Itt vagyok, ragyogok... Vagy mi...

Sziasztok!
Ezer éve nem írtam, de őszintén szólva nem nagyon volt miről. Mostanában rajzversenyekre nevezgettem, így azokra koncentráltam. Természetesen semmilyen eredményt nem várok, de azért adtam még egy esélyt nekik.
A múlt héten tartottuk Laci névnapját, bográcsozás volt és elhívta néhány haverját. Kivételesen majdnem mindenki eljött, így 11-en voltunk. Fél 9-kor kijött a rendőrség, mert valamelyik nyomorult ránk hívta őket a zene miatt. Ami annyira hangos volt, hogy simán tudtunk mellette normál hangerőn beszélgetni. :"D Az előkészületek nem zajlottak teljesen jól, de végül maga a "buli" jól sikerült.
Laciékhoz most érkezett 3 hete az új kiskutyájuk, Kratos, aki egy fekete német juhász és kb.  1 perc alatt belopta magát a szívembe, még ha egy ördögfióka is. ♥

Kratos, a cuki krampusz

Most voltam a legtovább Laciéknál, pontosan 2 hétig. Az anyuja marasztalt, mert Tomi táborba ment és így csak ketten lettek volna Lacival. Meg persze azért Laci se bánta, hogy ott maradtam, mert mikor ott vagyok akkor csak 70%-osan sárkány az anyuja. xD Amúgy meg 1000%. :'D Bár az utolsó pár napban már elengedte magát és már engem is kezdett megőrjíteni.
Ami fontos változás velem kapcsolatban, hogy iszonyatosan ráfüggtem az Overwatchra. xD Lacival meg olykor Tomival toljuk esténként és egy hónap alatt 140 -es szintű lettem. xD
Vettünk Lacival egy Lego D.Va és Reinhardt készletet és összeraktuk, majd megfeleztük. Enyém lett D.Va. Mondjuk nem pont a kedvenc karakterem, főleg healer vagyok. Ha meg tankot viszek, akkor Orisa vagy Sigma.

Pöszméte hercegnő is köszöni, jól van. Sokat nem változott, lusta, éhenkórász, szeret kukkolni és kb. ennyi. De attól még imádom. :D
Szóval ja... Így telt ez a néhány hónap, amióta nem jelentkeztem. Most egy nagyobb projekt kezd körvonalazódni előttem, de ahhoz még nagyon sok dolog kell.

Ennyi lettem volna mára, remélem jól telik a nyaratok.

Pá!

Kicsit könnyebb? Vagy mégse...

Halihó!
Az utóbbi néhány hét kb. annyiból állt, hogy 1,5-2 hétig itthon ültem és minden egyes nap beadandót írtam. Utána elmentem Lacihoz 1-1,5 hétre, aztán megint haza jöttem és újra beadandókat írtam. Jelenleg ennyiből áll az életem: 2 hétig szinte rosszul létig írok, utána Lacihoz megyek, ott kicsit kipihenem magam-már amikor, mert náluk is beadandókat szoktam gyártani-és újra foghatok neki a nagyobb beadandóknak. A nehezén már túl vagyok, a március vége és az április első 2 hete volt a nagyon vészes. A tanárok nem egyeztettek és mindenki akkorra jelölte ki a határidőket. Annyira leterhelt, hogy még kicsit meg is betegedtem. Már egy fokkal jobb a helyzet, lassan vége a szorgalmi időszaknak és jún.26-ig tart majd a vizsgaidőszak, de remélem a tanárok nem fognak vizsgáztatni online, hanem elfogadják azt a rengeteg dolgozatot, amiket írtunk az elmúlt egy hónapban...

A karantén szerűséget egészen jól viselem, bár volt egy mélyebb pontom. Mivel 2 hetente elmegyek itthonról, így valahogy elviselhető. Ha nem lenne a helyzet olyan, amilyen, akkor nem is mennék el, hanem ideköltöztetném Lacit. De apu most még érdekesebb(milyen szépen fogalmaztam), mert 3 napja veszítette el az állását. Szerencsére hamar talált egy rövidtávú munkát, de azért így sem annyira megnyugtató a helyzet.
Amikor egy kicsit rendeződnek a dolgok, az élet mindig belerúg az emberbe egy jó nagyot. :"D

Pozitívum viszont, hogy elég sok időm van rajzolni. Végre megvalósíthattam egy évek óta tervezett festményemet: ahol a pillangók belőlem törnek elő és rá vannak ragasztva a képre. Így utólag sok hibát látok benne, de alapvetően tetszik az összkép.

Mostanában Discordon keresem a társaságot. xD Random emberekkel beszélgetek és játszok, de elég jól el lehet velük hülyéskedni. Jobb, mint a semmi.

Vigyázzatok magatokra, majd még jelentkezem.

