2013. augusztus 21., szerda

Alföldi-István, a király alias Pityu öltönyben a vaskorona alatt

Nagy port kavart az István, a király 1983-ban bemutatott, nagy népszerűségnek örvendő műnek a 30. évfordulójára Alföldi Róbert rendezésében bemutatott  rockoperája.
Tegnap volt szerencsém hozzá a tv-ben. Persze nem is RTL klub lenne, ha a kezdés után 10 perc múlva nem vágtak volna be egy reklám blokkot. Tök véletlenül a hüvelygomba, buksikiszökött reklámok közé beékelődött az Iksz faktor 600. évadának előzetese, amiben épp Alföldi próbálja Puzsért alakítani.
Ezt lenyelvén a néző újra bekapcsolódhat az előadásba, ami igen csak meglepett, hisz eleve az öltözékek számomra kiverték egy darabig a biztosítékot. Viszont nyitott vagyok az új dolgokra, hát nézzük tovább, adjunk neki esélyt.

Folytatódván a darab egyre csak bizarrabb lett, viszont volt benne valami, ami miatt mégsem kapcsoltam el...

Egyetlen egy dolgon akadtam ki igazán-szerintem jogosan-mégpedig azon, hogy mit keres egy börtöntöltelék az egyik főszerepben?!
Szögezzük azt le, hogy az előadás végén Stohl mindent csinált, csak nem énekelt. Ordított és még -alig észrevehetően- de a hangja is elcsuklott. Bár Magyarországon élvén azt hittem én már semmin nem lepődöm meg, de azért szerintem az durva, hogy egy cserbenhagyásos baleset, drogos, börtönre ítélt és onnan szabadult szereplőjét csak úgy betegyék Koppánynak. Mert ha legalább jól énekelne... A színészi játéka sem volt egy nagy szám szerintem. ._. Hogy tehették őt be ebbe a darabba? Egyetlen ép magyarázatot találtam rá. Alföldi meleg, Buci meg börtönből szabadult... A többit az olvasóim fantáziájára bízom.... :'D

Viszont kiemelném a darab hangilag legüdébb színfoltját: Koppány lányát alakító Tompos Kátyát. Habár az Istvánt játszó Fekete Pál sem rossz énekes, csak nem egy kövérkés, szőkés embernek képzelném el Istvánt.
A szereplőgárdán meglátszik, hogy inkább színészek, mint énekesek. Ami egy rockoperánál igencsak bajos szerintem...
Viszont a táncosok kitettek magukért, bár néha túl sok a tekergőzés, szaladgálás és egyéb. Külön tiszteletem azon hölgyeknek, akik magassarkúban úgy futottak el a színpad elejétől a csigalépcső tetejéig, ahogy azt én edző cipőben sem tudtam volna megtenni.

A legjobb zsűri talán apukám volt, aki imádja az István, a királyt. Már kiskoromban tudtam a dalokat belőle. Nos, ő csak annyit szólt ehhez az egész felhajtáshoz, hogy édesdeden horkolt mellettem és néha szájról kellett olvasnom... ><"
Ez mindent elárult.

Habár azt el kell ismernem, hogy szimbolika, utalások töménytelenül előfordultak és a politikai helyzetünk és minden más belevonása nem volt semmi Alföldi részéről. Engem különösebben a sok művér sem zavart, amúgy is kitették a 16-os karikát. Mert ugye sok olyan hozzászólást olvastam a különböző portálokon, hogy ez már horror és mi egy más.
Viszont szerintem kellett bele. Elfért. Érdekes volt. Mondhatjuk úgy, hogy ez tette színessé. (ha más már nem is). Kb. ilyen lehetett egy pogány szertartás. Sámán, drog, dobok, révülés.

Talán az egész tetőpontja az volt, amikor Nagy Feróék berobogtak az IK-1983 rendszámú trabival és énekeltek egy lazát. xD Azon felnevettem. :)









A vége kifejezetten tetszett. Egyrészt, mert vége volt, másrészt a nagy, éppen győző vezért és a népét egy rozsdás vaskoronába zárják be, ahol énekelhetik a szép Himnuszukat, ha örökké be lesznek oda zárva. Csak Géza szelleme maradt kívül. Talán ezzel azt akarták kifejezni, hogy szabaddá ebben az országban csak akkor válhatunk, ha testünk üres porhüvely lesz...?
Sokféleképp értelmezhető maga a koronába zárás is. Ez a momentuma a darabnak igazán megfogott és elgondolkodtatott. Most nem kezdeném el kifejteni, hogy mire jutottam, mert nem akartam ennek az egésznek ekkora bejegyzést szánni.._.


Nekem egy valami jött le ebből az egészből: a polgárpukkasztás!
Lehet szeretni, lehet utálni, isteníteni vagy leszólni. Egy biztos: mindenki foglalkozik vele! Ez a lényeg, nem?
A sajtó tele van vele, a politikusok ezzel forgathatják a kést a másik hátában. Mindenki úgy használhatja, ahogy akarja. Azt mondhat róla, amit akar.
Talán maga Alföldi sem tudja mit is akart ezzel elérni. Kérdéseket tett fel, amiket most mindenki próbál megválaszolni a maga módján.

Nem mondanám, hogy tetszett, de nem is volt rossz. Elgondolkoztató, felkavaró. Még álmodtam is vele valamit az éjszaka. Az biztos, hogy emlékezni fogunk erre is. Csak nem úgy, olyan módon mint az elődjére.
Az István, a király eredeti rockopera beleivódott a magyar kultúrába.
Ez olyan,mintha a falunkon egy régi falfestményt le akarnánk kenni, mert elavult, régi. Újítani vágyunk. Amikor nagy nehezen sikerül átfesteni a mintát, akkor kapunk egy szép, új falfelületet, ami számunkra szokatlan és nem tudunk vele mit kezdeni. Üresnek, de mégis közelinek érezzük. Rájövünk, hogy mennyire szerettük azt az idétlen pacát a falon. S mivel még friss a festés, bárki elkenheti, leköpheti. Nem pereg le róla, mint a régiről.

Alföldi amúgy is nagy divat mostanában. Nem az én feladatom megítélni, hogy mennyire reális ez a nagy felhajtás körülötte, mennyire művészet az, amit ő csinál. Én egyszerűen csak a véleményem nyilvánítottam ki, ami nem a legpozitívabb, de mentségemre legyen: lesz ez még így se!
Amikor a boldog békeidőkön és az Alföldiféle Istvánon fogunk szórakozni, hogy de jó is volt az, amikor még csak ennyi volt a polgárpukkasztás, s hogy néhányan mennyire felháborodtak azon, hogy egy műlónak levágják a fejét és abból művér csorog vagy hogy a papságot feketének, ördöginek mutatják, vagy épp náci kézmozdulatokkal intenek István feleségének...
Eljön majd egyszer ez is. Azonban arra külön kíváncsi leszek, hogy 30 év múlva vajon ki és mit fog kitalálni az István, a király rockopera megbolygatására...
Kíváncsian várjuk! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése