Mikor ma reggel felkeltem, vérzett a fejem. Persze megint a piercingem volt az. Éjszaka valószínűleg lefejeltem a falat, mert azt tudom, h nagyon rosszul, forgolódva aludtam. Pedig általában ahogy lefekszem, úgy is kelek fel, még a plüssök se mozdulnak el a helyükről mellőlem. Sajnos elég rossz volt a helyzet, egy kis vérző bőrdarab tartotta már csak meg Rudikát (mert így hívom a pc-m). Úgyhogy nem volt más választásom, ki kellett szednem. Persze ezt könnyű mondani, de megtenni nehéz. Eleve nem tudtam, hogy melyik oldalát kell lecsavarni ahhoz, hogy kivehessem. Végül apa segített rajtam. Szegény kis maradék bőrömet jól megrángattuk. De legalább nem szakadt ki, így nem lesz akkora sebhely az arcomon. Ha szépen begyógyul elvileg minimálisan fog csak látszani a helye, mert a szemöldököm pont eltakarja. Na hát majd kiderül. Anyu nyugtatott, hogy majd szúrathatok egy másikat, ha ez begyógyult, csak nem tüskéset, hanem gömb alakút tettetek bele. Még gondolkozom rajta. Nagyon hozzám nőtt a kicsike. Több, mint egy éven keresztül volt a fejemben. Szokatlan, hogy nem feszül egy picit a bőröm, amikor mosolygok és nem látom a hegyét a szemem sarkából. Olyan, mintha egy részemet vesztettem volna el. Amúgy is rettentően tudok kötődni tárgyakhoz. A régi kocsinkat is hogy megsirattam... :(
De ez nem csak egy tárgy volt, hanem bennem volt... a bőröm alatt, hozzám nőtt szinte. :'(
És még csak nem is panaszkodhatom ki magam senkinek. Écinek mondtam el egyedül. Laci megint eltűnt az éterben. Legalább mondhatta volna, hogy ma sem lesz napközben. Én hülye meg képes vagyok egész nap várni rá... :( De azért aggódom is érte, remélem nincs semmi baja. :S
Elvileg holnap már találkoznánk, gyakorlatilag ki tudja...? :|
Úgyhogy nagyon faszán telik a szünetem. ._.
Ennyi lennék. Szerintem ne is várjátok, hogy mostanában túl örömteli bejegyzéseket írok.
Üdv!
Szünet van, de nem igazán aktivizáltam magam, úgyhogy gondoltam megejtek egy bejegyzést.
Nos, nem érzem túl jól magam mostanában. A frontérzékenységem megint felülkerekedett rajtam. A szünet első 2 napját alvással töltöttem. Míg alszom legalább nem vagyok olyan rosszul, mint mikor ébren vagyok. Mama is viszonylag jól van az állapotához képest és kezdek belenyugodni, hogy már semmi nem lesz olyan, mint régen. Bár ebbe belegondolván még mindig elszorul a torkom, de minden perc vele ajándék és hihetetlen egy kis öregasszony. Nem hiába imádom ennyire. :) ♥ Mikor hallom, hogy nyílik a kapu néha még most is azt hiszem, hogy ő állít be és éppen csőrögét, fánkot hoz, vagy csak beugrott, hogy megnézze mi van velünk. Mindig is olyan szinten az életünk szerves részét képezte, hogy eddig fel se tűnt mennyire rá támaszkodtunk. Ma anya 5 főre terített. Majdnem megkérdeztem, hogy mama hány órára jön? :')
De nem ő jött, hanem apa gyerekkori barátja, akivel kb. 22-23 éve nem találkoztak, csak skypeon tartották a kapcsolatot. Talán 1 éve jelölte be aput fb-on. Nem is tudtuk, hogy életben van. Sokat hallottam már róla, szóval egyből levágtam akkor, hogy ki ő.
Magyarországra jött és persze egyből meghívtuk magunkhoz. Apa annyira édes volt. Úgy várta, mint egy kisgyerek. :) Mikor ideértek, mert egy haverjával jöttek le hozzánk kb. 200 km-ről, az egész család kiszaladt. Anyuval nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen lesz több mint 20 év után az első találkozásuk. Aranyosak voltak. Kicsit megható volt, hogy több ideje nem találkoztak, mint az én életem. >o< De mintha csak egy hete nem látták volna egymást, ugyan ott folytatták. Ez tényleg az igaz barátság lehet. Kicsit irigy is voltam rájuk. :)
Aranyos volt, hozott nekünk bon bont, mert tudja, hogy szeretjük az édességet. Apának nemrég volt a szülinapja, így neki is hozott ajándékot.
