója megadta magát és úgy döntött, hogy pontosan beleesik a WC-be. Tényleg mázli, hogy apa fent volt, mert nem tudom mivel szedtem volna ki. xD Hozott egy nagy csavarhúzót és azzal piszkálta ki és dobta bele a kukába. xD

Ez meg még pénteki kép. Nálunk ofőnél lehet egy virágos felelés mentesed. Na, mivel nagy feleltetést ígért aznapra és természetesen senki nem tanult (xD) ezért mindenki lement a közeli piacra a virágárus néni legnagyobb örömére, hisz az összes tulipánt felvásároltuk tőle. Én már egy pistikét vettem (az a kis pici rózsaszín virágú izé a fekete cserépben jobb szélen). Persze Márta egyből kiakadt és azt mondta, hogy jövőre nem lesz ilyen felelés mentes. Érdekes, tavaly is ez volt. xDDD
Pedig mi csak puszta szeretetből vettük neki. Semmi hátsó szándékunk nem volt. :( xD

Ennyi lennék mára. 

Pá! :)

Csalódottan...

Hát sziasztok!
Ez megint nem lesz egy túl derűs bejegyzés. Úgy tűnik valami mindig elrontja a dolgokat, dolgainkat. Pénteken ott aludtam Laciék és benyögte, hogy ő cigizik. Lehet, hogy egyeseket ez nem hatna meg, de én nagyon dühös vagyok rá. Kb. fél óráig hozzá se szóltam, legszívesebben fejbe vágtam volna, hogy mi a jó büdös francot csinál?! Normális?! Nem elég, hogy anya meg apa láncdohányosok, most már az ő bűzét is szagolnom kell?!
Másrészt csalódtam benne, óriásit. Azt hittem több vér van a pucájában, minthogy az idióta haverjai rádumálják erre. Harmadrészt becsapottnak érzem magam és naivnak. Éreztem én, de reménykedtem benne, hogy csak összefüstölték. Nem tudok ezért neki megbocsátani. És nem hiszem el neki, hogy le tudja tenni. Látom én, hogy milyen hülyét csinál az a füstölgő temető a szüleimből és az osztálytársaimból. Nyáron állandóan együtt leszünk (elvileg) és előttem ha cigizni mer én kitépem a kezéből. Most akkor majd alig várja, hogy elmenjek és elszívhasson egy szálat?
És majd kevesebb helyre megyünk (nem mintha túlzásba vinnénk a mászkálást) mert elmegy a pénze a cigire?! Én ezt nem akarom. A káros hatásairól már csak ne is beszéljünk...
Negyedrészt pedig Timó már kitudja mióta tudja. Becsaptak. És ez fáj.
De eldöntöttem, hogy megkeserítem az életét ezzel. Megbánja, hogy egyáltalán rágyújtott egyetlen szálra is. Muhahahahahaaaaa. Már készülőben van minden ami a tervem része, remélem fájni fog neki. Annyira, mint amennyire nekem fáj ez az egész.
Éjszaka alig aludtam, de olyan hülyeséget álmodtam, hogy annak dacára, hogy 3-kor feküdtem le aludni, már 9-kor fent voltam.
Pedig milyen jó kis hétvége lett volna. A meglepetése is jobban esett volna, így csak örülni meg mosolyogni tudtam rajta egy ideig. Aztán megint felbüffent bennem ez az egész. Birkóztam magamban, próbáltam lenyelni ezt az egészet, de nem megy. Most sem megy és nem is fog menni.
A jó stressz levezető dumán meg behalok.... Akkor én már ovitól kezdve cigizhetnék..? Végülis...
Tudom, az ő élete, de én csak 2 dolgot utálok: a piát és a cigit. Nem hiszem, hogy ezek olyan dolgok, amikre létszüksége van.
Arról már nem is beszélve, hogy ha megérzem rajta, tuti nem fogom megcsókolni. És ezt ő is tudja. Kíváncsi leszek hogyan oldja meg.
Sosem hittem volna, hogy egyszer ezen fog menni a balhé. Lehet túl sokat hittem róla és az akaratáról? Valószínűleg igen.
Hát ez van. Az élet csalódásokkal van teli. Megyek és emésztek. Mert ezt le kell gyűrnöm, mert különben saját magam teszem tönkre. Már szúr a gyomrom és fáj a fejem az idegtől, a vérnyomásom meg lehet vagy 200. És akkor még a jövőhét... Omg... Legalább 8-9 doga és még a feleléseket bele se számoltam. Szép az élet. Csak nem most és nem nekem.

