Minden jóra fordul... vagy mégse.

Hoy hoy!

Gondoltam hagyok itt egy rövid firkát a kivégzés előtt, ugyanis holnap infó és elektronika zht- fogunk írni, ami megérzéseim szerint katasztrófa lesz. Ehhh :'D De reménykedem a legjobbakban és ha sikerül átcsusszanom infóból, akkor elgondolkozom azon, hogy kitartok eme szak mellett.
Mostanában eléggé hanyagolom a blogolást és rajzolni sincs időm vagy éppen kedvem/energiám.
Most a szeretteimre koncentrálok, hisz a család széthullóban, a vérrokonaim közül csak anyára és apára támaszkodhatom és tudom, hogy mennyire bántja őket a szipirtyó nagyanyám visekledése. Tudom, hisz engem is bánt ez az egész. Röviden annyi, hogy a szomszéd is többet ér neki a saját fiánál és annak családjánál. De tényleg szó szerint értem. Megbetegedett a szomszéd néni és elkezdett annak a semmire való fiára és a fél pereputtyára főzni. 3 hete voltam nála utoljára, épp betoppantam suliba menet és a szomszéd akkor ment érte az ebédért. Még azt is megkérdezte, hogy mit keresek ott. :'D És nagymama létére annyi nem volt benne, hogy 2 szerencsétlen fasírtot elcsomagoljon nekem. A szomszéd kölyke meg ott tabletezett az asztalnál. Én meg álltam a saját nagyanyám házában, mint egy kuki, hogy ez mos mégis mi?!
Dióhéjban ennyit nagyanyámról és a "szeretetéről".
A legviccesebb az, hogy tavaly mikulásra egy szerencsétlen apró kis csokit se kaptam tőlük, de Laci nagymamája egy giga Milkát nyomott a kezembe. Ez milyen már .. :'D

Ráadásul szörnyű dolog történt, ugyanis Laci nagypapája múlt hét szombaton elhunyt. :( Nagyon sajnálom őt és a családját, sajnos pontosan tudom min mennek most keresztül és minden erőmmel próbálom őt támogatni. Meg persze engem is megrázott a dolog, hisz csak 3 éve vagyok már a családjában. Úgyhogy próbálok megfelelő támaszt nyújtani neki, hisz egykor ő is ezt tette velem.

Plusz továbbra is kínoz a menjek-maradjak? kérdése a szakomat illetően, de úgy vagyok vele, hogy ha meghúznak, akkor az lehet egy intő jel lesz, hogy keressek mást. A más viszont nagyon kockázatos, szóval most nagy döntés előtt állok és nem tudom, hogy mi lenne nekem a jó...

Így az ünnepek közeledtével begyűlnek a gondok, de a suli már csak 2 hétig idegesít, utána január elejéig hószünetem lesz! :D Nagyon várom már, hogy kicsit rendbe szedjem magam lelkileg.
Mikor nincs velem Laci, akkor eléggé magányos vagyok, hisz nem sikerült túl sok új ismeretségre szert tennem az egyetemen. Annyira kevesen vagyunk ezen a szakon és amúgy az iskolában is, hogy olyan, mintha csak mi járnánk oda Allal. ._. Mondjuk jó, hogy ő van nekem, örülök, hogy nem kell esténként egyedül vonatoznom és egészen jó társaság is, csak hát mégis hiányzik egy lány társasága...
A régi "barátaimra" természetesen nem számíthatok, mindenki éli a saját kis életét és én amúgy is csak arra kellettem nekik, hogy lefotózzák az anyagot, elkérjék a házit meg éppen ami kellett nekik.
Abban az emberben csalódtam a legnagyobbat, akiben azt hittem, hogy már nem fogok, vagy nem kell. De hát naiv voltam, hogyan is képzelhettem, hogy én bárkit is érdeklek az iskolán kívül? :D

Na, mindegy. Lassan aludnom kéne, hogy legyen is belőlem valami a holnapi nap folyamán, de azt hiszem úgy is agyatlan zombiként fogom végig szenvedni azt a 1,5 óra infó zh-t. Ehhhh... :'D

Legyetek rosszak.
Pá!