Hamarosan itt a karii *---*

 Ejj-ejj de rég blogoltam már. Most épp zselés szaloncukrot tömök. Olyan fini :3 Már tiszta karácsonyi lázban égek. Megvannak az ajándékok is és már alig várom, hogy mit szólnak a szeretteim hozzájuk :D Bár még ezt-azt be szeretnék szerezni. Mikulásra kaptam finom fahéjas, mogyorós, mandulás, narancsos boci csokit :D Direkt nem ettem még belőle egy falatot sem, mert megvárom amíg apának elfogyik, és akkor a szeme előtt fogom benyomni. MUHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHAHAHAHHAHAHAHHAHAHHAAAA!!!! XD :)

Teli hold van/lesz, szóval pár éjszaka már nem aludtam. Ráadásul mindenből írunk. Elegem van -.-" Pénteken mikulás buli. Majd holnap megveszem az ajándékot. Majd kap vmit oszt csőő. 

Ismét a háttérbe szorultam. Szinte nem is törődnek velem a csajok. Meg sem hallgatnak, levegőnek néznek és ha ott vagyok valahol akkor elkezdik mesélni, hogy mi volt ott, mert nem emlékeznek, hogy én is jelen voltam. .-.-" Ez már nem egyszer fordult elő, és már kezd idegesíteni. Csak ballagjak el végre innen. A ballagásunk is szép lesz mondhatom. Most meg a farsanggal is megy a herce-hurca, mert mindig a 8.-osok szevezik, és már tegnap ment FB-on a vita. Mert bécsi keringőzni akarnak. Ez lesz a nyitótánc. Az osztály "menőbb rétege" fog fellépni az A osztályos fiúkkal és M.S. már régóta táncol és ő fogja betanítani. Erre N.-ke megkérte M.S. táncpartnerét, hogy táncoljon inkább vele, mert D.( MS táncpartnere) szerelmes N.-be. Így M.S.-nek nincs partnere és ami a legdúrvább, hogy N. és D. külön gyakorló táncórákat is fognak venni. 

Ma úgy néztem N.-re, mint a véres rongyra. Szánalmas komolyan.... 

Hátszóval ilyenek a hétköznapjaim. Nincs olyan nap, hogy ne bosszankodnék valamin ezek miatt... ˇ__ˇ

Ma volt ének óránk és karácsonyi számokat énekeltünk. Á. néni megkért engem meg még párunkat, hogy lépjünk fel a Karácsonyi koncerten amit minden évbem a szegény 4.-esek adnak elő. (Szerencsére már túlestem ezen is. hállelúúúújáááh!) Bár nem tartom magam valami nagy énekesnek. Még 4.-be megnyertem egy helyi ének versenyt, de mikor volt az már...! Azóta sokat mélyült a hangom. A régi énektanárom mindig azt mondogatta, hogy "ilyen szép hangot nem szabad hagyni kárba veszni." Hát ez van.... :Đ

Sokszor említettem már, de ismét megteszem, hogy nem tudom mi lenne velem a családom nélkül. Velük mindig annyira nevetek, hogy ömlik a könny a szememből. De ezekkel a libákkal nem lehet ennyire nevetni. Pedig régen tudtam. Már nem megy. Jól eltanultam a hamis mosoly művészetét. Ezt is tudni kell. Nem igaz?! :):

Most pár japán karácsonyi dalt hallgatok :D Tök cukik ^w^

Na pá!