Miért...?

Yo!
Ma átlagos napom volt. Olyan csendes, őszi szüneti tunyulással és rajzolással telt. Még tegnap elkezdtem a Halloween-i boszimat. Nem is tudom hány órámba telt. Nekem kifejezetten tetszik, sajnos a kép nem adja vissza az eredeti színeket, mert sötét volt és a telefonom se egy fényképező géniusz. :S Élőben 1000x jobban néz ki.

A másik, amiért itt rontom most a levegőt, az az, hogy történt valami fura... vagy...nem is tudom minek nevezzem.
Minden pár hónappal ezelőtt történt. Egy srác, aki nem mellesleg a falumban él, bejelölt Facebookon. Gőzöm sincs róla kicsoda, micsoda. Anya tudja, ki az... én nem... :"D Mind1. Végül is visszajelöltem, hisz ismernem kéne. Azt hozzáteszem, hogy a falumbeli emberek túlnyomó részét nem, vagy csak látás/név alapján ismerem. Nem vagyok az a társasági lény itthon.
Aztán egy este rám írt,  hogy fogalma sincs róla ki vagyok, de látszik a szememben, hogy értelmes lány vagyok. Itt kezdődött minden....
 Kiderült, hogy 22 éves. Ez egy kicsit zavart mindkettőnket, hisz én csak 15 vagyok. De semmi olyanról nem esett szó, főleg a mindennapjainkról, a munkájáról, a sulimról beszéltünk. Noha nem ismerte az animéket/mangákat nyitott volt és mindig kérdezett róluk valamit. Viccből minden alkalommal mondtam a beszélgetésünk végén egy élet bölcsességet. 1-2 hetente beszéltünk és olyankor mindig valami érdekes dologról: zene meg ilyenek.
Aztán ma is rám írt. Szokásos dolgok: suli, munka ééés.... Azt mondta, hogy ha 18 lennék vagy ő 16 akkor én lennék a szerelme. Ez nagyon ledöbbentett, hisz nem éreztem eddigi beszélgetéseink során, hogy ő mást is érezhet, mint barátság. Ha ezt tudtam volna, nem is állok szóba vele. Elvégre itt él a közvetlen közelembe. Noha nem feltétlenül kell rosszat gondolni róla, de egy 15 éves lánykába belehabarodni nagyon is veszélyes dolog. Főleg ha az a lányka tapéta vágó késsel jár-kel...
Most ezek után hogy viszonyuljak hozzá? Elvégre szeretek vele beszélgetni, mert értelmes és nem csak a kisfiús hülyéskedésből áll ki, mint a velem egykorúak.
Talán velem lehet a baj? Mindig az idősebbekkel jövök ki jobban. A korosztályom túl gyerekes. Főleg a fiúk. Eddig egyik korombeli vagy picit idősebb fiú nem értett meg igazán. De ő azt mondta, hogy milyen jó, hogy ilyen fiatalon ennyi minden érdekel, milyen nyitott vagyok és már tudom mi akarok lenni. Vagy ez csak mind hódító maszlag és a kedves srác látszata mögött valami szörnyű rejtőzik?
Eleve az anyja állítólag megkínálta pálesszal és ettől eredt meg a nyelve. Pontosabban a keze, hisz írt...
Na most ezzel a helyzettel mit kezdjek? Egy felnőttel van dolgom, tehát korrekten és felnőtt módjára kell lekezelnem. Ő is tudja, hogy sok a korkülönbség és azt mondta, hogy nem akar kikezdeni velem. Meg hogy felejtsem el azt, amit írt... De hogyan is felejthetném el? Ezt ő is nagyon jól tudja.
Én nem érzek iránta semmit, beteg dolog is lenne.... O.o
De most tiltsam le Facebookról? Akkor megkeres az utcán....
Bár remélhetőleg nem ilyen elvetemült és egészséges, ép gondolkodású ember... Legalábbis nagyon remélem...
Most félnem kellene?
Elvégre nem vallott szerelmet, csak utalt rá....
Miért pont én? Már megint! A történelem megismétli önmagát. Marci csak 19 éves volt (csak :"D). De vele is összevesztem, mert nem akartam vele találkozni. Pedig őt tényleg szerettem, mint barátot és néha hiányzik. Nem akarok megint megbántani valakit, de azért ez az ő felelőssége...

No, majd csak lesz valahogy, a szüleimre és a barátaimra számíthatok. :)
Jó éjt! :3