Üdv!
Képzeljétek, pénteken voltam Attila bácsi kiállításának megnyitóján. Az itteni múzeumban van. Meghívót is adott. Imit nem hívta én meg úgy voltam vele, hogy ha ő nem hívja, akkor én minek tegyem. xP
A tárlat nagyon tetszett. Lenyomatok a címe és linó/réz/fa metszetek lenyomatait láthatjuk. Néhány kép nagyon magával ragadott. Örülök, hogy egy ilyen tehetséges és sikeres embernek lehetek a tanítványa. Hisz Olaszországban és még több helyen is volt már kiállítása. Itt találhattok pár dolgot---> Haon és pár Kép
Mai sztorim:
Nagyon meg vagyok fázva és ének órán fújtam az orrom. Már a fele társaság azon röhögött, hogy mennyi cucc jön még ki, amikor a tanár azt mondta, hogy menjek ki a folyosóra és fújjam ott ki az orrom. Mindenki szakadt én pedig a csöppnyi kis önbecsülésem is félre dobva kibattyogtam a teremből, közben az járt az eszemben, hogy bocs már, hogy élek. T_T Közbe meg Chi is ott fújta mellettem az orrát, bezzeg őt nem küldte ki. Q.Q
Kimentem és egy percig komolyan elgondolkoztam rajta, hogy visszamenjek-e. Végül megtettem és hősi halált haltam.
Aztán óra közbe valaki elkezdett kornyikálni, mire én hangosan megszólaltam "És még engem küldtek ki a folyosóra orrot fújni." Még a tanár is röhögött. Eddig sem csíptem a nőcid, de most ezt személyes sértésnek vettem. Múltkor meg Flonak magyarázta el, hogy mi az az emo. :"D Ilyen az énkurvaanyámat feeling az egész. ><"
Utána egész nap azzal szívattak, hogy ha elővettem a zsepit, hogy "Kriszti, menj ki orrot fújni! xD" Szenyáááák T_T x"D
Amúgy a cicám jól van, kezd gyógyulni a sebe. Eszik rendesen. Szóval ez boldoggá tesz. ^^
Más említésre való nemigen történt.
És még valami:
Hiába utálom az angol nyelvet és az angol órákat, rájöttem, hogy a Code: Breaker manga folytatását csak angolul tudom olvasni. Ezért muszáj vagyok használni az eddigi kevéske tudásom. Viszont már így is jól megértem a mangát. Meg aztán animét is könnyebb angol felirattal keresni, mire magyarra lefordítanak valamit az egy fél élet. *eldobta a maradék büszkeségét is*
Ja és megmutatom a kedvenc jelenetemet a CB-ből. Ezen mindig akkorát röhögök XDDDDDDDDDD
No, ennyi voltam. Elégedjetek meg ennyivel.
Pá!
2013. január 28., hétfő
2013. január 22., kedd
Arachnofóbia és a sérült cica T_T
Hol is kezdjem? Talán az lesz a legjobb, ha a tegnap esténél.
Nos, épp a Rurouni Kenshin Live Action-ét néztem, (ami nem mellesleg iszonyat jó *-*) amikor egy hatalmas, 2 cm-es pók átszaladt előttem a falon. Súlyos arachnofóbiám van, így egyből apáért kiáltottam, aki megmentett. Ezzel viszont nem ért véget. Éjfél után mentem el tusolni és amikor visszajöttem két kisebb, de ugyan olyan sárga pók fogadott egymás mellett a falon. Ezt már nem bírtam, elszakadt a cérna. Egy óráig bőgtem és próbáltam keresni valamit, amivel megölhetem őket, de nem volt bátorságom hozzájuk nyúlni. Egy óra tehetetlen bőgés és ácsorgás után elszántam magam, hogy felkeltem apát. Az ő morgolódása még mindig jobb, mint 2 pók. Nagy nehezen föltápászkodott, és meg akarta fogni az egyiket, de az leesett és kereket oldott. Aztán a másikkal is hasonlóképp tett. Fasza. Úgy érzem lesz még velük találkozóm ._.
Amúgy ez nem hiszti, én tényleg semmitől nem félek a pókokon és a viharon kívül. Megfogok kígyót, békát bármit. Viszont ezektől a nyolclábúaktól annyira iszonyodom, hogy ha meglátok egyet, viszketni kezdek és hajlamos vagyok véresre vakarni a hátam és a hasam. (most is szépen néz ki, elhihetitek....)
Az egész családot sikerült felvernem, utána jó kis éjszakánk volt... A kutya egész éjszaka üvöltve ugatott, hiába szólt rá anya vagy apa.
Reggel szintén kutya ugatásra keltem. Kimentem megnézni félkómásan, de csak azt láttam, amint a macskával játszik. Odaküldtem egyet neki seprűvel, de mikor bejöttem újra rákezdte. Közben megreggeliztem. Aztán megelégeltem az ugatást és kimentem. Láttam, hogy a cica a földön fekszik és nem tud mozogni. Gyorsan arrébb küldtem seprűvel a kutyát, mert az játéknak fogta fel az egészet. Szegény nyálas és piszkos volt. Nem nagyon tudott menni, odavánszorgott az itatós táljához és egy percig csak mohón lefetyelt. Rosszat sejtettem, így felvettem és felhoztam a lépcsőre, ahol Edward nem érheti el. Ekkor láttam, hogy egy nagy vágás van az oldalán. Nem igazán volt véres, lehet több napja szerezte. Nem mindig jár haza, így nem vettük észre, hogy eltűnt 1-2 napra. Éles vágás, belátni a belszervekig. Hát.... nem kellett volna reggelizni. Szerencse, hogy jó gyomrom van. Gyorsan kerítettem rongyokat, azokra fektettem le és be is takartam szegényt. Melegítettem neki tejet, amit meg is ivott. Vittem neki szalámit, de nem kellett neki. :S Bekentem a sebet aloeverával. Olyan jó cica. Nem is fújtatott. Végig nyugodt volt és dorombolt. :3
Remélem meggyógyul. T_T Percenként ránézek, hogy hogy van.
A szemem vörös és dagadt a tegnap éjszakai sírástól, hányingerem van, viszketek. Amúgy tök jól vagyok, köszönöm. -.- :(
Nos, épp a Rurouni Kenshin Live Action-ét néztem, (ami nem mellesleg iszonyat jó *-*) amikor egy hatalmas, 2 cm-es pók átszaladt előttem a falon. Súlyos arachnofóbiám van, így egyből apáért kiáltottam, aki megmentett. Ezzel viszont nem ért véget. Éjfél után mentem el tusolni és amikor visszajöttem két kisebb, de ugyan olyan sárga pók fogadott egymás mellett a falon. Ezt már nem bírtam, elszakadt a cérna. Egy óráig bőgtem és próbáltam keresni valamit, amivel megölhetem őket, de nem volt bátorságom hozzájuk nyúlni. Egy óra tehetetlen bőgés és ácsorgás után elszántam magam, hogy felkeltem apát. Az ő morgolódása még mindig jobb, mint 2 pók. Nagy nehezen föltápászkodott, és meg akarta fogni az egyiket, de az leesett és kereket oldott. Aztán a másikkal is hasonlóképp tett. Fasza. Úgy érzem lesz még velük találkozóm ._.
Amúgy ez nem hiszti, én tényleg semmitől nem félek a pókokon és a viharon kívül. Megfogok kígyót, békát bármit. Viszont ezektől a nyolclábúaktól annyira iszonyodom, hogy ha meglátok egyet, viszketni kezdek és hajlamos vagyok véresre vakarni a hátam és a hasam. (most is szépen néz ki, elhihetitek....)
Az egész családot sikerült felvernem, utána jó kis éjszakánk volt... A kutya egész éjszaka üvöltve ugatott, hiába szólt rá anya vagy apa.
Reggel szintén kutya ugatásra keltem. Kimentem megnézni félkómásan, de csak azt láttam, amint a macskával játszik. Odaküldtem egyet neki seprűvel, de mikor bejöttem újra rákezdte. Közben megreggeliztem. Aztán megelégeltem az ugatást és kimentem. Láttam, hogy a cica a földön fekszik és nem tud mozogni. Gyorsan arrébb küldtem seprűvel a kutyát, mert az játéknak fogta fel az egészet. Szegény nyálas és piszkos volt. Nem nagyon tudott menni, odavánszorgott az itatós táljához és egy percig csak mohón lefetyelt. Rosszat sejtettem, így felvettem és felhoztam a lépcsőre, ahol Edward nem érheti el. Ekkor láttam, hogy egy nagy vágás van az oldalán. Nem igazán volt véres, lehet több napja szerezte. Nem mindig jár haza, így nem vettük észre, hogy eltűnt 1-2 napra. Éles vágás, belátni a belszervekig. Hát.... nem kellett volna reggelizni. Szerencse, hogy jó gyomrom van. Gyorsan kerítettem rongyokat, azokra fektettem le és be is takartam szegényt. Melegítettem neki tejet, amit meg is ivott. Vittem neki szalámit, de nem kellett neki. :S Bekentem a sebet aloeverával. Olyan jó cica. Nem is fújtatott. Végig nyugodt volt és dorombolt. :3
Remélem meggyógyul. T_T Percenként ránézek, hogy hogy van.
