Vihar után

Sziasztok! :)

Túl vagyok eddig a magyar, matek, töri és német érettségin, majd jövőhét kedden lesz a rajz. Addig egy kis pihi van most és gondoltam írok. Mostanában jobban odafigyelek a blogra, mert csak szeretek ezt-azt leírni. Néha át szoktam olvasgatni a régi bejegyzéseket és olyan jól esik feleleveníteni ezt-azt.
Mostanság nem nagyon írtam Laciról, mert az igazat megvallva nem volt túl jó a viszonyunk. 4 napig csak veszekedtünk és én már a szüneten és a szakításon gondolkoztam, mert besokalltam már a cigi miatti folytonos feszültségre és hazugságok tömkelegére. Volt egy utolsó csepp a pohárban és akkor robbant bennem minden addig eltemetett dolog.
Végül engem választott ahelyett a füstölgő okádék helyett, de még így is elég mérges vagyok és a bizalmam is megrendült, szóval egyelőre csak "próba időn" van, mert nem tudok megbízni benne teljesen. Szóval egyelőre nem tudom, hogy mi lesz velünk, megpróbálok bízni benne és a józan eszében. Mert ennyire még soha nem akadtam ki rá és már azon gondolkoztam, hogy hova tegyem a tőle kapott cuccokat. Úgyhogy elég komoly a dolog... :|
Hát, most így állunk.
Azóta persze voltak jó pillanataink, a héten elég sokat voltunk együtt, náluk is aludtam 2x.

Tegnap Écivel dumáltunk egyet a Mekiben és mikor mentünk a buszvég felé, akkor láttuk, hogy egy idősebb csávó épp egy nagy Leander Kills-es plakátot tesz ki és elkértük tőle. Fúú, nagyon örültem neki :D
Egyébként jól esett egy kicsit beszélgetni meg úgy semmit nem csinálni. Kell az ilyen nap is :)

Az új szerzemény :D

Ma Laciztam. Elmentünk fagyizni, utána sütöttem neki krumplit meg husit, este meg bekísértem Debbe és elmentünk Mekizni. Utána jöttem haza, mert neki holnap infó érettségije van.
Ezek a dolgok még fel-felbüffentek ma is, de nem tehetek róla, egyszerűen olyan féktelen harag van bennem, hogy annak ülepednie kell egy kicsit.
Szeretnék Lacival maradni a jövőben, de ezek miatt a dolgok miatt már nem tervezek annyira előre, mint régen. Lehet, hogy ha kicsit egyenesbe jövünk, akkor majd tudok pozitívabb is lenni, de egyelőre a megbocsátás és a bizalmam újra megnyerése a cél. Egyik sem egyszerű dolog, külön-külön sem, hát még egyszerre a kettő... Alapból bizalmatlan ember vagyok és ha egyszer valakiben megbízom, de eljátssza ezt, akkor ott vége. Soha nem volt eddig olyan, hogy valakivel jóban lettem volna azután, hogy becsapott vagy eljátszotta a bizalmam. Úgyhogy nagyon szeretem Lacit, hogy még ezek ellenére is próbálok ismét bízni benne és remélem ő is annyira igyekszik majd, mint amennyire mutatja...
Hogy mi sül majd ki ebből, az a jövő zenéje...

Addig is, pá!