Szóval nem tudom mi kapott el ma, de egész nap az járt a fejemben, hogy régi weboldalak... Egy tucat volt belőlük, nagy részük törlődött vagy tartalmával együtt elrejtettem.
A legelsők között volt a winry97.mlap.hu Beléptem a mindenkilapja kezelőfelületére, és láss csodát, még meg volt a régi profilom. Beléptem a vendégkönyvbe és megnéztem mikori az első üzenet. 7 év... Én hangosan feljajdulva bmegoltam egy szép isteneset. Nem tűnt fel, talán 5-nek hittem. De 7! Jesszusom... Elöntöttek a régi emlékek, lassan minden feljött...Végig nézegettem a cseréket, a hozzászólókat. Konkrétan nosztalgiáztam egy jó órán keresztül. Végül rászántam magam, egye fene, visszaállítottam. És olyan jól esett. Egy törékeny darabja a múltnak. Csaknem 7 éve... Jókat mulattam azért magamon, meg fogtam is a fejem egy-két megfogalmazáson. xD
Amit igazán sajnálok, hogy az adam4ever.mlapot töröltem :( Hatalmas hülyeség volt. Ott lehetne csak nosztalgiázni.. xD Sajna ezeket a sorokat Rencsó és Sayumi se olvassa mostanában. :( Borzasztóan eltűntek. Persze, biztos őket is lekötni a suli.
 |
| A screenshotokat nem lehetett kihagyni :P |
A hozzászólók között ráakadtam Hógojóra (igen, így írta a nevét). MSN-en!!! (omg annyira hiányzik T_T fél nyarakat töltöttem rajta xD) sokat chateltünk és teljesen bele voltam habarodva, pedig azt se tudtam, hogy ki. Igen, az MSN egyik legvarázslatosabb dolga volt, hogy az ember ilyen fiatal tiniként állandóan szerelmes volt a nagy semmibe. xD Persze ez az új szerelem jobban tetszik, tudom, hogy ki Laci és viszonylag (30 km) közel van. :'D Az jutott eszembe, hogy milyen vicces lenne megtudni, hogy ő is ott van a Facebookos Art clubban vagy valahol lazán beszéltünk már. xD Mert ugye a világ kicsi. És abba is iszonyat belegondolni, hogy lassan 7 éve vagyok xatos... Bár az utóbbi időben nem nagyon jártam fel, de akkor is durva... És hogy a legősibb haverok (Bagoly, meg talán Poss) lassan 7 éve a haverjaim. Noha nem sokat beszélek már velük, hisz mind felnőttünk, mindenkinek van már lassan párja stb.
Iszonyatosan hamar elteltek az évek és észre se vettem. Ma döbbentem rá, hogy mióta vagyok netfüggő, mikor megnéztem azt a Vendégkönyvet. És így kicsit jobban megkukkantva feltűnt, hogy basszus 5 éve blogolok! :O Hát mindjárt berosálok... Komolyan...
Jó, most ez a szünet eléggé fordulópont volt, de rájöttem, hogy ez a blog a szívem egy része. Nem tudnám elengedni. Vagy nagyon meg kéne ahhoz változnom. És 5 év alatt rengeteget változtam, de én valamelyest mindig én leszek.
 |
| Google fordítóval fordítottam. XD Isteneeeeeem xD FMA cuccok menüben megtaláljátok a társait is xD |
A kora kamaszkori emlékeim pedig mind nethez és weboldalakhoz kötöttek. Ami durva, de így igaz. Ezt jelenti kiközösítettnek lenni. Valami felfoghatatlan és fura dologhoz fordulsz. Törékeny, hisz egy szerver bármikor befuccsolhat, az oldal soha nem fix létezésű. És mégis... Bár belegondolva egy emberi élet is törékeny, a barátság pedig olyan, mint egy porcelán. Ha egy kis ütés éri, szinte azonnal reped. Vigyázni kell rá, nagyon nem bolygathatod, de cserébe megvédeni sem tud. Szép kacat, sok porosodhat a polcodon, de előbb vagy utóbb úgy is levered portörléskor. Aztán ha esetleg megragasztod, az már úgy sem lesz többé olyan. Apró szilánkok hiányozni fognak belőle. Egész már nem lesz, de elmondhatod, hogy ha törött is, de van egy olyan porcelán vázád...
Valahogy így vagyok a 12 éves "barátokkal". Sok nem is köszön. Mondjuk a 4 évesek se fognak. Egyik másik már nem teszi xD (jó, ők nem barátok, de csak egy levegőt szívtunk 4 évig, egy hellót elengedhetnének ... na mind1)
Fhú, a végére nagyon filozofikus lettem, de azt hiszem nagyjából sikerült átadnom most mindazt, amik megfogalmazódtak bennem ezalatt az 1 óra nosztalgiázás alatt.
Nos, remélem évek múlva ezen a bejegyzésen is nosztalgiázni fogok.
Nosztalgiázni a nosztalgián...
(omg komolyan elmegyek írónak... milyen szép lezárás lett volna az előző sor... de nem lehetett kihagyni ezt az utóiratot. Na pussz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése