Napsütötte hétvége

Helló!

Ahogy nézem pont egy hete írtam. Természetesen nem zökkenőmentesen telnek a napjaim, de annál izgalmasabban.
Kedden Lacinál aludtam, szerdán kifogott magának az egyik tanár, csütörtökön már 1-kor végeztem, mert a matek tanárom beteg lett, így el tudtam menni anya ajándékaiért a Libribe. Jó kis rohangálós nap volt, ugyanis már 2 órakor a buszon voltam és hazafelé jöttem, szóval egy óra alatt beszaladgáltam fél Debrecent. Péntek reggel viszont olyan rosszul voltam, hogy inkább nem mentem be. Amúgy se tud izgatni a rajz óra, hiszen kockát rajzolunk. Annyira értelmetlen ez az egész... Akik képi árbázoláson vannak, azok 6 félévig fognak művtörit tanulni, mi tanárok csak 4-ig. Ők már a portré rajzolásnál tartanak, mi még mindig kockázunk... -.- És nem ők fognak tanítani, hanem mi. Ez az egész rendszer egy nagy kaka.(már bocsánat...)
Szóval pénteken inkább csak csendben szenvedtem az ágyban és olvastam. Kivégeztem Kemény Zsigmond-Özvegy és leányát. Nagyon tetszett, csak egy kicsit megküzdöttem a nyelvezettel, de kihívásként fogtam fel és megérte elolvasni. :)
Most Szabó Magda-Katalin utcáját olvasom. Még az elején vagyok, de már most érzem, hogy ez meg fog engem rázni, de már várom. :D
A sok vonatozás és a lyukas órák miatt több időm van olvasni, amit nagyon élvezek. Gimiben szinte alig volt időm ilyesmire, mert ugye minden nap, óráról órára kellett készülnöm. Most meg csak zh-k előtt tanulok.

Apropó, zh! Képzeljétek, holnap reggel írnánk matekból egy elméleti zh-t, de a tanár még mindig beteg és nem kellett tanulnom és így nem is kell 5-kor kelnem. Csak déltől lesz órám, szóval 9-ig húzhatom a lóbőrt. Tiszta jó! :D

A hétvége is szintén izgalmasan telt. Anyának és a bátyjának tartottuk egybe a szülinapját, mert 9 év és 1 óra különbséggel, de ugyan azon a napon születtek, tehát február 26-án. De szombaton tartottuk, hogy anya még tudjon pihenni vasárnap, mert hát 1000 felé szaladt, hiába segítettünk neki.
Bár igazán én se tudtam aludni, elég hamar felkeltem, mert már nagyon vártam, hogy mit szól majd az ajándékokhoz. Apuval 3 könyvet vettünk neki. Egyet én fizettem, egyet ő és egyet felesbe vettünk meg. Szilvási Lajos-Jegenyék című családregény sorozatának az utolsó 3 részét vettük meg, mert már
az első 2 megvolt neki. Annyira örült, hogy sírt. :) Tudtam, hogy nagyon fog neki örülni, de hogy ennyire... :) Tök jó volt látni. ^^
Aztán segítettem pakolni, megterítettem, közben megérkezett Laci. Pont készen lett minden, mire megérkeztek a vendégek. Összesen 12-en voltunk,bár nagyanyámék szokásukhoz híven fél órát késtek. xD Mondjuk jobb lett volna, ha nem is jönnek, nagyanyám a viselkedésével és a borzasztóan összecsapott tortájával csak rontotta az egyébként jó hangulatot.
Fél 3-ig voltak, aztán mindenki elment. Összecuccoltunk, apa mosogatott, anya pakolt, én porszívóztam, Laci segített kivinni az asztalt... Szóval megosztottuk a munkát.
Egyébként nagyon finom volt az ebéd, anya gyrosos tésztát sütött, utána volt apa-féle borgácsolt borjú pörkölt és fasírt krumplival. Unokatesóm 2 kis tortát sütött, amik isteniek voltak, csak nagyanyám iszonyatos tortája nem fogyott. xD Nem is csoda... Ennek van egy külön története, de hosszú és felesleges lenne elmesélni.
Szóval nagyanyámat leszámítva tök jó volt. Örülök, hogy többet összejárunk anya bátyjáékkal.

Ezután kicsit pihentünk és kedvem támadt sétálni. Annyira jól esett az a kis napsütés, hogy Lacival végül 2 órás sétát tettünk. Elmentünk a falu határába, ahol egy kis nádas mellett haladva elértünk a vasútoldaláshoz, ahonnan elsétáltunk az erdőig. Egy édes kis őszapó csivitelt az ágon. Sosem láttam még élőben és majd' megzabáltam *-*. Hintáztunk egyet, mert ennek az apró erdőnek a közepén van egy tisztás, ahol hinták és libikókák, na meg persze sütő helyek vannak.
Már kezdett sötétedni, szóval haza sétáltunk. Nagyon nosztalgikus volt, hiszen a gyerekkori
játszóhelyeimet mutattam meg Lacinak. Sajnos az a domb, ahol régen olyan sokat játsztottunk már nem volt meg, ettől egy kicsit elszomorodtam, de hát változnak az idők...

Meg is lett az eredménye a sok sétának, mert miután jól laktunk és megnéztük az Angry Birds filmet be is aludtunk. :"D
Ma is sokat voltunk kint, ebéd után a teraszon fotoszintetizáltunk. xD Utána 4 óra körül kitaláltam, hogy nekem korcsolyázhatnékom van. Szóval Laci elkísért korizni. Sajnos nincsenek túl jó utak nálunk, csak bizonyos járdákon és útszakaszokon tudok korizni, úgyhogy el kellett  támogatnia addig a pontig. Nagyon cuki volt és türelmes. Segített, megfogott és egy oszlop mellett állva megvárta, amíg a gyerek kijátsza magát. xD Nem mentem olyan sokat, mint a nyáron, mert hát már hónapok óta nem csináltam és őszintén szólva kifulladtam. Vissza kell még rá állnom. De akkor is nagyon jól esett.
Még Laci is felpróbálta és próbálkozott a gördüléssel, de mivel képtelen lettem volna megtartani és szorította a kábát is, így hamar lekerült róla a kori.
Utána már el is repült a délután és mennie kellett haza. :( Az elválás mindig olyan nehéz, pedig tudom, hogy remélhetőleg hamarosan úgy is találkozunk, de ez a hétvége annyira jó volt...

Péntek este egyébként elkészítettem a rajzomat az Oszake rajzversenyére. Tudom, hogy semmi esélyem, de jól esett fetseni. A Dusk Maiden of Amnesiából készítettem egy fanartot Kanoéról. Retard blogon megnézhetitek a készülés folyamatát. Íme a kész munkám:

Na, most jó bő bejegyzést kaptatok.
Hamarosan úrja írok majd.

Sayonara. :D