Hát ennyi lenne. Nincs kedvem leírni a mókásabb dolgokat, majd talán egyszer...
Pá!

Csak én... xD

Ahoy!
Konkrétan több mint egy hónapja nem írtam, ami valljuk be nem tesz túl jót a blog amúgy is alacsony olvasottságának. Bár nem is igazán volt miről írnom. Kudarcot kudarcra halmozok, nem vagyok túl kirobbanó formában. Ráadásul Lacival is rengeteget veszekedtünk mostanában. A tavaszi szünet elrepült, hát... Nem volt túl jó. Nem nagyon volt nap, hogy ne veszekedtünk volna. :(
Megint kicsit zaklatott vagyok, felkavart pár dolog és a gyógyuló seb ismét felnyílt. Nem sokat aludtam mostanában, kicsit ki vagyok már mind testileg, mind lelkileg. Papa még arra se volt képes, hogy húsvétkor lejöjjön meglocsolni. Kemény 2 ember locsolt meg. Az egyik apa volt a saját spray-mel, a másik pedig Laci. Anyuval is volt egy nézeteltérésem, szóval a szünet ismét kaotikusan, hullámhegyekvölgyek közepette repült el.
Jó lenne már egy nyugis, boldog hét. Nagyon örülnék neki. :'D
Laci beteg, úgyhogy ma sem találkoztunk. Ismét egyedül töltöm a péntekemet. xD Nem igazán van kedvem semmihez, de gondoltam megejtek már egy bejegyzést, ha úgy se tudok mit kezdeni magammal. :'D
Természetesen a madaras rajzversenyen is kudarcot vallottam. Ami nagyon rosszul esett, mert már nem azért, de szerintem az enyém sokkal jobb lett, mint azoké, akik megnyerték. Csak én mertem belevinni az egyéniségem. No, mind1. Már ezen túltettem magam.

Hogy kicsit aktuálisabb legyek, elmesélek pár bohókásabb sztorit a mai napomból:

1. Reggel 7:20. Állok a buszmegbe és várom a buszom. Drága nagyanyám még drágább barátnője egyből megtalált és elkezdte nekem ecsetelni az ő lábfájását meg minden kínját. Nem igazán törődtem vele, de őt sem igazán izgatta az, hogy figyelek-e rá. Egyértelműen rá se bagóztam. Alig aludtam az éjszaka, reggel van és péntek, ráadásul Lacit sem látom ma. Pont elég indok arra, hogy az egész világra magasról tegyek. Megérkezett a busz. Fel akart engedni, de hát nem engedhettem, hogy egy idős utánam szálljon fel. Meg aztán nem vagyok én oly ártatlan, hogy minden hátsószándék nélkül engedjem fel. Láttam rajta a "folyt kövi a buszon" fejet, így engedtem hadd menjen és szépen megvártam a következő buszt, ami ugyan 10 percet késett, de legalább békén hagytak. xD Gondolom ezt még vissza fogom hallani nagyanyámtól, hogy ugyan miért nem utaztam én az ő barátnőjével. Már alig várom. :'D ♥