A szemem vörös és dagadt a tegnap éjszakai sírástól, hányingerem van, viszketek. Amúgy tök jól vagyok, köszönöm. -.- :(
2013. január 20., vasárnap
"Egy szép történet a szadista mesteréről és a mazochista tanítványáról.."
Üdv néktek és házatok népének! Rég nem pötyögtem nektek, gondoltam tudatom veletek, hogy még megvagyok úgy-ahogy. A félév lestarpált, úgy érzem magam, mint egy harcból hazatért hős. Bár büszke vagyok a 4,9-es átlagomra. Matekból nem vagyok egy zseni sajnos... =.="
Amúgy sok minden történt, mióta nem írtam. Már meg is feledkeztem a nagy részükről. xDDD
Flo ismét kidőlve, Chinek is oda a jobb keze (bár már gyógyulóban van), Gabi fulladozik, mamámról már nem is beszélve. Tegnap elesett a csúszós járdán, miután anyáék külön felhívták a figyelmét arra, hogy ne mászkáljon kint! 75 évesen nem élne túl egy combnyak törést. Ő meg szart rá és eltanyált. Meghúzta a derekát és most szegény nagyon szenved. Fájdalomcsillapító kilőve, mert legalább vagy 10 féle gyógyszert szed.... Gratulálok....
A 8-osok is túl vannak a felvételin, ha belegondolok, hogy egy éve még én is ott ültem és írtam nagy ideggel a felvételit... most meg álmaim sulijában alkothatok.... Nem hittem volna :D
Beszélem Bogival, azt mondta a matek nem ment neki. Megnyugtattam, hogy nekem is csak 21 pontos lett :"D
Amúgy hétfő-kedd no suli, mert a felvételi miatt nem kell menni. Fuck yeah :D
Voltunk a Modemben kiállításon. Az Alkony nagyon tetszett, arra még 1x el fogok menni :333
Amúgy tanár csere volt és végre Attila bácsihoz kerültem *-* A régi csoportja siratja, az új szidja vagy komálja. Igazából eléggé megosztott vele kapcsolatban az osztály véleménye. De nem érdekelnek mások, én neki köszönhetek mindent. Megtanított rajzolni és segített felkészülni a felvételire és ő hozta szóba először a megyót. Úgy érzem magam, mint ahogy Takeda Shingen (szerepében Attila bácsi) és Sanada Yukimura (szerepében én xD) érezhette magát. Bár nem tudom őt elképzelni Kai tigriseként egy hatalmas páncélzatban, de itt most nem ezen van a hangsúly. Takeda nem kímélte tanítványát és akár úgy pofán vágta Sanadát, hogy az átszakította a falat. Ez egy szép történet a szadista mesteréről és a mazochista tanítványáról, akik legyőzik a gonoszt és vállvetve harcolnak büszke szamurájként :"D. Azt hiszem tényleg jó hasonlatot találtam magunkra.... :"D xD ><"
Amúgy Code:Breaker megszállott lettem! Nem mintha eddig nem imádtam volna a mangát (amit most olvasok 3.-ra XD) de az anime is tetszett. Igaz a szereplők jelleme nem épp olyan mély, mint a mangába és sok lényeges dolgot kihagytak és megkeverték a történetet, de alapjába véve tetszett.
Toki-kun a kedvencem no meg persze Ogami, de Yuuki-t is szeretem *-----*
Folyton Toki-kunnal álmodok, mindig őt rajzolom és áááááwwww *W*
Megtanultam Ogami mondatát japánul és minden nap legalább 1000x elmondom. Kicsit sem kap tőlem agyfaszt senki :"D
"Meni wa me wo, /szemet szemért/
Ha ni wa ha wo /fogat fogért/
Aku ni wa Aku wo!" /gonoszt a gonosz ellen(vagy vmi hasonló. ez az uccsó mondat sokféleképp lefordítható)/
Olyan menőőőőőőőőőő >o< ♥
Amúgy mi szánalmas már, hogy virtuális pasikon nyáladzom. :"D 4ever alone :")
Ó és még valami. Nézegettem az oldal statisztikáját és hát...