Megebédeltünk. Nagyon hiányoztak neki a hazai ízek. A krumplipürét ott szagolgatta, hogy ennek krumpli illata van! :D És hogy milyen gyönyörű sárga a húsleves. :) Hihi. xD
Elmentek körülnézni a faluban. Aztán visszajöttek, és beszélgettünk. Megnézték a rajzaimat. A másik srácnak, akit egyébként eddig nem ismertünk, csak ugye ő volt a sofőr meg nála szállt meg apu haverja, nagyon megtetszettek a rajzaim. Nagyon rendes csávónak tűnik. Jókat nevettünk. Előjött egy csomó régi sztori és mi csak hallgattuk, ők meg nosztalgiáztak. Egyenesen sajnáltam, amikor elmentek. Remélhetőleg 1-2 évente el tud majd jönni hozzánk. :)
Hát ennyi érdekesség történt velem. Amúgy meg elég uncsi itthon. De megígértem, hogy a 4 nap alatt itthon leszek a családdal. Ami jó, mert rég nem beszéltünk már ennyit, mert mindenki rohan, este meg anyu holtfáradtan esik be az ágyba, apa meg követi. Én meg kb. 11, 12-ig tanulok. Úgyhogy van, hogy csak épp pár mondatot beszélünk és már mindenki rohan is tovább.
Viszont Laci iszonyatosan hiányzik. Fát vágnak és ugye egész nap melózik, este meg hulla szegényke. Nem igazán beszélünk és ha épp fent is van fészen, akkor sem tudunk miről. Ez eléggé elszomorít. :(
De remélem ez az állapot már csak holnap fog fent állni és hétfőn végre tudunk találkozni, mert magányos vagyok nélküle. :|
Na, ez megint nem lett egy túl pozitív hangvételű bejegyzés, de hátha a legközelebbi jobban fog sikeredni.
Üdv! Rég írtam, de most van egy kis időm és energiám egy 15 percet a blogra szentelni. Kezdjük a tegnappal:
csak matekból és fizikából írtam. Halál volt, de tartotta bennem az a tény a lelket, hogy találkozunk Lacival. Mivel ő 15:20-ra ért be a végre, én meg már 13:30-kor végeztem, így hazamentem. 2-re otthon is voltam, megkajáltam, lecuccoltam, készítettem neki egy kis uzsonnát. Csináltam 2 hot dogot meg vittem neki csokit és innivalót. :3 Én pont előtte értem vissza a buszommal. Elmentünk a templomkertbe, ott előálltam a kajámmal. Hűségesen meg is ette, habár nem vagyok benne biztos, hogy olyan jóra sikerült. xD Én még egy hot dogot is képes vagyok elrontani. :( Pedig annyira igyekszem. Sütinek már neki se állok. Nem valami jól süt a sütőnk, így ha még jól sikerül is megcsinálni a tésztát, nem sül meg rendesen. :( Pedig olyan jó lenne ilyen cuki házi készítésű kis sütikékkel meglepni, de nem csak őt, hanem anyuékat is. De ez van, nekem még ennyi se jön össze. :'D
Ücsörögtünk ott egy ideig. Már megint összetörte magát, tiszta seb a 2 tenyere és a térdei, mert valamelyik idióta kigáncsolta foci közben és persze beton pályán játszottak. Mondtam neki, hogy menjen haza, látszott rajta, hogy nincs túl jól, fájtak a sebei. De velem maradt. :3 Gesztenyét szedtünk. Egy Laci és egy Risa gesztenyét. :3
Utána elmentünk a plázába, kínait ettünk. Anyunak is vettem. Így pont lekéstük a buszunkat, ezért 19:40-re estem haza. De nem kaptam lecseszést, mert a kínai csodákra képes. xD
Jó volt látni anyu mennyire örül a kajának, tiszta jó kedve lett, rég láttam ilyen vidámnak. Apa meg egyből jött elém egy bazi nagy táskával. Úgy mutogatta az új flexét, mint a kisgyerek a karácsonyi ajándékát. xD Aranyos volt. :)