Pá! :)

Himitsu harmadik fejezet

Sziasztok!
Sok kihagyás után végre sikerült befejezni a Himitsu 3.fejezetét. Gondoltam itt is megosztom veletek az örömhírt. Sok munka volt vele és a suli se könnyíti meg a dolgom. Szinte embertelen mennyiségű beadandót kell írnom és hiába tartom a tempót, múlt héten betegre dolgoztam magam. De azért a képregényt megrajzoltam. xD
Jó olvasást, majd jelentkezem!:)
OLVASÁS-->

Újra itt

Sziasztok!
Tudom, elég nagy kihagyás volt most a blogon, de egyszerűen nem volt kedvem írni. A február nagyon rosszul telt. Mintha az elmúlt 2 év összes szomorúsága most ért volna utol. Nem engedtem magamnak rendesen időt a feldolgozásra és most a nyakamba szakadtak az érzéseim. Most már kezdett egyenesbe jönni minden. A suli is, amit még mindig szeretek és elősunnyogott a depresszió az árnyékból. Most lett volna anya szülinapja és most volt a halála 2. évfordulója is. Úgyhogy elég nehéz időszakon mentem keresztül, ráadásul közben a sulit is bezárták. Nagyon megviselt, mert végre azt éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Az előző félévet is elég szépen teljesítettem, 4,52 lett az átlagom, ami így első félévre nem is rossz. Kapok egy kis ösztöndíjat is, ami azért jól jön, főleg ebben a bizonytalan időszakban.
Sajnos azt kell mondjam, előre láttam mindent. Mikor januárban cikkezni kezdtek a kínai helyzetről, számomra egyértelmű volt, hogy ebből világjárvány lesz. Senki nem hitt nekem a környezetemben. Amikor rebesgették az iskolabezárást és már tudtam, hogy pár napon belül meg is lépik, azt se hitte el nekem senki. Persze attól, hogy mindent előre sejtettem még nem lett egyszerűbb a helyzet. Mamáékat már egy hónapja nem láttam, de jelenleg én vagyok a legveszélyesebb rájuk nézve. Eleinte nem lehetett őket semmivel meggyőzni, de lassan ráébredtek, hogy ez nem gyerekjáték. Most nagybátyám vásárol nekik, de én is felajánlottam a segítségemet. Hamarabb és ezért hülyének lettem nézve. Csak a múlt héten látták be, hogy nem kéne 70+ évesen minden nap boltba járni...

"Épp együtt állnak a csillagok, és az ég is felhőtlen..."

Sziasztok!
Vidám post következik! Bizony ám! :D
Kezdem az elejéről: január 17-én volt Debrecenben The Grenma koncert. Még utoljára gimiben voltunk a csajokkal. Écivel egy ideje majdnem napi szinten beszélünk és eldöntöttük, hogy elmegyünk. Meg is vettem és ki is nyomtattam a jegyeket. Még aznap volt egytől egy vizsgám matekból. De mivel Éci megnyugtatott, hogy lehet nála puskázni, úgyhogy éltem is a lehetőséggel. Nem szoktam puskázni, mert béna vagyok, de ez az anyag megtanulhatatlan volt számomra. Szóval telefonból szépen ki is néztem, tuti észre vett amúgy a Tanárnő, de mivel nem szólt, engem nem érdekelt. Nagyon örültem, mert négyes lett. :D
Gyorsan hazajöttem, feltakarítottam, bevásároltam és már mentem is vissza este a busszal Debrecenbe. Éci is visszautazott és a buszvégen találkoztunk. A Grenma csak fél 10-től volt, szóval beültünk a Roncsba és elszürcsölgettünk egy italt meg beszélgettünk. Tök jól eltelt az idő, már kezdődött is a koncert. Nos, a gimis koncertünk alkalmával az első sorban tomboltunk, de jól össze is tapostak és vertek minket. Most egyikőnknek sem volt kedve ehhez, szóval oldalt középen tökéletesen elvoltunk. Kicsit nehezen indult a koncert, valahogy nem találták meg az összhangot Csongorék, de később összerázódtak. Nagyon jól éreztük magunkat, a kedvenc dalaimat mind eljátszották. Baromira nosztalgikus volt, szinte újra felhőtlen tininek éreztem magam. Haha. :D
A koncert után hozzánk jöttünk, mert így volt busz és egyszerűbb volt ez a megoldás. Olyan éjfél körül értünk haza, nem voltunk fent túl sokáig, mert mind a ketten eléggé fáradtak voltunk. Sajnos Écinek másnap reggel mennie kellett, pedig jó lett volna még ha marad. Nem voltunk még egymásnál, szóval tök sok mindent tudtam volna még neki mutatni, na de majd legközelebb. Jó kis élmény volt, egy csajos este. :D