Osztálytárs ölembe ül....nemrészletezném.
Retardált.... igen... ha beírod a képkeresőbe, akkor kiad egy közös képet Floval és velem... T_T I♥Google
Az unatkozó shinigami még rendben is van, de az elmerengés kép hogy a francba jön az én blogomhoz? :"D Meg a lelki segítség??!! Arra ott a 911 vagy nem tudom ><"
Na jó. Elég volt mára ennyi belőlem.
Legyetek rosszak! ^^
Amúgy sok minden történt, mióta nem írtam. Már meg is feledkeztem a nagy részükről. xDDD
Flo ismét kidőlve, Chinek is oda a jobb keze (bár már gyógyulóban van), Gabi fulladozik, mamámról már nem is beszélve. Tegnap elesett a csúszós járdán, miután anyáék külön felhívták a figyelmét arra, hogy ne mászkáljon kint! 75 évesen nem élne túl egy combnyak törést. Ő meg szart rá és eltanyált. Meghúzta a derekát és most szegény nagyon szenved. Fájdalomcsillapító kilőve, mert legalább vagy 10 féle gyógyszert szed.... Gratulálok....
A 8-osok is túl vannak a felvételin, ha belegondolok, hogy egy éve még én is ott ültem és írtam nagy ideggel a felvételit... most meg álmaim sulijában alkothatok.... Nem hittem volna :D
Beszélem Bogival, azt mondta a matek nem ment neki. Megnyugtattam, hogy nekem is csak 21 pontos lett :"D
Amúgy hétfő-kedd no suli, mert a felvételi miatt nem kell menni. Fuck yeah :D
Voltunk a Modemben kiállításon. Az Alkony nagyon tetszett, arra még 1x el fogok menni :333
Amúgy tanár csere volt és végre Attila bácsihoz kerültem *-* A régi csoportja siratja, az új szidja vagy komálja. Igazából eléggé megosztott vele kapcsolatban az osztály véleménye. De nem érdekelnek mások, én neki köszönhetek mindent. Megtanított rajzolni és segített felkészülni a felvételire és ő hozta szóba először a megyót. Úgy érzem magam, mint ahogy Takeda Shingen (szerepében Attila bácsi) és Sanada Yukimura (szerepében én xD) érezhette magát. Bár nem tudom őt elképzelni Kai tigriseként egy hatalmas páncélzatban, de itt most nem ezen van a hangsúly. Takeda nem kímélte tanítványát és akár úgy pofán vágta Sanadát, hogy az átszakította a falat. Ez egy szép történet a szadista mesteréről és a mazochista tanítványáról, akik legyőzik a gonoszt és vállvetve harcolnak büszke szamurájként :"D. Azt hiszem tényleg jó hasonlatot találtam magunkra.... :"D xD ><"
Amúgy Code:Breaker megszállott lettem! Nem mintha eddig nem imádtam volna a mangát (amit most olvasok 3.-ra XD) de az anime is tetszett. Igaz a szereplők jelleme nem épp olyan mély, mint a mangába és sok lényeges dolgot kihagytak és megkeverték a történetet, de alapjába véve tetszett.
Toki-kun a kedvencem no meg persze Ogami, de Yuuki-t is szeretem *-----*
Folyton Toki-kunnal álmodok, mindig őt rajzolom és áááááwwww *W*
Megtanultam Ogami mondatát japánul és minden nap legalább 1000x elmondom. Kicsit sem kap tőlem agyfaszt senki :"D
"Meni wa me wo, /szemet szemért/
Ha ni wa ha wo /fogat fogért/
Aku ni wa Aku wo!" /gonoszt a gonosz ellen(vagy vmi hasonló. ez az uccsó mondat sokféleképp lefordítható)/
Olyan menőőőőőőőőőő >o< ♥
Amúgy mi szánalmas már, hogy virtuális pasikon nyáladzom. :"D 4ever alone :")
Ó és még valami. Nézegettem az oldal statisztikáját és hát...
Osztálytárs ölembe ül....nemrészletezném.
Retardált.... igen... ha beírod a képkeresőbe, akkor kiad egy közös képet Floval és velem... T_T I♥Google
Az unatkozó shinigami még rendben is van, de az elmerengés kép hogy a francba jön az én blogomhoz? :"D Meg a lelki segítség??!! Arra ott a 911 vagy nem tudom ><"
Na jó. Elég volt mára ennyi belőlem.
Legyetek rosszak! ^^
2013. január 3., csütörtök
Vissza az életbe
Üdv népek!