A mai nap viszont kevésbé volt ilyen vidám. Egész nap esett, plusz olyan szinten fáradt vagyok, hogy menni alig van erőm. Szünetekbe csak aludtam a padon, első óra előtt mindig hamar bent vagyok, így volt időm, kb. 30 percem szunyókálni. Nem nagyon emlékszem mit vettünk az órákon, fő feladatom az volt, hogy ébren tartsam magam. Pedig este nem fekszek le később, mint szoktam, csak valahogy nagyon sok ez a hét. Szünet előtt kell minden tanárnak mindenből íratni, mert miért ne? -.-
Volt az a pont, hogy nem bírom tovább és hazamegyek. Soha nem voltam ennyire álmos, főleg suliban nem. A sírás határán voltam, de túléltem. Plusz rohadtul fáztam és még hányingerem is volt. xD Szép az élet. Laci is hiányzott/hiányzik. Tudom, hogy tegnap találkoztunk, de alig voltunk együtt 3-4 órát és most olyan dolgok vannak az életében, hogy jó lenne mellette lenni és fogni a kezét. :(
Aggódom érte és rossz tudni azt, hogy milyen dolgokon megy keresztül. :/
Plusz nekem is vannak a családba gondjaim. Próbálok nem gondolni rá, pozitívan felfogni, de néha előjön az, hogy amit régebben idegesítőnek találtam, most össze tenném a kezem, ha visszacsinálhatnám az előző állapotokat. Na, mindegy. Ebbe bele kell törődni.
Ja, amúgy még reggel azt is észrevettem, hogy kiütéses vagyok. xDDDDD Mondom lol. Még valami? :D Ja, a kis lábujjam ha nem tört el, akkor jó vagyok. Úgy beleakadt a küszöbbe, hogy öröm volt hallani a reccsenését. :"D xD
És a busz is majdnem elvitt mucsajröcsögére, mert hiába nyomtam meg a gombot, ezek szerint nem működött, szóltam a sofőrnek, aki lebaszott, de szerencsére kitett, igaz, az út közepén, de legalább megállt! xD
Valami értelmeset akartam írni, de csak panaszáradat lett a vége. Bocsi, aki olvasta és valami értelmeset várt, de most nem megy.
A jövőhét jobb lesz, Leander koncert, utána szünet *-* Plusz most kaptam 4 megrendelést karácsonyra. :3 Hihíííí :D
Nyah, ennyi voltam mára, szerintem épp eleget panaszkodtam xD
Addig is pá!
Szombat hajnali kelés. Vánszorgás a vonathoz, találkozás Lacival és a többiekkel. Felszállás a vonatra és bő 3 óra zötyögés. Igen, így indult a szombat reggelem.
Pest előtt fél órával már elkezdtem sminkelni. A velünk szembe ülő bácsika az egész folyamatot végignézte. Laci drága tartotta nekem a tükröt, míg én bénáztam. Szemfestés, mű pc és papírok felragasztása az arcomra. Szemöldök festés, paróka fel. Konan 80%-on.
Megérkeztünk Pestre. Találkoztunk egy csajjal, aki tudta az utat a Hungexpora. Közben természetesen elkezdett zuhogni az eső. Sikeresen megérkeztünk és kb. fél órányi sorban állás (istenem, áldom az eszem, hogy elővételben vettem a jegyeket! :D ) után be is jutottunk. Rengetegen voltak, sokkal többen, talán kétszer többen is, mint tavaly. A ruhatár betelt és Laci drága egy bazi nagy utazótáskát hozott, amit ketten cipeltünk. A férfi wc-ben kellett őt kisminkelnem, parókáját kivasalnom, körmét kifestenem. Volt olyan csávó, aki bejött, aztán kiment, mert amikor Lacin is rajta volt a paróka, akkor azt hitte mind a ketten nők vagyunk. Lol. xDDD
Kész lettünk, de semmi kedvünk nem volt már semmihez. Nehezek voltak a táskák, mert még az enyémek is ott voltak, esett az eső, hideg volt, Laci pár kiegészítője beadta a kulcsot. Szóval nem indult túl jól a dolog. De aztán valahogy jó lett. Megtaláltuk Rencsóékat, pontosabban ők találtak meg minket. Olyan jó volt ennyi idő után találkozni. Először volt együtt a CS.A.P.A.T. :D Sayumitól még egy tábla csokit is kaptam. Olyan cuki volt tőle :3
