Ez is, az is...

Üdv nektek megint! (csak most látom, hogy ez már a 202. bejegyzés. Wow :O)
Egy eléggé eseménydús hetet tudhatok magam mögött. Először is kezdeném azzal, hogy kedden voltunk a Vekerinél Écivel, Gothával és Lacival. Sajnos olyan szinten volt hőség, hogy nem tudtunk nagyon mit kezdeni magunkkal. Twistereztünk és Unoztunk de egy idő után ezek is unalmassá váltak. Aztán elkezdett zuhogni az eső, szóval visszavonulót fújtunk és behúzódtunk a közelben lévő büfé teteje alá. Mikor elállt, akkor Laci anyukája már jött is értünk, mert volt olyan aranyos és elszállított minket oda és vissza is.
De azért én élveztem, legalább kicsit együtt lehettem velük. :)

Balról haladva: Éci, Gotha, én, Laci :3

Aztán eléggé fáradtan haza estem és aput láttam meg a konyhában matatni, ami fura volt. Kérdeztem tőle, hogy hol van anya. Ekkor tudtam meg, hogy mama reggel 9 óra körül rosszul lett és a mentő bevitte és keresztanyu és anyu bent vannak még vele. Szegény étlen, szomjan ott feküdt 9-től délután háromnegyed 6-ig egy szűk, kényelmetlen ágyon a sürgősségin. Nem igazán foglalkoztak vele az orvosok. Anya azt mondta, hogy iszonyat, amit ott 3-an átéltek. Haldoklótól, halottól, epilepsziás rohamostól kezdve mindenféle ember volt ott.
Nem is a rosszullét, hanem maga ez az egész kórházasdi nagyon megrázta szegényt. Szerencsére ma már hazahozhattuk és már teljesen jól van. Kicsit szédül, gyengécske még, de már nem zavart és eszik is rendesen. Szörnyű, ami ebben az országban az egészségügyben megy.
Persze ez nem csak őt viselte meg. Anya is elég rossz állapotban van és én se vagyok még 100-as, hisz a 2. anyám.
De szerencsére ennyivel megúszta a dolgot és 77 évesen piszok jó egészségnek örvend a mami. :)
Viszont a szobatársa elviselhetetlen volt. Korábban mentünk be érte és még csöpögött neki az infúzió így várnunk kellett. Az a nő egy óra alatt annyit beszélt, mint én kb. egy vagy két hét alatt. .___. És nem érdekelte, hogy közben mi esetleg szeretnénk pár szót váltani egymással. Ő mondta rendületlenül a magáét. Parancsot osztott, hogy mit csináljon mama meg mit ne. Meg előadta, hogy a rágózás milyen káros. Persze én mindig rágózok, így akkor is volt egy a számban. Közben szűrcsölte befele a kávéját egy ingfartus után. Mert az ugye nem káros.
De a lényeg, hogy végre mama a helyén van és lenyugszik, kibeszéli magából a dolgot és minden megy tovább, ahogy eddig is ment.

Közben azért a héten mentem Laciékhoz és ő is jött hozzánk. Kicsit feledtette velem a gondokat. Mikor vele vagyok, valahogy könnyebb lesz minden. Megért, meghallgat és támogat. Közben rengeteget hülyülünk, mert azt is kell néha. Vagy mindig xD
Ezt a buszon fényképeztük.:

Becsórtam a pulcsiját és a szemüvegét, mert az úgy menő. :'D

 És rávett csütörtökön, hogy fessek a falára egy Uchiha jelet. Már a következő falfestményt tervezi. xDD Akad munkám :P

Közben készülget a mangám is, már megvan belőle 3 teljes oldal. Ja, és csináltam egy Facebook oldalt is a  rajzaimnak, mangáimnak, úgyhogy tessen benézni és lájkolni:
https://www.facebook.com/schwarzenschtift

Előre is arigatyó. :)
Nos, ennyi lennék. Design csere folyamatban.
Pusszantom a népet!
Pá :D