Semmi

Csak egy kis életjel.
Nincs most rajz se, vicces történet se (legalább is amit megosztanék itt), jó animét se láttam már rég. Bár a Rainbow-t végre lefordította az AA, szóval most ez éltet, h hátha nem hal ki bennem az anime iránti imádat. Mert mostanában nem volt olyan, ami mély nyomot hagyott volna bennem. :/

Egy történet azonban akad mára:
Tegnap felszálltam a buszra és nem nagyon szokásom leülni, főleg valaki mellé. Igen, kissé antiszoc vagyok, ez van, ˇOˇ Szóval beálltam az ajtó mellé és egy aranyos, szemüveges, 50es nő mondja nekem, hogy nem akarok leülni? Kapsából: -Nem, köszönöm. Aztán annyira erőltette, hogy ilyen mosolygós pszichopata fejjel mondogatta ellenvetést nem tűrő hangon, hogy üljek le, végül shinigamiságom beadta a derekát. De komolyan meghatódtam ezen! Vannak még kedves és előítélet nélküli emberek, akik nem néznek rád úgy, mint egy véres rongyra, csak mert piercinged van, vörös a hajad és fekete ruhában vagy. Jól esett :'D Évek óta először örültem, hogy egy idegen mellett ülök. Komolyan gondolkoztam rajta, hogy megszólítom és megkérdezem, hogy mi a véleménye erről. De nem akartam magamból komplett idiótát csinálni, mert egy ember kedves volt velem és én ezt alaposan túlkaptam. xD
Igen, mert kevés a mai világban az olyan ember, aki képes a kinézetem mögé látni. Lehet eleinte egy pszichopatának tűnök, de legbelül aranyos és érzékeny is tudok lenni. Kérdés az, hogy kit találok arra méltónak, hogy ezt az oldalamat is megismertessem vele. Bár, vannak azért ilyen emberek... ♥ ♥

Hatalmas a szél, a netem haldoklik, úgyhogy búcsúzom mára!
És persze rossz az idő, rossz a kedvem is. Pedig a tegnapom hihetetlenül jó volt *-* ♥ ♥ És hétköznap olyan kicsattanó, energiával teli voltam :D Mosolyogva mentem be reggel a suliba. Aki ismer, az tudja, hogy ez olyan ritka, mint a fekete holló ><
Nyah, ennyi lennék.
Pá :)