Az emos a rocker és az izé xD És anime meet *-*

Tegnap egy csodálatos napom volt. Igaz maga az órák fárasztóak voltak, vagy csak mi voltunk fáradtak... nem is tudom. Lényeg, hogy órák után Imivel elmentünk kajálni, de az ebédlőben olyan sokan voltak, hogy nem jutott hely. Várni nem volt kedvünk, mert a többiek meg kint ücsörögtek ránk várva. Így aztán fogtuk magunkat és állva bedaráltuk a rakott krumpit (??). No problem. Kicsit se néztek hülyének, de én ilyesmin nem akadok fent. :"D
Aztán Flo, Éci, Fanni, Ági, Imi és én elmentünk az Anime és Manga boltba. Sikeresen tettünk egy nagy kerülőt, de nem igazán számított, mert annyira röhögtünk, hogy az a sok gyalogolás nem is tűnt annyinak. A bolthoz érve elkapott az anime láz. Nyávogva, visítozva rohamoztuk meg a boltot és ami a legviccesebb, hogy az eladók mindezt tiszta poker face-el nyugtázták. Ebből levontam a következtetést: ehhez hozzá vannak szokva. Vettem 650 ft-ért egy zöld nyakláncot, ami iszonyat drága, de hát na... Én nem költök műkörömre és discora...
Aztán Imi, Fanni és Éci hazamentek és az emos a rocker és az izé ellátogattak a közeli játszótérre, hogy ott üssék el az időt az anime meetig. Igen! Jól olvastátok! Anime meet. A debreceni anime társaság szokásos péntek délutáni összeröffenéséről beszélek, amit minden pénteken megtartanak a Megyóban.
Különös társaság ez; vannak itt yaoisták, yuristák, hentai függő huszonévesek, pöttöm szadista, terroristák és még a jó isten se tudja miféle népek özönlenek ide, hogy egy szép délutánon megosszák fontos eszmecseréiket a kedvenc animéikről/mangáikról/énekesükről és egyéb biszbaszokról.
Floval bambuszlevelet ettünk. Ami egész jó, bár kicsit fű íze van, ami végülis nem meglepő...
Aztán egy csaj lazán vágta a kinti padon egy másik lány haját, míg a többiek hatalmas botokkal kardoztak. Természetesen mi is beszálltunk Floval. Muhahahaaa :D Tiszta jó volt, amint 5-6 lány ordítozva nekirohant a másiknak bazi nagy fabotokkal és azt ordibálták, hogy "levágtam a lábad" vagy "kettévágtam! kettévágtam!". xD
Én még harci sérülést is szereztem Flo jóvoltából. Nyuuuu~ Q.Q
Úgy hogy egy felejthetetlen napban volt részem, amit sokáig a szívemben fogok őrizni. ^__^
Habár a napnak volt szomorú része is. Ofőn Márta néni a halálról beszélt. Flo épp a vállamon pihentette a fejét és édesdeden nyáladzott rajtam. Éreztem, ahogy a tanárnő belemélyül a témába, Flo annál erősebben szorítja a vállam. Hallottam, ahogy a könnyeivel küzködve szipog és nem mertem ránézni. Mert nem érthetem meg a fájdalmát, de ha valaki olyat látok sírni, aki fontos nekem, akkor én is elkezdek bőgni. Ez egy rossz szokás. Erről le kell szoknom XDDDD :S
Szerencsére Flo erős lány és én szeretnék a támasza lenni. Szeretnék neki segíteni, vidámabbá tenni. Azt hiszem ezután a délután után ez sikerült is. Mondhatni a küldetés végre lett hajtva. 
És már 5 nap után magamon is érzem a változást. Noha hajlamos vagyok túlzásokba esni és néha túl felszabadult is vagyok a kelleténél, azért egyre inkább érzem, hogy eltűnőben  van az a magányos és zárkózott Kykky. Az új Kykky (vagy ahogy a meeten szólítanak :Risa)  vidám és barátságos és nem fél nyitni mások felé. Határozott és hisz magában és a barátaiban. Szereti, ha ott vannak mellette az új barátai. Nincs több kétségbeesés, nincs több depresszió. Vagy is egyelőre... 
Azt hiszem 12 év után végre érzem azt, amit más ember is érez: a közösség szeretetét. És ez nagyon fontos.
Ha nem a legfontosabb. ♥