2. Irodalom, 1. óra, ofővel. :D -.-
Ofő nagyban ecseteli, hogy ma osztályfotózás lesz, de felhívjuk a figyelmét, hogy az bizony hétfőn lesz. Csalódottan megrángatja a sálát, majd így szól:
-Hát ezért öltöztem én így ki?
Mire Faragó megszólal: - Miért? Tanárnő kiöltözött?
Ezen mindenki úgy elkezdett röhögni. xD Persze én is. Ofő egyből elkezdett piszkálni, hogy engem már csak a Facebookon lát mosolyogni, most meg bezzeg kiröhögöm. Hát na. xD

3. Szintén irodalom óra. Ofő belemerült az életéről és saját gondolatai megosztásából való monológjába, már elég unott fejet vághattam, mire benyögött valami nagy hülyeséget. Rám néz és így szól :
-Kriszta (úúúgy utálom ha Krisztának hívnak -.-) úgy tud rám nézni. Mint amikor a szigorú tanárnő fegyelmezi a diákját. Én inkább nem mondok már semmit.
És lebiggyesztett fejjek elkezdte tartani az órát. xD Micsoda fegyelmező erőm van. Múltkor az angol tanár mondott vmi hülye perverz dolgot, ami rohadtul nem volt vicces. Összetalálkozott a tekintetünk, megijedt és elnézést kért tőlem. xDD

4. Még mindig irodalom, Mikszáthtól vettük Az a fekete folt című novellát. Otthon el kellett olvasni mára. Ofő kérdezi kifelé, én meg nem akarom elmondani a végét.
Én: - Nem akarok spoilerezni.
Ofő: -Miért ne? Mondd el a végét.
Én: -De nem akarom lelőni azoknak, akik még nem olvasták.
Ofő: -Szerinted nem olvasták el?
Én: -Gondolom... (tudtam xDD)
Ofő: -Minden tanári önbecsülésemet romba döntötted ma.
Végül csak elmondatta velem a végét. Lel. :'D

5. Mai személyes kedvencem: társadalom ismeret óra kedvenc töri tanárunkkal, akit becézzünk most Herbynek. Szóval próbálja a laptopba belenyomni a pendrive-ot, de csak nem megy, mire megszólal.
-Ejj, nem tudok már dugni sem!
*Röhögés*
Tovább szerencsétlenkedik, és hozzáteszi, hogy most tényleg nem tud.:'D
Ekkor Faragó megszólal: -Hát, ez már a korral jár.
Herby addigra betalált a célba. Odafordul Faragóhoz, aranyos mosollyal az arcán így reagál Faragónak:
-Neked meg az érettségidbe ! :)
Láttam Faragó arcán, hogy azon gondolkozik, vajon hogyan mondja meg a szüleinek jövőre, hogy a töri érettségi biza nem sikerült. xD ♥

6. És egyben utolsó rövidke sztori. Ez még a tavaszi szünet alatt volt. El kellett mennem buszbérletet venni. A bérletes a falu másik felén lakik. Na, mondom, felülök a biciklire és elkecskézek hozzá, kb. 15-20 perc az út oda vissza. Igen ám, de hatalmas szél fújt ugye, ráadásul egy kisebb emelkedőn mentem és csak akkor lettem figyelmes arra, hogy a biciklim keservesen nyöszörög. Látom, hogy kicsit puha az első kerék.. Mondjuk olyan defektesen puha.
Szóval képes voltam elindulni hatalmas szembe szélbe, defektes első kerékkel emelkedőn biciklivel . xD Nagy nehezen odaértem. Szerintem csak az oda út lazán volt fél óra. xD Majd kiköptem a tüdőmet. Megvettem a bérletet, de hazafelé már inkább toltam és hamarabb visszaértem így. xDDD Azért ránéztem az órára, még is mennyit kínlódtam én azzal a 20 perces úttal. 45 percet. xD
Na, ez is csak én lehetek.

Hát, ennyi lenne mára, bezárult  Kykky móka tára.
(Milyen költői vagyok xD)
Pá! :>