Visszatérés egy hosszas szünet után

Yo minna! 

Ma pont egy hónapja, hogy nem blogoltam, aminek különösebb okai nincsenek. Egyszerűen egy lusta és mihaszna dög vagyok, aki a nyarát alvással és anime nézéssel tölti. Ámbár most épp válságba vagyok, hisz nem találok egy jó kis véres, horrorisztikus animét sem T_T

Egy hónap alatt sok minden történt. Legfőbb változás az életemben, hogy leballagtam. Igen gyerekek, ezt is megéltük! Jövő tanévtől talán már nem írok annyi önsajnálkozó bejegyzést, aminek gondolom ti is örültök majd xD De addig is van még 2 hónap, és valószínűleg lesz még lelki válságom, nem is egy.

Amúgy szuperül sikerült a ballagás, a bolondballagás és a szerenád is. Igazán élveztem. A ballagást végig bőgtem. A legnagyobb szégyen az, hogy nem a saját, hanem a másik osztályt sírattam meg xD 

Egyébként jól vagyok. Azt hiszem vége egy barátságnak. Bár nem igazán éreztem azt, hogy barátok lettünk volna. Ne aggódjatok, nem Annácskáról van szó (bár vele sem beszéltem már egy hete, de antiszociális korszakomat élem) hanem arról az idiótáról, akiről nemrégiben írtram a blogban. Tegnap éjszaka sikerült annyira kiborítanom, hogy mind a két Facebookjáról letiltott XDDD Lássuk be, nagyon nyomult, és gyanakvó természetem miatt nem bírta a kiképzést. Nem mintha nagyon sírnék miatta, csak a Karma ezt még visszaadja, bár azt hiszem ma csapódott is.
Mert kellemesen lődörgök az utcán, amikor szembe jön velem egy bácsi, akit úgy 3-4 éve, az ideköltözésünk óta ismerek. Rámosolygok telipofával és szép hangosan köszönök neki egy kedves!!!! csókolomot.
Erre ő felháborodik, hogy mit csókolok, meg milyen paraszt kislány vagyok :O WTF??? Jó-jó, öreg. De akkor is. 4 éve csókolomot köszönök neki és eddig nem volt semmi baja vele. Mit vár? Térdeljek le elé és orrhangon istenítsem miközben kelet felé imádkozok a jólétéért? Wakaranai... :|

Egyébként beszélgetek az új osztálytársaimmal FB-on és nagyon aranyosak. Már sikerült összeszedbem 4 anime fant. Jippíííí *------------------------*

Amúgy mamának festettem egy képet a 75.születés napjára, ami ezen a héten pénteken lesz.

Itt is van: Ez a Sultan Ahmet Mecset Isztambulban. Mindig is szeretett volna eljutni Törökországba, de már úgy sem mehet oda sajnos :( Ezért gondoltam, hogy ennek örülni fog :D

5 órát szenvedtem vele. Tisztára impresszionistának érzem magam. Bár nem mintha ez pillanatnyi benyomás lenne erről az épületről és az impresszionista festők gyoran dolgoztak (nem úgy mint én =_=") de felfedezhetők rajta komplementer színpárok és úgy-ahogy pontozgattam. Bár az már nem is impresszionista, mert azok széles ecsetvonásokkal dolgoztak. De mostantól szólítsatok Kykky van Goghnak ^___^

Dióhélyban ennyi.
Még jövök, remélhetőleg mostmár egyre többször. Hisz régen naponta blogoltam. :ˇ(

Nos, sayonara minna-san! ~(^___^)~