A mai napot is túléltem valahogy, bár eléggé nehezemre esett, reggel olyan kómás voltam, hogy alig láttam.
Megint Vele álmodtam! O.O Épp óra előtt ültünk a szokásos helyünkön és az animékről beszélgettünk Dórival, amikor Ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Amúgy már év elején is feltűnt, hogy cuki, de mióta befestette a haját....Ahhw *---*
Másik furcsaság, hogy Otani ma odajön hozzám és elkezdi: "Akkor holnap hozom a fényképezőm."
Jó, oké. Hozzad. De ezt miért nekem mondod? xDDD
Kiderült, hogy írt Facebookon, mert nagyon bejön neki az órás képem és ő is leakar fényképezni. Az ő szavaival élve "megihlettem a képemmel." Őőőő...ok. :")
Kicsit lelkiismeret furdalásom van emiatt, remélem Flo nem utál ezért. T_T Q.Q
Ma Homolya fejbe kólintott!
Érdekes látványt nyújthattunk. Kérdeztem tőle, hogy két 5 és egy 4-re megadja-e az 5-t. Mire azt mondta, hogy nem árulja el, erre lábujjhegyre állt és óvatosan fejbe vágott az öklével, persze csak viccből.
Szerintem elmérte magát, nem gondolta, hogy ekkora vagyok. :"D Öcsém. A suli legszigorúbb, legfélelmetesebb tanára fejbe pöcköl, miközben lábujjhegyre állva pipiskedik, hogy elérje a buksim >< XDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Kb. egy fejjel vagyok nála nagyobb. Áh, úgy megnéztem volna magunkat kívülről ><"
Amúgy jól telt a napom. 3 rajzzal kezdeni nem is olyan rossz. Szeneztünk. Ez volt életem 3. szénrajza. Nem lett a legprofibb, de büszke vagyok rá, mert 3.-nak nem is olyan szörnyű.
A krokik is tetszettek neki. Direkt festettem rózsaszínre a másik részét, mert tudom, hogy Kővári imádja a rózsaszínt.
Mutatom neki, erre ő "Hú, ez nagyon szép lett! Főleg a rózsaszín része!" *gonosz, sanda mosoly XD*
No, akkor mutatom is miket alkottam:
A krokim kifestve:
És a szén:
Amúgy ma megint Attila bácsival buszoztam. Végig beszéltük az egész utat. Már mindketten várjuk a tanár cserét :P
Ennyi lennék.
Pá!
A mai napot is túléltem valahogy, bár eléggé nehezemre esett, reggel olyan kómás voltam, hogy alig láttam.
Megint Vele álmodtam! O.O Épp óra előtt ültünk a szokásos helyünkön és az animékről beszélgettünk Dórival, amikor Ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Amúgy már év elején is feltűnt, hogy cuki, de mióta befestette a haját....Ahhw *---*
Másik furcsaság, hogy Otani ma odajön hozzám és elkezdi: "Akkor holnap hozom a fényképezőm."
Jó, oké. Hozzad. De ezt miért nekem mondod? xDDD
Kiderült, hogy írt Facebookon, mert nagyon bejön neki az órás képem és ő is leakar fényképezni. Az ő szavaival élve "megihlettem a képemmel." Őőőő...ok. :")
Kicsit lelkiismeret furdalásom van emiatt, remélem Flo nem utál ezért. T_T Q.Q
Ma Homolya fejbe kólintott!
Érdekes látványt nyújthattunk. Kérdeztem tőle, hogy két 5 és egy 4-re megadja-e az 5-t. Mire azt mondta, hogy nem árulja el, erre lábujjhegyre állt és óvatosan fejbe vágott az öklével, persze csak viccből.
Szerintem elmérte magát, nem gondolta, hogy ekkora vagyok. :"D Öcsém. A suli legszigorúbb, legfélelmetesebb tanára fejbe pöcköl, miközben lábujjhegyre állva pipiskedik, hogy elérje a buksim >< XDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Kb. egy fejjel vagyok nála nagyobb. Áh, úgy megnéztem volna magunkat kívülről ><"
Amúgy jól telt a napom. 3 rajzzal kezdeni nem is olyan rossz. Szeneztünk. Ez volt életem 3. szénrajza. Nem lett a legprofibb, de büszke vagyok rá, mert 3.-nak nem is olyan szörnyű.
A krokik is tetszettek neki. Direkt festettem rózsaszínre a másik részét, mert tudom, hogy Kővári imádja a rózsaszínt.
