Ez a harmadik hetem az egyetemen és kifejezetten rosszul érzem magam. Szinte minden nap megfordul a fejemben, hogy mit keresek én itt? Minek jöttem ide? Miért nem váltok, megyek át másik szakra? és ilyenek...
Ugye infó és rajz szakos tanár lennék, de inkább vallom magam infó és matek tanárnak, mert hát rajzból nem sok jutott... Hétfőn van egy matekom, egy infóm és egy művtörim. Szerdán egy infóm, csütörtökön 2 infó, 1 matek és 1!!! rajz. Pénteken is lenne elvileg valami rajzos dolog, de iszonyat félvállról veszi a tanár és konkrétan nem rajzolunk semmit. Múlt héten annyi volt az óra, hogy elő kellett adnunk street és land artistokról egy prezentációt és utána 1,5 órára elengedett minket mondván, hogy menjünk és fotózzunk és tervezzünk valamit. És ennyi a pénteki "alkotásnak" nevezett valami.
Az infót és a matekot meg full szigorúan veszik és persze az is érdekes, hogy ez az 5 év CSAK! általános iskolai tanításhoz elég és programozni tanulunk... WTF?! Még középiskolában is csak emelt infó érettségin találkozhat össze az ember a programozással, de nekünk kijelentették, hogy egy infó tanárnak tudnia kell ilyet!! Hát... szerintem az én volt tanáraim egyike sem tud programozni, mert minek...?
És nem megy valami jól. Elméleten elhadarja, le se tudjuk írni, gyakorlaton meg úgy veszi, mintha mindenki az anyatejjel szívta volna magába ezt a mágiát és csak hipp-hopp bárki képes lenne megírni egy programot. Hát... nagyon nem!! Próbálkozom, ma is sokat ültem fölötte, de... de nem megy. Sírhatnékom van és iszonyat tanácstalan vagyok, hogy most még is mi a francot kezdjek magammal, ha már az elején ekkora óriási falakba ütközöm?!Mindig is küzdő típus voltam, de most úgy érzem reménytelen ez az egész. A matekot az első héten még úgy ahogy kapizsgáltam, de most már abszolút nem értem, hogy miről van szó. És ez még csak az eleje!!! :'(
Tényleg egyre jobban azt érzem, hogy nagyon rossz helyre kerültem és teljesen kilátástalan a helyzetem. Már rettegek a holnaptól, mert ugye 2 infó és egy matek ... Elég borzasztó érzés ott ülni és valami tünde nyelvet hallgatni és idiótának érezni magad, miközben azon filózol, hogy miért vagy itt? De ha nem itt, akkor hol és mi mást..?
Egyébként már lefele tartok a lejtőn.
Hétfőn hazajöttem, mert elmaradt az egyik óra és a következő 4,5 óra múlva lett volna. Ez még oké, de pl ma se mentem be, mert inkább hazajöttem Lacitól, hogy leüljek programozni, de kb. suliba is mehettem volna, mind a kettő ugyan olyan elpazarolt idő csupán... :(Nem azért mentem abba a suliba, hogy programozó legyek, hanem hogy egy szerencsétlen infó és rajz tanár váljon belőlem, de ez a dolog egyre jobban halványul, szinte lehetetlennek tűnik, pedig tökre megtetszett ez a hivatás.
Nem tudom mi lesz így velem, 5 év iszonyat hosszú idő és ha már az elején ennyire rosszul érzem magam, akkor hogy fogok kitartani a legvégéig? Arról nem is beszélve, hogy a rajzra magasról tesznek és ez az egyetlen egy dolog, ami éltet. A csütörtököt is csak amiatt az egy nyamvadt rajz óra miatt tudom átvészelni. :')
Minden olyan kilátástalan, de remélem így vagy úgy, de megoldódik.
Addig is maradok egy kétségbeesett Shinigami...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése