Unalom ._.

Azt hiszem most illik ez a bejegyzés a blog alcímnéhez. Rettenetesen szörnyen borzasztóan UNATKOZOM! .___. Már 2. napja. Oké, tegnap egész délután olvastam és nagyon mély benyomást tett rám Varga-Körtvélyes Zsuzsanna -Krisztina bárónő című könyve, sokat filoztam rajta és egész bamba lettem estére. Mert természetesen ki is olvastam a vörös boszorkány, Radnay Kotnyeles Krisztina történetét. A múltkor láttam meg az Alexandrába és a borító meg persze a névrokonság xD egyből megragadott és persze gyorsan lopva bele is olvastam. Anya volt olyan cuki és később megvette nekem/magunknak, mert még anno kapott utalványt és ezt is megvette belőle. Hát megérte. :D Névnapomra kérem majd tőle ennek a regénysorozatnak a másik és szülinapomra a harmadik tagját. :3
Laci szerdán megbetegedett, szerencsére már jobban van. Azóta nem sokat beszélünk, kb. csak pár mondatot. Úgyhogy eléggé magányos is vagyok. Már várom a hnapot h végre találkozzunk (ha minden jól alakul) mert már megpusztulok egyedül ._. Jó, ma is jól esett lustálkodni, meg anyuval virágot ültetni, de már olvasni se volt kedvem. Tegnap éjszaka meg már annyira kínlódtam, h festettem, de arról inkább nem nyilatkoznék. :'D Aztán megtámadott egy piszok nagy barna pók. Ott szaladt el a lábam alatt hajnali fél 2-kor. Apa jött be a sikoltozásra és némi szidás kíséretében végül megmentett. ._. Ez aztán annyira felzaklatott, hogy sokáig nem mertem elmenni fürödni. Ilyenkor még a saját árnyékomra is azt hiszem, h pók és egyből halálosan megijedek. Szerintem egy szellemet jobban elviselnék, mint egy lábam alatt elfutó pókot. ._____. :'(
Végül nagy nehezen lenyugodtam, elmúlt a viszketés, a remegés és megfürödtem. Ez volt fél 3-kor. Elég rossz, nyugtalan álmaim voltak, amikből olyan fél 8 -körül fel is riadtam. Aztán miután anya kihasználta a lehetőséget, hogy gyorsan felporszívózzon a korai kelésem örömére, hullaként puffantam vissza az ágyba és fél 11-ig aludtam. Aztán reggeli, ebéd, alvás fél 5 -ig és tv-zés fél 10-ig. Igazán "izgalmas, érdekes" nap volt ez. Jó volt együtt lenni kicsit a családdal, de egyben nagyon
uncsi is minden. Olyan beszélgethetnékem van. Csak úgy, valamiről. Hogy foglaljon le vki egy kicsit, mert én magamat már nem tudom. :'D
Ritka az ilyen, hogy én ennyire látványosan szenvedjek, de sajnos előfordul és ilyenkor úgy érzem, hogy éveket öregszem és befásulok amiből nehéz kirángatni. :|

Megyek és szenvedek, unatkozom tovább csendes magányomban. Majd jelentkezem.
Ég veletek!