Mutatom neki, erre ő "Hú, ez nagyon szép lett! Főleg a rózsaszín része!" *gonosz, sanda mosoly XD*
No, akkor mutatom is miket alkottam:
A krokim kifestve:
Amúgy ma megint Attila bácsival buszoztam. Végig beszéltük az egész utat. Már mindketten várjuk a tanár cserét :P
Ennyi lennék.
Pá!
Címkék:
9.c,
Attila bácsi,
Flo,
Kővári,
Kykky blog,
Martin(Otani),
művészet,
rajz,
rajz óra
2013. január 1., kedd
Btooom! játékos lettem !! :O
Ez az év első bejegyzése. Ha poénkodni akarnék azt is mondhatnám: ebben az évben még nem blogoltam ^^" -.-
Eléggé érdekes álmom volt. Én is BTOOOM! játékos lettem, de nem értettem, hogy ki utál annyira, hogy az eltűnésemet kívánja. Egy pasi és egy kétpetéjű ikerpár vett üldözőbe. Harcoltunk és végül egyik volt osztálytársam házában kötöttünk ki. A falu ki volt halva, így csak mi 4-en harcoltunk ott. Mindenféle csapdákat és piszkos trükköket bevetettünk egymás ellen, még olyan is volt, hogy ütésre robbanó bombát helyezett el a fickó az ajtón és amikor benyitottam, rám esett, de sikerült elkapnom. Deja vu :P
Végül megöltem a pasast és érdekes módon semmilyen lelkiismeret furdalás vagy rossz érzés nem kerített hatalmába. Csak a kezem fájt, mert megsérültem. Tele voltam vágásokkal és a bal kezemet úgy megvágta, hogy beláttam a csontomig.
Közben az ikrek is egymásnak estek és én csak néztem, hogy miként ölik meg a másikat. Végül mind ketten meghaltak és elszörnyülködtem, hogy miként tudott egy ikerpár ilyen brutálisan végezni a másikkal. És most jön a hab a tortára: ekkor kiderült, hogy megnyertem a játékot, mert korábban már mindenkit kinyírtam. :O
Nem voltam boldog, hogy győztem. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot.
Remélem nem ilyen kaotikus lesz a 2013-as évem, mert elég volt nekem a tavalyi év. A családban mindenkinek volt egy-egy komolyabb betegsége, csak én maradtam ki. Ez eleve gyanús. Be kell valljam, kissé tartok ettől. De majd meglátjuk mit hoz a jövő.
Délre megyünk Kati mamáékhoz ebédre, remélem nem lesznek ott nagybátyámék. -.-"
Ennyi lennék. Bye.
Eléggé érdekes álmom volt. Én is BTOOOM! játékos lettem, de nem értettem, hogy ki utál annyira, hogy az eltűnésemet kívánja. Egy pasi és egy kétpetéjű ikerpár vett üldözőbe. Harcoltunk és végül egyik volt osztálytársam házában kötöttünk ki. A falu ki volt halva, így csak mi 4-en harcoltunk ott. Mindenféle csapdákat és piszkos trükköket bevetettünk egymás ellen, még olyan is volt, hogy ütésre robbanó bombát helyezett el a fickó az ajtón és amikor benyitottam, rám esett, de sikerült elkapnom. Deja vu :P
Végül megöltem a pasast és érdekes módon semmilyen lelkiismeret furdalás vagy rossz érzés nem kerített hatalmába. Csak a kezem fájt, mert megsérültem. Tele voltam vágásokkal és a bal kezemet úgy megvágta, hogy beláttam a csontomig.
Közben az ikrek is egymásnak estek és én csak néztem, hogy miként ölik meg a másikat. Végül mind ketten meghaltak és elszörnyülködtem, hogy miként tudott egy ikerpár ilyen brutálisan végezni a másikkal. És most jön a hab a tortára: ekkor kiderült, hogy megnyertem a játékot, mert korábban már mindenkit kinyírtam. :O
Nem voltam boldog, hogy győztem. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot.
Remélem nem ilyen kaotikus lesz a 2013-as évem, mert elég volt nekem a tavalyi év. A családban mindenkinek volt egy-egy komolyabb betegsége, csak én maradtam ki. Ez eleve gyanús. Be kell valljam, kissé tartok ettől. De majd meglátjuk mit hoz a jövő.
Délre megyünk Kati mamáékhoz ebédre, remélem nem lesznek ott nagybátyámék. -.-"
Ennyi lennék. Bye.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)